Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-30 / 25. szám
4 Somogyi Néplap 1986. január 30., csütörtök Újra fölkeresik a családokat Hozzájárulás legföljebb 1987-töl KEVÉS VOLT AZ IGEN KAPOSVÁRON Sok kaposvári kérdezgeti a munkaihelyén, a fórumokon, hogy megszavazták-e a településfejlesztési hozzájárulást erre az évre. Farkas Istvántól, a városi tanács általános elnökhelyettesétől kértünk választ arra, milyen eredménnyel járt a lakosok személyes megkérdezése. — Csaknem húszezer családot kerestek föl a tanácsi dolgozók és az aktívák. Az egyetértő szavazatok aránya 43 százalék, ez pedig nem elég ahhoz, hogy az idén az egész városiban bevezethessük a településfejlesztési hozzájárulást. A szavazás eredménye vár os rés zenként eltérő. Kaposvár mintegy egyharmadában a lakosság többsége megszavazta, a hozzájárulást: a Kinizsi és a Toldi lakóterületen 61, a 48-ias if j,óság útja mentén 63, a kaposfüredi városrészben 59, az Egyenesi út—Ke- celhegy környékén 55 százalék volt az egyetértő szavazatok aránya. Kedvezőtlen viszont az eredmény a belváros nagy részében, a Béke—Füredi lakótelepen, a cseri és a donneri városrészben. Meglepetésünkre a toponári városrészben a szavazók alig több mint egy- harmada szavazott igennel, pedig itt szép eredmények születtek az útépítésiben, most vezetik be a gázt, bővítik az iskolát. — Általános tapasztalat, hogy az emberek egy része kifogásolta a Centrum Áruház, a buszpályaudvar anyagi támogatását. — Valóban így van, sokan a megjelölt célokat, elsősorban a központiakat, nem tartották megfelelőn,ek. Arra hivatkoztak, hogy nagyrészt a vidékiek, az átutazók használják majd a felüljárót, a buszpályaudvart, az áruházat, éppen ezért ezeknek a fölépítését a megyének kell támogatnia, s nem a kaposváriak pénzét használni fel rá. Jó, ha tudják a város lakói, hogy a megye nagy mértékben támogatja e céljaink elérését, a lakosság hozzájárulása csak kiegészítés lenne. Sokan ahhoz kötötték az igenlő szavazatot, hogy az utcájukban vagy a környezetükben épüljön meg ez vagy az. Ha azonban ennyire elapróznánk a településfejlesztési hozzájárulás összegét, semmit sem oldanánk meg. — Miikor várható, hogy Kaposváron is bevezetik a telpülésfejlesztési hozzájárulásit? — A városi tanács legutóbbi ülése úgy határozott, hogy az idén sehol sem vezetjük be, még ott sem, ahol a lakosság többsége megszavazta. Természetesen nem mondtunk le róla. Folytatjuk a szervezést és szeretnénk elérni, hogy 1987-től az egész városiban bevezethessük a hozzájárulást. Ott, ahol megszavazták már, ott rendezzük a mentesítési kérelmeket, s ezzel lezártnak tekintjük a szavazást. A családok levelet kapnak majd a tanácstól ezeken a területeken, s ha az egy személyre jutó jövedelem nem haladja meg a 2500 forintot, akkor kérhetik a mentesítést. — A szervezésbe is becsúsztak hibák, kiköszöbö- lik-e ezeket, amikor újra. elindulnak az atkívák a családokhoz? — Valóban így van, a szervezési hibák, hiányosságok is rontották a helyzetet. Sók aktívára volt szükség, ezért nem tudtuk kiválogatni az igazán alkalmasakat. Néhol utólag derült ki, hogy aki ott járt, nem nagyon segítette az egyetértés kialakulását. Az is javított volna az eredményen, ha egy kicsit hosszabb idő áll rendelkezésünkre. Most, amikor az év második felében ismét hozzálátunk az előkészítéshez azokon a területeken, ahol kevés volt az igen, mindenképpen kiküszöböljük a szervezési hiányosságokat. Ezenkívül kiegészítjük azokat a célokat, amelyeknek az eléréséhez anyagi támogatást kérünk. A város fejlesztéséhez szükség vian a várható pénzre. Ezért kérjük a lakosság megértését és egyetértését. L. G. EJNYE, KARTOGRÁFIA... Az „áthelyezett” város hetünk el szemhunyásisal egy ilyen szarvashiba mellett. Az eddigiéknél is éberebb „árgus” figyelemre van szükség a néhéz és felelősségteljes munkáihoz. Hunyady László Másodikos gimnazista leányunokám a napokban vásárolt egy történelmi atlaszt. A borítólap belső oldaláról az alábbiakat olvastam: „TÖRTÉNELMI ATLASZ a középiskolák számára. Készítette, sokszorosította és az 1961-ben megjelent Történelmi Atlasz anyagának felhasználásával 50 lapoldalon kiadta 130 000 példányban a Kartográfiai Vállalat Budapesten 1985- ben. Az atlasz iskolai használatát a Művelődési Minisztérium 22 861-1./1984. IX. szám alatt engedélyezte.” Az atlasz 38. oldalán látható a történelmi Magyar- ország színes térképe „Munkás- és parasztmozgalmak Magyarországon (1849— 1914.)” címmel. Kíváncsi figyelemmel „ízlelgettem” Somogy megyét. Láttam, hogy Polányban és Taszáron 1849—1867 között parasztmozgalmak zajlottak, hogy Toponár 1897-lben agrárszocialista mozgalom színhelye volt. Hogy a megyeszékhelyen 1849—1914 között sztrájkok voltak. És hogy a budapesti 1912. május 23-i tömegtüntetések visszhangjaként Kaposvár és Barcs vidékén is előfordultak tüntetések. Három somogyi település (piros színű) neve — a jel- magyarázat szerint — azt szimbolizálja, hogy ott 1912- ben a Szociáldemokrata Párt szervezetei működtek. Ez a három település: Marcali, Kaposvár és — Nagyvárad (!) Mint a Sebes-Körös partján található Nagyvárad az egykori Bihar megyei törvényhatásági jogú város, ahol 1077—1080 körül első László király alapította a püspökséget s ahová (somogyvári ideiglenes nyughelyéről) 1192. évi szentté avatása után helyezték örök nyugalomra kegyes emlékű, népszerű lovagkirályunk földi maradványait. Egyszóval: e térkép szerint az akkori Magyarországon két Nagyvárad létezett: az egyik Bihar, a másik Somogy megyében. Idáig ezt kevesen tudtuk... Ugyanakkor Nagyatád, ez az Árpád-kori település, mely a • századok során közigazgatási státusát _ többször is változtatta, sehol sem található Somogy megye térképén... Mindenki jól tudja, hogy a térképkészítés igen szerteágazó munka, s a térkép névrajzának megszerkesztése a legnagyobb figyelmet igénylő feladat. Mégsem meBőrben és Métában, otthon és külföldön EGY LÉPÉSSEL A DIVAT ELŐTT A barcsi Dráva Ipari Szövetkezetben mindig van valami újdonság. Egyben azonban hagyomány tisztelők: változatlanul azt az elvet követik, hogy az itt készült termékek . praktikusságuk mellett, a legújabb divatot kövessék, de még jobb, ha egy lépéssel előtte járnak. Ennek jegyében kezdték ezt az évet is. Céljaik valóra váltásához garancia a most világszerte keresett bőrruházati termékek gyártása, és az, hogy évek óta sikeres kapcsolatuk van a Skála-Cooppal. A hazai üzletekbe kerülő Méta márkajellel fémjelzett ruhadarabok egyszerre jelentenek divatos öltözéket, jó minőséget és tetszetős, különleges alapanyagot. Meg- varrásuk nem kis ügyességet és gyakorlatot kíván. Az itt dolgozó asszonyok már bebizonyították, hogy képesek megfelelni a követelményeknek. — Ez a hatodik év, hogy a Skálának is dolgozunk — mondta dr. Papp Ferenc, a szövetkezet elnöke. Ügy érzem — és ezt az idei megrendeléseink is igazolják — nem lehet panasz a munkánkra. A megrendeléseket folyamatosan kapjuk, jelenleg 2000 blézerre, ugyanenynyi hosszú nadrágra és sortra kaptunk megbízásit. Ezenkívül 1000 mellényt és 500 bőrnadirágot készítünk a következő hónapokban. A termékek gyártását már megkezdtük és az „ első negyedévben szeretnénk el is küldeni valamennyit az üzletekbe. A Méta-termékek mellett a szövetkezet másik fő profilja a bőrruházat, amely éves termelésük csaknem felét teszi ki. Legjelentősebb partnereik a szombathelyiek és a pécsiek, utóbbinak, vagyis a Hunornak készülő termékek egytől-egyig külföldön találnak gazdára. A juhnappából varrt férfi és női dzsekikből és átmeneti kabátokból 4000 darab gyártása már folyamatban. van. Ebben az évben összesen 18 ezer bőrruházati termék készítését tervezik. A színiben és formában gazdag választékot egy újabb bőr alapanyagból, a marhanappából készült termékekkel szeretnék kiegészíteni. A mintadarabok már elkészültek, a kereskedőktől függ, lesz-e folytatása az újdonságnak. — Az idei tervünket a múlt év eredményeire alapoztuk — mutatja a statisztikai kimutatásokat az elnök. — Az árbevételi tervünk 20 százalékkal volt több az előző évinél. A tavalyi nyereségünk elérte a 12,5 millió forintot. A feladatainkat kevesebb létszámmal oldottuk meg, az ésszerű takarékosság és a belső tartalékok feltárása segített abban, hogy ilyen eredményt tudunk felmutatni. A munkánk idén sem lesz könnyebb. Megrendelésünk van bőven, szerencsére nincsenek alapanyagellátási gondjaink és a kellékekkel sincs különösebb baj. Egyedül a zippzárak minőségével nem vagyunk megelégedve, de reméljük, hogy hamarosan ez is megoldódik. N. Zs. A minősítés szigorú A KISTERMELŐK TENYÉSZÁLLATAI A MÉM közleményben határozta meg a kistermelőknek forgalmazott tanyész kocasüldők és tenyészkanok minőségi követelményeit. Ilyen részletességű tenyésztési előírás eddig nem volt érvényben. A kistermelőkhöz az integráció keretében vagy közvetlen értékesítéssel csak magyar nagyfehér hússertés, magyar lapály, észt sertés vagy ezek keresztezett utódai, illetve a hibridek kistermelésre alkalmas vonalai kerülhetnek. Követelmény továbbá, hogy a kocák származása ismert legyen. A kistermelők állataik vemhesítéséhez nemcsak az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet és a fajtafönntartó termelési rendszerek által kihelyezett apaállatokat vehetik igénybe, hanem azokat meg is vásárolhatják, és nemcsak saját állományukat, hanem másokét is — meghatározott feltételekkel — fedeztethetik. A MAGYAR ÉPÍTÉSZET SZÁZADAIBÓL Szecesszió, eklektika A klasszicizmust a szabadságharc után a romantika követte, a múlt értékeinek felismeréséivel. Az 1867-es kiegyezést viszont a stílusok egyeztetése: az eklektika. Bár művészi elismerésük napjainkig vitatott, ki vonná kétségbe, hogy a Pesti Vigadó (1859—64), a Tudományos Akadémia (1862—65), az Operaiház (1873—1882), a Parlament (1884—1903), a Halászibástya, (1901—1903), a budavári Nemzeti Galéria (1896—1903), a Szépművészeti Múzeum (1900—1905), az egykori Tőzsdepalota (1902— 1905), a városiligeti Vajdahu- nyaúvára (1896—1902) nem tartozik szervesen városképünkhöz. Ha az eklektika az Ady-megfogalirnazta „Válahol utat vesztettünk” alapérzés kárpótlására született, a szecesszió (kivonulás, elkülönülés) határozott szándékkal fordít hátat a történelmi stílusoknak, közös nevükön: a historizmusnak. A historizmus kőtömegei (gondoljunk a Szabadság térre) ráültek az emberre, ismétlődései terhessé váltak. A rohamos technicizálódás, az ember a fény felé fordult, (nem csupán az építészetben), igényelte a szabadabb mozgást, otthonában a napot, levegőjárást, azt az emberibb léptéket, amit elveszített. Felhasználva az építéstudomány lehetőségeit (üveg, vas, beton), hazánkban az angolok és még inkább a finnek példáján a népművészet formavilágálból is merített, főleg a növényi ornamentikát illetően. Gyors ütemben polgárosodó alföldi mezővásrosa- ink máról-Iholnapra a szecessziót tették magukévá. Szecesszió? Az Iparmű vé- . szeti Múzeumot (Ledhner— Pártos), a Postatakarékpénztárt (Lechner), a Vas utcai iskolát (LajtaBéla), a Gresham-palotát (Quittner Zsig- mond), a Gorkij fasori Református Templomot (Árkay Aladár), Nagyváradot, Maros- vásárhelyt, Szabadkát, Szegedet, Kecskemétet iskolapéldának tekintjük, de észrevétlen megyünk el a kispesti Petőfi-tér környékén (Kós Károly tervei), a Városliget, Pasarét, Rózsadomb, Gellérthegy remekbe formált lakóházai, s még inkább a vidékiék mellett. ' Kecskemét, Debrecen, Szeged s általában mezővárosaink polgárai élvezték a fellendülő mezőgazdaság javait. A század végén már álltak a városközpontba tömörülő teNagykörösi szecessziós, eklektikus épület (20. század eleje) hetős gazda-házaik az eklektika jegyében, mikor az első világháborút közvetlenül megelőző évek konjunktúrájában felépül a debreceni Megyeháza (1912), az Arany Bika Szálló (1913—15), a kecskeméti Reformátun Gimnázium (1911—1918), vagy a híres, de kevésbé példás Cifrapalota (1902), betöltvén a főterek foghíjas telkeit. .A nagykőrösi Jákabházy, Jal- soviczky, Pesti család kúriái mellett .gomba módra nőnek a szecesszió értékeiben bővelkedő lakóépületek. A szecesszió az eklekitka fölé emelkedik, s nem teremt két egyforma épületet, két azonos ornamentikát. Alföldi mezővárosaink, községeink szívesen vállalták a szecessziót, mert egyezett a világosságra tágas térformálásra hajló igényeikkel, S örömmel fogadták a népművészettel rokon organikus díszítés természet közelséget sugalló szépségeit. A napjainkig idegenkedve sziámiéit szecesszió valójában igen rövid idő alatt — külföldi párhuzamait sokszor megelőzve — otthonit talált hazánkban, s többségében nem reprezentatív épületekben. Koczogh Ákos (Folytatjuk.)
