Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-29 / 304. szám

2 Somogyi Néplap 1985. december 29., vasárnap Szigorítják a megelőző intézkedéseket Tizenötre emelkedett a halottak száma Rómában A Magyar Távirati Iroda telefonon kért felvilágositást a pénteki bécsi repülőtéri merényletben megsebesült Szegedi Molnár Géza állapotáról. A magyar előadóművész az osztrák főváros egyik kórházában rendkívül gondos orvosi ellátásban részesül. A kórház illetékeseinek közlése szerint állapota vál­tozatlanul súlyos. Egy párt útkeresése A véres akció bécsi színhelye Tizenötre emelkedett a ró­mai fiumicinoi repülőtéren végrehajtott vérengzés halá­los áldozatainak száma: szombaton reggel a kórház­ban meghalt egy olasz asz- Szony. A római kórházakban mintegy ötven személyt ápol­nak — többen közülük sú­lyos állapotban vannak. A legújabb barbár merény­let után Olaszországban rendkívül élesen vetődik fel a megelőző intézkedések szi­gorítása. Ez a kérdés ki­sebb diplomáciai feszültséget is támasztott az izraeli és az Sokszor elmondtuk, leír­tuk, vagy éppen bemutattuk már, hogy ta búcsúzó 1985-ös esztendő a pozitív politikai változások mellett sajnos az erőszak éveként is bevonul az almanachokba. Mindezen megállapításokat tragikusan megerősítette a hét -fekete péntekje, amikor is a római és a bécsi nemzetközi repü­lőtéren ismét az értelmetlen halál szedte áldozatait, ter­roristák gránátjainak és lö­vedékeinek képében. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, többségében ezúttal is véd­telen és ártatlan emberek maradtak holtan a várócsar­nokok kövezetén. Szomorú szenzáció, hogy az egészen közeli bécsi repü­lőtér számos sebesültje kö­zött magyar is van, az ő sze­mélye az, ami miatt talán még élénkebben figyeljük a véres akció fejleményeit. Annyi már ismeretes, hogy a csaknem egyidejűleg elkö­vetett terrorcselekmények végrehajtását az Abu Nidal- féle szélsőséges palesztin cso­port vállalta. A Palesztinái Felszabadítást Szervezet már évekkel ezelőtt kizárta so­raiból a terrorista módsze­reiről hírhedt Nidalt, és ha­lálra ítélte, ám a csoport időről időre hallat magáról. Azt is tudjuk, hogy a me­rénylők hamis útleveleket és lopott gépkocsikat felhasz­nálva jutottak el tettük szín­helyére. Ám továbbra is nyi­tott a kérdés: mi szükség volt erre az oktalan vérfür­dőre? Bárhogyan is közelítsük meg a kérdést, egyértelmű következtetésre jutunk: semmi sem indokolhatja az El Al izraeli légitársaság re­olasz kormány között. Az olasz külügyminisztérium szombaton csodálkozásának adott hangot, mert több iz­raeli miniszter az olasz és az osztrák kormány állítóla­gos „toleráns” magatartásá­val hozta összefüggésbe a római és bécsi tömegmé­szárlást. A külügyminiszté­rium leszögezi: az olasz kor­mány mindig határozottan elítélt mindenfajta terrorcse­lekményt, és nem kímélte erőfeszítéseit, hogy szembe­szálljon a terror ilyen meg­nyilvánulásával. A kormány­pülőtéri ,képviseletei elleni támadásokat, mint ahogyan mindig is értelmetlen és fel- menthetetlen cselekedetet követ el, aki vélt vagy valós igazának érvényre juttatásá­hoz erőszakot alkalmaz. A cél nem szentesíti az esz­közt, annál is inkább, mivel az erőszak erőszakot szül. Alig telt el például egy nap a merényletek után, amikor a hírügynökségek gyilkossá­gi kísérletről számoltak be: a PFSZ ciprusi képviselője ellen terveztek pokolgépes merényletet, amit csak a biz­tonsági emberek ébersége akadályozott meg. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az ilyen akciók az erőszakspirál felfokozása mellett kitűnő alkalmat te­remtenek az igazi problémák háttérbe szorítására, s ürü­gyet szolgáltatnak a tényle­ges haladó erők „megbünte­tésére”, azaz a terror legna­gyobb vesztesei az ügyért békés eszközökkel harcolók. Íme, most is, Izrael máris minden palesztint terroristá­nak minősít, s követeli, hogy szakítsanak meg minden kapcsolatot a PFSZ-szel. Nem kizárható, hogy a sza­vakon túl tettekben is meg­nyilvánul Tel Aviv „bosszú­vágya” — emlékezzünk csak a tuniszi palesztin főhadi­szállás bombázására —, de ennél is aggodalmat keltőbb, hogy ismét lendületét veszt­heti a közel-keleti békés rendezést előirányzó folya­mat. Amely pedig azzal a legújabb fejleménnyel szol­gált, hogy épp e napokban hatéves szünet után újból Szíriái—jordániai csúcstalál­kozónak ad otthont Damasz­kusz ... nak ugyanakkor az az állás­pontja, hogy az efféle ter­rorakciók nem téríthetik el a közel-keleti helyzet igaz­ságos rendezése keresésének az útjáról. Az utóbbi időben Olaszor­szágot különösképpen sújtot­ták a közel-keleti helyzet fe­szültségeiből eredő terror- cselekmények, ennélfogva a jövőben rendkívül nagy te­her hárul majd a hatósá­gokra. A merénylet politikai hát­tere is élénken foglalkoztat­ja az olasz politikai köröket és a sajtót. Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök szombat este átalakította kormányát. No­ha a húsz fős kabinetbe ti­zenhat új személy került, a három legfontosabbnak tar­tott tárca élén nem történt változás, így Abe Sintaro külügy-, Takesita Noboru pénzügy- és Kató Koicsi a Nemzetvédelmi Hivatal ve­zérigazgatója (hadügyminisz­ter) maradt. A kormány szó­vivője — azaz a kabinet igen befolyásosnak számító főtit­kára — Gotoda Maszaharu lett, aki a korábbi kormány­ban a Közigazgatási Hivatal miniszteri rangú vezetője volt. A változások szinte kivétel nélkül rutin jellegűek, cél­juk az immár hagyományos éves rotáció gyakorlatának folytatása és ennek kapcsán mind több konzervatív poli­tikus miniszteri poszthoz tör­ténő juttatása. Az új kor­mánytagok sorából kiemelést érdemel Vatanabe Micsio ne­ve, ő a tekintélyes külkeres­kedelmi és ipari miniszté­rium vezetője lett. A kormányátalakítást kö­vető első nyilatkozatok han­goztatták a kül- és belpoli­Aláírták a háromoldalú megállapodást Szombaton Damaszkuszban aláírták a damaszkuszi egyezményn ék nevezett ok­mányt, amelytől — több miiint tíz évi polgárháború után — Libanon békéjét remélik. Az ünnepélyes ceremóniá­ra Abdel Halim Haddam Szí­riái alelnök hivatalában ke­rült sor. Haddam alelnök nélkül ez a megegyezés alig­ha jöhetett vollma létre. Az Okmány aláírói a há­rom legnagyobb libanoni fegyveres csoport vezetői — Elie Hobeika, a Libanoni Erőik nevű jobboldali keresz- ténymilícia vezére, Nabih Berri, a síita Amal vezetője és Valid Dzsumblatt, a Hala­dó Szocialista Párt vezetője. Az ünnepségen jelien volt több libanoni politikai erő képviselője is — ákilk így mintegy jóváhagyásúkról biztosították az említett do­kumentumban foglaltaikat. Közöttük volt Georges Haui, a Libanoni KP főtitkára és Asszem Kanszu, a szíriai Baath párt libanoni szerve­zete szíria-barát szárnyának vezetője. Szovjet— amerikai légiforgalom A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti légifor­galmat jövő év április 27-én újítják fel. Ezen a napon indul az Aeroflot járata Moszkvából New Yorkba, a Pan American gépe pedig Moszkváiba. 1986. április 29-én pedig helyreáll! a rend­szeres légi összeköt tetés Moszkva és Washington kö­zött is — jelentette be Bo­risz Bugajev szovjet polgári repülési miniszter moszkvai sajtóértekezletén. tika változatlanságát, a „Na- kaszone-rendszer” alapvető célkitűzéseinek érvényessé­gét. Az új kabinet nem sok­kal megalakulása után le­tette a hivatali esküt Hirohi- to császár előtt. „Akkor vagyok erős, ha jól képviselem az érdekei­det” — nincs a világon olyan politikai pórt, amely ki­mondatlanul is ne ezt a jelszót tűzhetné zászlajára. Az Olasz Kommunista Párt, amely egy nyugat-európai NATO-ország viszonyai kö­zött, ellenzékben vívja küz­delmeit, mintha fokozottab­ban követné ezt az elvet. Az áprilisban Firenzében rendezendő kongresszusán is ez a szempont lesz a meg­határozó. A napokban éppen a kongresszus két fontos doku­mentuma késztette az olasz közvéleményt arra, hogy fi­gyelmét a kommunisták po­litikai elképzelései felé irá­nyítsa. A párt lapja, a L’Unitá egymás után közzé­tette a kongresszusi tézise­ket tartalmazó dokumentu­mot és programnyilatkozatot. Az egyik a nagy összefüggé­seket, az általános elveket rajzolja fel, a másik párt­programba foglalja a konkrét teendőket. Kongresszusok voltak ko­rábban is, mégis ez a mos­tani szinte mérföldkőnek te­kinthető, mivel Nyugat-Eu- rópa legerősebb kommunista pártja a korábbiaknál éle­sebben veti fel saját „éntu­datának” problémáit. Ko­moly, mélyreható tanulságok levonásának időszakában vannak most az olasz kom­munisták, a kongresszusi té­zisek őszintén tükrözik mindezt. A „külvilágban” el­sősorban Nyugat-Európában a konzervatív erők .erőteljes offenzívát indítottak mind politikai, mind ideológiai, mind kulturális téren, s ez óhatatlanul sújtotta a balol­dali erőket. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy eb­ben a térségben magának a küzdőtérnek a talaja is hir­telen átalakult. A technoló­giai fejlődés soha nem ta­pasztalt minőségi változáso­kat hozott például az olasz társadalom szerkezetében is: megváltozott a munka tar­talma, jellege, csökkent a fi­zikai munka jelentősége, s a munkásosztály összetétele is átalakult, az alkalmazottak, a műszaki szakemberek, a ki­segítő személyzet súlya meg­nőtt. A kongresszusi tézisek­ben is olvasható: a baloldali erők mintha késve mentek volna e változások elébe, s ez az Olasz Kommunista Párt helyzetére is visszaha­tott. 1976-ban érte el csúcspont­ját az a folyamat, amelyet az OKP befolyásának növeke­dése, erejének gyarapodása jellemzett, nemcsak országos szinten vívott ki figyelem­reméltó politikai pozíciókat, de a helyi közigazgatási egy­ségekben is több helyen ala­kult kommunista, vagy kommunista-szocialista irá­nyítás alatt álló tanácsi ve­zetés. Azóta azonban foko­zatosan csökkent a párt sza­vazatainak száma (kivéve a Berlinguer halálát követő 1984-es európai parlamenti választásokat). A tézisekben szó szerint olvashatjuk ezt is: 1977 óta a pártszer­vezett ereje is egyfajta eró­zión ment keresztül, s külö­nösen aggasztó az új nem­zedékekhez fűződő kapcsola­ta.” Az idén két szavazásra is sor került, s nem éppen kommunista sikerrel. A má­jusi helyhatósági választáso­kon nemcsak szavazatokat veszített a párt, de számos helyi tanácsban felbomlott az évtizedes szocialista-kom­munista együttműködés, sok helyen, így a fővárosban is, a kommunista párt. elveszí­tette irányító szerepét. Nem a kommunisták győzelmével végződött a júniusi — a mozgóbérskála sorsáról szóló — népszavazás sem. Szembenézni a változások­kal, megtalálni a megfelelő szövetségeseket ahhoz, hogy a párt — önmagát megújítva — alternativ utat kínáljon a jelenlegi olaszországi gazda­sági és társadalmi fejlődés­sel, a mostani hatalmi vi­szonyokkal szemben (a de­mokratikus alternatíva prog­ramja), figyelembe véve Olaszország adotit gazdasági, társadalmi és szövetségi rendszerét — így foglalhatók össze az Olasz Kommunista Párt célkitűzései, amelyeket a párt a tanulságok levonása után országának kínál. Első helyen szerepel az OKP számára az a kérdés, hogy kiket nyer meg szövet- ségesénék? Olasz országnak egy Olyan társadalmi és po­litikai szövetségre van szük­sége, amely a munka, a tár­sadalmi igazságosság, s a ha­ladás alapján jönne létre — hangoztatják. Ez politikai változást is magában foglal: a jelenlegi ötipárti kormány­koalíció (.kereszténydemokra­ták, szocialistáik, szociálde­mokratáik, republ lkán us ok és liberálisok) nem alkalmas az említett célök magvalósításá­ra — mondják a kommunis­ták. Ez a legvitatottabb kér­dés Olaszországban, mert a mostani kormány elsősorban arra büszke, hogy képes volt javítani az ország gazdasági helyzetén, csökkentette az inflációt, számos intézkedé­seket hozott az ország mo­dernizálására'. A kommunista párt ellen­érve : az ország modernebb lett, de nem vált igazságo­sabbá. Sőt hozzáfűzik: ez a modernizálás egyoldalú, nem eléggé hatékony, va­lójában az elmaradottság átkát rejti magában. Ehe­lyett a „fejlődés új típu­sát” szorgalmazzák a kom­munisták: a teljes foglalkoz­tatottságát, a termelői bázis kiszélesítését, az igazságos szociálpolitikát. Ezt a célt pedig csak megfelelő politi­kai vezetés képes valóra váltani, vagyis nem a hatal­mi versengések között ver­gődő, jelenlegi ötpárti kor­mánykoalíció, hanem egy pontos cél körül kikristályo­sodott „programkormány”. Az olasz kommunistáik ez­úttal is kitekintenek határai­kon túlra, amikor saját fele­lősségük körét próbálják be­határolni. Bármiféle változás feltétele az, hogy világszin­ten az enyhülés, a béke szel­leme kerekedjék félül. Ennek érdekében Nyugat-Európá- nák az olasz kommunisták szerint egyenrangú, ütőképes tárgyalópartnerré kell válnia az Egyesült Államokkal szemben. Ami pedig a bal­oldali erőkét illeti, az OKP hangsúlyozottan tágítani kí­vánja ezt a fogalmat: min­den haladó mozgalom — le­gyen az nemzeti-felszabadító, katolikus, nő-, béke- és kör­nyezetvédő, ifjúsági mozga­lom — az OKP szemében egyenrangú társnak tekinten­dő a közös célért folytatott küzdelemben,. Garzó Ferenc Felborult egy csaknem 500 tonnás japán teherszállító hajó a tokiói öbölben. A hat tagú legénység közül négyet ki­mentettek, ketten eltűntek. A képen: munkában a men­tőhajók (Telefotó — Reuter—MTI—KS) Szombat esti kommentár Erőszakspirál Kormány áta la látás Japánban Átalakította kormányát Nakaszone Jaszukiro japán minisz- terelnök. (A képen balról az első). A kulcstárcák élén nem történt változás: továbbra is Abe Sintaro a külügyminisz­ter (középen) és Noboru Takesita a pénzügyminiszter (jobbra)

Next

/
Thumbnails
Contents