Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-28 / 303. szám
1985. december 28., szombat Somogyi Néplap 3 A NOVIKI SIKEREI Találmánygondozás, termeltetés Január óta tizenötmillió forintos forgalmat bonyolított le a Noviki kisüzemi innovációs iroda kaposvári kirendeltsége. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az 1985 elején városunkba települt iroda több hónapig albérletben volt a kisiparosok szövetségénél, a vezetője egyben az egyetlen beosztottja is volt önmagának, akkor igazán tiszteletre méltó ez a ti- zenötmi'lliós teljesítmény. Balogh Istvánt ma már joggal titulálhatjuk a menedzseriroda főnökének, ugyanis két taggal gyarapodott a kirendeltség, és a Szondii utca egyik új házának földszintjén néhány hete több dolgozószobát és egy bemutatótermet mondhat magáénak a Noviki. Ott beszélgettünk. A kirendeltségvezető így kezdte: — Nem hittem, hogy ilyen hamar önálló irodánk lesz, de végül a tizenötmillióból erre is futotta. Baranya, Somogy és Tolna gazdái vagyunk, a háfrom megyéiben igyekszünk újításokat, találmányokat gyűjteni, gondozFertőtlenítőszert adagol, jelez az orvosoknak ni, valamint hiánycikkek termelésére vállalkozó embereket keresni. Azt sem hittem kezdetben, hogy itt ekkora a piac. A kínálat és a kereslet is meghaladta reményeinket. A bemutatóterem még jórészt üres, de néhány tárgy így is jelzi a szellemi alkotások hasznosítására, a műszaki fejlesztés elősegítésére és a termeltetésre hivatott cég munkájának sokrétűségét. Orvosi műszerek, mezőgazdasági gépek alkatrészei, apró háztartási eszközök és egyebek vannak itt egymás mellett. — Mi a közös ezekben? — Az újdonság és a vállalkozó szellem megtestesítői. Mi nem válogatunk, mindent gondozunk, amiben fantáziát látunk, legyen az több milliós érték avagy filléres holmi. — Milyen érdekesebb ügyük volt ebben az évben? — Az első rögtön egy kudarc is. Ezt azért érdemes említeni, ment példázza a hazai vállalkozási folyamat egyik hibáját. Egy pécsi iparos újítása volt a műanyag fóliában készíthető jéggolyó. Apróság, de a nyári melegben hasznos, enyhet adó holmi. Vállaltuk a gondozását. Sikeres termék is lehetett volna, ha gyártója nem akar belőle hirtelen nagyon sok pénzt látni. Olyan magasra verte föl az árát, hogy befuccsolt a piacon. Hiába magyaráztuk, hogy olcsóbban, kisebb haszonnal évekig sikeres cikk lehet. A boltokba került az első széria, de drágasága miatt alig lehetett eladni. A kereskedők nem is rendeltek többet. Mi is szerződést bontottunk az újítóval. Ennél szerencsére sikeresebb“ néhány valóban komoly találmány. Az egyik ilyen a műtéti bemosakodó készülék, amely adagolja a fertőtlenítő szert és jelzi is a készülő orvoscsoport- tagjainak, hogy mikor kell az autorhatához lépniük. Szintén jó úton van az anyatejgyűjtő készülék, amely sok gondot oldhat meg a szülészeti osztályokon. Most jelentkezett egy munkaközösség olcsón gyártható vitor- láshajók tervével. Kevés a pénzük, de a Noviki valószínűleg tőkét ad a vállalkozáshoz, amelynek eredménye tán még exporttermék is lehet. — Három megyében járnak. Hol van a legtöbb munkájuk? — Egy év alatt úgy tapasztaltuk, hogy Baranyában születik több találmány, mintha ott töhb volna a vállalkozó kedvű, újításra törekvő ember. Somogybán viszont a termeltetés hozott sikereket, itt sok a kisiparos, vannak köztük rendkívül jól fölszerelt műhellyel „megáldottak”, és szívesen is dolgoznak a Novikinek. Tolna eddig még a legkevésbé földerített terület mind a találmányok megkeresése, mind a termeltetés terén. Reméljük, hogy néhány hónap múlva már arrafelé is otthonosabban mozgunk. l P. Villany van, csak a biztosíték bizonytalan Barcson a nagyfogyasztók, az ipari vállalatok vezetői azt állítják: az elektromos- energia-ellátásban túlságosan gyakoriak a feszültségek és a frekjvenciaingadozások, sok az áramszünet. Jogos a panasz — így vélekedik dr. Németh Jenő, a városi tanács elnöke iís. — Ha egy csöpp eső esik vagy fúj a szél, nálunk már baj van az áramszolgáltatással. Volt, hogy emiatt még a kenyérgyárnak is le kellett állnia. A gyakori panaszok miatt a városi tanács októberi ülésére meghívtuk a Dédász itteni kirendeltségének veetőjét; sok vigasztalót ő sem tudott mondani, ezért úgy döntöttünk, hogy tavasszal a végrehajtó bizottság napirendjére tűzzük a település energiaellátásának helyzetét. Henger János, a város főépítésze azt mondja, hogy Barcs nemcsak földrajzi értelemben van a végeken. A város túlságosan is távol esik az energiatermelőktől és a legközelebbi transzformátorállomásoktól. A város három húszkilovoltos vezetéken kapja az áramot, kettő Szigetvár felől jön, egy pedig Kaposvár, illetve Nagyatád felől. Ha valahol hiba van, kisébb-nagyobb üzemzavarok keletkeznek a városban, ilegkevesebb félóra kell hozzá, hogy a hiba helyét behatárolják, az ellátást áttereljék a többi vezetékre. Már az októberi tanácsülésen is elhangzott: jó lenne, ha Barcsra nem húsz, hanem 120 kilovoltos vezetéken jutna el az áram. Ez némi biztonságot jelentene. Ha például egy kis településen kiég a szigetelő, akkor a százhúsz kilovoltos vezeték esetében ezt nem érzik meg a városiak. Most viszont igen. Princz Géza Dédász kirendeltségvezető azt mondta, hogy a vezetékhálózat bejárása során általában 6—9 meghibásodást észlelnek, s ezeket egy hosszabb-rövi- debb áramszünet alatt egyszerre ki tudják javítani. Ha nem tennék, akkor hatszor- kilencszer négy-öt órás üzemzavarral kellene számolni. Ez persze nem nyugtatja meg a fogyasztókat, főképpen az ipari üzemek vezetőit idegesíti, hiszen a mai műszerezettségben a legkisebb faszültségingadozás is megzavarja az energiaközpontot. Zavarok keletkeznek a termelésiben. A barcsi szakemberek Vitakultúránk Dr. Eger szegi László, az SZMT titkára mondta: — Vitakultúránk viszonylagos elmaradottságának történelmi okai vannak. Az utolsó négy évtizedünk sem volt azonban mindvégig jó iskola a demokratizmus gyakorlatának elsajátítására. S bár a politikai vezetőség már 1957 óta sok erőfeszítést tett a demokratizmus szélesítésére, az elvi szándékot csak késve követte a valóság. Csupán a hetvenes évek óta vált tényleges széles körű igénnyé a vita, akkor vált vonzó és követésre méltónak elfogadott modellé például a vitát is vállaló szakszervezeti tisztségviselő típusa. összefügg mindez annak belátásával, hogy csak a nyílt viták nyomán születhetnek a társadalompolitika számára is irányt mutató, a valóságot híven tükröző álláspontok. Az utóbbi időben egyre többször kellett valódi választási lehetőséget adó kérdésekben döntenünk, s ez a nyilvánvalóvá lett tét egyre többeket késztetett véleménymondták, hogy még a hetvenes években tervezték, a város határában létrehoznak egy 120/20 kilovoltos alállo- mást. Ám e többszöri határidőmódosítás után sem épüLt meg, és úgy hat, a következő tervidőszakban sem látnak hozzá. A hivatalos vélemény szerint a fogyasztás nem indokolja. Barcs energiahálózatának térképe bizonyítja, ha lenne egy százhúsz kilovoltos vezeték, bármelyik pillanatban rá tudnának kapcsolni és megszűnnének a gondok. N. J. mondásra, vitára. Más kérdés, hogy ezeknek a vitáknak milyen volt a színvonaluk, a kulturáltságuk. Vitakultúránk mai fogyatékosságainak többsége régebbről maradt rossz beidegződésekből, valamint a magyar embert jellemző vonásokból ered. Ilyen például, hogy nem ismerünk ésszerű középutat. A magyar ember vagy „karakán”, s ilyenkor helyenként vagdalkozva mondja ki talán nem is kellően megalapozott, elsősorban pillanatnyi érdekéből fakadó véleményét, vagy hallgat. Ritkább a higgadt, a mások véleményével is számoló hang. Egy vállalatnál például parázs vita bontakozott ki a bérek elosztásáról, ugyanakkor feszengő csend követte a termelési tervek ismertetését. Némiképp sarkítva ez azt is jelenti, hogy az emberek pillanatnyi anyagi érdekeiket ítélik fontosnak, miközben nem mindig látják meg távolabbi és jelentősebb érdekeiket. Oka lehet persze ennek az is, hogy az érdemi Kedvező kép, nyugtalanító tanulságokkal Válaszúton a burgonyatermelés Amikor valami körül megsokasodnak a gondok, akkor a témából „ügy” lesz. 1985 őszén értékesítési gondokkal kezdődött a burgonya betakarítása, a termelők különböző és egyre kétségbeesettebb próbálkozásokat tettek, hogy a gyakorlatban miit sem érő szerződéseik mellett eladják terményüket. Azután fordult a helyzet. Zöld út nyílt a külföldre guruló burgonyás vagonoknak, és ezzel egyidőben a hazai forgalmazók is nagyobb érdeklődést tanúsítottak a burgonya iránit. Feloldódott a feszültség. Egy idő óta csend van a krumpli körül — legalábbis a felszínen. — Kedvező a kép — mondta Herner Endre, a megyei pártbizottság munkatársa —, megoldódott a megyében az étkezési burgonya súlyos értékesítési gondja. A válsághelyzetet az exportlehetőség oldotta fel. Több mint hatezer tonna termés ment eddig külföldre, főleg Csehszlovákiába, kisebb részben Albániába és Jordániába. A tsz-kér oroszlánrészt vállalt az export szervezésében és lebonyolításában. A szorongatott helyzetben levő nagyüzemek pedig kapva kaptak a lehetőségen. — Volt gazdaság, amelyik még a szedést is leállította — mondta Hemes Endre —, és minden munkaerőt a válogatásra, a csomagolásra összpontosított. Ugyanis a szinte korlátlan kiszállítás ütemét csupán a feldolgozás mértéke szabta meg. Nemcsak a nagyüzemeknek, a kistermelőknek, a háztáji gazdaságoknak is segített a termékértékesítésben ez a lehetőség. A több mint hatezer tonnából mintegy hatszáz tonnát ők szállítottak külföldre. A nagyüzem és a háztáji jó együttműködése megnyilvánult abban is, hogy például terményt cseréltek: ha a nagyüzemi burgonya minősége nem ütötte meg az exportmércét, vitték a háztájit, cserébe adva a termelő céljainak megfelelő burgonyát. De szállított exportra a tsz-ker szervezésében például a segesdi tsz is, ahol csak a háztájiban termelik ezt a növényt. A bajban az átlagosnál is nagyobb az összefogás — úgy vélem, a példák ezt jól érzékeltetik. De azt is, hogy ezzel az összefogással végül is megszűnt a termelők értékesítési gondja. Mit mutatnak a számok? A fölmérések szerint Somogybán, az ország második burgonyatermelő megyéjében ebben az évben 20 800 tonna értékesítésre alkalmas burgonya termett a nagyüzemekben. Mivel a háztáji gazdaságok, a kistermelők nagy része saját fogyasztásra termel, statisztikai adat itt nem áll rendelkezésre, az viszont tény, hogy ez a szektor több mint hatezer-kétszáz tonnát értékesített. Ebből az összesen huszonhétezer tonnányi Nagyobb a hallgatás kockázata beleszóláshoz olykor nem kapnak kellő és közérthető információt, vagy hogy alternatívák helyett már lényegében eldöntött terveket tárnak eléjük. Még tapasztalható, hogy az ülésteremben alig hangzik el vélemény, de a folyosón fellángol a vitatkozó kedv. Sokan még úgy érzik, hogy a nyílt kiállással kockára tennék előmenetelüket. Oka lehet ennek a rossz tapasztalat, de általában ez csak előítélet. Hiszen aki egy őt is érintő fontos kérdésiben nem szól, többet kockáztat, mint amennyi „veszélyt” a hallgatásával elhárít. A korábbi szocializmus- képpel összefüggő nézet volt, hogy persze nálunk vannak viták, de azokat mindannyiszor közmegelégedésre le lehet zárni. Némelyek máig sem tudták megemészteni, hogy egy vita vége „nem” is lehet. Az egységet féltik a vitától, pedig valódi egység alapja épp az érdemi vita lehet. Ezzel függ össze a „felkért hozzászólások” önmagát túlélt gyakorlata. Ha például egy vállalatvezető adott témában hozzászólót kér fel, nyilván eleve olyat választ, aki majd támogatja előterjesztését. Az illető is pontosan tudja, hogy az ő dolga nem az esetleges ellenérvek fölsorakoztatása. Vitakultúránkkal összefüggő emberi fogyatékosság a személyeskedés. Ha például két mérnök a fejlesztésekről vitatkozik, az az érvek csatája helyett hamarosan a személyek ütközésévé válik. E példák azt mutatják, hogy vitakultúránk fejlesztésében még sokat kell tennünk, s ehhez a legjobb iskola a napjainkra kialakult közszellem, annak fokozatos belátása, hogy gondjainkat nem „fölülről” fogjak megoldani, hanem kinek-kinek a saját munkahelyén kell tenni, hogy a jövőnkkel kapcsolatos döntéseinknek kézzelfogható tétje van. Bíró Ferenc (Folytatjuk) krumpliból most amíg csaknem huszonegyezer tonnát értékesítettek. Lehetőség van további exportra, de a belföldi ellátásra is tartalékolni kell. A tsz-ker a másod- ostályú, az ipari burgonya hasznosítására is keresett lehetőséget, két-három száz •tonnányi termés feldolgozásához talált partnert. Szándékosan hagytuk a sor végére a vetőburgonyát. Nem kétséges, itt fölöslegek mutatkoznak, de a mennyiségre vonatkozóan nem alakult ki tiszta kép. A legjelentősebb vetőburgonya-termelő nagyüzem, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát ezekben a napokban folytat tárgyalást Csehszlovákiában, ahol nagy érdeklődés mutatkozik a kombinát által integrált somogyi burgonyatermelési rendszer iránt. Bizonytalan holnap. Jelzések és konkrét elhatározások bizonyítják, hogy a somogyi homokvidék fontos növényének termeléséről sorra mondanak le a gazdaságok a termelési, értékesítési bizonytalanságok miatt. Egy példa a sokból: A barcsi Vörös Csillag-Tsz évekkel ezelőtt ötszáz hektáron termelt burgonyát, ennek érdekében épületekben és célgépekben beruházott hatvanegymíldió forintot. Tavaly 320, az idén már csak 220 hektáron vetettek krumplit és előfordulhat, hogy jövőre is csökkentik a területet. — Ez a horgonya egyik hazája — mondta Sárkány Pál termelési elpökhelyettes —, hagyományai vannak itt. Szeretjük és tudjuk is termelni, évek óta háromszáz mázsa körüli átlagokat takarítunk be. Igen ám, csakhogy hektáronként ma már százezer forint befektetést igényel a termelés, és ilyen költségek mellett nem viselhető el az a bizonytalanság, mely a burgonya értékesítésénél már évek óta kialakult. A pillanatnyi helyzet azonos a megyei összképpel. Az összes termésük hatvanöt százalékát eladták, és ma is pezsgő élet folyik a tárházban, csomagolják, szállítják a termést. Kimutatásokat tesz elém az elnökhelyettes a velük Szerződésiben álló fővárosi közértek szállításairól. Az Óbudai Közért például tavaly november 30-ig a szerződött mennyiség 105 százalékát szállította el tőlük, az idén még a 22 százalékát sem. Az arányok a többinél is hasonlóak. Téhát az ez évi gond megoldódott. Nem lenne jó azonban, ha a közvéleményt egy év múlva az foglalkoztatná, hogy miért kevés a burgonya. Vörös Márta
