Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

6 Somogyi Néplap 1985. december 21., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE A szakma fortélyai Harminc fiatal ismerkedik az épület villamossági szakmával a barcsi ÉSZK.V korszerű tanműhelyeiben. A hároméves képzés során a szakma minden fortélyát el­sajátítják, és sikeres szakmunkásvizsga után a környék üzemeiben és termelőszövetkezeteiben kapnak munkát. (Gyertyás László felvételei) Ax Iskola háttér Is Óvodások hallókészülékkel Álmodozó versenyzők Harmath Ágnes és Gyüre Gabriella zavarban van, ami­kor a sikerről érdeklődöm Minid a; Ikétton hairmadiik he­lyezést étitek el a III. orszá­gos fafúvós-versenyen Le- niiin,városban. — Sokan indultunk, de a pécsi seltejitezők uitán a ka­posvári zeweisikoüiából csak ” iiiitam kerültünk Leninváiros- ba — mondta aiz obo-ista Gyüirie Galbrietlüa. — Az országos verseny elődöntőjén egy szabadom vá­lasztott és egy kőtelező da­rab ultán döntött a zsűri — vesz i át a szót Harmath Ág­nes, iáki fuvolán játszik. — Én Debussyinek a Lenhajú Hány című művét választat-* tarn; azóta is Ikedvenceim közé tartozik. Agnes mégy éve zarugorán kezdett, majd az egyévi szol­fézs-előkészítő után- a fuvola mellett dönitött. Gábi hat évvieil ezelőtt fuvolára jelent­kezett; nem vették födi, zon­gorához pedig még itúl fiatad volt. Most 14 éves', és lelkes. — Az oboa gyönyörű hang­szer, a hangja számomra a legcsodálatosabb. A bátyám klarinétos. Zákányi Zsolt, az iskolái énektamáriom szeret­tette meg velem a zenét. Harmath Agnes, a Kisfalu­dy utcai általános iskola ha­todik osztályos tanulója így emlékezik: — Szüleim örülitek, hogy a fuvolát választottam, bár nálunk a családiban senki nem zenél. Eleinte kicsit za­varta őket a gyakorlásom, első üigyetiten-kedő próbálko­zásaim, de azitén megszok­ták. A lassú darabokat sze­retem játszani. — Én pedig a gyors, dina­mikus számokat — fűzi hoz­zá Gyüre Gabi, aki a Tóth Lajos Általános Iskola diák­ja. Mindketten tanáraiknak. Csupor Lászlónak és Hencz Mihálynak köszönik a siker­hez vezető utat. A tanárok másként véle­kednek: a lányok megdol­goztak érte, s ezért őket il- iléti az elismerés. — Ha a sok gyakorlás mel­lett van szabad időtök, akkor mit csináltok? — Nincs; és nem is hiány­zik — hangzik a szokatlan válasz. Később kiderüli: hogy mindketten szenvedélyes sipantodók. Gabi négy éve tor­nász, kedvenc szere a sokak által rettegett gerenda. Ági pedig teniszezik. Beszélgetésünk színhelye a zeneiskola egyik kis tan­terme. Hangszerek hangja tölti be: egy vidám zongora­darab, egy édes-bús hegedű­szóló, egy bársonyos fagott- futam ... Ági ujjai a térdén hállhataitlan dallamokat ját­szanak. A fuvola mellett zon­gorázni is tanul. — Négy éve ez volt az álomhangszerem. Most ismét megpróbálom. A fuvolához természetesen már nem tu-* dók hűtlen lenni. — Ha egy kérésetek telje­sülne, akikor mi lenne az? — Hoigy minden vágyam teljesüljön — felleli Ági. Gabi gondolkodás nélkül válaszol: — Legyen saját hangszerem! T. R. A gyerekek, akik Kapos­várom a Siketek Általános Iskolájába járnak, többségé­ben hallássérültek. Vannak közöttük a ihaflfliássérüléssel társuló fogyatékosságban szenvedő gyermekeik is. Min­den harmadik diák pedig szem- és mozgássérült. A ve­lük valló fogllálkazás sok Időt. nagy figyelmet kíván a pe­dagógusoktól, a nevelőktől1. A legfiatalabbak három, a legidősebbek tizenhat évesek Az óvodások ábbam külön­bőznek 'Csak a -többi ovistöl, hogy hallókészüléket horda­nak. Képól vasássál sajátítják el- a tárgyak nevét, a szavak jelentését. A sérülések sú­lyossága miatt az óvoda után két évig előkészítő osztályba járnák. Ott alakitjék ki a beszédkészséget, hoigy a jó értelmi képességű -gyerekek sikerrel végezhessék el az ál­talános iskoláit. Az intéz­mény úgynevezett -kisegítő -iskolái szerepet is ellát, kü­lön, képzik az értelmi fogya­tékos gyerekeket A csökken t- ballláisú diákok -például „ren­des-” általános iskolába jár­nak, ide csak egyikét alka­lommal jönnék oktatásba. — Az országban ez -az is­kola vállalja a legtöbbet — magyarázza Mihalovics Jenő igazgató. — Vácott van még ilyen intézmény, másutt azonban csupán egy-egy hely jut a halmozottan sérült gye­rekeknek. Nálunk hét -osz­tályban van tehetőség a valiük való fóglailkozásra. Intézmé­nyünk egyszerre iskola és diákotthon, nem pedig inté­zet, mint ahogyan azit a kí­vülállók hiszik. Több szülő költözött Kaposvárra azért hogy gyermeke ne bentlakó, hanem bejáró lehessen. A környezeti hatások nagyon fontosak a gyerekek számá­ra. Tulajdoniképpen azok ta­nulnak itt, alkdk olyan- mér­tékben sérült hallásúak, hogy szükségük van a különleges öktatásra. Féládlatun-k, hogy gondozzuk a -megjlevő legcse­kélyebb hallást és fölhasznál­juk a beszéd ki-alakítátóra fejlesztésére. A gyerekék itt etsaijétítbatjáik az általános iskolátok törzsanyagát, han­gos beszédet is, tanúinak a tetefanátvltel elméletének se­gítségével. Már az alsó tagozatos gye­rekeik beszédé is érthető. A -kérdéseikre egy kicsit fur­csán, de érthetően válaszol­nak. A nyolcadik osztályosok beszédkészsége már lényege­sein kialakultabb. Az életbe való beilleszkedésihez persze ruem elég a beszéd megtanu­lása; a rendre, a felelősség­érzet kiálafcíitásána ugyan­csak -gondot kell fordítaniuk a nevelőknek. — Mi tudjuk, hogy diák­jaink nagy részéből fizikai munkás Lesz — folytatja laz iskola igazgatója —, ezért er­re -is- fölkészítjük őket. Rend- szenes mozgással próbáljuk elérni állóképességük növe­lését; a sport fontos szerepet tölt be életükben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az iskola aulájában levő serle­gek, az eredményéket tanú­sító oklevelek, emléklapok. Ezeknek a gyerekeknek le­hetőségük van a továbbtanu­lásra, elvileg minden közép­fokú intézményiben. A leg­többen azonban a szakmun­kásképzőbe jelentkeznek. — Szülő és gyerek egy­aránt örül annak, hogy 13 évi tanulás után bebizonyo­sodik: a sérült gyermek ön­álló életvitelre alkalmas Vannak köztük olyanok is akik munka mellett tanul­nak egy-egy szakközépisko­lában. Burkoló, műszerész, bőrdíszműves- éppúgy van a diákok között, mini cukrász, kőfaragó, fogtechnikus. Volt Olyan diákunk, ák-i később gyógypedagógiai főiskolát végzett. Az út mindenki előtt nyitva él, a sérült hallás és ezzel kapcsolatban a beszéd nehézsége miatt aizonban nem bolldaguInaik, könnyen. A hal­mozottan sérült -gyerekek többsége betanított munkát végezi Az isköla pályaválasztási munkája ázt célozza, hogy a gyerekekből -boldog, kiegyen­súlyozott felnőttek Legyenek Sdkam később is visszaláto­gatnák az iskolába. Közös összejöveteleket, vetélkedő­ket, sportrendezvényeket tar­tanak. Ez az ddkoila otthon szá­mukra, ahanjmaw elindultak' s ahová -bármikor visszatér­hetnek, ha nehézségük tá­mad az, életben, L. Cs. Műszerészek az iskolapadban (Lang Róbert fotómontázsa) A Videoton tabi gyáregy­ségében igyekeznek a dolgo­zókat fölkészíteni a napi fel­adatok ellátására: a betaní­tott munkástól a mérnökig mindenkinek lépést kell tar­tania a fejlődéssel, az új mű­szaki és általános gyártási ismereteket pedig el -kell sa­játítani. Korábban szerveztek már korszerűsitő-felújító to­vábbképzést. az elektronikai műszerész-*, lakatos-, forgá­csoló sza-kmunkásoknaik, az­tán indítottak tanfolyamot a technikusoknak, a minőség- ellenőröknek, illetve tartot­tak raktárgazdálkodási, ope­rátori szaktanfolyamot is. Október elejétől a műsze­részek egy része ül ismét is­kolapadban, s munkaidőben, valamint szabadidejük egy részét feláldozva szakmai to­vábbképző tanfolyamon vesz részt. Az oktatásra elsősor­ban a megmövekedett gazda­sági feladatok megoldása, másodsorban a rohamosan fejlődő műszaki, technikai színvonal miatt volt szükség. Zoltai László villamos üzemmérnök, a tanfolyam egyik előadója: — A tanfolyam célja, hogy fölelevenítse a már meg­szerzett, a napi munkában azonban nem használt isme­reteket, ismertesse a szak­munkásvizsga óta eltelt idő­szak alatt bekövetkezett fej­lődést, keltse föl az érdeklő­dést a műszaki haladás fo­lyamatos követésére. Adjon olyan uj„ esetenként gyakor­lati ismereteket, amelyek a mindennapi munka eredmé­nyesebb végzését segítik elő. Az eddigi tapasztalatok ösz- szesságében kedvezőek, bár az érdeklődés elsősorban a tárgyalt témakörtől függ. Örömömre szolgált, hogy az anyaghoz közvetve vagy köz­vetlenül kapcsolódó kérdések az előadásokon kívül is fog­lalkoztatták a műszerészek többségét. Egyes témák rész­letesebb tárgyalásának szük­ségessége, valamint a hallga­tók igénye szerinti súlyozás arra utal, hogy nemcsak ér­demes, hanem szükséges is a szakmunkások folyamatos, az új gyártmányokhoz igazodó továbbképzése. —_ Nekem sóik információt ad a tanfolyam — toldja meg Wolf Gábor, a szerelvény­üzem műszerésze. Ezután né­hány összefüggést is más szemszögből vizsgálok -majd, mielőtt egy-egy témáról vé­leményt mondok. Ügy hi­szem, így vannak ezzel a társaim is. Persze a techni­kai újdonságokkal ezután sa­ját érdekünkben egyénileg is többet 'ken foglalkoznunk... Krutek József

Next

/
Thumbnails
Contents