Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
2 Somogyi Néplap 1985. december 7., szombat Események címszavakban HÉTFŐ: Mugabe Zimbabwei miniszterelnök megkezdte moszkvai tárgyalásait. — Brüsszelben összeült az úgynevezett „eurocsoport”, hogy összehangolja az európai NATO-országok fegyverkezését. — Shultz külügyminiszter elfogadta Izrael bocsánatkérését a kémügyben.. KEDD: Berlinben tanácskoznak a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei. — Brüsszelben valamennyi NATO-ország hadügyminisztereinek részvételével az úgynevezett katonai tervező bizottság ülésezik. — Kompromisszummal ért véget a közös piaci csúcstalálkozó Luxemburgban. SZERDA: Jaruzelski tábornok, a lengyel államtanács elnöke Párizsban Mitterrand elnökkel tárgyalt. — Lemondott McFarlane amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, John Pointdexter altenger- nagy lett az utóda. — Gro- miko fogadta Moszkvában az NSZK parlamenti küldöttségét. CSÜTÖRTÖK: A bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon a NATO- országok új javaslatot nyújtottak be. — Cartanegában az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszterei a földrész gondjairól tárgyalnak. — Nagy-Britan- nia kormánya döntött: kilép az UNESCO-ból. PÉNTEK: Amerikai—angol megállapodást írtak alá Londonban az SDI-programban való brit részvételről. — Kínai-mongol megállapodás a légiforgalomról. — Szovjet-lengyel külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában. — Willy Brandt látogatása Varsóban. A hét három kérdése ©. Fel lehet-e ismerni a kelet—nyugati viszonyban Genf hatását? Igen., ha nem is min'dig tisztán és nem is miniden ellentmondás nélkül'. Jaruzelski tábornok, Lengyelország államfője például — Észak- Afrilkából jővet — magánjellegű, muniklalátogatásra meg- forduiIhatott a párizsi Blysée- palcxtában, hogy 80 perces eszmecserét folytasson Mitterrand elnökkel. A tény rendkívül nagy jelentőségű, hiszen a hivatalos Francia- ország sokáig tartotta magát a nyugati szankciókhoz. Ugyanakkor a helyzetre jellemző, hogy a francia jobboldal heves ellenérzéseit juttatta kifejezésre sőt, Fabius miniszterelnök a parlamentben maga is úgy nyilatkozott, hogy a látogatás őt — zavarba hozta . . . Moszkvában Andrej Gro- miko a nyugátnémet parlamenti küldöttségét fogadva arra mutatott rá, hogy a szovjet vezetők véleménye szerint a genfi ősziinte párbeszéd egyértelműen hasznos volt. A találkozó eredménye kedvezően hathat a világ politikai légkörénék alakulására, csökkentihéti a nukleáris háború kiróbbantásának veszélyét. Ami a magyar álláspontot illeiti: szerdai ülésén az MSZMP Központi Bizottsága kifejezte a magyar vezetés- nők és népünknek azt a reményét, hogy a csúcstalálkozó hozzájárul a szovjet—amerikai fegyver zetkorlátozási tárgyalások érdemi előrehaladásához, s kedvezően hat a kelet-nyugati fórumok munkájára, minüenékelőtt a stockholmi konferenciára, valamint a bécsi Ihaderő- csökikentési tárgyalásokra. Mindenesetre máris figyelemfelkeltő hír, hogy a bécsi tárgyalásokon a NATO- országok előhozakodtak a javaslataikkal, miután hónapok óta válasz nélkül maradt a Varsói Szerződés tagállamainak javaslata. _ A megfigyelők első reagálása: 12 év óta először látszik elmozdulni a holtpontról a bécsi tárgyalássorozat! Ugyanakkor Nyugaton egyhamar nem akarják feladni a fegyverkezés katonai, politikai és üzleti előnyéit, amelyek bizonyos imperialista körök számára jelent- keznénék. A NATO hadügyminisztereinek brüsszeli határozatai is erre mutatnak. Ott „a vádlottak padjára” került az a polgári holland kormány is, amely a robot- repülőgépek befogadásának ellentételeként meg szeretne szabadulni egyes nukleáris fegyvereiktől... Az űrfegyverkezést előkészítő diplomáciai és üzleti tárgyalások ugyancsak tovább folynak. Nagy-Bhitannia kormánya hivatalosan is kimondta az „igen”-t. Nem túlságosan jó jel, hogy Robert McFarlane, Reagan elnök eddigi nemzetbiztonsági tanácsadója, akit pedig valamelyest mérsékelt politikusnak tartották, megvált tisztségétől. John Pointdexter adtengernagy kinevezésével, megfigyelők szerint, a „We- inberger-vonar megerősödhet, legalábbis az amerikai vezetés személyi összetételében. Ugyanakkor biztató, hogy 300 amerikai üzletember u'tazik a Szovjetunióba, Bal- ridge kereskedelmi miniszter vezetésével. A szovjet—amerikai kapcsolatok bővítése a genfi párbeszéd során olyan témának bizonyult, ahol a megegyezés a leghamarabb valósítható meg. ®. Várható-e fordulat a Fülöp-szigeteken? A Csendes-óceáni térség egyik, hadászatilag rendkívül fontos állama a FülöpEgyebek közt a dél-afrikai helyzetről is tárgyalt a szovjet vezetőkkel Moszkvában Robert Mugabe zimbabwei kormányfő. A képen az afrikai politikust Mihail Gorbacsov fogadja. szigetek; amerikai támaszpontok sokaságát találjuk ott — szemben Délke lét - Ázsiával, Kínával. Tudni kell, hogy az egykori spanyol gyarmatot az USA hódította meg a századforduló táján, s csak 1946-ban járult hozzá ahhoz, hogy elnyerje függetlenségét. Am Mahilábán mindmáig azok az amerikabarát politikusok vannak hatalmon, akiknek az Egyesült Államok nyújtott gazdasági és katonai támogatást a „hukbong” nevű nemzeti felszabadító hadsereg elleni harcukhoz. Még az ellenzék is, amely a jelenlegi elnök, Marcos megbuktatására tör, Washingtonban keres szövetségeseket. Benigno Aquino szintén az amerikai fővárosból .tért haza, amikor 1983. augusztus 21-én a manilai repülőtéren agyonlőtték. Az ellenzék vezetőjének meg- lyilkolása felháborította a világközvéleményt. Washingtonban nem a hivatalos verziót fogadták el, („magányos gyilkos volt”, Jkommu- nislta volt a tettes”), hanem egy vizsgáló bizottság jelentését, amely a hadsereg vezetőinek felelősségét állapította meg. Most, hosszú bírósági tárgyalások végén mégis felmentették Ver tá- bornókot, akit Marcos elnök nyomban viissaa is helyezett vezérkari főnöki tisztébe. Ezt még az amerikai fővárosban sem hagyták szó nélkül... Marcos elnök „előre menekül”. 1986. február 7-re választásokat tűzött ki, abban a reményben, hogy ezt megnyerheti még az 1965 óta élvezett elnöki hatalmát további évétare meghosszabít- hatja. Az ellenzék élén Cora- zón Aquino, a meggyilkolt politikus özvegye kísérli meg a Fülöp-szigetek népe többségét maga mellé állítani. ®. Melyek Latin-Amerika legégetőbb problémái a car- tagenai tanácskozás fényében? A kolumbiai Cartagená- ban ült össze az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszteri konferenciája. Az USA és Nicaragua kül - dötteinek szópárbaja rávilágított arra, hogy Latin- Amerika veszélyes válsággóca Közép-Amerika. Az Egyesült Államok támogatta zsoldosok a managuai kormány megdöntését minden eszközzel el akarják érni. Shultz külügyminiszter viszont Nicaraguát vádolja azzal, hogy más latin-amerikai országok felszabadító mozgalmait segíti. Ugyanígy vádaskodott Kubával szemben is. (Az amerikai földrész első szabad államát 1962-ben kizárták az Amerikai Államok Szervezetének soraiból. Akkor Mexikó kivételével mindegyik latin- amerikai állam megszakította kapcsolatait Kubával. Az utóbbi időben viszont egyre többen állítják vissza Havannával a diplomáciai viszonyt.) A cartagenai tanácskozáson sok szó esett az eladósodottságról. 400 milliárd dollárra tehető ailatin-ameri- kai országok adóssága. Persze, az okok között nemcsak az lelhető fel, hogy a világ- gazdasági válság, az export csökkenése, a cserearányromlás rontotta a gazdasági helyzetet, hanem — a fegyverkezés is. Peru küldötte arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi évtizedben 110 milliárd dollárt költöttek a dél-amerikai államok fegyverekre! Az USA az úgynevezett „Baker -terv” keretében 20 milliárd dollár hitelt kínál a legsúlyosabb helyzetben levőknek. A feltételek között az is szerepel, hogy — meg kell kömnyíteniök a külföldi tőke beruházásait a latinamerikai országoknak, amelyek egyébként is gazdasági reformot tartoznának végrehajtani. Az amerikai pénzügyminiszterről elnevezett tervet csak fenntartásokkal fogadták az érdekeltek. Pálfy József A kolumbiai Oartagenában rendkívüli külügyminiszteri értekezletet tartott az Amerikai Államok Szervezete. A képen jobbra Shultz amerikai külügyminiszter, mellette Nicaragua képviselője. KGST-ülésszak Moszkvában December 17-én Moszkvában megkezdődik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 4L (rendkívüli) ülésszaka. A megállapodásinak megfelelően az ülésszakon a KGST-itagországok küldöttségeit az országok kormányfői vezetik. A magyar delegáció vezetője Lázár György, a Minisztertanács elmöike. (MTI) Haderőcsökkentési tárgyalások A 13. év küszöbén 1973 októberében tartották Bécsben a közép -európai haderők és fegyverzetek csökkentéséről kezdett tárgyalások első fordulóját, a héten fejeződött be a 37. Az eddigi tárgyalásokon összesen 413 teljes ülés volt, számtalan nem-hivatalos tanácskozásra került sor. Eredmény — gyakorlatilag szinte semmi ... A kérdésre, mivégre tanácskoznak akkor tovább a Varsói Szerződés hét, a NATO tizenkét államának képviselői, a válasz; már magának az egyedülálló fórumnak politikai jelentősége van, hiszen ez az egyetlen a világon, ahol a két nagy katonai szövetség diplomatái és katonai szakemberei sok éve rendszeresen találkoznak. Jóllehet erről általában nem esik szó, nyilvánvaló, hogy az évtizedes személyes érintkezés, eszmecsere hozzájárult egymás álláspontjának, gondolkodásának jobb megismeréséhez — ezzel közvetve erősítve a nemzetközi biztonságot. Hogy az egymással egyébként jól szót értő szakemberek mégsem tudtak érdemben megál'apodni, megint csak elsősorban politikai kérdés, mégpedig olyan, amelyben Washingtonban és Moszkvában, illetve a két szövetség vezető testületéiben döntenek. Szinte kezdettől nyilvánvaló volt, hogy a NATO — a VSZ földrajzi és (állítólagos) létszám-előnyeire hivatkozva — nem, illetve csak egyoldalú előnyök alapján hajlandó megállapodni. Eleve az — a máig nem bizonyított — véleményük, hogy a VSZ vagy 156 000 fővel több katonát állomásoztat a közép-európai térségben, mint ameny- nyit megad, tehát „arányos” csökkentésre volna szükség. Ugyanakkor a NATO — szintén kezdettől — nem kíván hallani a fegyverzetek csökkentéséről — holott ez éppúgy a bécsi fórum közösen elfogadott tárgya, mint a csapatok létszámának mérséklése. A Nyugat emellett olyan szélsőséges helyszíni ellenőrzési igényekkel lépett és lép fel, amelyekről eleve tudja, hogy elfogadhatatlanok. Ilyen előzmények után a Varsói Szerződés az elmúlt két evben több kezdeményezést is tett, hogy kimozdítsa a meddő tárgyalásokat a zsákutcából. Legutóbb idén februárban, amikor igen konkrét egyezmény-tervezetet tettek le az asztalra. A javaslat: tegyék félre a létszámvitát, kezdjék a lényeggel, a haderőcsökkentéssel. Példaként a két naggyal: vonjanak ki 20 000 főnyi szovjet, 13 000 főnyi amerikai csapatot, teljes fegyverzetükkel, ellenőrizzék ezt kölcsönösen a helyszínen. Ezután fagyasszák be a haderőket és tárgyaljanak a további csökkentésekről. E javaslatra a NATO, amelynek sok régi igényét is figyelembe vették, februártól decemberig hallgatással válaszolt. A héten adott választ azután propaganda - szempontból igen ügyesen „csomagolták”: elfogadjuk a VSZ-javaslat kereteit, mondották. Hagyjuk a létszámvitát és kezdjük a szovjet és az amerikai csapatok csökkentésével. Igaz, feleannyival, mint a VSZ javaslata — de érintetlenül hagyva azok fegyverzetét... Hozzá viszont olyan kiterjedt, több évre szóló ellenőrzési programot, amely távolról sincs arányban né- hányezer katona kivonásával az egyik és a másik oldalon. A NATO-javaslat egyfajta „nesze semmi, fogd meg jól” — mégis, hiba volna semmibe venni. Maga a tény, hogy a genfi csúcstalálkozó után három héttel a NATO szükségét érezte megegyezési készsége kinyilvánításának, nincs politikai jelentőség nélkül. Aminthogy nem lebecsülendő gesztus nyíltan elfogadni a másik fél korábban lefitymált alapelveit — még ha a gyakorlatot Nyugaton egészen másként képzelik is el. A VSZ nevében felszólaló szovjet nagykövet december 5-én arról beszélt Bécsben, hogy „nincs rendben a Rhesus-faktor” — azazhogy a VSZ és a nyugati javaslat összeházasításából aligha születhet egészséges gyermek. Ugyanakkor a javaslatok gondos tanulmányozását ígérte, amire bőven van idő, hiszen a következő forduló csak január 30-án kezdődik. Ilyenformán e márciusig tartó fordulón kiderülhet: csak propagandafogás volt-e a NATO bejelentése, vagy hajlandók igazán engedni és a kölcsönös engedmények alapján érdemben tárgyalni? Az adott katonaföldrajzi és világpolitikai helyzetben igazi, nagy haderőcsökkentésekre Közép-Európában egyelőre aligha lehet számítani. Egy szerény, a kölcsönös jószándékot tükröző kezdet azonban fontos politikai jelzés volna arra, hogy a genfi csúcson felvázolt úton a felek előre akarnak lépni. A szovjet fél erre, amint már jelezte, nyilvánvalóan kész. A tánchoz azonban, jegyezte meg a NATO-ja- vaslatot kommentálva a Szovjetunió képviselője, Bécsben is partnerre van szükség. Helitai András TOLLHEGYEN rr LA PASIONA // „La pasionaria” kilencven esztendős! Dolores Ibárruri a spanyol kommunisták legendás vezetője. 65 évvel ezelőtt jelent meg először egy vicayai bányászújságban ez az írói álnév, amelyet aztán mindvégig igazolt az a szenvedélyes mód, ahogyan agitálni tudott a köztársaságért, a haladás és a társadalmi igazság ügyéért, majd amely lobogó szenvedélyességgel harcolt a fasizmus ellen. A „szenvedély” fogalmára utaló névvel illette a nép, majd az egész világ. Ifjúkorában gyönyörű nő volt — ha ez nem is szerepel hivatalos életrajzaiban. Igazi spanyol szépség. Nem csoda, hogy a fiatal kis varrónő, aztán újságírónő, aztán nagyszerű szónok, magátml tudta ragadni a tömegeket! Neki is része volt abban, hogy Spanyolországban kialakult az antifasiszta, republikánus népfront, amelynek ígéretes, első győzelme után a parlament alelnöke lett. A Fran- co-fasizmus ellenében, amelyet Hitler és Mussolini támogatott, alulmaradt a polgárháborúban a köz- társasági eszme. „La pasionaria” emigrációba kényszerült. Moszkvában élt. A Spanyol Kommunista Párt elnöke lett és ennek az élcsapatnak az élén küzdőt azért, hogy hazája felszabaduljon a fasiszta elnyomás alól. Megélte. 1977 májusában haza tudott térni. Madrid kevés olyan ünnepet, „feistát” élt át, mint amikor „La pasionaria’’ újra otthon fogadhatta száz- és százezrek köszöntését.
