Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

1986. január 7., kedd Somogyi Néplap 3 Igények és lehetőségek Öregszenek az autóbuszok Az auitóbusizlközlefcedésről mindenkinek, van legalább egy története, és tapasztala­tain alapuló véleménye is. A megyei tanács legutóbbi ülésén — ahol dr. Bors Ist­ván, a Kapós Volán igazga­tója részletes tájékoztatást adott a vállalat helyzetéről, lehetőségeiről — él is mond­ták ezt a tanácstagok. Tímár Lajosné például azt tette szó­vá, !hogy rendkívül rosszaik a csatlakozási lehetőségek lin­kéről és környékéről. Vaisár- íruap ebből a faluból nem le­het Csurgóra utazná és a nágyatádd kórházba is csak körülményesen jutnak ed a betegek, a beteglátogatók. Nem meglepő hát, hogy Nagykanizsára járnak el az emberek. Böröcz Ottóné marcali ta­nácstag is a csatlakozás gondjairól beszélt, a Barcs kömyőkiék pedig azt tették szóvá, hogy a legutóbbi me­netrendváltozás óta romlot­tak az utazási lehetőségek és körülmények. Szabó Edit szennai tanácstag panaszolta: a városkörnyék lakói sokszor ,nem férnék föl az autóbusz­ra. Somogyi Zoltánná szük­ségesnek tartotta, hogy a ka­posvári kórház és a Kulinyin városrész között látogatási időben indítsanak járatot. A kisegítő iskola miatt is szük­ség volna újabb helyi járatra Kaposváron. — A közúti tömegközleke­dés minőségét mindenki sa­ját tapasztalata alapján ítéli meg. Nem véletlen tehát — mondta dr. Sarudi Csaba, a megyei tanács általános el­nökhelyettese —, hogy a la- ikosság közérzetét befolyáso­ló tényező ez. A Kapos Vo­lán határozottan törekszik arra, hogy megfeleljen a kö­vetelményeknek : kielégítse a lakossági igényeket és biz­tosítsa a vállalat fejlesztését. Tény, hogy az elmúlt évek­ben növelte nyereségét, de az is igaz, hogy több gazdaság­talan járatat megszüntetett, más vonalakon pedig növe­kedett a zsúfoltság. A Kapos Volán nincs irigy­lésre méltó helyzetben, még akikor sem, ha a személyszál­lítás gazdaságossága a ko­rábbi évekhez képest javult. Gondjaik elsősorban ábból származnak, hogy évről évre öregebb járműparkkal kell megoldani a nagyon is igé­nyes felada,tokát. A hetedik ötéves tervben 153 autóbusz­ra lenne szükségük, hogy to­vább ne növekedjen az amor­tizálódott járművek aránya. A jelenlegi szabályozók mel­lett azonban legföljebb 75 busz vásárlására lesz elég a vállalat pénze. Ha nem tud több járművet venni, akkor a hetedik ötéves terv végére eléri az amortizálódott bu­szók aránya a 68,9 százalé­kot, átlagéletkorúik pedig meghaladja a 9 évet. Ilyen körülmények között nehéz a közúti közlekedést kulturál­tabbá tenni, a szolgáltatás színvonalát emelni és tartani a menetrendet a műszakilag bizonytalanná vált jármű­vekkel Fonodafejlesztés Az értékesebb finom fésült- fonal-termelés növelését szol­gáló fejlesztés kezdődött a Rábatext Győri Textilipari Vállalatnál. Olyan berendezé­seket szereznek be és állíta­nák munkába, amelyek meg­változtatják a fonalgyártás eddigi gyakorlatát. Míg mos­tanáig ugyanabból a pamut- keverékből készítették a szö­véshez szükséges különféle finomságú fonalfajtákat, ad­dig a beruházás eredménye­ként más pamutkeveréket használhatnak a durvább, és mást a finomabb fonalak gyártásához. Ennek haszna az anyagköltség csökkenésé­ben jelentkezik. Pedig a helyközi autóbusz- járatok munkájára nagy szükség van: mumkanapokoin a társközségekből átlag hét járattal biztosít a Kapós Vo­lán utazási lehetőséget az alapfokú központokba. A me­gye községeinek több mint 80 százalékában van meg jelen­leg a muinikábajárás lehető­sége több műszak esetén is. Ezenkívül 81 iskolai körzet­ben naponta itöbb mint hat­ezer tanulót számítanak. Ka­posváron csúcsidőben nem keli tíz percet sem várni az autóbuszokra. Ennek ellené­re a nap meghatározott órái­ban zsúfoltak a helyi jára­tok. Oka ennek az is, hogy az ötnapos, illetve a 40 órás munkahétre való áttéréssel egyidőben a lépcsőzetes mun­kakezdésiben visszalépett a megyeszékhely. Korábban 70 perc alatt futott le a munka­kezdésre jellemző csúcsfor­galom, jelenleg 55 perc telik el a .legkorábban és a legké­sőbben kezdő között . A helyi küúLekedésben se­gíti a forgalom lebonyolítá­sát az URH-hállózat is. Ka­posváron 13, Siófokon pedig újabib 5 készüléket szereltek föl az autóbuszokra. Ezek az intézkedések azonban csalk könnyítik a forgalomszerve- zésit, de a műszaki állapot romlásából adódó gondokat nem oldják meg. A vállalat mindent megpróbál az autó- busizpark felfrissítése érdeké­ben. Az idén 23 új városi autóbuszt kívánnak vásárol­ni, mégpedig a múlt év no­vemberében kibocsátott 40 millió forint értékű lákossá- ©i kötvény segítségével. A fcötvényéladáson túl azonban a terv megvalósításának van még egy feltétele: nevezete­sen az, hogy az Ikarus ki­elégítse a vállalat megrende­lését. Több járművet tehát nem tud forgalomba állítani a Kapás Volán, s „fiatalítani” sem képes a buszokat. A for­galomszervezésben rejlő tar­talékok kihasználása jelen­leg az egyik legjárhatóbb út. Dr. Bors István igazgató a itanácsülési felszólalások bí­rálataira felelve kifejtette: minden javaslatot megvizs­gálnak, s ha a forgalom zök- kanőmentesébb lebonyolítá­sát szolgálja, a következő menetrendváltozáskor be is vezetik. Dr. Kercza Imre Felújítások a Kaposvári Húskombinátban Egy hél' múlva indul a konzervüzem Száz karbantartó erőfeszítése Amíg a belföldi fogyasz­tásra szánt húskészítmények gyártása zavartalanul folyt és a kazániház meg a hűtő­ház is teljes kapacitással üzemelt, az exportüzem felújítását végezték — vég­zik most is — a szakembe­rek a Kaposvári Húskombi­nátban. Ez a munka decem­ber 23-án kezdődött, s húsz napot szántak a tennivaló­nak az elvégzésére. Pozsegovics Béla műszaki főmérnök tegnap arról tá­jékoztatott: jelenleg a be­rendezések teljes felújításán dolgoznak az exportüzem­ben, s javítják, illetve ki­cserélik a műgyanta padozat nagy részét .is, mert az évek során elhasználódott. A kar­bantartók csaknem teljes létszámban — mintegy szá­zan — ezeken a munkákon dolgoznak két műszakban, sőt a padozat renoválását három műszakban végzik. Ebbe más cégek — például a budapesti Energiagazda­sági Intézet szolgáltatórész­lege és a kaposvári Elasztik — szakembereit is bevon­ták. Az exportüzem felújítását követően, január 13-án in­dul meg itt újból a terme­lés, s februárban küldik az első sonkakonzerv-szállít- mányokat az Amerikai Egyesült Államokba. Ezt megelőzően azonban már az indulás utáni napokban friss hússal .megrakott ka­mionok mehetnek külföldre a felújított üzemből. VÁROSKÖRNYÉKI KAPCSOLATOK Amióta Barcs megkapta a városi rangot s a környező községek városkörnyéknek minősülnek, kapcsolatukban számos változás következett be. Ezúttal Darányban, a fejlődő dél-somogyi község­ben érdeklődtünk a város környékén kialakult új irá­nyítási rendszer tapasztala­tairól. Darány tulajdonképpen két város — Barcs és Szigetvár — vonzásában él. Meghatáro­zó kapcsolatai — hagyomá­nyosan és a közigazgatást kötelékek révén — Barccsal alakultak ki, de jelentős Szi­getvár szerepe is. Ma a fa­luból és négy társközségéből 220-an járnak Barcsra dol­gozni, s 350-en Szigetvárra és más baranyai munkahelyek­re. (Istvándi'ból például hat busz viszi az embereket reg­gelente.) A két város vonzá­sa akkor is érvényesül, ha az emberek vásárolni indulnak. Azt mondják Barcson az élel­miszerek kínálata jobb, a kö­zeli baranyai városban pe­dig az Iparcikkekből talál­nak nagyobb választékot. Dr. Kozma Ákos tanácsel­nököt a városkörnyéki irá­nyítási rendszer tapasztala­tairól kérdezem. Milyen új formái vannak a mindenna­pi ügyek intézésének? Az el­Darányi tapasztalatok nök tiltakozik. Nem ‘teljesen új formákról van szó — mondja —, hiszen a barcsi és a darányi tanács együtt­működése több éves múltra tekinthet vissza. Üj eleme az igazgatási társulások műkö­dése. Ezek látják el az ár­hatósági, ellenőrzési feladato­kat és a községi intézmények pénzügyi revízióját. Az új helyzetben a taná­csok közötti tevékenység egyik összehangolója a már korábban is működött város­ikörnyéki bizottság, amely 1984-ben új ügyrendet foga­dott el. Összehangolja a vá­ros és környéke gazdasági feladatait. Az összvároskör- nyéki érdekék alapján közös pénzalapot hoztak létre. A különböző tanácsi feladatok ugyanis nem különíthetők el, a kistájon bélül számos fej­lesztés csak együtt oldható meg és ez megkívánja a kapcsolatok szorosabbra fű­zését. (Rendezési tervek, köz­lekedés, kereskedelem, víz­ügy, köztisztaság stb.) Mindez a városi és a községi tanácsok erősödő együttműködésében Is meg­mutatkozik. Munkaterveiket összehangolják s a községi tisztségviselők rendszeresen részt vesznek a városi ta­nácsüléseken. „Közösen dol­goznak a városi és a községi bizottságok is. (Tapasztalat- csere, az ellenőrzések közös szervezése.) A községi testü­letek elé vitt előterjesztése­ket gyakran véleményezi a város, s részt vállal az elő­készítésben. A közös pénzala­pot a lakosság lélekszámú­nak megfelelően adják össze a tanácsok, fölhasználásáról a városkörnyéki bizottság dönt. A városi költségvetési üzem éves tervében figye­lembe veszi a községek igé­nyeit, s az itt dolgozó kar­bantartó brigádok pedig se­gítenek a városi feladatok ellátásában. Az együttműködés a ha­tósági -munkában szintén megfigyelhető. A város pél­dául ellátja a város környé­ki tanácsoknál az első fokú építéshatósági feladatokat. A barcsi ügyintézők hetente egyszer a helyi tanácson fo­gadják az ügyfeleket. A tár­sadalmi ünnepeket szervező barcsi iroda szolgáltatásai­ban a környező települések is részesülnek. A közös munka, egymás jobb megismerése a város környéki községek között is gyakorlatilag 1979 óta érvé­nyesül. A testületek megis­mertetik egymással terveiket, szabályzataikat, megküldik a másiknak előterjesztéseiket, a fontosabb információkat, és gyakran részt vesznek egy­más testületi ülésein is. E törekvések keretéül szolgál­hat a közös pénzalap föl- használása. Gyakoriak az együttes kulturális és sport- rendezvények. Mindezt ki­egészíti a szomszédos bara­nyai falukkal és Szigetvár­ral ápolt, immár évtizedes hagyományokra visszatekintő kapcsolat. Barcs (és Szigetvár) vonzá­sa a gazdasági, kulturális és a szolgáltatások területén ta­pasztalható erejének növeke­désével egyre nagyobb. Sok függ tehát a város környéki tanácsi munka további tar­talmi gazdagításától, mód­szereinek finomításától. Cs. T. Nyíltan a közérzetről Nemcsak az anya veszítette el a klasszikus szerepet a családban - mondta a ruhagyári varrónő -, hanem a férfi is. Mára megszűnt családfő, képviselő, a család ügyeiben gondolkodó, döntő ember lenni. A legfontosabb dolga, hogy teremtse meg, ha sokszor kínosan megaláz­kodva vagy éppen utolsó energiáit felőrölve is, a család megélhetésének körülményeit. Helyzete, elismerése a csa­ládban és a környezetében azzal arányos, mennyire tud eleget tenni ezeknek a követelményeknek. E vélemény volt a beszélgetésünk kiindulópontja a So- mogyterv igazgatóhelyettesi szobájában. Rang ma férfinak lenni? (D V-/b Beszélgetőpartnerem Kárpáti Béla szerkesztő-raj- zioiló, Gáts András építész­mérnök, Szabó János vüia- mosmémöík és dr. Stadler József építészmérnök, igaz­gatóhelyettesi. — Talán- a legbizonytala­nabb helyzetiben levő jogán hadid kezdjem én — mondja Kárpáti Béla.. — Én vagy«* négyünk közül a legfiata­labb: 23 éves. A közérzetem? JetLemileg elég rossz, hiszen az építészetre esküdtem fel a szákközépiskola után, és a föl-vételim mér többször -nem sikerült. A keresetem mini­mális: 2800 forint. Ebből csa­ládalapításra, lakásszerzésre nem gondolhatok, sőt még özvegy édesanyámat sem tu­dom támogatni. Ezek a té­nyezőik meghatározzák a hangulatomat. Kissé pesszi­mista vagyok, hiszen sók ve­lem egykorú fiatalember ke­res -tízezer farín,tot és nem égető gondja, hogy diplomát szerezzen ... Gáts András 37 éves épí­tész több tervével országos elismerést szerzett. Befutott? — Nem esz a név- és rang- kórság. Köznapibb gondjaim vannak. Ügy érzem, építész­ként jobban, együtt lélegzek ezzel1 a várossal, mint sok más szakmabeli. Ez azonban, úgy tetszik, csak a látszat. Válójában fikarcnyi sem jut ránk a kaposvári építési ter­veikből, illetve csák vala­mennyi a vérosrehabililtác-ió- bó'l. Nem szákmai féltékeny­ség" kérdezteti velem, hanem a kaposvári építészek vissza­térő kérdését teszem föl: miért pécsi tervezők alkotják meg városunk képét? Miért fővárosi -tervezők kapják a Centrum áruház tervezését? Ha már a városi tanács is beszáll az áruház építésébe pénzzel s ez az áruház itt, Kaposvár szívében épül, ak­kor mégiscsak érdemes vol­na megkérdezni a kaposvá­riakat és a kaposvári építé­szeket, hogy milyen legyen. Dr. Stadler József jó né­hány -közéleti tisztséget be­tölt. Aktív népfron-tos és tag­ja a városi tanácsnak. — András jO'gosan pesszi­mista. Készített egy három- százezer forint értékű rende­zési tervet a Centrummal kapcsolatban, társadalmi munkában. Ingyen, munkaidő után. Sajnos, nem sok ered­ménnyel. Egyébként a So- mogyterv 1981 óta hétmillió forint értékű tervet készített társadalmi munkában. Sze­rencsére ezek közül jó né­hány megvalósult. A szűkebb. belvárosban például a mi terveink alapján új itatták föl a volt zárdaépületet, az Aranyoroszlán patikát és a Csokonai fogadót. Mi, építé­szek ma nem vagyunk köny- nyű helyzetben. Szaikm-ánk- han dókonjuniktúra van, a házgyári építkezések „vere­séget szíemvedtek”, a családi és sorházaknak ezernyi tí­pusrajzát megveheti az épí­tő, ha bemegy egy könyves­boltba. Velünk kapcsolatban legtöbbször egyetlen kérdése merül föl: mennyibe -kerül? Ezt némáiképp általánosság­ban mondom, mert nálunk az elismert építészek keveset maszekolnák, a munkájuk és -a v-gm-fela-datok lékötik az idejüket. Szabó János villamosmér­nök ugyanazt m-o-ndja, amit Gálts András. — Közérzetem alakulása a munkámtól függ leginkább, természetesen, döntően befo­lyásolja a család. Hadd mondják egy példát. A gya­korló általános iskolát „iteir- mészietaseni” nem megyebeli közösség tervezte. Olyan jól sikerült, hogy a főtervező megkapta az oktatásügy ki­váló dolgozója címet. S mi­után a fiam oda jár iskolába és ismernek is ott valameny- nyire, egyszer csak felkértek, szereljük már át az elekt­romos hálózatot, merít elemi hlibáii vannák. Valóban, a kötelezően előír,t szabályokat sem tartották be. Mondok a közérzetre egy másik példát is. Évek óta várjuk a tele­font lákótalepi lakásunkba. Legutóbb azt az elutasítást kaptam, hogyan is lehetne nálam meggyorsítani a beve­zetést, hiszen ismernek, tud­ják, hogy ezzel foglalkozom, s mindenki protekcióra gya­nakodna. Közben azt mond­ja a feleségem, már minden­kinek van telefonja. Há.t ez a 22-es csapdája ... Gáts András közösségi té­mára tereli a szót: — Én például egy igazi presszót nagyon hiányolok ebből a városból. Nem egy kutyafut,t-áiban-kocsmát, ami­lyen mostanában ötven is összetákolódortt, hanem egy -tiszta, világos helyet, ahová akár az értelmiségiek lietu-d- nánák ülni, akár a családok is elvi-hetnék egy sütemény- -re a csemetéjüket. Egy kultu­rált beszélgetőhelyet. Dr. Stadler József a jövőre összpontosít: — Gárdáinkat ma legjob­ban az önállósodás izgatja. Ez valószínűleg az első ne­gyedévben le fog játszódni. Ettől sóikat és sok új mun­káit várunk. Nem is beszélve arról, hogy új ötéves terv -kezdődik. Ma maigá-nemiber- ként pesszimistább vágyók, mint építéseként. Valószínű, hogy ez visszahat. Kellő, iga­zi feladat után az ember új­ra tudatába kier-ül erejének; tudja, reméli, hogy fontos­nak tartják a munkáját és számítanak rá'. Békés József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents