Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

1985. december 27., péntek Somogyi Néplap 3 n Őrzők ügyeletben Karácsony este csendes volt a város, korán zártak be az éttermek, leálltak a buszjáratok s kigyúltak a fenyőfák fényei az ottho­nokban. A vasútállomás forgalma alaposan megcsappant ezen a kissé ködös estén. Talán több volt a személyzet, mint az utas. — Megyeszerte körülbelül száz vasutas ügyel. Itt a ka­posvári állomáson több, mint harmincán — mondja Szekeres László ügyeletes tiszt. — Este héttől reggel hétig tart a szolgálat. Az áruszállítás csökkent ütemű, inkább csak a személyszállí­tással foglalkozunk. Igaz, délután öt óra óta nagyon gyenge a forgalom. Vigyáz­ni most is több millió fo­rint értékre és az emberek biztonságára kell. — Nőket is beosztanak az ünnepi műszakba? — A vasutas szakma nem kimondottan női foglalko­zás. Aki idejön dolgozni, az tudja előre, hogy mit vál­lal. Ilyenkor ünnepen még nagyobb odafigyelésre van szükség, és szét mesére nincs is gondunk: aki vállalta, az igyekszik becsülettel helyt­állni. Karácsony este a Dédász kaposvári üzemigazgatósága hibabejelentőjénél Bodnár László üzemirányító őrkö - dött a telefonnál. — Két villanyszerelőnk van ügyeletben — mondta — Vétek János és Varga Árpád. Mind a ketten fiata­lok, családos emberek, mégis önként elvállalták a huszonnégy órás szolgálatot, illetve, ha éjszaka tudnak hat órát aludni, akkor ők viszik az ügyeletet, egész az újévig. — Sok a dolguk? — Most éppen Gálosfán vannak, mert az egész falu sötétbe borult. Ha visszaér­keznek, már Kaposváron is várja munka őket. Rosszul esett, hogy néhány telefo­náló türelmetlenkedik. Meg kellene érteniük, hogy ke­vés az emberünk, és a na­gyobb, a fontosabb munká­kat kell előtérbe helyezni. Előfordult, hogy olyankor is kihívták a szerelőt, amikor csak a biztosítékot kellett megigazítani. — ön huszonnégy órán át egyedül ül a központban. Hogy lehet bírni? — Egy liter kávé mel­lett ... Egyébként már hoz­zászoktam, harmincegy éve dolgozom ebben a szakmá­ban. Villanyszerelőként kezd­tem, és lépésről lépésre ju­tottam el idáig, hogy most már mindent ismerek, és innen bentről tudok irányí­tani. Én riasztom a megye többi kirendeltségének em­bereit is. De a háztartási hi­baelhárítás csak másodlagos feladatunk. Az egész ország nagyfeszültségű hálózatának biztonságos és zavartalan üzemeléséről gondoskodunk. Ha valahol nagyobb áram- kimaradás van, akkor meg kell szervezni, hogy honnan juttassuk el az áramot a meghibásodott területre. Pél­dául : ha Nagykanizsa ellá­tatlanul marad, akkor én adom ki az utasítást, hogy mi a teendő. Nagy körülte­kintésre van szükség. — A család nem hiányol­ja ilyenkor? — Két unokám van, velük évente egyszer karácsonykor találkozom. De megbocsát­ják,hogy eljöttem, mert két napig még együtt lehetünk, legközelebb majd csak pén­teken jövök újabb 24 órás szolgálatra. A mentőszolgálatnál négy kocsi és a személyzet állt készentlétben karácsony es - te. — Ez az ügyelet éppen olyan, mint bármelyik éj­szakai vagy vasárnapi. 12 óráig tart, de van aki reg­geltől reggelig szolgálatban marad — mondta Bródy Gábor mentőápoló. — Nincs azon vita, hogy kit osszanak be ilyenkor? — Akire éppen karácsony­kor jut az ügyelet. Már az év elején az elosztásnál le­het tudni, hogy kire mikor kerül sor. Neken is van két óvodás gyerekem, de ilyen­kor mindenki megoldja, ahogy tudja: vagy előbbre, vagy másnapra ütemezzük a karácsonyi ajándékosztást. Ez már a tizedik évem a mentőnél és megszoktam, hogy minden második hét végén ügyelni kell. Az em­ber ilyenkor a szolgálathoz igazítja az ünnepet, a csa­ládot, az egész életet. Az ebédlőben karácsony­fát állítottak a mentősök. — A forgalmunk körül­belül olyan, mint egy átla­gos napon. Itt állandó a ké­szenlét, nem ünnepelni, ha­nem dolgozni jövünk. Sokan vannak még a névtelenek, akik karácsony este is ott voltak a telefon mellett, türelemmel, felké­szülten vártak, hogy segít­senek. Gyertyagyújtáskor nem jutottak ők eszünkbe. Pedig a békéhez, a zavarta­lan ünnepléshez ők is hoz­zájárultak. T. K. KEVÉS LESZ A BŐRÖS VIRSLI Leállt az exportüzem, jó ellátást ígér a húskombinát Január közepéig tart a karbantartás a Kaposvári Húskombinát exportüzemé­ben. Minden évben fel kell újítani, kijavítani a gépeket, berendezéseket. Az export­üzem gépeinek alkatrész- utánpótlása importból szár­mazik, a nagyjavítást ko­moly szervezés előzte meg az idén is. Az alkatrészbe- szerzéseket már az év köze­pén elkezdték, s most hogy együtt van minden, három hét alatt elvégzik a karban­tartást. Az exportüzem leállása nem befolyásolta az ellátást. Megfelelő mennyiségű hús- készítménnyel készültek fel az év 52. hetére is. Csak belsőségekből lesz kevesebb a boltokban. Tőkehúsból nincs hiány: a regionális fel­dolgozók is segítenek az el­látásban. A választék bőví­tése érdekében az év utolsó hetében konzerveket is for­galmaz a húskombinát: mint­egy 4 tonna löncshúst, illet­ve sonkát. Ezt a mennyisé­get a Kaposker és az áfé- szek már ki is szállították a boltokba. December 27-e és január 1-e között húské­szítményekből kisebb lesz a boltokban a választék. Szil­veszter előtt azonban — ígé­rik a húskombinát vezetői — igény szerint vásárolhatunk virslit, bár a bélbe töltött és a keresett finomságokiból az idén sem lesz elég. A ta­pasztalatok szerint év végén különösen keresett termék­nek számít a füstölt csülök, a szalonna, a májas és vé­res hurka, a sütőkolbász és a hot-dog. Ezekből és a táb­lás, fóliás szeletelt baconból választhatunk, tetszésünk és ízlésünk szerint. Vitakultúránk A vitáról vitatkozni ko­rántsem álvita. A vitakul­túrától függ ugyanis, hogy az emberek képesek-e véle­ményt mondani, érvelni, vagy akár véleményt ütköz­tetni is a különféle fórumo­kon, hogy a demokratizmus szélesedése csupán a bele­szólás nagyobb lehetőségét jelenti-e, vagy — mint cél­ja — a társadalmat mozgó­sító, előrevivő erővé is vá- .lik? A témával kapcsolat­ban olyan közéleti emberek tapasztalatait, véleményét jegyeztük le, akik munká­juk közben rendszeresen kö­zösségi viták részesévé vál­nak. — A fiatalok vitakultúrá­ját nem lehet más korosz­tályokétól függetlenül meg­ítélni, mint ahogy magukról Számítógépek az IKV-nál Jobb lakossági szolgáltatás, hatékonyabb gazdálkodás A számítógépet használók legtöbbje ma már túljutott az első lépcsőn, s az ügyvitel gépesítése mellett a jobb szervezést, a gazdasági mun­ka hatékonyságát segítő esz­közt is lát benne. A Kaposvári Ingatlankeze- lő Vállalat is ezzel a céllal vásárolta meg számítógé­peit, s alkalmazásukkal ket­tős célt kívánnak elérni. Egy­részt saját feladataikat sze­retnék megkönnyíteni, gyor­sabbá és eredményesebbé tenni, másrészt a lakossági szolgáltatás színvonalát akar­ják javítani. A hogyanról mondta el véleményét Em- bersics Sándor igazgató, dr. Jáger Lajos üzemgazdasági osztályvezető, Horváth Sán~ dór főkönyvelő és az idén megalakult számítástechni­kai csoport vezetője, Bemard Szilvia. — Mennyiben volt hatás­sal a számítógépek alkalma­zására az a tény, hogy ez évtől nyereségérdekeltségi rendszerben dolgozik a vál­lalat? Embersics Sándor: — Elsősorban új feladato­kat jelent, hiszen meg kell tanulni új módon gazdálkod­ni az erőinkkel. Nem elég csak azt nézni, hogy mit kell csinálnunk, hanem azt is, hogy mennyiért. Úgy gondol­ták. hogy az egyes részterü­letek gazdái jobban kézben tudják tartani a munkát, ha nagyobb önállóságot kapnak, ezért hat önelszámoló egysé­get hoztunk létre, és ehhez igazítottuk a döntési jogkö­röket is. Ez már egy lényeges lépés volt a hatékonyabb gazdálkodás1 felé. Munkájuk­hoz az információ gyors áramlása elengedhetetlen kö­vetelmény, ennek egyik esz­köze a számítógép, de hang­súlyozni szeretném, hogy csak az egyik, mert ez önma­gában kevés. — Hogyan készültek a szá­mítógépek fogadására? Dr. Jáger Lajos: — Számítógépes csoportunk az idén alakult meg, de a felkészülést már a múlt év­ben megkezdtük. Jól képzett szakemberek dolgoznak együtt — jelenleg öten — és fokozatosan készítik a prog­ramokat. Most éppen a mint­egy tízezer kaposvári bérlő gépi nyilvántartását végzik. A kezdeti idegenkedés után ma már ott tartunk, hogy az önelszámoló egységeink is sürgetik a számítógépeket. Eddig a vállalat vezetői és középvezetői — összesen öt- venen — vettek részt számí­tógépes továbbképzésen, a továbbiakban pedig a töb­biek házon belül. Bemard Szilvia: — Hogy a vállalat három vezetője is itt van ezen a beszélgetésen, jelzi azt is, hogy a számi .ógép alkalma­zásában teljes a nézetazonos­ság. Ez ösztönzően hatott a dolgozókra is, és mindenki érdeklődéssé! figyeli, várja, mennyiben változik meg a munkánk a gépek igénybe­vételével. — Milyen konkrét hatásuk lesz a számítógépeknek a la­kossággal való kapcsolatra és hogyan segítik a gazdálkodás hatékonyságát? Horváth Sándor: — Ezeknek a gépeknek a vásárlására mintegy 4 mil­lió forintot fordítottunk. A programok készítése előtt több megyeszékhelyre is el­mentünk tapasztalatcserére. Volt, amit hasznosítottunk ebből, volt, amit elvettünk, mert nálunk más módszer hasznosabbnak bizonyult. Mint minden más vállalat­nál, nálunk is fokozottan elő­térbe került a gazdaságosság, vagyis a bevétel és a ráfordí­tás kedvező arányának meg­teremtése. Ebben is nagy se­gítségünkre lesz a számító­gép, mivel gyorsan és meg­bízhatóan olyan adatok bir­tokába juthatunk, amelyek lehetővé teszik az esetleges beavatkozást. Embersics Sándor: — Egy példával szeretném szemléletessé tenni az előb­bieket. Az idén kísérleti jel­leggel egy helyen liftügyele- tet hoztunk létre, amelyet jövőre széles körben is beve­zetünk. Ha meghibásodik a lift, akkor nemcsak azt jel­zi a számítógép, hogy hol történt ez, hanem azt is, hogy mi a hiba. A szerelőink te­hát röviddel a hiba jélzése után kimehetnek a helyszín­re. és már úgy érkeznek, hogy tudják: mit kell javítani. Ezenkívül az anyaggazdál­kodásban, a bérgazdálkodás­ban, a bérleményszolgálta- tásiban — víz, villany, fenn­tartási költségek — is ponto­san nyomon követhető lesz, mikor mennyit költöttünk például egy-egy házra. De ide tartozik a lakbérek és a fűtési díjak nyilvántartása is. Bemard Szilvia: — Most, .ha a bérlő bejön hozzánk, rendszerint három- négv helyre is el kell men­nie, mire elintéződik az ügye. Ez is egyszerűbbé válik a számítógép alkalmazásával. Gyorsabban, kevesebb utá­najárással és idegeskedéssel jár majd egy-egy ilyen ta­lálkozás. A számítástechnikai cso­port géptermében javában folyik az adatok rögzítése, földolgozása. A gondos elő­készületi munkáknak ma még nincsenek látványos eredményei. Hogy miként vá­lik be a gyakorlatban az új módszer, arról több tízezer bérlő mond majd véleményt tapasztalatai alapján. A vál­lalati gazdálkodás eredmé­nyességét, a bevétel és a ki­adás mérlegét a nyereség mellett ez is jelezni fog. u Nagy Zsóka Á bátorság önmagában kevés a fiatalokról sem lehet ez­zel kapcsolatban általános véleményt formálni — mond­ta Baracskai Zoltánná, a kaposvári városi KISZ-bi- zottság első titkára. — A fiatalok vitakészsége főként attól függ, hogy a szűkebb közösség, amelyben élnek, igényli vagy épp eltűri-e a vélemények ütközését. Ahol a vitát a munka szükséges részének tekintik, ahol azt látják, hogy az idősebbek is elmondják véleményüket, s ahol e véleményt figyelem­be is veszik, ott a fiatalok­ban sem sorvad el az őket egyébként jellemző szóki­mondás. Ahol viszont álvi­tákat hallanak és fejbólin- tást látnak, ahol azt tapasz­talják, hogy a vita öncélú, s nincs értelme őszintének lenni, ott bizalmatlanná, visszahúzódóvá válnak. — Ez volna hát az oka például a helyenként túlsá­gosan csöndes ifjúsági par­lamenteknek? — Ennek sokféle oka le­het. Például az is, hogy nem kaptak segítséget és bátorí­tást a véleménymondásra. Érdemben vitatkozni csak arról tudunk, amit alapo­san ismerünk, amivel kap­csolatban vannak érveink. E tájékozottság és érvanyag megszerzésében a fiatalok egy része segítségre szorul. A szókjmondás bátorsága önmagában kevés. Ugyan­csak eredője lehet a hallga­tásnak, ha a napirendre ke­rülő témák egyértelműek vagy közömbösek. Nem fo­gadom azonban el, mikor a vita hiányát a jó előkészí­téssel magyarázzák... Va­lósabb oknak tartom, hogy az emberek eleve kerülni igyekeznek konfliktushelyze­teket. Sajnos, a mai fiatalok konfliktustűrő képessége is kisebb, mint a korábbi nemzedéké volt. Vannak, akik nem szívesen vállalják a kiállást és az ebből faka­dó esetleges ütközést. — Nemegyszer tapasztal­ható a különféle fórumokon, hogy a vita a kevésbé lé­nyeges, hétköznapi kérdé­sekre terelődik. — Ez korántsem jelenti azt, hogy az emberek nem tudják megragadni a lénye­get. Gyakran épp a fórum- rendszer rossz működésére utal, ha apró napi ügyekről vitatkoznak ott, ahol a na­gyobb közösség fontos dol­gairól kellene. Ha valaki egy apró gondjára nem talál orvoslást ott, ahol azt ta­pasztalja, a magasabb fóru­mon teszi szóvá. Bíró Ferenc (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents