Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-29 / 304. szám
1985. december 29., vasárnap Somogyi Néplap 3 A Szovjetunió legnagyobb energetikai berendezéseket és nagy elektromos motorokat gyártó egyesülése az 1962-ben létrehozott leningrá- di „Elektroszila”. Húszezer dolgozója 220 millió rubel termelési értéket állít elő évente. Itt készülnek az 1,2 millió kilowattos turbógenerátorok, az atomerőművek egymillió kilowattos generátorai, a Szovjetunió számos épülő és működő erőművének berendezései. A paksi atomerőmű reaktorainak védelmi, biztonsági berendezéseit gyártották Leningrád- ban. Az egyesülés sikerrel zárta a XI. öltéves tervet. 32 százalékkal nőtt a termelés, öt év alatt 282 millió rubel értékben gyártottak új terméket. 91 millió rubel az előállított közfogyasztási cikkek értéke. A termékek csaknem 15 százalékát exportálják. Mindezt elsősorban az „Intenzív fejlesztés 90” program keretében előirányzott intézkedések egy részének megvalósításával érték el. Nyereségük jelenleg 25 millió rubel, 1985-ben 22 százalékkal nőtt. Ez részint a termelés növekedéséből, részint a minőségi prémium ötmillió rubeles emelkedéséből, valamint abból adódik, hogy teljesítették a szerződéses szállításokat. „nevelője“ A katonatisztek Hol telefonhoz hívták Bogdán Jánost, a kaposvári 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesét, hol a kollégák kopogtattak be hozzá az otthonos kis irodájába, amelynek falán különféle névsorok, listák, kimutatások lógnak, hogy mindig kéznél legyenek. A szervezést nagyon kedvelő pedagógus több mint tizennyolc éve tanít ebben az intézetben. A pécsi tanárképző főiskola matemati- ka-kémia-műszaki ismeretek szakának elvégzése után került ide 1967 nyarán. Született somogyi, fonyódi, s nem is gondolt rá, hogy másfelé menjen. A munkája mellett is mindig tanult, elvégezte a debreceni tudományegyetem kémia szakát, majd az esti egyetem szakosítóját. Közben vették föl a pártba. A tantestület tíz évvel ezelőtt választotta meg igazgatóhelyettesnek. — Nagyon jól érzem itt magam. Az a generáció van nálunk, amelyikbe én is tartozom. Vagy előttem vagy utánam végeztek. Jól össze is tartunk ... Az igazgatóhelyettes a közelmúltban honvédelmi miniszteri dicséretet kapott a fiaitalok katonai pályára való irányításában elért eredményeiért. Nem ez volt az első ilyen elismerése, nyolc évvel ezelőtt megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát. — Félig-meddig munkaköri kötelességem is ez a tevékenység — kezdte Bogdán János. — Nagyon érdekes, hogy az általános iskolákba azért járunk, hogy megnyerjük a gyerekeket az itteni szakmák valamelyikére. Akkor pedig, amikor bekerülnek ide, tulajdonképpen megkezdjük néhányuk átirányítását egy másik pályára. Már az elsf évtől kezdve foglalkozunk azokkal, akiket alkalmasnak érzünk a katonai, a rendőri vagy a tűzoltói pályára. — Milyen módszereket alkalmaznak az intézetben? — Elsőnek azt mondanám, hogy felhasználjuk a két if- júgárda-szakaszunkat. Itt már szép hagyományok alakultak ki. Szőnyi Márton a névadónk, az ő tiszteletére minden tavasszal meghívjuk a kaposvári ifjúgárda csapatokat egy kétnapos vetélkedőre. Ez szinte főpróbája a későbbi városi, megyei szemlének. — Van-e’ hatása a hazafias-honvédelmi nevelésnek? Mivel az egyesülés a vállalatok gazdálkodási feltételeit módosító kísérletben is részt vesz, sok tekintetben önállóan költheti el a nyereséget. Két év alatt egymillió rubelt fordítottak lakásépítésre. A ráfordítások egyszázalékos csökkentése öt százalékkal növeli az anyagi ösztönzési alapot, márpedig ez évben 2,2 százalékkal csökkentek a ráfordítások. önállóbbak a tervezésben, nagyobb összegeket jelölhetnek ki rekonstrukciós célokra, ezek felhasználásáról maguk dönthetnek. A műhelyekben vagonnyi generátorok állnak. Óriási tengelyeket esztergálnak, máshol a tekercselést végzik. A hatalmas csarnok daruinak mérétei jelzik, nem akármilyen súlyúak a különleges vasúti kocsikra felrakott kész berendezések. A tervezők irodáiban számítógépek zümmögnek. A képernyős terminálok között ott láthatók a Videoton display-k is. Az egyesülésnél nagyon szoros a tudomány és a termelés kapcsolata, saját tudományos kutatóintézetük és tervezőirodájuk van. A másik kísérlet, amelyben részt vesznek, a konstruktőrök, mérnökök, technológusok alkalmazásának új, gazdasági feltételeit hozta létre. Lehetővé vált, hogy 2500 konstruktőrből és technológusból kettőszázat felszabadítsanak. Munkabérük megtakarítása révén 30—200 rubellel is nőtt egy tervező- mérnök fizetése. Az egyesülés és a mérnökök közös érdeke, hogy minél hatékonyabb legyen a tervezés, az új technológiák kidolgozása és alkalmazása. Három szinten valósítják meg az anyag- és energiatakarékossággal összefüggő intézkedéseket. A tervezőket könnyebb, kisebb anyagigényű berendezések létrehozására ösztönzik. 25 százalékban a jobb technológiai folyamatok, a korszerűbb gépek, a pontosabb megmunkálás eredményeként tudnak anyagot megtakarítani. A jó tervek mind megvalósulnak. Most készül például egy 300 megawattos generátor, amelyben a szupravezetés jelenségét hasznosítják. Az „Elektroszila” egyike a Szovjetunió negyven olyan vállalatának, amely még egy kísérletben részt vesz: módot kap a dolgozók alapfizetésének akár 30—40 százalékos növelésére, de ezt a pénzt kizárólag munkaerő felszabadítása, a munka termelékenységének növelése, korszerűbb berendezések, gépek beállítása révén teremthetik elő. Önmagunkon kell segíteni A mindennapok oroméiról, gondjairól — Természetesen ... Ezt az egész tantestület végzi az osztályfőnököktől a tanárokig. Ennek a hatása szintén benne van abban, hogy sikeres a katonai pályára való irányítás. Nem „erőszakoljuk meg” a témákat, azért órán és órán kívül is kapnak a tanulók történelmi, hazafias-honvédelmi ismereteket. Aztán itt vannak a tavaszi honvédelmi napok. Ezek nagyon népszerűek. A fiatalok kedvelik a terepen való mozgást, a versenyt, a lövészetet. Az utóbbira a pincében levő légpuskalőte- rünk is alkalmas. Filmet is vetítünk a honvédelmi napokon, elsősorban olyanokat, amelyek a második világháborúról szólnak. Ezeket fel tudják használni a szakmunkásvizsgán, amikor számot adnak a törtéllélmi-társadal- mi ismereteikről. — Akkor megvan az alapjuk azoknak a fiataloknak, akiket kiszemelnek a katonai pályára. — Igen, s velük még külön is foglalkozunk. Különösen, amikor harmadikosok. Aztán meghívjuk a szüleiket egy értekezletre. Ott a megyei területvédelmi és hadkiegészítési parancsnokság is képviselteti magát. Évente olyan 15—25 fiatal határozza el, hogy elmegy tiszt- helyettesi iskolába. Közülük ti z-ti zen kettő felel meg az egészségügyi követelményeknek. — Visszajárnak-e azok, akik már végeztek? — Bejönnek, amikor szabadságot kapnak, tartják a kapcsolatot velünk. A legtöbb tanulónkbóli tiszthelyettes lesz, vannak azonban, akik továbbtanulnak, s hadnagyként, főhadnagyként találkozók velük. Ezt felhasználjuk a rendezvényeinken is. A honvédelmi napok haditechnikai bemutatójára nálunk végzett tiszthelyetteseket, katonákat, esetleg tiszteket kérünk. Pető Tibor, KISZ-bizottságunk egykori titkára ma hadnagy, ő szintén szívesen jön közénk. Ugyanígy a fegyveres erők napja tiszteletére rendezett ünnepségen is itt vannak néhányan. Ez a tanulók élményét is növeli. — Szép ez a munka? — Igen szép ... Az ember nem akkor látja az eredményét, amikor végzi, hanem később ... Lajos Géza Kinn ragyogóan süt a decemberi nap. Az évből hátralevő egy-két hjtet ilyenkor már nagyon sok helyen napokban számolják. Az előre- és a visszatekintés időszaka ez. A mindennapos pozitív és negatív előjelű pillanatok ilyenkor már általános, békés örömmé, illetve kudarcérzésekké sűrűsödnek. Lehet belőlük következtetni. Läufer Imre, a babócsai szövetkezet elnöke rágyújtás mosolyog. — A nehézségekre föl kell készülni, azok mindig voltak, vannak és lesznek. És miért lenne ránk szükség — a gondolkodó, cselekvő embereket értem ez alatt —, ha nem adódna valami megoldásra váró probléma?! A kudarc az éppúgy a munka velejárója, mint a siker. A közbevetést azért megkockáztatom. — De éppen a mezőgazdaság az a terület, ahol a jó szándék mellett egyáltalán nem irányítható tényezők is szerepet játszanak mind a sikerérzésben, mind a kudarcban. — Ez nem vitás. De mit segít az, ha például az időjárásra hivatkozunk. Vagy más esetben a szabályozókra. Jóllehet, mint például ez évben is, mindkettő hatással volt — méghozzá nem is mindig jó hatással — a gazdálkodásra. De időjárás mindig volt, a jónak örültünk, a rosszait szidtuk. Aztán az adott körülmények között, kevesebb vagy több erőfeszítéssel, megoldottuk a feladatokat. Hosszabb távon a természet mindig kiegyenlíti az adósságát! A nehézségekre lehet hivatkozni, lehet róluk beszélni, de ezzel vajmi keveset segítünk! Nem beszélni kell, hanem cselekedni! Az okfejtéssel csak egyetérteni lehet. Közbevetésre amúgy sincs mód, mert Läufer Imre máris példával folytatja hangos gondolkodását. — Annak a világnak már régen vége van, amikor a felső szervek „nyakába varr- hattuk” a gondjainkat, mondván: egy-egy utasítás miatt jött a kudarc. Voltak gondok az idén is! Későn tava- szodott, jeget is kaptunk, egy hónappal az aratás előtt oly ígéretes búza szinte az ellenkezőjére fordult. Mondjam tovább? Mit segítünk azzal, ha ezt idézgetjük, erről beszélünk?! — De mit lehet tenni? — Megint csak egy példát mondok — mondja az elnök egy újabb cigaretta gyújtás és pillanatnyi töprengés után. — Napjainkban sok szó esik arról, hogy válságban van az állattenyésztés, és sok gazdaság a romló jövedelmezőség miatt megszüntette ezt az ágazatot. Én nem vagyok híve a gyors váltásnak, ha valami éppen nem úgy alakul, ahogy elvárná az ember. Mi kitartottunk a szarvasmarha és a sertés mellett, és lám, a mostani szabályozók valami kis enyhülést már hoztak. Nem azt mondom, hogy egyértelműen javult ennek a kritikus ágazatnak a közgazdasági helyzete, de némi előrelépés történt. Arról nem beszélve, hogy még a jelenlegi körülmények között is az állattenyésztés pótolta nálunk az idén a növénytermelés hiányait. — Ilyen tapasztalatot manapság ritkán hall az ember. — Nálunk az állattenyésztést nem terhelik tetemes beruházási költségek, meglehetősen elavult, korszerűtlen körülmények között termelünk. De termelünk! És nem mondunk le a mezőgazdasági tevékenység egyik fontos láncszeméről! — Éppen a korszerűtlenség és a fejlesztés lehetőségeinek a hiánya kényszerít sok gazdaságot a felszámolásra. — Amire képesek vagyunk, azt megtesszük saját erőből. Most ilyen a helyzet és bizonyos, hogy majd álakul másképpen is. De nem üres óllal vagy üres istállóval fogadjuk az új körülményeket. A mostani napokról, az év örömeiről, gondjairól kezdtünk beszélgetni, és talán észre sem vettük, hogy amiről szó van, az vallomás is, vélemény is. Talán úgy mondanám: töprengésre méltó gazdálkodási szemlélet. Vörös Márta vitakultúránk~] A demokratizmus lehetősége és gyakorlata — A tömeg szintű vitakultúra alapja, hogy az emberek megtanulják saját érdekeiket úgy kifejezni, hogy figyelembe veszik a többi érdeket — mondta dr. Já- vorszky András, a kaposvári tanítóképző főiskola tanára, az intézmény pánttitkára. — Ehhez tolerancia és kompromisszumos készség kell. Megtanulni engedményeket tenni úgy, hogy közben hűek maradunk alap- elveinkhez. Ez egyre fontosabb, hiszen a társadalom fejlődése ma a korábbiaknál többféle — s nemegyszer különböző — érdeket hoz a felszínre. Tapasztalatom szerint fiataljaink — (s nem csak ők —) sokszor nem tudnak felkészülten harcba menni, így szükségszerűen falakba ütköznek. Ez persze kedvüket szegi és azt mondják, nem érdemes vitatkozni. Pedig nem erről van szó. — Milyen szerepe van a demokratikus hagyományoknak a vitakultúra fejlődésében? — A demokratikus magatartást csupán a hagyományokon keresztül továbbadott magatartási mintákból tanulhatják meg az emberek. önmagában a demokratizmus és a viták szorgalmazása nem teszi belsővé ezt a magatartást. Vannak országok, ahol ezeket a mintákat az új nemzedék készen kapja. Nekünk még mindezt tanulnunk kell. A demokratizmus mai lehetőségei megelőzik az azokkal való élnitudás képességét. Mégis nagy szükség van e lehetőségekre, hiszen az emberek — kudarcoktól sem mentesen — csak ezek során tanulhatják meg a közös ügyeikben való érdemi részvételt. Amiként a kisgyerek is úgy .tanul meg beszélni, ha minél, több beszédalkalma van. A vitakultúra kialakulása hosszú folyamat, s tartós eredményt csak akkor várhatunk, ha már egy nemzedék ebben a szellemben nő fel. Amíg például egy vezető gyereke otthon mindig azt hallja, hogy a beosztottak értetle- nek, lazításra hajlamosak és hibát hibára halmoznak, s amíg a beosztott gyermeke azt, hogy minden főnök rosszindulatú, .kiskirály, akinek .mindig igaza kell, hogy legyen, addig alapszinten sem alakulhat ki a fentebb említett tolerancia. — Meg lehetne gyorsítani ezt a folyamatot? Vannak, akik szóvá teszik, hogy például a .retorika oktatása segítené a vitakultúra fejlődését. — Amit tanítunk, annak csak akkor van értelme, ha belsővé is válik. A retorika hasznosításának alapja csak a társadalmi gyakorlatban elsajátított magatartásforma lehet. Ma nem az a fő gondunk, hogy az emberek hogyan fejezik ki az érdekeiket, hanem az, hogy megtalálják-e egyáltalán az önmaguk szempontjából valóban lényeges kérdéseket. Hogy tényleges, fontos és tartós érdekeiket meg tudják-e különböztetni a vélt pillanatnyi vagy látszat érdekektől. Tehát hogy önmagukat ne csupán a jelenség szintjén értékeljék, hanem képesek legyenek elhelyezni a nagy egészben. Mindenekelőtt ezt kell gyakorolni. Bíró Ferenc Az SZKP kongresszusa elé Program és kísérlet
