Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-28 / 303. szám
2 Somogyi Néplap 1985. december 28., szombat Események címszavakban VASÁRNAP: A Salvador! gerillák tűzszünetet hirdetnek az ünnepekre, de a kormánycsapatok sorozatosan megsértik a fegyvernyugvást. — További tárgyalások a libanoni rendezésről. HÉTFŐ: Mihail Gorbacsov fogadja Li Peng kínai miniszterelnök-helyettest. — Az Egyesült Államok visszautasítja a nukleáris kísérletek szüneteltetésére vonatkozó szovjet javaslatot svéd javaslat a nemzetközi ellenőrzésre. — A román külügyminiszter Moszkvában. KEDD: Szovjet—KNDK megállapodás egy koreai atomerőmű építéséhez nyújtott segítségről. — Merényletek, rendőrterror, véres törzsi összetűzések Dél-Afrikában. SZERDA: Mitterrand Egyiptomban. — Példátlan biztonsági intézkedések közepette zajlanak a karácsonyi ünnepségek Betlehemben. CSÜTÖRTÖK: Az SZKP Politikai Bizottságának ülése határozatban méltatta a legutóbbi KGST^tanácskozás jelentőségét. — A portugál kommunisták választási felhívása. — Az Indiai Kongresz- szus Párt centenáriumi ünnepségei. — A vietnami parlament tanácskozása. PÉNTEK: Ellentmondó hírek a legújabb afrikai határháborúról, Burkina és Mali viszályáról. — A PFSZ visszautasítja Mubarak indítványát, hogy ismerje el Izrael államot A hét három kérdése Hogyan alakul a nukleáris kísérletek szüneteltetésére vonatkozó moratórium-vita? Nyugtalan és puskaporos volt a karácsony a világ számos pontján. Határháború két afrikai ország között, véres összetűzések Dél-Afri- kában, meghiúsult ünnepi tűzszünet Salvadorban, példátlan biztonsági intézkedések közepette zajló éjféli mise Betlehemben ... Igaz, a kelet—nyugati kapcsolatok fő frontvonalán viszonylagos csend honolt, a szakértők azonban alighanem még az ünnepek alatt iS szorgosan tanulmányozták a genfi dossziékat a január 16- án újrakezdődő szovjet— amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalásokra. S volt egy-két olyan téma is, amelyek körül az ünnepi héten sem ültek el a hullámok. Szorít az idő, és január elsején lejár a Szovjetunió által egyoldalúan vállalt atomfegyver-kísérleti moratórium, valamint a SALT—2 különös érvényessége is. Ami az első kérdést illeti, az Egyesült Államok mindezidáig visszautasította a szovjet javaslatot, márpedig nyilvánvaló, hogy Moszkva sem vállalhat egyoldalú kötelezettséget az idők végezetéig. Washington nem volt képes igazi érveket felsora- koztatni, különösképpen azután, hogy szovjet részről hajlandók bizonyos helyszíni ellenőrzésre is. (Svédország nemzetközi számítóközpont létesítését ajánlotta fel, ugyancsak a hatékony nemzetközi kontroll érdekében.) Mindinkább nyilvánvaló tehát, hogy az Egyesült Államok űrfegyverkezési programja, és a fegyverkezési verseny folytatása miatt ragaszkodik a nukleáris fegyverkísérletekhez. A kedvezőtlen hatás csökkentése érdekében azonban Reagan olyan nyilatkozatot tett közzé, hogy tárgyalások kezdődhetnének a Szovjetunió által indítványozott új ellenőrzési lehetőségekről, s ennek keretében az Egyesült Államok megvizsgálná két korábban elfogadott megállapodás törvénybe iktatását. (Több mint tíz évvel ezelőtt a két nagyhatalom 150 kilotonnás felső határt szabott a földalatti nukleáris fegyverkísérleteknek, Washingtonban azonban ezt a megállapodást nem ratifikálták.) Nehéz lenne pontosan előrejelezni, kezdődnek-e megbeszélések, s pontosan milyen keretek között folynak majd, de annyi megállapítható, hogy kétségtelen mozgás van a nukleáris kísérletek eltiltásának, illetve korlátozásának kérdése körül. Amennyiben az Egyesült Államok a kölcsönös biztonság és a jószándék oldaláról közelíti majd meg a bonyolult problematikát, lehetséges lesz az előrelépés, esetleg még a következő csúcs- értekezlet előtt. Ennek pontos dátumát még nem tették közzé, de a világsajtó egyre inkább a júniust emlegeti. Január elsején lejár a SALT—2 megállapodás érvénye is. Ezt a fegyverkorlátozási megállapodást a hadászati rendszerekre vonatkozóan (interkontinentális rakéták, nukleáris meghajtású, atomrakétákkal ellátott tengeralattjárók, stratégiai légierő) 1979 nyarán, a mostani genfit megelőző bécsi csúcsértekezleten írta alá Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter. Hivatalosan soha nem lépett életbe, mert az amerikai kongresszus nem ratifikálta, de kölcsönös egyetértés alapján 1985. december 31-ig vállalták betartását. Most a hosszabbításról van szó, legalább egy esztendőre, ami nyűgöd tabb tárgyalási légkört teremthetne egy újabb egyezmény kidolgozásához. Szovjet részről egyértelműen helyeselnék a SALT- hosszabbítást, az amerikai vezetésben azonban heves vita zajlik körülötte. A külügyminisztérium szakértői általában az újabb év mellett foglaltak állást, a Pentagon viszont szeretne „fel- oldozást” kapni még e korhogy Afrika két olyan országa viaskodik, amelyek a Szahel éhségövezetébe tartoznak, s a legszegényebbek közé tartoznak. Háborúskodni egyiknek sem lehet igazi érdeke, ezért indult meg a békéltetés sokfajta próbálkozása, és különösképpen aktív lehetett e téren Líbia. Az afrikai egységszervezet már több határozatában rámutatott: a kontinensen meghúzott határvonalakkal Simon Perez izraeli kormányfő is részt vett az Izrael által megszállt Betlehembe Eliasz Feidzs-nek, a város arab polgármesterének karácsonyi fogadásán (Telefotó — AP—MTI—KS) látozás alól is. Weinberger hadügyminiszter, a lélektani hadviselés ismert módszereit alkalmazva, a Szovjetuniót próbálta vádolni a SALT- egyezmény megsértésével. Moszkvában határozottan cáfolták ezeket az állításokat. CD, Mi áll a karácsonyi határháború hátterében? kapcsolatban számos észrevétel jogos. De annál, hogy ilyen határok vannak, már csak az lenne rosszabb, ha ezeket tagadnák, és folytatódna az áldatlan határháborúk sora. Remélhetőleg Burkina és Mali „karácsonyi háborúja” csupán múló epizód lesz, miközben Afrika annyi igazi gonddal szembesül A jelentések — s ez nem ritka az afrikai határháborúk esetében — ellentmondásosak. Nehéz lenne hitelesen felmérni, vajon sikeresek voltak-e valóban a közvetítések, s végképp befejeződött-e a két szomszédos állam, a Burkina Köztársaság és a Mali Köztársaság fegyveres viszálya. A két Szahel-övezetbeli ország, Mali (az egykori Francia—Szudán) és Burkina (magyarra fordítva: a Becsületes Emberek Földje, ez Felső-Volta új neve) negyedszázada nyerte el függetlenségét a francia gyarmatosítás hosszú időszaka után. A kolonialista korszakban Párizs többször is -átszervezte afrikai birodalmát, Felső-Voltát például két alkalommal a szomszédos gyarmatokhoz csatolták, de mindkét esetben később visszaállították önálló köz- igazgatását. Mindebből az is következik, hogy a gyarmatosítók által hátrahagyott súlyos örökség, a vonalzóval húzott határok, a széttagolt törzsi területek a földrész e pontján is éreztették, sőt máig éreztetik hatásukat. Burkina és Mali között ezért súlyos viszályok robbantak ki, s ezek 1974-ben rövid, de véres határháborús konfliktushoz vezettek. 1983-ban égy nemzetközi bíróság megvonta a véglegesnek mondott határokat, de most ismét kiújultak az ellentétek, mindkét fél természetesen a másikat tartja felelősnek az eseményekért. A vitatott területek állítólag rendkívül értékesek: urániumot, mangánt, más ritka fémeket és földgázt rejtenek magukban. Ám ez egyelőre a jövő. A jelen, CD szí Mi lesz a damaszku- egyezmény sorsa? Nabih Berri, a libanoni síiták Amal nevű szervezetének vezetője kijelentette, hogy valószínűleg még ebben az évben elfogadják a damaszkuszi egyezményt. Már az okmány neve is mutatja, hogy Szíria milyen jelentős szerepet vállalt tető alá hozásában: valóban tevékeny damaszkuszi közreműködésre volt szükség, hogy a szemben álló libanoni felek felhagyjanak az áldatlan testvérharccal, és megegyezésre törekedjenek. (Vonatkozik ez a keresztény-muzulmán ellentétekre éppúgy, mint az iszlám táboron belül többízben kirobbant véres összecsapásokra.) Remélhetőleg Berri optimistának tűnő kijelentése megvalósul. A reményeket, furcsa módon, táplálja a súlyos negatívum: lassan már mindenki kivérzik a hosszú libanoni polgárháborúban, s az ország gazdasága teljesen tönkremegy. Ugyanakkor óvatosságra int, hogy ebben a viszályban eddig kétszáznál több tűzszünetre került sor, és hat olyan megállapodást kötöttek, amelyekről kijelentették, ez az egyezség most már valóban végleg rendezi a válságot. Az alapvető kérdések megoldatlansága, valamint a többszintes és egyes vonatkozásaiban ellenőrizhetetlen szembenállások ugyanakkor még mindig bizonytalanná tehetik a helyzetet. Nem támasztja alá a derűlátást, hogy Libanon újabban ismét a szíriai—izraeli ellentétek színtere is. Réti Ervin Százéves az Indiai Nemzeti Kongresszus Száz évvel ezelőtt, december végén egy Bombay-i szanszkrit iskola termében tartotta alakuló ülését az angol Allan Octavian Hume kezdeményezésére az Indiai Nemzeti Kongresszus, az a szervezet, amely a különböző szabadságtörekvéseket és -mozgalmakat összefogva később a brit gyarmati uralom elleni függetlenségi küzdelem élharcosa lett. A kongresszus történelmi szerepe elévülhetetlen, nemcsak az önállóság kivívásában, hanem a független India politikai, gazdasági és társadalmi fejlődése irányvonailá- nak a kimunkálásában és útjára bocsátásában is. A centenáriumi ünnepségre készülve, a párt feladata nem kevesebb, mint hogy a kongresszusi alapeszmék tartalmi és formai felfrissítésével a huszonegyedik század felé vezesse az országot. A nemzeti indiai kongresszus valójában nem pártként alakult meg, mégcsák nem is függetlenségi szervezetként. A hetvenkét alapító küldött — most, az évfordulós ünnepségen több mint ötvenezren fognak részt venni — az indiai liberális nemzeti burzsoázia és a hazafias beállítottságú földesúri réteg érdekképviseletét tűzte zászlajára. Igazán széles körű, szervezeti alapokon nyugvó mozgalommá, Mahatma Gandhi vezérletével vált az 1920-as években: a „nagy lélek” volt az, aki felismerte a tömegmozgósítás fontosságát. Az úgynevezett együttnemműködési és polgári engedetlenségi kampányok, a brit áruk bojkottálását célzó szvadesi mozgalmak jelentették a gyarmati rendszerrel szembeni erő- szakmentes küzdelem mérföldköveit. A Dzsavaharlal Nehru elnökletével 1929. karácsonyán tartott lahorei értekezleten hirdette meg a kongresszus a teljes függetlenség — a ,jpuma szvaradzs” — jelszavát. Tizenhárom évre rá a szervezet munkabizottsága meghozta történelmi határozatát: „angolok, ki Indiából”. A kongresszus mozgalom volt abban az értelemben is, hogy a legkülönbözőbb politikai áramlatú, vallású, nyelvű és etnikumú rétegeket tömörítette. Haladó irányzatára nagy hatással volt a szovjet állam megszületése és országépítő gyakorlata — másfelől azonban Mahatma Gandhi és Dzsavaharlal Nehru egyaránt igyekezett távoltartani a szervezetet a kommunista eszmék befolyásától, alábecsülték az indiai kommunista mozgalom jelentőségét. A politikaiideológiai viták a progresz- szív és a konzervatív szárnyak között, a független India kibontakozásával és társadalmi berendezkedésével kapcsolatos élesen ellentmondó felfogások hétszer vezettek szakadásokhoz és kiválásokhoz. Külpolitikai téren a kongresszus, történelmi küldetéséből fakadóan is, haladó elveket vallott, kezdve a gyarmatosítás és a fasizmus elítélésétől a népek közötti egyenlőség és békés együttműködés hirdetéséig. India az el nem kötelezett országok mozgalmának alapító tagjai közé tartozik. A függetlenség 1947-es kivívása után a párt hozzálátott az államépítés nagyszabású feladatához először Dzsavaharlal Nehru, majd később lánya, Indira Gandhi vezetésével. Rögös, nem egyKitört az Etna. A szicíliai vulkán környékén azóta öt földlökést észleltek. A kráterből még mindig ömlő láva a geológusok szerint nem veszélyezteti a környező falvakat, s további jelentősebb földmozgásokra sem kell számítani (Telefotó — AP—MTI—KS) TOLLHEGYEN Hat és hatvan Karácsonyi veszteséglista Dél-Afrikából: az apartheid-ellenes tüntetések s a rendőri erőszak következtében hatan, a zuluk és pondók között zajló törzsi zavargásokban hatvanon vesztették életüket. (Ez utóbbiakat vizek és földek birtoklása körüli viták robbantották ki.) A hivatalos állásfoglalás szerint a kettőnek „nincs köze egymáshoz’’. De vajon ki osztja fel erőszakkal törzsi bantusztánokra Dél-Afrika egyes feketék által lakott vidékeit, s kinek áll igazán érdekében, hogy az apartheid-ellenes széles front helyett törzsi viszályok legyenek? Nem járunk messze az igazságtól annak megállapításával, hogy Dél-Afrika véres karácsonyán hatvanhaton vesztették életüket... R. E. szer keserves volt az út. Évszázadokra visszanyúló társadalmi béklyókat és kiváltságokat, a borzalmas gazdasági elmaradottság és a bénító nyomor kötelékeit kellett felszámolni, egyszersmind kiépítve az állam szervezeti és működési rendszerét, a politikai-gazdasági alapépítmény formáit. Ma Indiát a világ tizedik ipari hatalmaként tartják nyilván a statisztikai kiadványok. Élelmiszerből az ország önellátó lett, műholdakat és atomerőműveket fejleszt ki saját erejéből, komputereket gyárt, a szegénység megszüntetésére nagyszabású segélyprogramokat szervezett. Gazdaságának a magán-kapitalista szektoron kívül meghatározó tényezője az állami ágazat, az ötvenes évektől kezdve bevezette a központi tervezés gyakorlatát. Nemzetközi színtéren kiemelkedő szerepet játszik az el nem kötelezettek élén, a békés és a biztonságos világért küzd. Baráti szálak fűzik a szocialista országokhoz — kiváltképpen az országépítés nehéz időszakaszaiban jelentős támogatást nyújtó Szovjetunióhoz —, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján kész az együttműködésre minden állammal. Anyja, Indira Gandhi halála után tavaly Radzsiv Gandhi vette át az ország irányítását a kormányfői székben, egyben ő a kongresszus hatvanegyedik elnöke. Küldetését abban jelölte meg, hogy az egész gazdasági életet átható rohamos léptékű korszerűsítéssel, a tudományos-műszaki vívmányok haladéktalan alkalmazásával továbbvigye a modern India megteremtésének elődei által megkezdett folyamatát. Az „egyenlőségen és igazságosságon alapuló osztály- nélküli társadalom” kongresszusi eszménye még megvalósításra vár. A társadalmi-gazdasági haladás ellenére a kasztkorlátok ma is élnek és hatnak, a vallási- népcsoporti ellentétek terror- cselekményekben is megnyilvánuló formái a széthúzás veszélyét idézik elő. A néptömegek társadalmi felemelésének alapvető fontosságát és célkitűzését megerősítve, a kongresszus párt centenáriumi értekezletén minden bizonnyal kiemelt hangsúlyt helyez majd a párt és a kormány hatékonyabb működésére, a gazdasági és politikai tevékenységek minőségi szintjének emelésére és szigorú ellenőrzésére, a munkák és feladatok lelkiismeretes ellátásának szükségességére. Rácz Péter Álbán szélsőségesek letartóztatása A jugoszláv hatóságok 94 olyan személyt vettek őrizetbe, akik a Szerbia tagköztársasághoz tartozó Kosovo autonóm tartományban nemrég felgöngyölített két illegális szervezethez tartoztak. Ezt közölte Szvetomir Lalo- vics, Szerbia belügyminisztere csütörtökön egy parlamenti interpellációra válaszolva. A miniszter közölte, hogy ezek a szervezetek közvetlen kapcsolatot tartottak fenn külföldi albán szélsőségesekkel. A letartóztatottak közül 74 ellen bűnvádi eljárást, a többi ellen szabálysértési eljárást indítanak. A belügyminiszter elmondotta, hogy a saját alap- szabályzattal és akcióprogrammal rendelkező két szervezet tagjai saját emigráns körök által előállított és az országba becsempészett röplapokat és iratokat terjesztettek. A letartóztatottak többsége egyetemista és más értelmiségi, de egy rendőr is van közöttük.
