Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. december 7., szombat Somogyi Néplap 3 Kitüntették Űj telepítésekbe is kezdenek Köszöntő — a barcsi Boróka együttest Ünnepi megemlékezés Barcs felszabadulásáról Tegnap Barcson a műve­lődési ház kamaratermében ünnepségen emlékeztek meg a város felszabadulásának negyvenegyedik évforduló­járól. Pethő László, a városi pártbizottság munkatársa ünnepi beszédében idézte fel a sorsforduló eseményét. A rendezvényen került sor a gazdaságépítő munkában élenjárók elismerésére. Dr. Németh Jenő, a városi ta­nács elnöke adta át a Barcs városért kitüntetést Horváth Sándor és Szabó János nyug­díjasoknak, valamint a költ­ségvetési üzem kollektívájá­nak. Immár hagyományosan ezen az évfordulón adják át a városi tanács végrehajtó bizottsága által alapított La­kóhely fejlesztéséért kitünte­tő jelvényt, és a kiemelkedő társadalmi munkáért okleve­let. A Lakóhely fejlesztéséért kitüntető jelvényben része­sült Andri József nyugdíjas, az I. számú Általános Iskola tantestülete, az I. számú bölcsőde kollektí­vája és a Kögáz Rálba szo­cialista brigádja. Kiemelkedő társadalmi munkájáért okle­velet kapott Szabó Jánosné, Otártics Ferenc, Perl Imre, Lázár Antal, Tardasi Ferenc- né, Pethes Róbert, Fehérvári Györgyné, Otártics Imre és Delibeli Józsefné. Az ünlnephez egy másik el­ismerés is kapcsolódik. Hosz- szú évek magas színvonalú szakmai munkája példás bel­ső élete elismeréseként a barcsi Boróka együttes első ízben nyerte el a Kiváló együttes címet. A magas ki­tüntetést a Művelődési Mi­Készülnek az oltócsapok 11........... ..........Ilim ...... Gy ökeres vessző — exportra is Késő 'ősszel kezdődik és télen át tart az oltvámyké- szí'bés Költcsén, a szárszói Vörös Csillag Tsz „oltvány­gyárában”. Elbben az idő- szákban húszdiuszanöt asz- szony foglalatoskodik a szö­vetkezet saját törzstel^péröl származó vesszőkkel: oltócsa- pofcat készítenek a Pannónia kincséből. Kapnak alapanya­got az oltóosapokhoz külön­féle kísérleti szőlőfajtáikból a Kecskeméti Kutató Intézet­től is. — Üigy igyekszünk, hogy még a nagy fagyok ellőtt fel­dolgozzuk a vesszőket, mert mínusz .20 foknál már károso­dik a rügy— mondta Sümegi Jánosné szőlésztechmikus. — Az alanyvesszők feldolgozá­sát januáriban kezdjük, há­rom Ihét alatt azt is befejez­zük, aztán, a fertőtlenítést követően indulhat az oltás. Ezt a munkát kézzel, úgyne­vezett angolnyialives módszer­rel végezzük... Az asszonyok magyarázzák, mi lesz & sorsa az öt-hat rügyre darabolt, ötven cen­tis Piamnóniia kincse vessző­nek: amit eladnak, azj-end- szertot az Alföldre kerül, s ott dugványozzák a szőlős- gazdaságokban. Ami most átmegy a kezéken, abból ol- tóctsap lesz: egy-egy rügyre aprítják az éles metszőollók, s ezek a darabok — csapok — oltássíal kerülnek majd a saját telepről szármázó ala­nyokra. Aztán tartós melegí­tés következik, a kész olt­ványt kiültetik, s később a gyökeres oltványt a szövet­kezet saját telepítéseinél fel­használják, illetve jelentős tételeket exportálnak. — A szőlőket ért fagyká­rók sók helyütt indokolják a pótlást és több .helyen új te­lepítésekbe is kezdenek, s mindez növeli a keresletet oltványaik iránt. Ezen az őszön vagy huszonöt fajta gyökeres vesszőt adtunk az igényék kielégítésére, de még most is van riálingSziűvá- niinik, téli muskotályunk, zöldsziilvánink, eaerfürtümfc és még számos szőlőfajtánk. Sok munkával jár az olit- ványkészítés, a munkaerő is egyre fogy, minthogy azonban Kötésén hagyomá­nya van ennék a tevékeny­ségnek és szükség van az oltványokra, igyekszenek mi­nél többet előállítani. násztérium és a népművelési intézet képviselői Budapes­ten adták át. Takács László Jánosnak, a csoport művésze­ti vezetőjének. Somogy me­gyében az idén csak a Boró­ka együttes kapta meg az eddig elért eredményei alap­ján ezt az elismerést. Az együttes 1976-ban ha­gyományok nélkül alakult. 1983-ban elnyerték a Nép­művelési Intézet nívódíját, s a barcsi városi tanács Kivá­ló társadalmi munkáért ki­tüntetésben részesítette a táncosokat. 1984-ben orszá­gos arany minősítést értek el és az idén nagy sikert aratva szerepeltek az NDK és az NSZK városaiban. Javuló minőségű takarmány A növényolajipari üzemek­ben mintegy 300 millió fo­rintos költséggel műszaki— fejlesztési program első sza­kasza fejeződött be; korsze­rű gépek beállításával lehe­tővé tették a kipréselt, fel­dolgozott magvak héjának eltávolítását. A visszamaradt dara értékes tápanyagokat tartalmaz és ezek jól haszno­síthatók az állattenyésztés­ben. A fejlesztés során egyedi megoldást alkalmaztak, mi­vel külföldön általában ala­posan nem tisztítják meg a visszamaradó anyagot, a ke­mény héjtól. A hazai üze­mekben olyan berendezése­ket szereltek fel, amelyek mindössze 12 százaléknyi rosttartalmat „engedélyez­nek”. Az így készülő takar­mány lényegesen jobban emészthető és az állati szer­vezetben nem okoz kóros el­változásokat. A korszerű módszerrel 25-ről 75 száza­lékra sikerült növelni az el­ső osztályú napraforgó-dara arányát. Az eltávolított maghéjjal kazánokat fűtenek. Az idén mintegy 50 ezer tonna érték­telen anyagot tüzeltek el és ezzel több gyárban is feles­legessé tették az olajfűtést. A VII. ötéves terv időszakában újabb kazánokat szerelnek fői; hőfejiesztő berendezést kap például a rákospalotai gyár és a martfűi feldolgozó üzem. A javított minőségű takar­mány-alapanyagot a növény­olajipari üzemek a gabona- forgalmi vállalatok közremű­ködésével értékesítik. A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Az év negyvenikiiienoedifc hete sorsfordulót jelentő ünnepi megemlékezéssel kezdődött Somogy megye- székhelyén. Negyvenegy év­vel1 ezelőtt december máso- diklámi a szegényes kisváros felszabadult. Az élet törvé­nyei szerint .mind .keveseb­ben élnek köztünk azok, alkilk SZEMÉLYES ÉLMÉNY alapján mérhetik, érzékel­hetik a változásit, melyet aiz elmúlt negyvemag, év ho­zott. Esetenként buktatóik­kal, néhézsiégekibel, gondok­kal és vitáikkal fűszerezve. Ám a gyarapodás; a fejlő­dés vitathatatlan — és az évforduló mindig alkatom a mérlegelésire. Ehhez kapcso­lódnák fejlődésiünk, gyara­podásiunk bizonyítékai. Sok- ezer városi lakos mindenna­pi gondján enyhít a Toldi lakótelepen hétfőn megnyílt korszerű ABC, és ennek szomszédságaiban a posta. Bár más szempontból, de mindkét létesítmény az élt- látás, közérzetünk javítását szolgálja. Az összefogás se­gítette, hogy a postai ügyin­tézés. is, a napi bevásárlás is könyebbé váljon a környé­ken élők Számára. Az összefogás fontossága már fórumon is 'téma volt a héten. A megyei pártbizott­ság gazdaság- és szövetkezet politikai munkabizottsága a megye gazdálkodásának ta­pasztalatait értékelte és a tainiulllsóigolk ismeretében fog­laltaik állást a legfontosabb feladatokról. Napok vannak máir csak vissza az éviből: a gazdálko­dó egységeik gondjai NEM CSÖKKENTEK pénzügyi helyzetük romlott, és csökkent a gazdálkodás eredményessége is. A nehéz­ségek nyílt feltárásán túl a bizottság tagjai a fő figyel­met a kivezető út keresésére fordították. Arra, hogy a je­lenlegi közgazdasági, külpia­ci körülményék között mi­ként növelhető a termelőága­zatok teljesítménye. Ezzel összefüggésben került ismét a tennivalók sorában az elsők közé a tőkékocentráció, a társulás, az összefogás szük­ségessége. Nagyobb részletességgel, a ■helyi sajátosságok, adottsá­gok figyelembevételével fo­lyik ezékben a napokban az évet értékelő, a feladatokat meghatározó munka vala­mennyi .ipari és mezőgazda- sági üzemben. Megsokasod­tak az üzleti tárgyalások, a tennivalókat egyeztető meg­beszélések, és az eszterga-gé­pek mellett éppenúgy mint a földéken nagy szorgalommal igyekeznek azon, hogy a nap- tári évre MEGSZABOTT FELADATOK valóra váljanak. Természetesen nem csupán a gazdálkodást szervező és a termelőmunkában tapasztal­ható, hogy az év utolsó hete­it éljük. Napról napra zsú­foltabbak a boltok. Az aján­dékozás ünnepének közeled­tével mind nagyobb a keres­kedelemben a dolgozók pró­batétele. Megyeszerte szapo­rodik az AJÁNDÉKOZÁSI ÖTLETEKET is adó bemutatók, vásárok száma. Ezúttal nemcsak a háziasszonyok cipekednek szatyrokkal esténként haza­felé. Szép hagyomány nálunk, hogy a családi együvé tarto­zás ünnepének közeledtével a nagyobb családok, a munka­helyek is megemlékeznek azokról, akik ma már nem, de valamikor közéjük tartoz­tak. A legtöbb helyen váro­son és falun ezidőtájt hívják össze a gazdálkodó szerveze­tek nyugdíjasaikat — így történt ez a múlt héten pél­dául a, Csepel Művek egyedi gyárában, a rendelőintézet­ben Kaposváron. Emlékeze­tes lesz a hét huszonkét so- mogytúri idős ember számá­ra is: ezen a: héten nyílt meg az a napközi otthon, ahol gondtalanabbtól, megnyugta­tóbb és békésebb, kiegyen­súlyozottabb körülmények között tölthetik napjaikat. Vörös Márta nemcsak önmagunknak December 7-e, a Magyar Sajtó Napja, valamennyi­ünknek családi ünnepünk, akik a tömegtájékoztatás munkájában bármilyen posz­ton és bármilyen szinten részt veszünk. Az első legá­lis kommunista lap, a Vörös Üjság megjelenésének évfor­dulóját választottuk ünne­pünkül, azt is kifejezve ez­zel, hogy a szocialista Ma­gyarország tömegtájékoz­tatása a Vörös Újság — és általában a háladó magyar sajtó — örökösének vallja magát. Ez az örökség a kötelezett­ségeik egész sorát rója ránk. Mindenekelőtt hazánk és né­pünk boldogulásának, pár­tunk politikájának szolgála­tát, az általános emberi és a sajátosan magyar értékek őrzését, illetve gyarapítását, s nem utolsósorban a szak­mánk iránti alázatot és fele­lősségét. Az utóbbi negyedszázad­ban — pártunk iránymuta­tása alapján — kikristályo­sodtak azók a tájékoztatás­politikái elvek, amelyek meg kell hogy határozzák tevé- kenységütóket. Közülük leg­alapvetőbb annak a politi­kának. .az .elfogadtatása, nép­szerűsítése és támogatása, amelyet a szocializmus ma­gyarországi megvalósítása motivál a legérzékleteseb- ben. Ezzel szorosan össze­függ — és nem kevésbé je­lentékeny —, hogy a társa­dalom politikai és erkölcsi értékrendszere összekapcso- lódási folyamatát segítendő, értékőrző, értékteremtő fel­adataink is vannak. Azt pe­dig a legtermészetesebb kö- vételménynék fogjuk fel, hogy mind párt- és álla­mi-kormányzati vezetésünk, mind pedig a hazai közvéle­mény .elvárja a hitéles, igyors és pontos tájékoztatást, hon- fitárslainlk határozott eliga­zítását a .hazai és nemzetkö­zi iesemények nemritkán igen bonyolult szövevényében. Jólesik leírni ébbőtl az ün­nepi alkalomból is: a ma­gyar tömegkommunikáció egésze áltálában megfelelt és megfelel az elvárásoknak. Ennek bizonyítékát látjuk abban, hogy a sajtó, a rádió és a televízió változatlanul élvezi hazánk polgárainak bizálmát. A különböző jelen­tős párt- és (kormányzati fó­rumokon gyakorta ejtenek elismerő szavakat a sajtó- miunlkáról, s a kapott új fel­adatokban is az elismerés fe­jeződik ki. Az írott és elektronikus sajtó kelendősé­géből, abból, hogy a felnőtt lakosság 90 százaléka onnan meríti információinak java részét, az újságolvasók, a rádióhallgatók és a televízió­nézők megbecsülését olvas­hatjuk ki. A magyar tömegkommuni­kációra vonatkozó adatok, persze, saját felelősségünkre is intenék. Az, hogy a ha­zánkban nyilvántartott több mint hárommillió családnak van rádiója, és csaknem mindegyikéinek televíziója, és a tóbb mint ezerhétszázféle sajtótermék összpéldány- s zárna megjelenésenként meghaladja a 10 milliót, fi­gyelmeztet: korra, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül a magyar társadalom egésze figyel szavunkra, sőt, határainkon túl is visszhang­ja van közléseinknek. A magas elvi és szakmai szintet is megkövetélő, hite­les, pontos, gyors és egyben nyílt tájékoztatásunk a kez­deményezés lehetőségét is biztosítja számunkra, olykor politikai céljainkat segítő nyilvános viták formájában, amelyek — alkotmányos ke­reteinken belül — nézeteket is ütközni engednék lényeges társadalmi és politikai kér­désekben. Ezek a viták — és általában sajtónk tevé­kenysége — nemcsak a va­lóság pontosabb, hitelesebb tükrözését segítőik élő, ha­nem hozzájárulnak politikai döntéseink előkészítéséhez, illetve azok társadalmi vissz­hangjának visszacsatolásá­hoz is. E csáládi ünnepen az il­lendőség is megkívánja, hogy bár az elismerés és a kö­szönet a tömegkommuniká­cióban dolgozó sok ezer em­ber mindegyikének szól — szerkesztőségi és kiadó se­gédszemélyzetnek, techniku­soknak, ínyoimidászdkmak, ter­jesztőknek, műszaki szakem­beréknek, vagyis mindenki­nek —, külön is megemlé­kezünk a derékhadról, új- sógírótársairtkról, akik 'tollal, mikrofonnál vagy kamerával végzik egyáltalán nem köny- nyű, felelős munkájukat. A Kossuth Lajosok és az Ady Endrék, a Móricz Zsig- mondoik és a Kosztolányi De­zsőik, a Rózsa Fenencek és a .Miihállyfi Ernőik maii kö­vetői ők. Nagy elődök nemes és nehéz örökségének to- vábbvivői. A nemzet és a ha­ladás, a harcosság és az igaz­mondás, az eszmei elkötele­zettség és nyelvünk tiszta­ságának védelme egyaránt ■ehhez az örökséghez tarto­zik. Nem könnyű hát méltó utódnak lenni! És a féláda- tdk sem apadnak — inkább gyarapodnak —, amint tel­nek az évek. Talán minden korábbinál bonyolultabb kö­rülmények között nekik, új­ságíróknak — dolgozzanak bár az Írott sajtóban, az MTI-ban, ,a rádióban vagy a televízióban — kell hiteles, igaz .képet rajzolniuk a világ és dolgaink állásáról, s ugyanakkor mozgósítaniuk is a társadalmat nagy feladata­ink végrehajtására. Kosztolányi írta egyszer: „Meggyónni — önmagámnak is — néhéz, ,hogy a nyomda­festék részegséget okoz, ne­kem, akii régóta írok. De a vallomás megtisztít. Becsü­letesnek érzem magam, hogy ily szókimondó vagyok, és nem játszom az olcsó játé­kot, mint ákilk penészes dip­lomáciával azt állítják, hogy az írásnál fontosabb egy szi­var, és rögvest epesárba es­nék, és ha'sgörcsöt kapnak, mihelyt (Valaki véletlenül to­vább lapozza írásaikat... Mert kényelmes felelőtlenül élni... nem áldani teljes lé­lekkel a felelősséget azért, amiit mívelünk”. Ha kívánhatok önmagunk­nak és minden tisztelt olva­sónknak valamit ezen a csa­ládi ünnepen, úgy hadd kí­vánjam azt, hogy a felelőt­len lét kényelme kerüljön tőlünk minél távolabb, és aziért, amit odv,ásóink érde­kében mívelünk, álljtók tel­jes lélekkel a felelősséget. Dr. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke Szebb és jobb játékok a Lemezárugyárból A korábbinál jobb minő­ségű játékok készülnek a Lemezár.ugyárban, az idén összesen 145 millió forint értékben. A játékgyártás­ban több mint fél évszáza­dos hagyományokkal ren­delkező vállalat legismer­tebb termékei a különféle lendkerekes kisautók, a le­mezből készült gépjármű­vek, mozdonyok, helikopte­rek, földgömbök, amelyek közül nem egy játékcsalá­dot több mint tíz évig ké­szítettek ugyanazzal a tech­nológiával, változatlan for­mákkal. A kínálat felfrissí­tésére a gyár vezetősége né­hány játékcsaládot korszerű­sített, mások gyártását meg­szüntette. A Lemezárugyárban ké­szülő játékok határainkon túl i.s jól ismertek. A szo­cialista országok csaknem valamennyi termékükből vásárolnak, s ezek a játé­kok eljutottak már a ten­gerentúlra is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents