Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

ÚJRA ÖNÁLLÓAN 4________________________ Somogyi Néplap 1986. január 18., szombat Látogatás a börtönben Társközségek, elöljáróságok Hűvösek a rácsok Az 1985-ös év nagy esemé­nye volt az ország csaknem 1600 társközségének életében, hogy megalakultak az elöljá­róságok. Ezek a társközségek nagyon különbözőek, hiszen van közöttük kiemelt üdülő- terület és mezőgazdasági jel­legű település, van, ahol né­hány száz csak a lélekszám, másutt az 1500-at is megha­ladja. De valamennyi ilyen kisközség közös jellemzője és egyben sérelme is volt az el­múlt években, hogy a taná­csok összevonása, körzetesí­tése nyomán önálló tanács nélkül maradtak, a közigaz­gatás a szomszédos székhely­községbe költözött. Hogy ennek milyen következmé­nyei lettek a falvak úgyneve­zett népességmegtartó képes­ségére, az többé-kevésbé va­lamennyiünk előtt ismert. Hiszen a tanács után elköl­tözött a tsz-iroda, az iskola, s velük együtt lassan az ag- ronómus, a tanító, tehát az értelmiség is. Elárvult, üre­sen maradt a falu kultúrháza — ha volt egyáltalán — és sokan már siratni kezdték ezeket a kis településeket, mondván: csak idő kérdése végső elmúlásuk. De a kis falvak fellebbez­tek halálos ítéletük ellen, s az élet, úgy tűnik, megke­gyelmezett. Hiszen az utóbbi időben egyre több kis telepü­lésről hallani, hogy fiatalok is letelepednek ott, sőt, épít­kezni akarnak. Ahol pedig építkeznek, ott hisznek a fa­lu jövőjében. Több helyen az úgynevezett belterületi lakott helyekből új községek szület­tek (1986. január elsejei ha­tállyal Bács-Kiskun megyé­ben például három ilyen te­rületet nyilvánított községgé az Elnöki Tanács: Érsekhal­mát, Felsőlajost és Újteleket). S aki egy kicsit figyelmeseb­ben tanulmányozza a taná­csok hetedik ötéves tervét, felfigyelhet arra a tendenciá­ra: a korábbi tervidőszakok­hoz képest lényegesen több pénz jut majd a községek ta­nácsainak pénztárcájába. Persze, ez még mindig nem elég, de az arányváltozás már önmagában is a kisebb tele­pülések nagyobb megbecsü­lését, fontosságának felisme­rését tükrözi. A település politikai kon­cepciókban éppen azért van minden eddiginél nagyobb szerepe a községek gyorsabb ütemű fejlesztésének, mert ezzel egy sor társadalmi fe­szültség megelőzhető, az ur­banizációs folyamatok lassít­hatok. A városokba áramló népesség igényeit a tanácsok egyre nehezebben tudják ki­elégíteni, s egy bizonyos pon­ton túl a meglevő infrastruk­túrák már képtelenek ellátni az újonnan betelepülőket. Ehelyett sokkal ésszerűbb és gazdaságosabb a falvakban komfortosabbá, elfogadha- tóbbá tenni az életkörülmé­nyeket. Ha a községek job­ban meg tudják tartani né­pességüket, arányosabban alakulhat a településhálózat is. Rendkívül sokrétű társa­dalmi, gazdasági folyamatok­ról van itt szó, s ezek között szerényen húzódik meg a be­vezetőben említett közigazga­tási intézkedés, a társközségi elöljáróságok megalakítása. Jelentőségét mégsem szabad lebecsülni, hiszen a helybé­liek ezeknek a „tanácsi ki- rendeltségeknek” a létreho­zását éppen olyan örömmel és megelégedéssel fogadták, mint amennyire bosszankod­tak korábban a tanács elköl­tözésén. Annak is voltak persze ész-érvekkel jól meg­magyarázható indokai: a kö­zös tanácsban jobban meg­szervezhető a szakszerű ügy­intézés, a szomszédos közsé­gek összefogása, együttmű­ködése pedig újabb eredmé­nyeket hozhat a településfej­lesztésben. A saját falujukhoz ragasz­PIACI KÖRKÉP Fagyos ártalány Hónapok óta változatlan árak mozdultak el a tegna­pi kaposvári hetipiacon. A termelők még adták 6-ért a burgonyát, a Zöldértnél azonban már 7 forintba, ke­rült. Szemrevalóbb fejeská­posztát sem adnak már io­néi olcsóbban. Akadtak azonban a drágulást csak sejtető ártalányok is. Né­hány árus például nem mondott kilónkénti árat a fokhagymáért, hanem da­rabra adta 2,50-ért. A Zöldértnél nem szemérmes- kedtek, kiírták a 100-ast. Jó minőségű kelt, és lila káposztát kínáltak 14-ért. 12 a főző, 16 a lila hagyma ki­lója. A télbe máris belefá­sult karalábé darabja 4—7 forint. Ha külön vettünk fél-félkilót a 14 forintos sár­garépából és 22-re tartott leveszöldségből két forinttal kaptuk olcsóbban, mintha vegyeszöldséget kértünk 20-ért. Színesítette a választékot néhány csomónként 8 forin­tos kelbimbó. Palántányi fejessalátát láttunk 2,50-ért. A spenót csomója 5 forint. 8-ért szerezhettünk be cék­lát. Továbbra is 70 forint a tarkabab, 96 a gomba. 16 és 20 forint között váltakozik a savanyú káposzta ára. Gusztusos házi savanyúsá­got üvegenként 25—30-ért vehetünk. Egyre nehezebb harapásra ingerlő almát találni 14—20 forintért. A Zöldért 9 forin­tos almája legföljebb dzsem­nek jó. Akár csak a 22-ért tukmált körte. Kilónként 50-ért hoztak aszalódott sző­lőt. Jobban megérte az aszaltszilva 55-ért. Alig volt dióbél. A szerencsések 150-ért kaptak. A baromfiárusok is meg­próbáltak csaiafintáskodni. Többen kilónként 80 forin­tos árat mondtak a konyha­kész kacsáért, mert ez ke­vésbé vevőriasztó, mintha az egészért 320-at kértek volna. Egy mutatósabb pucolt csir­ke 150-et kóstált. Bőven volt tojás, így a 3 forintos árból délelőttre még engedtek is 10—20 fillért. 7—8 forintért sem kelendő a barka csokra. Virágszerű virág csak a szálanként 20 forintos szegfű volt. u. F. kodó helybéliek mégis hiá­nyolták a saját tanácsukat. Nem is annyira az ügyinté­zőt, az előadót, mert hát a kihelyezett félfogadás nem szűnt meg, az akták útját va­lahogy mindig el lehetett egyengetni. A saját emberei­ket keresték, az általuk vá­lasztott tanácstagokat, akik megfelelő önállóság, döntési hatáskör nélkül nem tudták jól képviselni a falu érdekeit. Mert a közös tanácsban a fi­gyelem elsősorban mindig a székhelyközség felé fordult, s a társközségek igényei túlsá­gosan hamar, könnyen leke­rültek a napirendről. Ügy érezték az emberek, nincs elég beleszólásuk még válasz­tott képviselőiknek se abba, mi történjen a faluban, ho­gyan gazdálkodjanak az amúgy is csekély fejlesztési összeggel. Korai lenne még mérleget készíteni arról, mennyiben változott meg a helyzet az elmúlt hónapokban, az elöl­járóságok megalakulása óta. Annyi azonban máris bizo­nyosan érzékelhető, hogy a társközségek lakossága öröm­mel fogadta a változást. Hi­szen ha tanácselnökük nincs is, de saját elöljárójuk már van, aki az elöljáróság többi tanácstagjával önálló hatás­kört, döntési lehetőséget is kapott. Most már nem a szomszéd faluban határoznak arról, hogy a rászorulók kö­zül ki mennyi szociális se­gélyt kapjon, a helyi elöljá­róság dönti el, hogy mikor le­gyen nyitva a bölcsőde, az óvoda, a könyvtár. A társ­községi tanácstagok egyetér­tése szükséges a^ tanácsi in­tézmények vezetőinek kine­vezéséhez és felmentéséhez, a szakigazgatási kirendeltség ügyfélfogadási idejének meg­határozásához és még hosz- szan sorolhatnánk a példá­kat. A kezdeti tapasztalatok szerint az elöljáróságok jól élnek megnövekedett jogkö­rükkel, egyre inkább saját községük valódi gazdái lesz­nek. A közös tanácsban na­gyobb tekintélyt vívnak ki maguknak a korábbinál, de helyben, a saját falujukban is jobban értékelik munkájukat a választópolgárok. Nem titok, hogy az elöljá­rók — bár feladataikat társa­dalmi megbízatásként látják el — tevékenységükért a jog­szabályok szerint maximum havi kétezer forintos tiszte­letdíjat kaphatnak. De pénz­ben aligha fejezhető ki az a haszon, amit egy jól működő elöljáróság a falujának hoz­hat. S ami nemcsak a tele­pülés gyorsabb fejlődésében, hanem az ott élő emberek hangulatában, közérzetében is kamatozik. Deák András A fejlődés negyedik fő irá­nyaként jelöli meg a KGST- országok múlt év végén elfo­gadott komplex programja új típusú anyagok széleskörű bevezetését a népgazdaság­ba, elsősorban az iparba. A hagyományos anyagokhoz ké­pest ezeknek olyan értékes tulajdonságokkal kell majd rendelkezniük, mint a korró­zióállóság és a sugárzással szembeni ellenállás, a tűzál- lóság, a kopásállóság. Gyár­tásukhoz és feldolgozásukhoz eddig nem, vagy csak szűk körben alkalmazott technoló­giákat kell széles körben el­terjeszteni. Ezekhez a régeb­bi eljárásokhoz képest mini­mális mennyiségű energiát, nyersanyagot, anyagot és spe­ciális technológiai berende­zést kell csak felhasználni, jelentősen csökkentve ezzel a gyártási költségeket. Az új anyagok közül a leg­ígéretesebbek közé tartoznak Az ablakokon vastag rács, a magas kőkerítés tetején szögesdrótháló, őrbódé s ál­landóan sétáló-figyelő fegy­veres őr. Kaposváron a me­gyei bíróság tőszomszédságá­ban szürkén húzódik meg a Büntetésvégrehajtási Intézet, amit az emberek egyszerűen csak börtönként emlegetnek. A csöngetésre távirányítás­sal nyílik a kapu. Belépni könnyű. A kijövetel egyesek­nek már nehezebb ... A kaposvári intézmény csak amolyan átmeneti szál­lás a bűnelkövetők nagy ré­szének. Ide általában azok kerülnek, akik Somogybán követtek el valamilyen bűn- cselekményt s előzetes letar­tóztatásban várják a bírósági tárgyalást és az ítéletet. Csak kevesen vannak itt jogerő­sen elítéltek, ők főként az in­tézet fenntartási munkálatai­ban segédkeznek. Jelenleg épp az épület korszerűsítésén dolgoznak. A legtöbben civil szakmájuknak megfelelő munkát végeznek a rácsok mögött is. Jó ez az intézet­nek, hasznos az elítéltnek — hiszen nem felejti el a szak­máját —, s a munka nevel is. A büntetésvégrehajtás leg­fontosabb célja a nevelés. Egyúttal a társadalom védel­mét szolgálja sajátos lehető­ségeivel. Pedagógiai eszkö­zökkel is igyekszik úgy irá­nyítani az elítélteket, hogy szabadulásuk után visszatér­hessenek, beilleszkedhesse­nek a társadalomba. Sok esetben azonban a jóindulat kevésnek bizonyul. A szaba­dulok egy része visszaesővé válik, s közülük sokan visz- szatérő, szinte állandó „ven­dégei” lesznek a hazai fegy- házaknak, börtönöknek, fog­házaknak. Visszaesővé a leg­több esetben azok válnak, akik szabadulásukkor sem fogadják meg, hogy megja­vulnak; akik nem tanulnak saját kárukból. A szabadulok másik része azonban sikere­sen beilleszkedik a civil élet­be. A folyosón három sötétru­hás elítélt épp az elavult vil­lamosvezetékek kicserélésé­vel foglalkozik. Az átmeneti állapotok a parancsnoki iro­dában már eltűntek. A falon festmény — egy ügyes kezű elítélt hagyta az intézetre több művét —, a sarokban porcelánváza, az egyik szek­rényen szobor. Ebbe az ott­honos szobába az elítéltek ritkán lépnek be; legföljebb, ha szabadulásukkor el akar­nak búcsúzni a parancsnok­tól. Mert van ilyen is. — Az elítéltek között akad­nak elszánt bűnözők, de so­kan megtévedt, szinte jóin­dulatú emberek — mondja a a különböző polimer műanya­gok, amelyekre egyformán nagy szüksége van az elekt­rotechnikai, a rádiótechnikai és az elektronikai iparnak, s még sok más népgazdasági ágnak. Alkalmazásukkal olyan ritka és drága színes­fémek takaríthatok meg, mint a platina, a nikkel, ko­balt, króm, molibdén, wolf­ram, niobium s mivel tulaj­donságaik előre programoz­hatok, a belőlük készült al­katrészek műszaki mutatói egészen kiválóak lehetnek. A polimerek másik nagy elő­nye, hogy feldolgozásuk so­rán nem, vagy csak egészen kis mennyiségben keletkezik hulladék. Ez egyben azt is je­lenti, hogy az elkészült ter­mékek egyből beépíthetők, nincs szükség további mecha­nikai megmunkálásukra. Rá­adásul 1 kilogramm műanyag mintegy 4—5 kilogramm hen­gerelt fémalapanyagot pótol, parancsnok, Lakatos Miklós őrnagy. — Épp ezért nekünk is különbözőképpen kell bán­nunk velük. A lehetőségek­hez mérten igyekszünk diffe­renciálni például az elhelye­zésben. Többszörös vissza­esőkhöz, ha csak lehet, nem teszünk befolyásolható, kezdő bűnelkövetőket, írni-olvasni nem tudókhoz intellektuális személyiségűt. A zárkák kétoldalt húzód­nak, sorban. Az emeleten körfolyosó, drótháló-biztosí­tással. Az egyik zárka olyan, mint a másik. Emeletes vas­ágyak, faragott faasztal kis ülőkékkel. Itt élnek az elő­zetesen letartóztatottak, ami­kor nem dolgoznak. Mert na­pi nyolc órában — ugyanúgy, mint a civil életben — ők is dolgoznak. A kaposvári in­tézmény szerződést kötött a Kaposvári Villamossági Gyárral, valamint a Delta Ipari Szövetkezettel; az előb­binek egyszerűbb villamos berendezéseket szerelnek, az utóbbinak pedig munkavé­delmi kesztyűk fordítását, va­salását, csomagolását vég­zik. Mindezért a fogva tar­tottak díjazást kapnak. Ke­resményük egy részét elkölt­hetik az intézetben levő bolt­ban, újságokat járathatnak, elküldhetik hozzátartozóik­nak, vagy összegyűjtik és szabadulásukkor kapják kéz­hez. A fogva tartottaknak a munka után szabadidejük is van. Akkor írhatnak levelet, olvashatnak, játszhatnak, esetleg rádiót hallgathatnak, televíziót nézhetnek. A zár­kasor rácsokkal védett ré­szén külön helyezték el azo­kat a jogerősen elítélteket, akik huzamosabb ideig tar­tózkodnak az intézetben. Az ő zárkáikat csak éjszakára zárják kulcsra; napközben meglátogathatják egymást vagy fölkereshetik a kultúr- szobát, ott könyveket olvas­nak, asztalifociznak, rexez- nek, tévét néznek, szellemi totón vizsgáztatják önmagu­kat. Időnként filmvetítés Svéd mérnökök elkészítet­ték: egy olyan 7,3 méter hosszú, 3,1 méter széles és 3,3 méter magas úszómeden­ce tervét — a hozzá tartozó berendezésekkel együtt —, amelyben két szivattyú sza­bályozható sebességgel ára­moltatja a vizet. A víz se­bessége 0,02 m másodpercen­kénti fokozatbán 0-tól 2 m/mp-ig szabályozható. Az úszó egy helyben úszhat a medencében, s a mozgása1 egy miközben 1 tonna polimer előállítása átlagosan 540 munkaórával kevesebb időt vesz igénybe, mint egy tonna fémé. Az energiafelhasználás is 50—60 százalékkal csök­kenthető a polimerek töme­ges méretű gyártásával. Az új gyártási technológiák közül talán a porkohászati eljárás áll a legnagyobb jövő előtt. Ha valamilyen fém­gyártmány megmunkálása a hagyományos forgácsológé­pekkel történik, akkor az alapanyagnak csak mintegy 50—60 százaléka válik hasz­nos késztermékké, a többi feldolgozási hulladékként gyakorlatilag kárbevész. A porkohászati eljárással az alapanyagnak 98 százaléka hasznosítható. Ez az anyag­felhasználás felére csökken­tését jelenti. Az új technoló­gia másik óriási előnye, hogy a mechanikai megmunkálás­nál jóval kevesebb időt vesz vagy TIT-előadás is van. Legutóbb például az alkohol­ról, a kábítószerezés és a do­hányzás ártalmairól hallgat­tak előadást. Ebben az úgy­nevezett nyitott körletben egy kiválasztott közösségvezető képviseli az elítélteket a pa­rancsnokság, illetve a velük foglalkozó hivatásos pedagó­gus előtt. — Mi emberségesek va­gyunk a fogva tartottakkal — mondja a parancsnok. — Néha persze előfordul, hogy a szép szó nem használ; olyankor kénytelenek va­gyunk különféle szankciókat alkalmazni. Ott jártunkkor épp az egyik fogva tartott nő kapta az ér­tesítést, hogy édesanyja nagy­betegen a kaposvári kórház­ban fekszik. A hölgy kisírt szemmel érkezett — közve­szélyes munkakerülésért lett lakója az intézetnek —, s kérte, hogy néhány napra szakítsák meg büntetése vég­rehajtását. A kérés indokolt volt, így kapott négy nap „szabadságot”. Utána azon­ban újra jelentkeznie kell az elzárás letöltésére. — Nem könnyű a mi mun­kánk. Csak azok tudnak hu­zamosabb ideig dolgozni ná­lunk, akik hivatásuknak te­kintik az emberekkel való foglalkozást. Olykor vasárna­pot, ünnepnapot, éjszakákat is bent töltünk az intézetben, s meg kell találnunk a han­got, a megfelelő módszereket, amelyek eredményre vezet­nek. Hogy mi tartja az em­bert ezen a pályán? A hiva­tásszeretet mellett azok az apróbb-nagyobb sikerélmé­nyek, amelyek egy-egy bűn­elkövetőnél jóirányú válto­zást eredményeznek. Akad­nak, akik visszatértek a tár­sadalomba, s még évek múl­tán is küldenek karácsonyi, újévi üdvözlőlapot, mert an­nak idején — ők is úgy érez­ték — emberszámba vettük őket. Ennél nagyobb sikert a mi szakmánkban nehéz el­képzelni. Gyarmati László 2,5X1.5 méteres üvegablakon át megfigyelhető és fényké­pezhető. Az áramlással szem­ben úszóra rászerelhetők az egyébként csak a laboratóri­umokban használt mérőmű­szerek, például egy maszk, amelyen át a levegőt veszi, miközben a medence melletti helyiségben műszerek rögzí­tik a szív működését és az izmai által termelt áram gör­béjét. Mérni lehet az ízüle­tek elhasználódását is. igénybe. Nagymértékben nö­veli a gyártás automatizálá­sának és gépesítésének lehe­tőségeit is, csökkentve ezzel a fémtermékek előállításának munkaerő-igényét. Ráadásul a porkohászati eljárással ké­szült fémgyártmányok kopás- állóbbak, tehát tartósabbak, mint a hagyományos eljárá­sokkal készültek. A KGST-országok tervei között szerepel még gépjár­művekhez belsőégésű kerá­miamotor és kerámiagáztur­bina létrehozása. Kifejlesztik a különböző típusú, vágási, hegesztési, méretre-munká- lási és hőkezelési műveletek­hez használható technológiai lézerek egész sorozatát is. Tovább tökéletesítik a fo­lyamatos acélöntési technoló­giát és kifejlesztik az acél kohón kívüli megmunkálásá­nak módszereit, amelyek se­gítségével különösen kiváló minőségű fém előállítása vá­lik lehetségessé. Megkezdő­dik azoknak, az eddig szinte még nem is hallott, plazma-, vákuumos és detonációs tech­nológiáknak az alkalmazása is, amelyek segítségével tar­tósságnövelő, kopás- és kor­rózióálló bevonatok készíthe­tők különböző termékeken. Fazekas László (Folytatjuk.) KGST: AZ ÖT fÓ IRÁNY Űj anyagok és technológiák Gépesített úszómedence

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents