Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

1986. január 6., hétfő Somogyi Néplap Mikor gyarapodnak a falvak? Ismert régi mondás: a pa­rasztembernek a bőre ailatt is pénz van. Miből táplálko­zik ez a vélekedés ? Az egy­kori szegénységet rövid idő alatt viszonylagos jólét vál­totta föl, s ennek külső je­gyei is tapasztalhatók. Űj há­zaik épülnek a falvakban, esi nos ódnak a régiek is, vil­lany már szinte mindenütt van, s a fürdőszoba sem szá­mít újdonságnak. Nem ta­gadható, ehhez valóban pénz kellett, s nagy részét szegy­re jövedelmezőbben gazdál­kodó tenmelőszöivetkezetek- ben, állami gazdaságokban kereshették .meg a falusi em­berék. A bevezetőben emlí­tett mondás azonban mégis leegyszerűsített és hibás ál­talánosítás. Ez egyébként statisztikai adatokkal is igazolható. 1980- ban az iparban 4127 forint volt az egy főre jutó átlag- kereset, s a termelőszövetke­zetekben 3737 forint, vagyis csaknem 10 százalékkal ke­vesebb. A különbség pedig azóta tovább nőtt, így az el­térés tavaly mór 13,5 száza­lék volt. Ha jói megy a tsz-nek Ez önmagában is tekinté­lyes, ám kevésbé viseli meg a mezőgazdaságban dolgozó­kat, hiszen fáradságos mun­kával, de pótolhatják a kü­lönbséget. Állatokat hizlalnak a hátsó udvarban, zöldséget, gyümölcsöt termelnék a ház­tájiban vagy a házikertek­ben. Mindez azonban ten­gernyi munkával jár. Ezt persze megszokták a paraszt- emberek, emiatt keveset is méltatlankodnak. Sokkal in­kább dohognak azért, hogy eleve hátrányos helyzetben vannak a városban élőkhöz képest. A legtöbb falutól ugyanis távol van a kulturá­lis központ, hiányosak a szol­gáltatásók, több gonddal jár a gyerekek iskoláztatása. A hátrányt, a falu és a város közötti távolságot a közleke­dési költségek emelkedése pedig tovább növelte. Vannak persze az átlagos­nál jobb helyzetben levő fal­vak is, ahol az említett hát­rányok szinte ismeretlenek. Nádudvaron például nemrég kulturális központ épült vagy Bábolnán is az élet igé­nyeit követik a szolgáltatá­sok. De eltekinthetüinik az említett híres példáktól. A Komárom megyei Gyermely mindössze ezer lelket szám­láló kis falu, de a központ­jában ABC-áruház van, mel­lette orvosi rendelő, presszó, gyógyszertár, szolgálati laká­sok ... A Lajosmizse mellet­ti Felsőlajos még ennél is ki­sebb község, de az emberek vezetékes vizet ihatnak, gáz­láng melegével fűlhetnek. Gyarapítható tehát a falu. Ehhez viszont mindenekelőtt pénz, gazdasági erő kell. A krónikából ismertük, hogy agyikor Nádudvar is oszto­zott az alföldi falvak sorsá­ban, Gyenmelyen is őrzik a múltat a szalmás házak, Fel­sőlajos pedig csak januártól vált önálló községgé. Közös tehát a múltjuk, s abban is hasonlítanak egymásra, hogy mindegyik településen előbb a termelőszövetkezet állt talpra, s ezt követte a gaz­daságot befogadó, tápláló fa­lu épülése. Tyúfc—tojás dilemma? A sorrend nem keverhető össze. A falvak fejlődéséhez ugyanis kevés a tanácsok pénze, ezért támaszkodniuk kell a községben működő gazdaságok anyagi támogatá­sára. Építeni kell rá, de napja­ink gyakorlata szerint nem mindenütt számíthatnak a falvak a gazdaságok segíté­sére. Legtöbbször ez nem a vezetők szándékától függ, ha­nem a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok bankszám­lájától. A községek formáló­dásának pedig mindaddig nem lesz nagyobb anyagi bá­zisa, ameddig a termelőszö­vetkezetek, állami gazdasá­gok fejlődése nem gyorsul föl. Ebhez persze először anyagi­lag maguknalk is talpra kell állniuk, s a gyorsabb válto­zások lehetőségét megterem­tő technikát, technológiái kelil meghonosítaniuk. Sokan erre azt mondják, hogy ez a probléma a tyúk vagy a tojás dilemmához ha­sonlítható; mert pénz kelle­ne, -hogy megváltozzék a technika, s fejlődni kellené a technikának, hogy pénzt fialhasson. A gazdaságok és a falvak helybenjárása pedig nemcsak a mezőgazdaságban dolgozóknak hátrányos, hi­szen a falusi lakosságnak csupán a 37 százaléka dolgo­zik az agrártermelésben. Fa­lun élnek munkások, értel­miségiek is, akik a szaba­dabb, egészségesebb életmód vagy más személyes ok miatt választották ezt a település- formát. Kétszeres kiadós * V. Mindez nem sajátos ma­gyar jelenség. A nálunk fej­lettebb országokban is ta­pasztalhatók a falu és a vá­ros közötti mozgások: az el­múlt évtizedekben kétirányú változás -is megfigyelhető volt. Előbb a falusi ember költözött a városba a na­gyobb munkaalkalom-válasz­ték és a jobb ellátás remé­nyében, majd a városiak mentek a nyugalmasabb fal­vakba. E vándorlás azonban kétszeres kiadást jelentett a vándorlónak és az országnak egyaránt. Előbb ugyanis a városi ellátást kell a nagyobb lélekszámhoz igazítani, majd a falusi infrastruktúrát kell mindenképpen fejleszteni, másként aligha várható a v isszaáramlás. E folyamatok világszerte jól megfigyelhetők, s e ta­pasztalatokból okulva érde­mes volna végiggondolni: nem hagyható-e ki a kettős áramlás Magyarországon, nem lehetne-e most megőriz­ni a községek iélekszámát? Próbálkozások persze van­nak, de a falvak népesség- megtartó ereje korántsem nő olyan mértékben, mint aho­gyan ezt emlegetjük. V. Farkas József Konfekció ipari gépek 530 millió forintért VasaJógépeket, szabász­gépeket és speciális var­rógépeket készítenek a Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyá­rának sárospataki egysé­gében. Tavaly több mint 530 millió forint érték­ben szállítottak termé­keikből, főként a Szov­jetunióba. A textilipari dolgozók kongresszusa Eredményes öt év (Folytatás az 1. oldalról.) hogy igény van a magyar textíliákra, s a tőkés piaco­kon is van keletjük. Maróthy László a továb­biakban a gondokról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy ideje visszaállítani a fő-munkaidő becsületét, en­nek megoldása a közeli jövő feladata. Ám türelemmel kell lenni az új kezdemé­nyezések iránt is, hiszen'pél- dául a kisvállalkozásokról idővel bizonyára lehámlik az ami fölösleges és nem kell, s az marad, amiből hasz­nunk lesz. De^ nagyon gyor­san meg kell keresni a módját, hogy a fő-munka­időben mindenki ugyanazt a teljesítményt nyújtsa, mint ahogy teszi ezt most a VGMK-ban. Bizonyára segít majd a gondokon, hogy a kormány a fonók bérét a többlettermelés után járó ki­egészítéssel az év elejétől felemelte. Fontos azonban tudni, hogy ez a pénz való­ban csak a többletmunkáért jár. A rendelkezésre álló pénz­eszközök igazságos elosztá­sában jelentős szerep jut a szakszervezeti szerveknek is. Hasonlóan fontos feLadatuk, hogy minden fórumon ér­vényt szerezzenek a munka­helyi demokráciának. Az új vállalatvezetési formák be­vezetésének kedvezőtlen ta­pasztalata : nem figyeltek oda kellőképpen, hogy a fi­zikai munkások is megfelelő részt kapjanak a vállalatok vezetéséből, s így képvisel­hessék a gépeken dolgozó munkatársaik érdekeit. Maróthy László végezetül úgy ítélte meg, hogy a kongresszusi dokumentu­mokban túlságosan kevés szó esik az eredményekről. Pedig ezek léteznek, s szé­lesebb körű ismertetésük számos követendő példát szolgáltathatna a várnaiatok­nak. . Vasárnap folytatta mun­káját a Textilipar Dolgozók Szakszervezetének XXVI. kongresszusa. A kongresszusi dokumen­tumok feletti vitában a mintegy 30 hozzászóló közül többen hangsúlyozták: a kö­vetkező öt évben — élve a megnövekedett vállalati ön­állósággal — további erőfe­szítésekre van szükség a tex­tiliparban is. A célok eléré­séhez a feltételek megte­remtése az első rendű fel­adat, s arra számítanak, ha a kormány áttekinti az ága­zat helyzetét, olyan dönté­sek születnek majd, amelyek hatékonyan segítik a fejlő­dést. A vitát követően a kong­resszus határozatot hozott az elkövetkező öt év tennivalói­ról. Ez leszögezi, hogy a textilipar alapvető feladata változatlanul a lakosság jó színvonalú ellátása és a megnövekedett exportfelada­tok teljesítése. A kongresszus végül meg­választotta a Textilipari Dol­gozók Szakszervezetének ve­zető testületéit, tisztségvise­lőit. A szakszervezet elnöke: Apró József, főtitkára: Mar­tos Istvánná; titkárai: Aig­ner Ferencné és Turáni Jó­zsef. Munkásőrök állománygyűlése a megyei törzsnél HELYTÁLLNAK A MUNKÁBAN IS Kaposváron a megyei párt- bizottság oktatási 'igazgató­ságán tartották szombaton a megyei törzs és a közvetlen szakalegységek munkásőrei­nek évzáró állománygyülé- sét. Az elnökségben helyet foglalt dr. Széles Gyula, a megyei párt-vb tagja, Miha- lics Veronika, a megyei KISZ-bizottság első ‘titkára, Gáti József, a munkásőrség országos parancsnokságának nyugállományú parancsnok­helyettese, s ott voltak a fegyveres testületek képvise­lői is. A vendégeket és az ál­lománygyűlés résztvevőit Flór László megyei parancsnok- helyettes köszöntötte. Deák Ferenc megyei pa­rancsnok értékelő beszédében kiemelte: pezsgő politikai környezetben sikeresen ol­dották meg feladataikat a somogyi munkásőrök, hitet tettek a szocialista eszmék mellett, aktív közéleti tevé­kenységet f ejtettek ki s mél­tán élveznek közmegbecsü­lést munka- és lakóhelyükön. Fontos munlkásőri célokat értek el 1985-',ben: fokozták a kiképzés eredményességét, példát mutattak az önzetlen feladatvállalásban, szabad­idejük nagy részét arra for­dították, hogy kiképzési fel­adataikat sikeresen megold­ják. Kezdeményező szerepet vállaltak társadalmi mun­kák szervezésében, példásan végezték munkásőri tenniva­lóikat. Élvezik a megyei párt- bizottság, az országos pa­rancsnokság, a segítőkész vállalatok megértő támoga­tását, gyümölcsöző együtt­működést alakítottak ki a fegyveres testületekkel, s a munkásőrok maguk mögött tudhatják a család, a barátok jó, biztos „hátországát” is. Dr. Széles Gyula a megyei párt-vb elismerését tolmá­csolta a megyei torsa mun­kásőreinek a múlt évben végzett eredményes munká­ért. A munkásőrség országos parancsnoka és a megyei pa­rancsnok kitüntetésben része­sítette a megyei törzsnél a szolgálatot régóta, példásan ellátó munkásőröket. Az el­ismeréseket Deák Ferenc, dr. Széles Gyula és Gáti József adta át. Papp Gyula és Nagy Pál 35 éves, Major János, Madarász József és Balogh Sándor 20 éves Szolgálati Ér­demérmet vett át. Borbély Sándor országos parancsnok levélben köszöntötte a három utóbbi munkásőr feleségét: megköszönte segítő, megértő támogatásukat. Többen Ki­váló Parancsnok, illetve Ki­váló Munkásőr kitüntetést, munkásőr-emlékjelvényt kap­tak, s elismerték a leszerelő munlkásőrök több évi társa­dalmi tevékenységét. Közel­gő 60. születésnapja alkal­mából tárgyjutalommal kö­szöntötte a megyei parancs­nok Balogh Lajost, aki meg­alakulása óta tagja a mun­kásőrségnek. A munkásőrség országos parancsnoka emlékplakettet és díszoklevelet adományo­zott a munkásőrség felada­tainak megoldásához nyúj­tott segítségért a Sáévnek. A megyei törzs évzáró ál­lománygyűlés az Internacio- náléval ért véget. Nyíltan a közérzetről Milyen o kaposváriok közérzete? Vajon hiábavaló-e bon­colgatni ezt a témát? Szemlesütve nem lehet szembenéz­ni problémáinkkal. Ha örökösen kesergőre fogjuk, elfogy az erőnk égető gondjaink megoldásához. Szembenézni a valósággal s eszerint csoportosítani erőinket - ez a jár­ható, tisztességes út. Milyen az ön közérzete? - ezzel a kérdéssel kopogtat­tam be egy kaposvári női és egy kaposvári férfiközösség­be. A ruhagyár varrónőinek és a Somogyterv tervezőinek egy dologban teljesen összecsengő volt a véleményük. Ma demokráciánk záloga a nyíltság és a tevékeny közélet. Közérzetünk olyan, amilyen a közéletünk ... Hölgyválasz A Kaposvári Ruha­gyárban varrónőket, labo­ránst, belső eitlen,őrt, cscjport- vezetőt kérdeztem meg. Ha­marosan ki derű lit: közérzetük létfontosságú a munka szem­pontjából. Máté Istvánná nem rejtet­te véka alá a véleményét: — Majd húsz, éve dolgo­zom a ruhagyárban, és nem fordult meg még a fejem­ben, hogy ötszáz forinttal többért új vállalatot keres­sék. Ügy érzem, bánkiit kér­dez meg közülünk, egységes a vélemény. Ennél a cégnél jól összeszokott a kolldkitíva; itt mindenki tisztában van a helyzetével, a munkájával, a vállalat eredményével, akö- veteliményékikel. A vezetők nem súgnak-búgnak a há­tunk mögött. Tudjuk, mi a terv és mi a vállalat kon­cepciója, A nyíltság már ma­ga is óriási megtartó erő. Halászi Jánosné nyugdíj­ból jött vissza belső ellenőr­nek: — Bár most lehetnék hu­szonéves1! Én akkor kezdtem a ruhagyáriban, amikor ilyen­tájt télen azt lestük, a fér­fiak tudnak-e fát szerezni, hogy ne álljon le a varrás. Nem akarom a hőskort idéz­ni, csak rettenetesen elkese­rít, ha néhány tizenéves egy­két nap után veszi a munka­könyvét, mondván: itt anra sincs időm, hogy kirúzsoz- zam a számat... Zoltán Jánosné 22 éve van a gyárban. Most szánté újra kezdte a szakmát Ahogy ő mondja: ugyanazt, csak más­képp ... — Megértettük, hogy régi módon nem lehet gazdaságo­san varrni. Az új módszer a mozdiulatelemzésen alapul. Mindennel kiszolgálnak ben­nünket, nincs lótásfutás az anyagok után. Igaz, erősebb tempóban dolgozunk, de a boríték is vastagabb. Otthon persze fáradtabbak vagyunk, s ez újra energiát rabol el a családtól, de hát az igények emelkedtek, s ehhez meg kell teremteni a pénzt. Kamara Istvánná 15 éve a ruhagyár dolgozója: — Ma a pénz diktál, Min­denki ezt hajtja. Közben alig vesszük észre, hogy itt, a cégwéi talán a város leg­szebb könyvtára létesült, hogy a géemfcázó, végéemká- zó férfiak a vállalatnál szin­te egyetlen ülésre, társadal­mi rendezvényre, szabadidő- programra sem tudnak el­jönni. A pénz persze vagy­lagos dolog, öt évvel ezelőtt kevesebbet kerestünk, de ép­pen így nem tudtunk ilyen­kor banánt kapni. Fűt-fát ismerni kellett, hogy Siesta gyerekcipőt, olcsó húst vagy éppen sziines tévét vehessünk. Koczka Jánosné az export- szállítás csoportvezetője. Épp harminc éve dolgozik a ru- nagyárban: — Ahhoz, hogy az ember közérzete jó legyen, nagyon sokat tesz a vállalati vezető­ség. 1985^ben 7,7 százalék­kal nőtt a bérszínvonal, jól sikerült a szalagmunka át­csoportosítása, javult a ha­tékonyság. Karácsonyra mindenki „hűségjutalmat”, ezer forintot kapott a bér- megtákarításiból. Persze más apró példákkal is lehetne igazolni a közérzet javítását. Rendszeresek a harmincszá­zalékos szövetvásárok, a nyugdíjasitalálkozók, a kö­szöntők és a megemlékezé­sek. A vállalat a törzsgárdá- nák szinte második otthona. Virág Józsefnének is el­múlt már húszéves a mun­ka viszonya, ö a • gondokat említi. — Kaposvár közlekedése rettenetesen zsúfolt, nehéz megközelíteni a vállalatot. Paradoxon épp azért, menta központban vagyunk. Ugyan- ákkor dicséretként mondom: a főutca sokat fejlődött, szemmel láthatóan vissza­nyeri régi arcát. Mi csak tudják, hiszen mindennap látjuk; s azt is, hogy milyen bóvlikat áruinak, szinte ba­tyuból. Mi „ruhások” va­gyunk, hát fáj a szívünk a silány ruha láttán. Pap Borbála, a ruhagyár párttifkára összegzi az asz- saanyók véleményét. — Sikerült elérni, hogy az év kezdetekor tudják az asz- szonyok, az idén mire kell számítanunk. Változások per­sze lesznek, exporttervek is meghiúsulhatnak, de ezt is közös teherként viseljük ed. Dolgozóink szinte minden közéleti fórumon ott vannak. Az országgyűléstől — mivel képviselőink is van — a megyei és a városi tanácson keresztül a pártbizottságiig, a népfnontfárurnokig. Éppúgy vitatéma, hogy hol épül majd a Centrum Áruház — hi­szen itt sóik a nő és rájuk hárul a bevásárlás —, mint az, hogy miért olyan .rossz a város telefonhálózata. Épp a magas nőlétszálm miatt aktí­vabbak a hölgyeink. A közér­zetük, véleményem szerint, éppen azért jó, mert ok ma­guk a képviselőiken keresztül is aktívan, nyíltan vitázva részt vesznek a közéletben. Békés József (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents