Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-03 / 283. szám

Elhunyt Heinz Hoffmann Luxemburgban csúcstalálkozót kezdtek a Közös Piac állam- és kormányfői. A képen: a kétnapos tanácskozás résztvevői (Telefotó — AP—MTI—KS) Szovjet—zimbabwei tárgyalások kezdődtek Moszkvában A NSZEP Közponi Bizott­sága, az NDK Népi Kama­rája, az Államtanács és a Minisztertanács mély gyász- szál tudatja, hogy 1985. de­cember 2-án, hétfőn várat­lanul, szívelégtelenség kö­vetkeztében elhunyt Heinz Hoffmann hadseregtétoor- noík, a NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, az NDK nemzetvédelmi minisztere. NATO-ülés Brüsszelben Hétfő délután Brüsszelben a NATO-központban az Euro-csoport hadügyminisz­tereinek ülésével megkezdőd dött a NATO már hagyomá­nyos évvégi tanácskozás-so­rozata. Az Euro-csoport a NATO európai tagországait tömöríti Franciaország és Izland ki­vételével. Tárgyalásuk na­pirendjén főleg a hagyomá­nyos fegyverzet gyártásának és korszerűsítésének egybe­hangolása, valamint szabvá­nyosítása szerepelt. A maniilai bíróság hétfőn felmentette Fabian Ver tá­bornokot, a Fülöp-szigeteki fegyveres erők rendelkezési állományba helyezett főpa­rancsnokát és 25 társát — 24 katonát és egy polgári személyt — a Benigno Aquino ellenzéki vezető meggyilkolására szőtt kato­nai összeesküvés vádja alól. Ferdinand Marcos államfő ellenzékének legnépszerűbb vezető személyiségét 1983. augusztus 21-én gyilkolták Az SZKP Központi Bizott­ságának. és a Szovjetunió mlinliszíteribanácsának meghí­vására hétfőn hivatalos láto­gatásra Moszkvába érikezet t Robert Mugabe, a Zimbab­wéi Unió — Hazafias Front (ZANU—HF) párt elnöke, a Zimbabwei Köztársaság mi- nisztereftnöke. meg a manilai repülőtéren, amikor hazaérkezett három­éves egyesült államokbeli önkéntes száműzetéséből. Meggyilkolása hatalmas mé­retű tiltakozási hullámot váltott ki Ferdinand Marcos elnök uralma ellen. A bíróság a védelem állás­pontját elfogadva arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy Aquino gyilkosa Rolando Galman polgári személy volt. Robert Mugabe, a Zimbab­we Afrikai Nemzeti Unió — Hazafias Front (ZANU—HF) elnöke és első titkára, mi­niszterelnök hétfőn kéít ízben is tárgyalt vendéglátóival. Elsőiként Nyikolaj Rizskov- val, az SZKP KB PB tagjá­val, a Szovjetunió minlisater- elnökével ülték tárgyaló asz­talhoz és baráti légkörben, a kölcsönös megértés szellemé­ben lezajlott eszmecseréjü­kön a Zimbabwében, illetve a Szovjetunióban tapasztal­ható társadalmi-gazdasági fejlődésről beszéltek, illetve nemzetközi kérdéseket vitat­tak meg. Nyikolaj Rizskov tájékoz­tatta vendégét a szodialista építés különböző területein elért eredményekről, a szo­cializmus sokoldalú tökélete­sítésére irányuló tervék meg­valósításáról, az SZKP XXVII. kongressusának elő­készületiéiről, a kongresszusi dokumentumtervezetek or­szágos vitájáról. Mugabe azoknak a határo- zatoknaik a megvalósításáról beszélt, amelyek a ZANU— HF II. kongresszusán szü­lettek és a Zimbabwéi társa­dalomnak a szodializmus irányába történő átalakításá­ra irányultak. Nyikolaj Rizskov és Ro­bert Mugabe megállapodott arról, hogy a Szavjétunió és Zimbabwe gazdasági és mű­szaki együttműködési kor­mányközi szerződést ír alá egymással. Robert Mugabét hétfőn fo­gadta Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke is. A szovjet államfő tájékoztatta vendé­gét a genfi szovjet—ameri­kai csúcstalálkozóról, s a legfelsőbb tanács ezzel kap­csolatos határozatáról. Giro- mliko felhívta rá a figyel­mét, hogy amerikai részről Genfben még nem álltak készen jelentős, a nukleáris fegyverzetekét és a világűr müilibartizálásánák megaka­dályozását érintő döntések élfogadására. Ennek ellené­re nagyra értékelte a csúcs távlati jelentőségét, aminek szavai szerint már a belát­ható jövőben konkrét gya­korlati lépésekben is , meg kell nyilvánulnia. A manilai bíróság felmentette Vert Hétfő esti kommentár Felmentés — kérdőjelekkel Személyi változások Romániában Ilié Verdetet, az RKP KB közelmúltban felmentett tit­kárát elnöki rendelettel le­váltották a Gazdasági és Társadalmi Tevékenység Közponi Ellenőrző Tanácsá­nak elnöki tisztségéből, s he­lyére Stefan Andrei volt kül­ügyminisztert, a Központi Bizottság titkárát nevezték ki. Hie Vendet jelenleg a bá- nyaügyi miniszteri tisztséget látja el. Bár a k'b titkárságá­nak már nem tagja, a kb po­litikai végrehajtó bizottsá­gában megőrizte tagságát. Dolores Ibarrurrt, a Spanyol Kommunista Párt elnökét kö­szöntik Madridban 96. születésnapja alkalmából GYORSLISTA a gépkocsi-nyereménybe tétkönyvek 1985. november 29-én megtartott sorsolásáról. A nagy hírügynökségek gyorshírben jelentették, hogy a manilai bíróság felmentet­te a vádak alól Fabian Ver tábornokot [és huszonnégy fő­tiszt-társát. \Ez várható volt, mégis olyan szenzáció, amelynek jelentősége túlnő a hétezer sziget országán. Ver — Marcos elnök egykori testőr-sofőrje — egyszemély- ben(!) töltötte be a fegyve­res erők és a biztonsági há­lózat főparancsnoki tisztét, tehát óriási hatalom össz­pontosult a kezében. A köz­vélemény — nagyonis nyo­mós okok alapján — úgy látta, elsősorban ö állhat az emlékezetes Aquino-gyilkos- ság mögött. A felzúdulás olyan volt, hogy iMarcos — amerikai nyomásra — ren­delkezési állományba helyez­te Vert, de kilátásba helyez­te, hogy felmentés esetén visszahelyezi tisztségébe. A felmentés két kérdést is felvet. Egyrészt, hogy miként reagál erre az ország mind­máig felzaklatott közvélemé­nye? Másrészt, mit lépnek erre az ügyben nagyonis ér­dekelt amerikaiak? Ami a közvéleményt ille­ti, óriási tömegek követelik az immár húsz éve Ihatalmon lévő, rendeletekkel kormány­zó elnök távozását, egyebek között arra hivatkozva, hogy a gazdasági gondok sem old­hatók meg ilyen földcsu­szamlással fenyegető politi­kai közegben. A szerveződő, de még mindig megosztott ellenzék szerint Marcos or­szágosának prolongálása mind az NPA nevű gerilla­mozgalom, mind a déli mu­zulmán szeparatizmus fel­számolását lehetetlenné te­szi. Legalább ilyen fontos faktor a felmentés hírének amerikai fogadtatása. Wa­shingtoni körökben iráni szindrómaként értékelik a Fülöp-szigetek helyzetét; olyan dilemmának, mint amivel 1Iránban kellett szem­benézniük a sah bukása előtt. A vélemények megoszlanak: Durenberger szenátor, a sze­nátus hírszerzési bizottságá­nak elnöke jelentésében Marcos távozását követelte, más honatyák viszont úgy vélik, Marcos után csak ká­osz következhet. Mint ismeretes, Marcos „előre menekült": a jövő év elejére kihirdette az elnök- választásokat. Ver felmenté­se — alighanem felmentetése — ugyanennek a hosszabb távú forgatókönyvnek a ré­sze, méghozzá a legkénye­sebb része. Igazuk lehet azok­nak, akik úgy vélik, egy független bíróság nem hozott volna ilyen ítéletet. Ezzel a verdikttel az elnök ország- nak-világnaik, de főleg Ame­rikának, éppen „helyzete szilárdságát" próbálta de­monstrálni a választások előtt. Csakhogy ez a visszá­jára is fordulhat: akik még Marcos mellett álltak, e szemforgató ítélet láttán azok is szembefordulhatnak a Fü­löp-szigetek urával. H. E. Az Országos Takarékpénztár a gépkocst-nyereménybetétköny- vek 98. sorsolását Budapesten tartotta meg. A sorsoláson azok a 10 000 és 5000 forintos betétkönyvek vet­tek részt, amelyeket 1985. július 31-ig váltattak és 1985. október 31-én még érvényben voltak. Ezúton tájékoztatjuk az érde­kelteket arról, hogy a forga­lomban levő gépkocsi-nyere- ménybetétkönyvek között van­nak olyanok, amelyek számá­ban — nyomdatechnikai okok­ból — az értékelt szám előtt eggyel több nulla van, mint amennyi a jegyzékben szerepel. Az eredmény megállapításánál az értékelhető számok előtt sze­replő nullás számokat természe­tesen figyelmen kívül kell hagy­ni. Gyorsllstánikban az alábbi rö­vidítéseket használtuk: D = Dacia. 1310 W = Wartburg Spec. T = Trabant Lim. Spec. F = Polski Fiat 126 Z = Zastava A gyorslista közvetlenül a hú­zás után készült, ezért az eset­leges számhibákért nem válla­lunk felelősséget. A sorsolás eredményét a de­cember 6-án megjelenő hivatalos nyereményjegyzék tartalmazza. Szakszervezeti dilemmák F r anciaor szágban A Francia Általános Mun­kásszövetség, a CGT minap befejeződött kongresszusa jól érzékeltette a francia szakszervezeti mozgalom di­lemmáját. Sok szónok élesen támadta a szocialista kor­mányzatot — egyes, CGT-ve- zetők Viszont sértődötten tá­voztak e beszédek idején az ülésteremből — ők ugyanis szocialisták voltak, a CGT tagságának kisebbségét kép­viselték. Ám a kommunista többség számára is vívódások éveit idézték ezek a bírála­tok: hiszen 1981-től 1984 nyaráig kommunista minisz­terei is voltak a kormány­nak. Szakszervezetek, pártok, kormány — nem könnyű megrajzolni azt a viszonyt, amely a francia gazdasági- politikai élet e különböző központjai között alákult ki az évtizedek során — annál is inkább, mert ez a viszony 1981 tavaszának szocialista győzelme után még bonyolul- talbbá vált. Ellentétben, Angliával, ahol a Munkáspárt lényegében a szakszervezeti mozgalom po­litikai vetületeként alakult ki, Franciaországban a szak­szervezeti mozgalom és a pártok útja inkább párhuza­mos volt, néha éppenséggel keresztezte egymást. A lyoni takácsok országában a sztrájkjogot 1864-ben, a szer­vezkedési, szakszervezet- alakítási jogot 1884-ben (te­hát csak 14 évvel a párizsi kommün után) iktatták tör­vénybe. A CGT ezt követően alakult ki, a század elején félmillió tagja volt. 1921-ben azonban az addig egységes szakszervezet két ágra bom­lott: a CG'TU az újonnan, lét­rejött kommunista párthoz állt közel, a CGT a szocia­listák reformizmusát hirdet­te. 1936-ban, a Népfront ide­jén egyesült a két ág, ismét CGT a neve — és taglétszá­ma 5 millióra emelkedik. Er­re az időre esik a nagy szo­ciális reformok — így a fi­zetett szabadság kivívása. A második világháború után, a hidegháború korsza­kában kivált a CGT-bő.l a Force Quvriere, amely a sár­ga szakszervezeték'hez csat­lakozott — és mint éppen a napokban derült ki, mind­máig jelentős amerikai pénz­ügyi támogatást élvez. Az FO létezése tette lehetővé a polgári kormányzatok szá­mára a magúik bér- és jöve­delmi politikájának érvénye­sítését az állami vállalatok­ban, mivel a kormány és a munkások közötti megegye­zések életbe léptetéséhez egy külön e célra hozott rendel­kezés alapján elég egy kép­viseleti szerv (azaz legtöbb­ször az FO) aláírása. Három más jelentős szak- szervezet működik még: a CFDT az 1919-ben alakult CFTC keresztény szakszerve­zetek mai „laikus”, a szocia­lista párt Michel Rocard ve­zette irányzatához közel álló önigazgatást hirdető utóda (bár a CFTC kisebbsége meg­őrizte a nevet és a szerveze­tet). A FEN a pedagógusok ágazati szakszervezete, amely egyik nagy országos szak­szervezeti központhoz sem csatlakozik ugyan, de szintén a szocialistákhoz áll közel (van egy kommunista ki­sebbsége is). Végül a CGC a káderek, a vezető beosztású alkalmazottak érdekképvise­leti szerve. A jegyzék megtekinthető az OTP-fiókokban, postahivatalok­ban és takarékszövetkezetekben. A nyertes betétkönyvet, vagy az azt helyettesítő ,,Igazolás”-t a betétkönyvet kiállító takarék- pénztári fióknál, postahivatalnál vagy takarékszövetkezetnél kell bemutatni. összegű betétköny 10 000 forint vek: 13 0034943 T 13 0036172 D 13 0042442 T 13 0043322 W 13 0050083 D 13 0051134 T 13 0051868 T 13 0058196 T 13 0061972 Z 13 0062271 W 5000 forint összegű betétköny. vek: 13 0506321 W 13 0510706 T 13 0544981 D 13 0587892 D 13 0591252 T 13 0594652 W 13 0603359 T 13 0608821 W 13 0617221 D 13 0621791 P 13 0629126 W 13 0645710 W 13 0650689 W 13 0655735 D 13 0656414 W 13 0657757 P 13 0668379 T 13 0672962 T Bár valamennyi szakszer­vezet a pártoktól való füg­getlenséget hirdeti, a CGT jellegét meghatározza, hogy főtitkára hagyományosan a Francia KP politikai bizott­ságának tagja, s az FKP je­lenlegi központi bizottságá­ban 14 CGT-vezető foglal he­lyet. A szocialista vonzáskör­ben működik a CFDT és a FEN — a baloldal pártjainak egysége idején ez a három szakszervezet közösen lépett fel a dolgozók követeléseiért, gyakran szervezett országos akciót — az FO és a CGC rendszerint elhatárolta ma­gát tőlük. A baloldali egység 1977. évi felbomlása óta vi­szont az előbb említett há­rom szakszervezet sem szer­vezett közös országos harci napot. 1981 májusát követően a szakszervezetek immár nem a jobboldal kormányzatai el­len vívtak harcot a munkás- köivetelésékér.t — a szocialis­ta kormányzat programjában számos korábbi követelésük szerepelt, így a munkaidő csökkentése, a minimálbér és a szociális juttatások emelé­se. Amíg a kormány, amely­ben kommunista miniszterék is voltak, e program teljesí­tésén dolgozott, a szakszer­vezetek egységes támogatá­sát élvezte — ám ha­marosan kiderült, hogy a munkaidő csökkentésénél a heti 39 óránál rövi- debbet nem tesz lehetőivé az ország gazdasági helyzete, a növekedés ösztönzésére, a munkanélküliség csökkenté­sére irányuló gazdaságpoliti­ka helyébe pedig a „szigor” politikája lépett, amely csök­kentette ugyan az inflációt és a fizetési mérleg hiányát, de növélte a munkanélküliek seregét és befagyasztotta, sőt csökkentette az életszínvona­lat. Ettől fogva — és az irány­váltás már 1982-ben érezhe­tő volt — a szakszervezeteik tudathasadásos állapotba ke­rülték: ez főleg a CGT-re, a CFDT-re és a FEN-re vonat­kozott. A kormányon politi­kai szövetségeseik voltak — de ők a gazdasági kényszer- helyzetben olyan, politikát valósítottak me,g, arnély elé­gedetlenséget váltott ki a dolgozók soraiban. A támo­gatás helyébe így az óvatos bírálat, a követelések mel­letti erélyesébb akciók lép­ték, elsősorban a CGT és a CFDJ részéről. Mindamellett csak a CGT jutott el a nyílt szakításig, miután 1984 nyarától már nincsenek kommunista mi­niszterek a kormányban. A CGT sztrájkokat szervezett állami vállalatoknál, így a Renault-művéknél, s október 24-én országos akciónapot hirdetett a munkanélküliség elleni harc jegyében. Mind­amellett ezek az akciók csak félsilkert hoztak — olyan okok miatt, amelyek a többi szalkszenvezet akcióit is fé­kezik. A munkanélküliség magas aránya, azoknak az iparágaknak (acélipar, tex­tilipar, hajóépítés, gépkocsi- gyártás stb.) a válsága, ame­lyék a nagy szakszervezetek tagságának zömét adták, csökkenti a szakszervezeti akció hatékonyságát. Emellett a francia mun­kásmozgalom sajátossága volt, hogy bár a szakszerve- zeték felhívásait rendre 'kö­vették, a dolgozók többsége sohasem lépett be tagjaik so­rába — fénykorukban együttvéve sem tömörítettek a munkásság negyedénél töb­bet. Most viszont általában is csökken a szakszervezeti létszám, s a nehezebb körül­mények között a nem tagok kevésbé mozgósíthatók ak­cióra. Az oskályha reos CGT ma is a legnagyobb szakszer­vezeti központ, de taglétszá­ma az 1980 évi 1,9 millióról 1,6 millióra csökkent. A CGT kongresszusán a dolgozók követeléseinek ki­vívására mozgósított. A csa­ta tétje nemcsak e követelé­sek sorsa de a CGT jövendő helye is a francia szakszerve­zeti horizonton, s az egész francia szakszervezeti moz­galom holnapja. Baracs Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents