Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-29 / 24. szám
1986. január 29., szerda Somogyi Néplap 3 LEJÁRT A TÜRELMI IDŐ Átszervezik a Tanépet Szükség van a megújuló vállalatra A Somogy Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 1982-ben 10,6 millió forint veszteséggel zárta az évet és ugyanabban az évben augusztusban hitelképtelenné nyilvánították. A cég azóta is minden évben veszteségesen dolgozott. A gazdálkodásához szükséges bankhitelt 1984- ben és 1985-ben a nemzeti bank csak a megyei tanács készfizető kezessége mellett biztosította. Magyarán: ha a Tanép nem fizette volna vissza idejében a banktól kapott hiteleket, akkor a megyei költségvetés amúgy is szűkre szabott pénztárcájába kellett volna belenyúlni. Ez ugyan nem történt meg, ám a tanácsi vállalat végső soron nem tudott megbirkózni gondjaival. A vállalatot jelenleg megyei biztos irányítja. Korábban szó volt a vállalat fölszámolásáról, de végül a megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött: a Tanép megmarad, viszont gyökeres változtatásokkal meg kell újítani. Halász Miklóst, a megyei tanács építési osztályának vezetőhelyettesét, az átszervezésre megalakult munka- bizottság tagját kértük meg, hogy adjon tájékoztatást az átszervezésről és előzményeiről. — Az 1982-es 10,6 millió forintos veszteség után 1983- ban negyvenmilliós veszteséget „produkált” a Tanép. Ezért 1983 decemberében a megyei tanács elrendelte a vállalat szanálását. A bizottság 1984 június elején javaslatot tett a pénzügyi rendezésre és arra, hogy a vállalat akkori új vezetése készítsen részletes intézkedési tervet, amelyben kidolgozzák: miképpen lehet egyenesbe hozni a céget. Akkor, augusztusban a megyei tanács vb bizalmat szavazott a Tanép vezetőinek azzal, hogy másfél év alatt nyereségessé kell tenni a vállalatot. Sajnos a gondok tovább sűrűsödtek, 1984-et. is több mint 28 millió forint veszteséggel zárta a Tanép. 1985- ben az első negyedévtől kezdve fokozatosan csökkent a veszteség, a harmadik negyedévben már tízmillióforint alá esett. Ekkor bízni lehetett abban, hogy 1985 végére ha nyereséget nem is lehet elkönyvelni, de legalább nulla lesz a végelszámolás. Ez sem sikerült. Az 1985-ös gazdálkodás is 12—14,5 millió forint veszteséget hozott. A türelmi idő lejárt. A végrehajtó bizottság 1985 decemberében döntött az átszervezésről. A tanács illetékesei részletesen tájékoztatták erről a Tanép gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőit, a szakszervezeti bizalmi testület. — Mit állapított meg az átszervező bizottság? — Rendkívül bonyolult folyamat volt ez, de az alapvető okokat néhány pontban föl lehetne sorakoztatni. A külső körülmények sem kedveztek a cégnek. Az építési piac beszűkült, a szabályozók változásához nem tudott igazodni a Tanép. Mégis hiba lenne mindent a külső körülményekre hárítani. A vállalat vezetői rendkívül sokat dolgoztak, jó szándékuk kétségbevonhatatlan, s — mivel eredmény nem volt — egy fillér jutalom, prémium nélkül vállalták a többletmunkát. Jól látták a hibákat. Föltárták a veszteségforrásokat. Beszereztek egy jó, sokat ígérő technológiát: az alag- útzsalut. De nem merték radikálisan megszüntetni a bajokat, elvesztek a rész- problémákban. Nem dolgoztak ki megfelelő ösztönzőrendszert; a Tanép középvezetőit, munkásait nem tették érdekelté abban, hogy javítsák a munkát. Mindenki tudta, hogy a cég bajban van, de igen keveseknek volt valóban testresza- bott feladatuk. Szinte senki sem tudta, hogy jó munkájáért mit kap majd, s a rosszul dolgozók következetes felelősség- revonása is rendre elmaradt, így végül is a vezetők napi 10—12 órában magukat nem kímélve hajtottak és kapkodtak. Nem volt ütőképes előkészítő apparátus, a végrehajtás is akadozott, a Tanép vezetőgárdája információk nélkül vergődött, s a nehéz helyzetben az összhang is megbomlott, egymásnak ellentmondó intézkedések születtek. Azt is meg kell említenem, hogy a vállalat régi gárdájából sokan nem támogatták az új vezetést, sőt betartottak neki. Igaz, erélytelenségre utal, hogy ezt a széthúzást nem sikerült megszüntetni. — Mindezek alapján kellett az átszervezést megkezdeni. Bizonyára nem volt könnyű munka. Talpra lehet-e egyáltalán állítani egy ilyen szétzilálódott szervezetet? — A megyei tanács vb döntése szerint a Tanép kapacitására szükség van Somogyiban. A lehetőségeket fölmérve kiderült, hogy Marcali és Nagyatád környékén nem lesz a vállalatnak munkája, de Kaposváron és vonzáskörzetében, valamint a Balaton-parton lesz. A Tanép ezért kivonul Marcaliból és Nagyatádról. Minden balatoni munkát a siófoki építésvezetőség irányít majd. Kaposváron marad a vállalat központja, de több részleget össze kell vonni és csökkenteni kell a gépállományt, valamint a létszámot. A vállalat ezer dolgozójából körülbelül hétszáz marad meg, de minden ember elhelyezéséről gondoskodunk. Többszöri szóbeli tájékoztatás után januárban az érintettek személyre szóló értesítést kapnak arról, hogy a Tanép nem tart igényt a munkájukra és arról, hogy hol biztosítottunk nekik hasonló munkát. Persze, ha valaki másutt akar és tud elhelyezkedni, akkor választhatja a néki kedvezőbb feltételeket. Minden dolgozóval a lehető legkorrektebben rendezzük ezeket az ügyeket. A vállalatnál maradók egy jó előkészítő, irányító és végrehajtó szervezettel rendelkező vállalatnál dolgozhatnak tovább. Kemények lesznek a követelmények, de jó munkával a korábbinál jóval többet lehet majd a Tanépnél keresni. Új ösztönzőrendszert dolgoz ki az új vezetés. Mindenki megkapja a feladatot, mindenkitől következetesen szá- monkérik a végrehajtást és mindenki előre tudni fogja, hogy mennyi fizetésire, prémiumra, jutalomra számíthat. — Ezek után marad a két fő kérdés: lesz-e munkájuk és helyre lehet-e hozni a vállalat jelenlegi pénzügyi állapotát? ■— Megkezdett munkák, szerződéssel lekötött megrendelések és üzleti tárgyalások alapján biztonsággal várható megrendelések bővében van a cég. Nem kell félni a munkahiánytól. A pénzügyék is rendezhetők. Az 1985-ös veszteségből, a korábbról megmaradt szavatossági és garanciális kötelezettségekből és egyebekből eredően több tízmilliós forintos mínusszal kell számolni. De a kedvezőtlen helyzetben kedvező, hogy még ezt az óriásinak látszó hiányt is nagyrészt saját erejéből meg tudja szüntetni a vállalat. A korábban túlzottan felduzzasztott eszközállomány, a sok elfekvő készlet és egyéb hátrányos tényezők ebből a szempontból most előnyt jelenthetnek. Annyi a tartalék, hogy abból kiegyenlíthető a sokmillió forintos pénzügyi hiány. 1986. június 30-ig lezárul az átszervezés. A veszteséges részlegek megszüntetése, a nem termelő szervezetek átalakítása és a létszám csökkentése, a soklépcsős és áttekinthetetlen irányítási rendszer négy szintűire módosítása és még sok más tényező megváltoztatása — úgy gondoljuk — garancia, hogy a cégnél maradó szakembergárda az új irányítással már az idén nyereséggel gazdálkodó szervezetet alkosson. L. P. Sokan úgy vélik, hogy a nagy felfedezések kora lejárt, s ebben van is valami igazság. Ez azonban még nem zárja ki azt, hogy a mindennapok kisebb-na- gyobb újításainak ne tulajdonítsunk fontosságot, hiszen éppen ezek adnak újabb lendületet a munkának, örömet a gondolkodó és az ötletet megvalósító embernek. Csentericz Gyula hat éve csoportvezető a Kaposvári Húskombinát exportüzemének keverőrészlegében. Ha ehhez még hozzávesszük azt a majd három évtizedet, amit a vállalatnál töltött, akkor nem is kell nagyon csodálkozni azon, hogy mint mondja, ő már minden por- cikáját ismeri a sertésnek. — Gyerekként kerültem a húsos szakmába, a nyolcadik osztályt is itt végeztem el, majd utána Budapesten szereztem meg a szakmunkásbizonyítványt. Később letettem a mestervizsgát is, de ez már jött magától. Ahogy elnézem a lassan ötven felé közeledő, erőteljes és határozott férfit, magam is természetesnek veszem, hogy neki valóban nem kellett különösebb erőfeszítést tennie azért, hogy mestere legyen a szakmájának. Ettől a tudásszinttől tulajdonképpen már csak egy lépés az újításokig vezető út, s minthogy Csentericz Gyula találmányainak jómagam is rendszeres fogyasztója vagyok, ezért kiváltképp Jó gondozót nehéz találni Jő kedvvel — nem nyolc órában Két négyzetméternél nem lelhet sóikkal magyöbb az istálló épületében kialakított melegedő. Az öreg vaskályha félig nyitott ajtaja mögött pirosán izzik a parázs, egy keresztlábú asztalból, a fal mellett egy pokróccal letakart pádból áll a bútorzat. — Itt szusszan egyet a mindenkori napos, ez a „fekete fehér” öltöző, a szociális helyiség. Minden! —jegyzi meg Csanádi Jenő fő- ágazatvezető-ihelyettes. — Jó ez! Megfelel a célnak, nem a cifraság számít. Szekeres Imre izmos, keménykötésű alkat. Ahogy karját keresztbe fonja, megfeszül rajta a fehér munkaköpeny. Az imént még silót rakott a takarmónykiosztó kocsikba — ez már az esti etetésihez, fejeshez való előkészület része. Az istálló csendes, a szelíd tekintetű jószágok pihennek. A toétlhelyi tsz balatonújlaki telepén száz tehenet gondoz negyedmagával Szekeres Imre. Társai Fekete János, Fekete József, Molnár Csaba és a váltótárs Szíj József mind jóval fiatalabb nála. Rózsa István elnökhelyettes említette, hogy a mintegy ezerhatszáz szarvasmarhát tartó gazdaságban a múlt évi sok bajt, veszteséget, gondot a tehenészet enyhítette. — Hét hatvanért állítottunk elő egy liter tejet, melyet átlagosan kilenc tízért értékesítettünk. Különösen az újlaki telepen megy szépen a munka. Mesélem Szekeres Imrének, amit hallottam. Csendesen csak ennyit válaszol. — ftt négyezernégyszáz liter körül van a termelés. A többi gyengébb? Csanádi Jenő bólint. — Bár csák egy éve vagyok itt, de igyekszik az ember. — Hogyhogy ezt az általában nem népszerű munkakört választotta? Cseppet megvonja a vállát. — Otthon is foglalkozom tehenekkel, hármat fejek. Azt hiszem értem is, szeretem is ezt a munkát — és ha az ember megcsinálja mindazt, amire lehetősége van, megvan a számítása is. — Mennyi múlik a gondozáson? — Óh, nagyon sok! Óriási különbségek lehetnek a bevételnél, ha valaki lelkiismerettel, jól, vagy csak tessék- lássék módra végzi a dolgát. — Mintha csak meggyőzni akarna, belelendül a magyarázatba. — A tehenészet nem olyan, miint például a hizlalás. Itt minden jószágra külön kell figyelni, mindegyiknek ismerni kell a tulajdonságát és aszerint bánni vele. Na meg persze az is fontos, hogy olyan társai legyenek az embernek, akikkel jó az egyetértés, akik hasonló figyelmességgel dolgoznak. A falu még alszik, amikor a gondozó számára vége van a pihenésnek. Szekeres Imre minden nap félhárom—háromkor kel, mert mire pontosan négykor munkába áll a telepen, addigra el kell látni, ki kell fejni az otthoni jószágokat. Míg a mindennapjairól, a kialakult munkarendről mesél, feltűnik, hogy hangsúllyal és gyakran használja ezt a szót: pontosan-. „Pontosan ötkor kezdünk etetni... mindennap fél hatkor pontosan fejünk.” — A ritmus, az időpontok betartása sokkal fontosabb, mint azt az első pillanatra gondolná az ember — mondja, és hozzáteszi. — Ez is összefügg a termelés eredményéivel, ami viszont meghatározza, hogy mennyi kerül a pénztárcába. A bérezésre fordul a szó. Minden á teljesítményen múlik, a prémiumrendszer is arra ösztönöz, hogy minden tekintetben minél jobb eredményt érjenek el. — Évi átlagban hat és fél —hétezer forintot lehet itt megkeresni, de volt már egy hónapban kilencezer forintom is, ötezernél kevesebb viszont soha. — De nem nyolc óra alatt. És mindennapos lekötöttség mellett. Sokfelé éppen amiatt van gond az állattenyésztéssel, nehéz találni megfelelő gondozót. — Az én társaim között van huszonkét éves, van harminc éves. Azt hiszem, ha egy fiatal szeret dolgozni, az megtalálja itt a számítását. Persze az is lehet, hogy a mi csapatunk szerencsésen találkozott. A kikapcsolódásra, a pihenésre, a szórakozásra fordul a szó. Mondja, arra is futja az időből, hogy egy jó futball-meccset, még ha éjszaka közvetíti is a tévé, megnézi. — Ha nem is sokat, de én minőségileg, nyugodtan alszom, pihenten ébredek. Jó kedvvel csinálom, amit csinálok. Látom az eredményét. És azt hiszem az ember számára ez a fontos. Egy óra múlva érkeznek a társak, kezdődik az esti etetés, fejés. És holnap fél háromkor minden elölről... Vörös Márta Van még néhány ötletem Egy újító a húskombinátból érdekel, hogy is születtek például a bélbetöltött húsáruk, melyeket az ő javaslatára készítenek az üzemben. — A rollni család mind az öt termékét én találtam ki, s nem másért, minthogy gazdaságosabb legyen a termelésünk és hogy bővebb legyen a boltokban a választék. Egy másik újításomhoz a tmk-soktól kértem segítséget. Kaptunk egy receptet és hozzá a kívánalmat, hogy olyan terméket készítsünk, bélbetöltve, hogy a karaj egy darabban legyen és látható legyen, hogy ugyanabban a bélben egymás mellett két karaj van. Gondolkodtam, miként lehetne megcsinálni, volt néhány sikertelen kísérletezésem, de végül sikerült. Méghozzá olyan jól, hogy múlt évben a mezőgazdasági kiállításon vásárdíjas termék lett belőle. A gyártással sem volt gond, mert a ígért 30 tonna helyett év végére 160 tonnát készítettünk belőle az amerikai piacra. A szovjet partnereinknek is ajánlottunk két általam kigondolt újdonságot, egy konzerwirslit és egy különleges fűszerezésű turista reggeli konzervet. Ügy érzem ezek is megnyerik a vásárlók tetszését. — A vállalat támogatja az ötletek megvalósításában? — Addig nincs baj, míg itt házon belül akarok megvalósítani valami újdonságot. A napi nyolc órába az is belefér, hogy kigondoljak valami újat és ha meg akarom csinálni, akkor a kollégák és a főnökeim is támogatnak ebben. A különböző vizsgálatok azonban nagyon sok időt vesznek igénybe, így általában egy-másfél év, amíg a vásárlók is találkozhatnak egy-egy új termékkel az üzletekben. Vagyunk még többen is újítók ebben az üzemben, de mások jobbára gépi újításokkal foglalkoznak, így örömmel veszik a vezetők, ha én a termékekben hozok valami újat. Persze nem mondom, lehetnénk többen is, de hát azt mindenki maga dönti el, hogy a kötelező munkáján túl akar-e valami mást is csinálni. A lehetőség mindenesetre adott. — Aki ennyire ismeri a húsok „természetét”, arról azt gondolnánk, hogy otthon is ő az úr a konyhában. így van ez az ön esetében is? — Nem egészen. Nem mondom, ha valami különlegességet kigondolok, akkor szeretem megcsinálni, mégis a feleségem a konyhafőnök. Ö is itt dolgozik, főszakács. Itt van a fiam, a menyem, a lányom is. Együtt vagyunk, mint otthon. Egy házban lakunk valameny- nyien. Otthon mással töltöm az időmet. Szeretek faragni, több kiállításom volt már. és szívesen foglalkozom az állatokkal is. Van két kutyánk, egy bernáthegyi és egy tacskó. Jól kiválasztottam őket, igaz? No, de visz- szatérve az itteni dolgokra. Annyit elárulhatok, van még néhány ötletem, amit szeretnék megvalósítani. Egyelőre nem szívesen beszélek róluk, mert jobb erről már akkor nyilatkozni, amikor készen van. Csentericz Gyula eddig hatszor nyerte el a vállalat, egyszer a minisztérium Kiváló Dolgozója címet. A múlt évben a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki eddigi munkájának elismeréseképpen. Nagy Zsóka
