Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
6 Somogyi Néplap 1986. január 18., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE A kereskedő öröme Pom Pom kalandjai Vernével Bíró Gyula, a Somogy Aruház megbízott igazgatóhelyettese harminc éve „boltos”. Szerinte a jó kereskedő akkor örül, amikor sikerül új árut beszereznie, másodszor pedig akkor, amikor látja: a vevő elégedetten távozik. Sokat változott a világ — s benne a szakma — azóta, hogy az ifjú Bíró Gyula először állt a pult mögé. Mást jelent ma már a szó: eladó. Évek alatt bizonyossággá vált, hogy nehéz, sőt egyre nehezebb megtartani a fiatalokat a pályán. Az áruházban dolgozó 111 eladó átlag- fizetése például háromezer forint, a szakmában már hosszú ideje dolgozó osztály- vezetőé ötezer forint. Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy más, jobban fizető állás után néznek a fiatalok. A Somogyker vezetősége érezte: valamit sürgősen tenni kell azért, hogy meg tudják tartani a dolgozókat. Kiugró gazdasági eredményeik alapján valódi huszárvágást alkalmaztak. Mintegy 13 százalékos bérfejlesztésre voltak képesek, s ez dolgozónként 2—400 forint fizetésemelést jelentett. Heer Ildikó öt éve dolgozik a méterosztályon. Ezernyolcszáz forint fizetéssel kezdte, most, a béremelés után 2550 forint az alapfizetése. — Ez sem túl sok, de így a jutalékkal együtt már háromezer forint felett tudok hazavinni — mondja. — Éppen a fizetés az, ami miatt sokan elhagyták a pályát. Bennem ez a lehetőség meg sem fordult. Még mindig ezt a szakmát tartom a legszebbnek. Azt hiszem, jól készítettek fel bennünket az iskolában. Igaz, elmondták, milyen nehéz újat, jót akarni és véghez is vinni azt, de nem gondoltam, hogy ennyi keserű pillanatom is lesz. Az ember, ha tetszik, ha nem, beáll a sorba, mert különben értelmetlen gúnyolódásoknak lesz a céltáblája. Egyik munkatársam mondta, hogy őt például kinevették azért, mert így búcsúzott a vevőtől: köszönöm a vásárlást, viszontlátásra. A sokadik csipkelődés után már nem mond semmit, később pedig elfásul, gépies lesz. Persze, van ennek másik oldala is. Fáj, ha semmibe vesznek, ha kedvesen szólok egy vásárlóhoz, és válaszra sem érdemesít. Ilyenkor el van rontva a napom. Sok segítséget kaptunk az idősebb munkatársaktól, megkívánták tőlünk a teljesítményt, s ahhoz, hogy befogadjanak, bizonyítanunk kellett. Nehéz volt, és nem lehetett lazítani. Válogatás nélkül végeztük el a ránk bízott munkát a raktártakarítástól az árucipelésig. Most már könnyebb, vannak nálam fiatalabbak is, és úgy érzem, nekünk sem ártott meg a munka, nekik sem fog. Vagy ez már az öregedés jele lenne? — neveti el magát. Konkoly Attiláné 1973 óta eladó. Sikeres év volt számára a tavalyi: novemberben kinevezték áz áruház cipőosztályára vezetőhelyettesnek. — Még bele is pirultam, amikor megmondták, de elismerésnek könyvelhettem el, és ez mindenképpen jó érzés. Nem könnyű szakma a miénk, sokat is változott. Nem túl kedvező az időbeosztásunk. Reggel 8 órától este hatig talpon lenni megterhelő. Gond a család is, kevés időt tudunk együtt tölteni. Sok asszony közülünk éppen emiatt változtat munkahelyet. Akik maradtunk, mi is csak úgy vállalhatjuk, hogy férjeink részt vállalnak a házimunkából, a gyereknevelésből. Ügy érzem, megéri. Sok boldog pillanatom volt. Elégedett, jó érzés, ha látom: sikerült jól kiszolgálnom a vevőket. Voltak rossz pillanatok is, ilyenkor jönnek a „raktár-könnyek”, egy sötét sarokban az ember kisírja magát, azután újra tud mosolyogni. Valahol olvastam egy hölgyről, aki elment egy elegáns áruházba ha rosszkedvű volt. Ott halk zene szólt, kedves eladók lesték a kívánságát, mutattak neki szebbnél szebb árut. Fél órai nézelődés, válogatás után — ha nem is vásárolt —, a rosszkedvét mintha elfújták volna. Klie Ágnes A szociális gondozó Szabó Hilda három hónapja szociális házi beteggondozó. — 14 évig kereskedő voltam. A Zselic Áruház állandó munkaerőhiánnyal küszködik, és ezért munkaidőbeosztásunk kedvezőtlen volt. Előfordul itt is, hogy hétvégén dolgozom, de ez a munka sokkal kevésbé megterhelő, mert érzem, hogy az embereknek szükségük van rám. Négy idős emberhez járok, a város négy pontjára. Naponta látogatom meg valameny- nyit. A magányos, beteg emberek szinte családtagként ragaszkodnak hozzám, aggódva várják érkezésemet. Hordom nekik a tüzelőt, begyújtok a cserépkályhába, gyógyszert viszek és elintézem a hivatalos ügyeiket. Igényeik szerint takarítok és beágyazok, és az ünnepek előtt még diót is törtem. Ezen a héten „ebédes” is vagyok: több mint 40 helyre szállítom ki a teli éthordókat. Beszélgetünk, s elmondja: soha sem kötötte le igazán a kereskedelem. Egészségügyi szakközépiskolában végzett másfél évet, majd férjhez ment. A gyermekkel falura költöztek. A három éve alatt — amelyet gyesen töltött — egyszerre volt féltő, gondos anya és padban ülő diák. Kereskedelmi szakmunkás-bizonyítványt szerzett, és elvégezte a pénztárosi tanfolyamot is. — Fiatalabb koromban — mondja a 30 évéhez közeledő Szabó Hilda — minden vágyam az volt, hogy a gyerekekkel foglalkozzak. Később úgy alakult az életem, hogy erről le kellett mondanom, de az emberközelséget nem adtam volna fel irodai munkáért. Ez volt az első alkalom arra, hogy pályát változtassak. Azt gondolom, ezzel a módosítással véglegesen megtaláltam életem célját. Örülök, hogy ilyen hálás és nagyszerű feladatokat kaptam. Otthon a 11 éves kisfia mellett egy 4 éves állami gondozott fiút is nevel. A Zselic Áruház ajándékosztálya nem, de az ott dolgozó kedves emberek, a sok gondot is vállaló barátságos munkatársak, a jó közösség hiányzik. lett, amíg végre a kezembe került az áhított kötet. A mai fiataloknak milyen slágerkönyvei vannak? Varga Róbertné könyvtáros: — Nagyon szeretik Csukás István meséit: a Pom Pom sorozatot és a Süsü a sárkányt. Manapság nagy sikere van a fantasztikus irodalomnak is. Az ifjúsági regények közül talán Verne alkotásait kedvelik leginkább. Kívánságaikban szembetűnően nagy szerepe van a televízióban, a moziban látott filmeknek. A vizuális élményt nyújtó filmek után gyakran keresik a feldolgozás alapjául szolgáló regényeket. Ennek, sajnos, van hátulütője is: a fiatalok egy része szinte válogatás nélkül mindent megnézhet a televízióban. Így fordulhat elő, hogy egy tízéves kislány érdeklődési körét a krimik teszik ki. — Nagy erőfeszítésünkbe kerül, hogy eltereljük ezeknek a fiataloknak a figyelmét az életkoruknak nem megfelelő — sokszor káros — könyvekről —, veszi át a szót Fekete Gábor. — Általában a Lázasan készülnek a tanulók, a nevelők az úttörőszövetség megalakulásának 40. évfordulójára: gyűjtik a négy évtized történetét, az írásbeli és a tárgyi emlékeket és foglalkoznak a névadójuk élet- útjával is. A hazaszeretetet és a nagyjaink történetének megismerése minden úttörő kötelessége. A siófoki 3. számú általános iskola 2852. számú Somogyi József úttörő- csapatának tagjai ennek szellemében tevékenykednek. Siófok Kiliti városrészének temetőjében nyugszik a névadó Somogyi József. Nevét 1957 óta viseli az úttörőcsapat. Hosszú évek kutatási eredménye, hogy megtudták: a csapat névadója Erdélyből származik, és nagyon érdekes az életútja. Somogyi József 1807. augusztus 19-én született Írországban, Dublin mellett. 1818-ban hazaköltözött Erdélybe, Szilágy- somlyóra. Innen került Pestre, s ott kilenc évig szolgált mint huszár. 1848 augusztusában beállt honvédnek a Zrínyi-csapatba, s ott Perczel Mór hadseregéhez osztották be. Somogyi József is azok közé a magyarok közé tartozott, akik nem tudtak belenyugodni a világosi fegyver- letételbe. Titokban összeesküvést szerveztek. Főbb vezetői: Somogyi József és Jámbor Endre pesti polgárok voltak. Sajnos, árulás következtében a vezetőket és a szervezkedők egy részét elfogták. tömör, pergő cselekményt szeretik, ezért kerül háttérbe például Jókai Mór csodálatos világa. Rendszeres olvasóink választásait, ízlését figyelemmel kísérjük, megismerjük érdeklődési körét, s ha szükséges, megpróbáljuk azt a színvonalasabb, tartalmasabb irodalom felé terelni. — Gyerekfolyóirataink közül a legkeresettebb az Alfa magazin: szinte ronggyá olvassák ezt. A gyerekirodalmi folyóiratokat — például a Kincskeresőt — alig lapozgatják. Ez évtől kínálatunk kibővül a Süni című természettudományos folyóirattal. Ezt már eddig is többen keresték. A könyvtár otthont adott néhány író-olvasó találkozónak és a gyerekek örömére filmvetítéseknek is színhelye volt. Ám a könyvtár vezetője szerint a bibliotéka elsődleges feladata, hogy jó, tartalmas könyveket adjon az olvasók kezébe, s hogy eredeti funkciójának megfelelve, az olvasás szeretetét plántálja ifjú látogatóiba. T. R. Somogyi Józsefet és 15 társát kötél általi halálra ítélték, de ezt a császár 14—16— 20 évi várfogságra változtatta. 1867. június 8-án I. Ferenc József magyar királlyá koronázásakor Somogyi Józsefet és néhány társát szabadon bocsátották. A szabadulás után a Honvédelmi Minisztériumban kapott állást. Ezután látszólag visszavonult a politikai élettől, de mindig erős függetlenségi párti volt. 1871-ben gyógyulást keresve Balatonkilitibe jött. 1872. május 25-én halt meg. Tárgyi emlékei, valamint az őrnagyi kardja, a börtönben faragott sakkfigurái és egyéb emlékei az aradi múzeumban vannak. A kutatás nyomán évekkel ezelőtt találták meg az úttörők a névadó sírját, amely nagyon elhanyagolt állapotban volt. Vállalták a sír gondozását. Az úttörőcsapat ünnepek alkalmával a hálaadás koszorúit és virágait helyezi el Somogyi József sírján. Elhatározták az úttörők, hogy a sírt piros rózsatövekkel díszítik. A városrész központi terén áll a hősi emlékmű, ezen fehér márványtábla őrzi Somogyi József emlékét. Az úttörők előtt példaként áll a szabadságért küzdő harcos élete, munkássága, és hazaszeretete. A balatonkiliti 2852. számú Somogyi József úttörőcsapat szeretettel ápolja és gondozza névadója sírját. Juhász László A Petőfi emlékkönyvtár nyugalmas csendjét néhány fiatal diák érdeklődése töri meg. Borda Györgyné — a könyvtár egyik munkatársa — kalauzolja őket a polcokhoz, segít a válogatásban. Az állványokkal körülölelt olvasósarokba telepednek, fejüket összedugva bogarásszák a kívánt folyóiratokat. Fekete Gábor, a könyvtár vezetője mondta: — 1800 olvasónknak csaknem a fele 14 éven aluli. Sajnálatos, hogy a 20 ezer kötetes állomány nincs ezzel a ténnyel arányban. Készletünknek csak az egyharmada gyerekkönyv. Ennek természetesen az egyik oka, hogy jóval kevesebb kötet jelenik meg ennek a korosztálynak. A mesekönyveknek, ifjúsági regényeknek fenntartott polc sem elegendő, ezen azonban a közeljövőben szeretnénk változtatni. — Az iskola és a könyvtár között „munkamegosztás” alakult ki az olvasóvá nevelésben, mióta a tantervben könyvtárhasználatra is oktatják a diákokat. Az iskolai könyvtárakban csoportosan foglalkoznak a tanulókkal, mi inkább az egyéni adottságaik, érdeklődési körük figyelembevételével — az iskolától függetlenül — segítjük kis vendégeinket. Gyakran fordulnak hozzánk kéréseikkel. Ilyenkor együtt megyünk a polchoz, együtt keressük meg — mondjuk a jegesmedvékről, nagy fölfedezőkről vagy éppen az indiánokról mesélő — kötetet, ezzel is beléjük rögződik a könyvtárhasználat egy-egy mozzanata. Emlékszem, húsz éve a házunkban működő könyvtárban a Nagy indiánkönyvért álltunk sorba: hónapokba tel— Szeretnék szakképzett szociális gondozó lenni, és az egészségügyi szakközépiskolai érettségit is meg akarom szerezni. Szalad és a kereskedők biztos mozdulatával pakolja az éthordókat: majdnem ötven egyedül élő idős ember illetve magáramaradt házaspár várja a csengetését. Tamási Rita Rózsák a névadó sírján
