Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

2 Somogyi Néplap 1985. december 27., péntek Karácsony a világban A világ legnagyobb keresztény templomában, a római Szent Péter Bazilikában mintegy ti­zenötezer hívő előtt celebrált éjféli misét II. János Pál pápa. (Telefotó — AP — MTI — KS) Chile — Pinochet 13. éve A római Szent Péter ba­zilikában, a világ legnagyobb ke/esztény templomában mintegy 15 ezer hivő előtt celebrálta az éjféli misét II. János Pál pápa. Szavait öt kontinens negyven országá­ba egyenes adásban közve­títette a televízió. A római katolikus egyház feje prédi­kációjában a keresztény hit erősítéséről, a népek és nem­zetek, a különböző vallások egymás iránti tiszteletének fontosságáról szólt. A pápa szerdán közzétet­te az Urbi et Orbi — a vá­rosnak és a világnak — szóló üzenetét. II. János Pál Jézus születésével foglalko­zó üzenetében szólt az em­beri jogok megsértéséről, az elnyomásról, az éhezésről és a környezetvédelemről is. Világi és egyházi vezetők világszerte üzeneteket vál­tottak a béke ünnepén. Külföldi zarándokok ez­reinek részvételével tartot­ták meg az éjféli misét Bet­lehemben, a ferencesrendiek Szent Katalin székesegyhá­zában. A misét Giacomo Beltritti, Jeruzsálem római katolikus pat’ .rkája celeb­Lassan hagyományosnak nevezhető már az a gesztus, amellyel a salvadori gerilla­erők a karácsonyi ünnepek előtt fegyvernyugvást java­solnak a szembenálló kor­mányhadseregnek. A felkelő egységek és az ellenzé­ki mozgalom szövetsége (FMLN—FDR) ezúttal is a megszokott felhívást intézte Napóleon Duarte kormány­zatához: harcosai nem kez­deményeznek hadművelete­ket. Igaz, azt is hozzátették, hogy az őket ért támadá­sokra természetesen reagál­nak. így történt, hogy az ün­nepnapok viszonylagos nyu­galmát néhány helyen azért fegyverropogás verte fel. Hi­vatalosan persze a kormány­zat egyáltalán nem vála­szolt a tűzszüneti javaslatra, valószínűleg mivel Duarte és a hadsereg vezetői úgy érez­ték, hogy annak nyílt elfo­gadásával közvetve a felsza­badító alakulatok egyenjo­gúságát ismernék el. Márpe­dig a kitűzött cél ezzel épp ellentétes: a gazdasági és ka­tonai segély növelésével — elsősorban a fő szövetséges, az Egyesült Államok részé­ről — Duarte a kiterjedt ge­rillaharcot folytató hazafiak legyőzését tartja feladatának. Ám a kormányzat erőfe­szítései mindeddig hatásta­lannak bizonyultak, egyre nyilvánvalóbb, hogy pusztán katonai eszközökkel nem rálta abban a bazilikában, amely a Jézus feltételezett születési helye fölé az idő­számítás előtt a IV. század­ban emelt templom (Church of Nativity) mellett találha­tó. Az Izrael által megszállt mintegy ötvenezer lakosú városban kedden egész nap tartottak a katolikus és a protestáns ceremóniák. Iz­raeli katonák a háztetőkről tartották szemmel azt a te­ret, ahol a jeruzsálemi ka­tolikus pátriárka vezetésével a körmenetet tartották. Simon Peresz izraeli kor­mányfő is részt vett Betle­hemben azon a fogadáson, amelyet a város arab pol­gármestere, Eliasz Freidzs tartott. Freidzs beszédében reményét fejezte ki, hogy az 1986-os év megbékélést hoz az izraeli és a palesztínai nép között. Peresz válaszá­ba! a béke megteremtésének szükségességéről beszélt. Ezúttal is hó nélküli ka­rácsonyt ünnepelnek a kínai főváros keresztény hívői. Karácsony estéjén, kedden, háromezer katolikus jelenlé­tében szentelték fel Peking tudnak egyhamar véget vet­ni az immár hatodik eszten­deje folyó, s több, mint öt­venezer áldozatot követelő véres polgárháborúnak. Saj­nos, kevés jel utal arra, hogy ez a felismerés a konkrét politikai lépésekben is befo­lyásolja az elnököt, sőt, az idén félbeszakította azt a bá­tortalan, csupán a kezdete­kig jutott párbeszédet is, ami a hazafias erők vezetőivel tavaly óta tart. Duarte egy nyilatkozatában nemrég kö­zölte, hogy azonnal letartóz­tatják és bíróság elé állítják az országba esetleg visszaté­rő ellenzéki vezetőket is, akik — úgymond — szoros kapcsolatban vannak az FMLN irányítóival. E beje­lentés azt mutatta, hogy Duarte — legalábbis pilla­natnyilag — semmiképp nem hajlandó a diulógus felújí­tására. Aligha volt tehát zavarta­lannak nevezhető a karácso­nyi fegyvernyugvás a sokat szenvedett közép-amerikai államban, s nem is csupán a szórványos incidensek, ha­nem inkább a politikai ki­bontakozás bizonytalansága miatt. Gesztusra gesztussal, kezdeményezésre pozitív vá­lasszal kellene a kormány­zatnak reagálni ahhoz, hogy feltűnni látszon az olyan- so­kat emlegetett „fény az alag­út végén"... Sz. G. legnagyobb katolikus temp­lomát, a „megváltó katedrá- lisát’, amelyben 27 év szü­net után celebrált misét Michael Fu Tie-san pekingi püspök. A perui fővárosban hat gerilla hétfőn öt percre ha­talmába kerített egy szu- permarkettet és a rémült vásárlókkal közölte, hogy vigyék el „ami az övék, hi­szen a karácsony a szegé­nyeké”. Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök karácsonyi üd­vözletét tett közzé: bár In­dia lakosságának alig 3 szá­zaléka keresztény, a béke ünnepét az ázsiai országban is számon tartják. Maliban hivatalosan meg­erősítették, hogy az ország hadserege szerdán nagysza­bású fegyveres akciót indí­tott a szomszédos Burkina Köztársaság ellen. A Barná­kéban kiadott közlemény szerint a mali csapatok „fel­szabadítottak" négy falut, amelyet Burkina két héttel ezelőtt foglalt el a két or­szág határán. A közlem^hy szerint a mali csapatok „ka­tonai célpontokat próbálnak semlegesíteni”, s a hatóságok tagadták, hogy bármiféle veszteséget szenvedtek vol­na. Burkina Köztársaságban úgy ítélték meg a történte­ket, hogy a támadás mögött egy meg nem nevezett „eu­rópai imperialista hatalom” áll. Megfigyelők szerint Oua­gadougouban Franciorszá­got vádolják. Párizsban azt közölték, hogy Franciaország „közvetíteni próbál” két volt gyarmatának konfliktusában. Burkina havannai nagy­követsége közleményt hozott Az SZKP KB üdvözlete A békés egymás mellett élés példája A szovjet—indiai barátság a békés egymás mellett élés példája, egyben fontos ténye­zője a béke megszilárdításá­nak Ázsiában és az egész vi­lágon — mutat rá az SZKP Központi Bizottsága üdvözle- tében, amelyet a megalapítá­sának százéves, évfordulóját ünneplő Indiai Nemzeti kongresszus Pórt (I) jubileu­mi üléséhez intézett. „A béke, barátsági és együttműködési szerződés szilárd alapjaira épülő szov­jet—indiai kapcsolatok sike­resen és dinamikusan fejlőd­nek. E felfelé. ívelő folyamat újabb hatalmas lendületet kapott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Rad­zsiv Gandhi indiai miniszter- elnök találkozói révén. Nap­jainkban — folytatódik az SZKP KB üdvözlete — a vi­lágpolitika középpontjában az atomháború fenyegetésének kiküszöbölése, a civilizáció, az élet megmentése áll. A Szov­jetunió és India tudatában vannak a pillanat fontosságá­nak, tudják, hogy nincs vesz­tegetni való idő a nemzetkö­zi élet gyökeres, jobbító meg­változtatásáért vívott küzde- lemfcon.” Üdvözletében az SZKP ki­fejezi azt a meggyőződését is, hogy a. szovjet és az indiai nép közötti barátság és együttműködés tovább fog szilárdulni mindkét ország és nép, az egész világ békéje és biztonsága érdekében. * * * Csütörtökön Űj Delhibeér­kezett az SZKP küldöttsége, amely részt vesz az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt (I) megalapításának 100. év­fordulójáról megemlékező ülésen. A küldöttséget Vik­tor Afanaszjev, az SZKP KB tagja, a Pravda főszerkesztő­je vezeti. nyilvánosságra, amelyben cá­folták Mali bejelentését, hogy az incidenst a burkinai fél robbantotta volna ki. A közlemény szerint a burki­nai hatóságok december 10. és 20. között népszámlálást tartottak az országban. Erről értesítették a mali kormányt is. A népszámlálási biztoso­kat a két ország határán több támadás érte. Ezért a burkinoi kormány mozgósí­totta csapatait ezen a terü­leten. A katonákat azonban a népszámlálás befejeztével visszarendelték a határról. Mali ugyanakkor azzal vá­dolta a burkinai hadsereget, hogy „elfoglalt” négy Mali­hoz tartozó falut. A vitás kérdésben közvetíteni pró­bált a „Nyugat-afrikai meg nem támadási és védelmi egyezmény” (ANAD) 16 tag­országa. A szervezet képvi­seletében Niger és Togo •ténymegállapító küldöttséget állított fel. Ennek a küldött­ségnek csütörtökön kellett volna felkeresnie a vitatott •területet. Babonás-e a Tiltakozó megmozdulás, erőszak, halottak, letartózta­tások. Sajnos, még mindig e fogalmak dominálnak a Chiléből érkezett hírekben, aminek következtében első látásra az a benyomás ala­kul ki: a dél-amerikai or­szágban a helyzet változat­lan. Pedig, ha a tudósítások mögé pillantunk: észrevehet­jük, hogy valami azért még-' iscsak megváltozott. Egy­részt a diktatúra elleni elé­gedetlenség mára már tizen­két éve nem látott tömeg- megmozdulásokban fejeződik ki, másrészt növekszik a re­zsim nemzetközi elszigetelt­sége is. Ennek legfrissebb példáját tapasztalhattuk az Amerikai Államok Szerve­zetének cartagenai ülésén, ahol csaknem sikerült elfo­gadtatni egy Chilét elítélő határozatot. Mit hoz a tizenharmadik év az 1973 őszén véres pucs- csal hatalomra került Pi­nochet tábornoknak? Annak idején a Salvador Allende elnök vezette Népi Egység kormányát döntötte meg, A jelekből ítélve a diktátornak egyre több nehézséggel kell szembenéznie. Az elnyomás megszüntetését követelő, szinte már természetesnek vehető országos tiltakozási akciók fokozódása mellett a legnagyobb gondot a gazda­sági modell, az úgynevezett Friedmann-féle szabadver- senyes, nyitott kapuk elv csődjét jelenti. A kezdeti gyors és bódító eredmények egy idő után a visszájára ütöttek: a hazai ipar ver­senyképtelennek bizonyult, nőtt a munkanélküliség (meghaladja a 30 százalé­kot), magasba szökkent az infláció is. Mintegy 23 mil­liárd dolláros külföldi tarto­zásával az ország az első három között van az egy la­kosra jutó adósság tekinte­tében. Megcsappant Pinochet belső támogatóinak köre is: a fegyveres erőkön kívül most már senkire nem szá­míthat, hatalomra jutásakor még a középosztály és a fel­ső tízezer — ha a módsze­rek miatt kissé fanyalogva is — megnyugvással vette tudomásul a baloldal leve­rését és a stadionok kon­centrációs táborokká alakí­tását. Az utóbbi két eszten­dőben azonban rendszeressé váltak az össznépi tiltakozó napok. A dél-amerikai gya­korlatban kialakult „fazekak és fedők koncertjével” most már Pinochet politikáját bí­rálják a főváros középosz­tálybeli asszonyai, akik 1973- ban a Népi Egység bukását siettették akcióikkal. Nos, e kép ismeretében talán nem is lenne meglepő, ha egy babonás politikus nyugod- tabb vizekre evezne, azaz visszavonulna. Pinochet azon­ban feltehetően nem babo­nás, amit bizonyít az Is, hogy az 1980-as „népszava­záson” elfogadott alkotmány segítségével 1989-ig kívánja biztosítani a maga számára az uralkodást. Ehhez persze minden bi­zonnyal lesz néhány szava az ellenzéknek is. A junta­ellenes erők tábora mind szélesebb, ám az igazán eredményes fellépést a leg­utóbbi időkig gátolta a meg­osztottság. S ami hátrány az egyik oldalon, előny a má­diktátor? síkon: a tábornok-elnöknek mindeddig sikerült kijátsza­nia az ellenzék szétforgá­csolt kártyáit. A közel­múltban azonban meg­született az első olyan megállapodás, a polgári el­lenzék egy sor pártja kö­zött, amely ha nem is je­lent végleges megoldást, leg­alábbis kiindulópontnak lát­szik a változások beindítá­sához. Igaz, ennek az egy­házi közvetítéssel létrejött közös dokumentumnak van egy alapvető hiányossága: nem írták alá a Demokrati­kus Népi Mozgalom (MDP) elnevezésű következetesen baloldali tömörülés képvise­lői. Elvben csatlakozhattak volna, ám a pártközi meg­beszélésekre nem hívták meg őket, azután pedig az érintettek nem éltek aláírási lehetőségükkel. A miértre ad választ a Kommunista Párt értékelése, amely sze­rint a megegyezés ténye ör­vendetes, s fellelhetők ben­ne pozitív elemek is, de meglehetősen minimális — ezért nem kielégítő — cél­kitűzés az, amelyben nincs szó a fasiszta junta azonnal megszüntetéséről! De mit is tartalmaz a ki­dől 'ZÓik által történelmi­nek minősített, a „teljes de­mokráciához való átmenet” hangzatos nevet viselő ok­mány. Nos, a tizenegy párt törvényhozási választásokat sürget, s az így összeülő új testületnek felhatalmazása lenne a Pinochet-féle alkot­mány módosítására, elnök- választások kiírására. Köve­telik továbbá a rendkívüli állapot visszavonását, a po­litikai pártok működésének engedélyezését, közkegyel­met, és a száműzöttek haza­térését, valamint minden egyéb polgári szabadságjo­got. Pinochet egyelőre eléggé erősnek érezte magát ahhoz, hogy gyorsan elutasítsa ezt a mérsékelt programot is. Nos, annyi alapja van az önbizalmának, , hogy még mindig jelentős tartalékkal rendelkezik, hisz maga mö­gött tudhatja a fegyveres erőket. Eszköztárából nem hiányzik az erőszak, a meg­félemlítés, a zsarolás, a po­litikai gyilkosság. Ugyanak­kor egyre jobban érzékelhe­tő rések, hasadékok kelet­keznek a hadsereg betonfa­lában is. A nyáron például egy esetleges belső puccsról szóltak mendemondák, ame­lyeket alátámasztani látszott r. diktátor azon döntése, hogy megvált legkészsége­sebb kiszolgálójától, César Mendoza tábornoktól, aki x.ezdettől tagja volt a juntá­nak. Akár az előbbi, akár az utóbbi verzió igaz — nem változtat azon a tényen, hogy a rezsim felett gyülekeznek a viharfellegek, ~ ég - akkor is, ha ezt Pinochet nem ve­szi észre. De mit tesz akkor a tábornok, ha hirtelen ki­tör a népelégedetlenség vul­kánja, amely az utóbbi he­tekben, hónapokban számta­lan jelét adta nyugtalansá­gának? Lehet, hogy csak vé­letlen, de a diktátor nem is oly rég kétmillió dollárért vásárolt magának egy újabb házat Asunciónban, az ugyancsak hírhedt Stroess- ner tábornok Paraguayában. Daróczi László Egymásnak ütközött két vasúti szerelvény az olaszországi Ferrara közelében. A szerencsétlenségnek héi halálos áldoza­ta volt. (Telrfoto — AP — MTI — KS) Csütörtök esti kommentár Karácsony — fegyverdörgéssel Hivatalosan megerősítették Hali fegyveres akciót indított Burkina ellen A jun: »ellenes megmozdulásokra rendőrterror a válasz

Next

/
Thumbnails
Contents