Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

1985. december 21., szombat Somogyi Néplap 7 y, j j y, p 'U&- 'S&S&i&r te&gw * m viele, és a itöbbiekkel Is,, akik már cslalk a gyermekeik vagy a tanítványaik egy-egy miatoutotolban, szemvillaná­sában élnék. Nos, nekem ez is megadatik. Tailáilikozom ve­lük: megpiltenltom Lugas: György sízökraltészi ,homlokát Rozsoíndai Károly encián- tiszta lénye és, kedélye ds fökfötvililan a csdfltogparos magasságban, is a degtaná- rasalbb” tenán, Mántomos La­jos élegánsi, szürke öltönyén most sincs gyűrődés, pihe: kiesé iméhézikies járása valami különös, magyonHn agyon, tat- (kollt .magányosságot sejtet, s étiből egy kicsit megfájdul a Szíveim. Pnöccsöt iszom a Parko- váitzmái, körülbelül aeon a helyen, alholl ivailalha a poháf |mla|jd Ikiesiébt kezemből aiz ismerős mennydörgésszerű hang hailliatóJn, ameily áltálé - bán a 'zongonaárák-oin, az énekkáni fogllallkazáson sízo- klatt viötlit igazén mennyeze­tet irapegetni. Mioet remény­kedem, hátha feltűnik az aj­tóban egykori szigorú taná­nyecslke, amikor megugrott hajnalban,... Óz vegyem; bér háza elejét nem értheti szó érte. Inkább azt kérdem töte, rnilyem mó­dira gyalulja, simitgatja, gő­zöli ;a fáit. — Olyan, francia stílusú hleigedű vollit a mimta. A met­szésre imagamtól jöttem ná. Jávohfiábáf készül a Rumi- hégiedű; az a jó, érés fa, sczté- pen erezett, jól hasad. Hogy a sétatéren benzinkút épül. enyém itóhetetit á kivágott já­vor. Brácsát dis tud készíteni. Annák is itt munlkáljá ki minden pomciikáját. Színiü­két álltáiéiban, diópáotól nye­rik a hangszerei. A lábaim zEerregő, szálréz forgácsot tapos a gyalu pad mélltett. Bujkál bennem a kisördög. — Aztán, miit kostól a Rumi-hegedű ? — INam vágyók dirógiás — inéz ímeg -ismét alaposan. hogy Ikdmollty vevő vagyok-e —,, olösén, irpegtsizémítom: a legdráglább is csak tízezer .. Az a Ihéllyzétj, tudja, hogy nékem játék ez, vénségemre pedig négy év munkája fék­szik bennük. Nyolcvanegy éves. Vésők reszelek, ,hajitatt kések között él .légy, kedve szerinti éte­tet. Léhét, hogy soha egyet­len hegedűt, brácsát sem ad él. Mégsem boldogtalan em­ber. Sőt, az a1 gyanúm, hogy talán nem is alkar megválni tőlük. Hiszen' akkor nem tudja végigsiimogaitni ben­nük a keze miuníkájárt. Lesikó László rom — Ikésőhb barátságos kollégám —, Rádó Ferenc. Az Előlkaipu téri szerkesz­tőség áblákélből látom, hogy ai Csátökad-arniléktóbla élőét 9—10 éves gyerekek állmaik és jegyzéteinék. Gondolom, honismereti órára vagy ikis- dolbos foglalkozásra gyűjite- nék anyagot, füzetükbe mó- stoüiják ,az emdéktétolák felira­tait. Egyiket a másik utón. Révai Miklós, Kis János, Bérztsenyi, Petőfi, Pap Ká­roly, Csatkai Endre ... Igen, Csiaitkai Endre. Aki tízegy­néhány évvél ezelőtt még Endre bácsi VoQ/t, s bárki megkeresbebte a városi ta­nács épületének egyik helyi­ségében, ahol a Soproni Szemlét szerkesztette, vagy a levéltáriban,, vagy a múzeum­ban, améllynék évtizedékig a vezétője ivőlit, vagy Elokapu téri ,lakásábaint, ahol kopott kis itásikaínógépén zengitek föl náP nap után a mondatai, cégérékrőlli, imiüém’léki Ikaipu- áljákróili, kópékról, szdbrofc- iróüt színházról, zenéről, szán­té mdndenirőll, amély az em­ber emihenségiét, alkotni aka­rását, tudáséit tomúsdéja a viliágén;, de főképp Sopron­ban!, Európa egyik kis váro­sában európai színvonalon. Mindezit megtanulja Csatkai Bmdrérőll iaz utóikor, a _ kör­nyezeti órákra készülő !kis- dolbosiofc, s az ő gyerekeik is majd, de azit már ne;m tud­hatják meg, milyen volt Csatkai Endre a hús-vér em­ber, ákii jellegzetes apró lép­teivel, kissé eilőréhajlló test- tantásSail ment az utcán s kiisébb gondja is nagyobb volt annál, hogy eg^kor majd lesz-e emlléktóhléja, holott egy egész sereg emléktábla kerüilt a falákra az ő kutató- munlkájia ered’ményéként. Hoezátortazói, 'banátoi, tanít­ványai elimiúlitával nem tá­mad föl többé a hangja szí­ne, előadásainak varázsé szétfoszILilk, humora élszür- kiill, mozdulatait — ahogy például a hallőkésizüléket az arca elé emélite — végképp fiefllissza a fétedóst, könyvtárá­ra', bútoraira, munkaaszikö- zedrte a múzeum hűvössége bőrullt. Könyvei, cikkei — szerencsére rengeteget írt — megmaradnak. SzéHeme önök — vigasztolom magam, mert tudom, hogy azon a fagyos márciusi napon, amikor a Szent Mihály temető félé el­indult, legalább tízszer any- nyiit vitt magával, mini amennyit hátrahagyott. Pe­dig hát soha ennél gazda­gabb örökséget! Nosi, a köny­veivel vigasztaljam magam1, s régi, homállyal függönyözött délutánok emlékével, ame­lyek az ő eleven arcával kí- sémék az elmúlásig. Szapudi András Hiányzó (épület)szárnyakkal Soproni képeslap Tanulmányok, kötetek hosszú sorát lehetne sorol­ni, amelyek a magyar elmebetegek gyógyításának ál­datlan helyzetét firtatják. Az ügy fontossága nem kí­ván magyarázatot. Most csupán egy vállalkozás sor­sán villantjuk föl azokat a visszásságokat, amelyek gátjai a gyógyításnak, s nehezményei a rehabilitáció­nak - a betegek társadalomba való visszailleszkedésé­nek. Bekanyarodunk a falu kas­télyának udvarára, A lan­gyos, tavaSziás idő engedné a kiinti munkát', a kastélynál azonban, erre már nincs szük­ség, Végezték az építők a rakodással, mindössze agy fiatalember javítja a bejára­ti mennyezetet. Végigjárjuk a 'terméket. Tetszetős, szép félújítást végeztek. Igaz, most még a Ifeje tété jeni áll minden, de málr szemmel látható: itt nemsokára átadás tesz. A nagyatádi töválll szakemberei a fűtésen dol­goztaik. — Tudják, hogy milyen célra újították föl ezt a kas­télyt? — 'kérdem a munká­sokát. — Az minket inam érdékel — mondják — A lényeg, hogy elkészüljünk időre, és ne legyen hiba a munkánk­ban. Ez valóban fontos szem­pont. _ _ „ A nagyatádi kórház hete­dik emeletén, a puritán be­rendezésű 'Orvosi szobában dr. Tunyogi Csapó Miklós, az ideg-elmeosztólly főorvosa el­maradja : — Adjunk át egy európai szintű szoűtoiterópiós intéze­tet Ötvöskónyiban: ez voBIt a tervünk három éve. itt szó­ba sem került az elmegeite- gek kezélése. Nem nyolcvan- ágyas elfékvőt ákarumlk in­dítani, hanem olyan kóros reakciómódokkál élő bete­géket szeretnénk gyógyítani éküknek minden esélyük megvan a társadalomba való vissza térésre. Ebbe a feladat­ba ágyazzuk bélé a kóros ál- kioholiSíták ikezéllését is. — Érdekes vállalkozás, hi­szen a tartós közösségi élet­tel és a (közösségeikben vég­zett munkaterápiával gyó» gyítoina. — Már a terveinkét is így készítettük. Az intézet be­rendezésében,, megépítésében műszáki mégöldá sálban is ezt a terápiáit szolgálja. Há­rom részre osztottuk bete­gjeink egy-egy napját: a passzív pihenés, itehát az ál vás; az aktív pihenési, tehát a beszélgetés, olvasás, játék, bjllaárd, slalkik, rádió stb., és a munka. Egy-egy fázisban külön helyen, más ruhákban lennének az emberiek. Ter­mészetes' is, hogy másban alszunk, másban dolgozunk pihenünk, sportoltunk. Egy tartás szokásrendszer .erősí­tené az emberi akaratot, for­málná a személyiséget. — Szép a terv; lássuk a megvalósulását! — Nos;, elfogyott a pénz, így nem épülitek, meg a fog- llaflfcaztatók. Sőt az építő né­hány, e célra még használ­ható épületet is lebontott így újra megalikuszumlk. Otí zajlik majd a munka, ahol a közösségi élét. Az emberek összésőprilk a szennyes hul­ladékot, kezeit mosnak, és Leülhetnek beszélgetni. Ugyanoda. így természetesen rögtön elveszítjük a tená- piéJníák azt a vonzó részét, ameily megkülönböztetné a munkát a 'pihenésitől, időben, hélyban, éietiritmusban, vi­selkedési :módban. A kdsébbiik gonddal kezd­tem, ment valójában nagyobb ákiadélyad is vannak az indí­tóénak. Tudni ke®, hölgy ez az épüLét egy 'régi kastély, de már szolgáit egészségügyi célökat: büdőszanatárium volt. Eelújításai megfelelt a Legtöbb ilyen régi épültet új­jáépítésének. Vakoljuk újra kívü/tebélülí, egy-ikét új ajtó. fesités, és ímegvollinánlk. Az- táira jönnék a gondok: ikimoz- dulnak a régi 'téglák, rosszul nyílnak az ajtók, befűthebet- lén a ihatollimas légtér, több h él yen nedvesség szivárog.. ötvenmillió forintból. Nagy­atádon egy korszerű elmébe^ ráípiás intézet születhetett volna. Így most a pénz sok is, meg kevés is. Az épültet átadható, de kétes minőség­ben, hiányzó épüleitszámnyak- ká(l. — Felltététe a működés­inél, hogy félmillió (forint íténmielésd értéket hozzon a dálkodói ‘terveik vannak? — Lassan kezdek konyíta- ni az építőiparhoz, s most rnaitlkéting-szalkemibennék is kéllene áüllinam. Fogalmunk síincs róla, hogy ez a nyald» van emlber Imiiből tud ennyi pénzt kisajtolná. Ezerféle öté Hét hangzott már el a ba- mmifiitenyéslztéstől a kesztyű- készítésig, de ezt egy piac­kutató üZlétembernék még végig Ikelll igondolnia. Az eredeti elképzéléséket .meg­másítva, azént mégiscsak ’az egészségügyet — az élmle- és ideggyógyászatot — szölgáljá majd az intézet. — .Mikor iész a nyitás? — Amint valamennyi szük­séges feljtébelnék éleget te­szünk, csák akkor nyitja meg kiapuit az ötvőskónyi intézet' Természetesen itt már a mó­dosított ‘terviről van szó, Va­lószínűleg 1986-ban. Tündér! regglel. A téren Széchenyi hoimfllokát könnyű hó fedi; ilyet siqm .láthattunk miolsitainéiban.. Csak Sopron­ba Ikléll jönnünk, mondom a társammíaik, hogy itaHáHkozzunlk a ítéltei. Ahogy éldndUlunlk a szemközti papír- és irószier- ibölt felé, áhoil négy éven át vásároltam az irkáim, ceru­záim. HófúvásoS napok emlé­ke ereszkedik le a hegyiről, s lassan birtokba veszi a gész- terayefálkkal szegélyezett uta- Ikált, a Május 1. 'teret, a köl- légiumót, a középiskolákat .mlajd éüindull a vasút mentén Kapuvár, Csorna, EneSe fe­lé, éllepi sövényházi udva­runkét, ahóli hetékíg lapá- tóltaim a ibaVat íreggéten te, s figyeltem a rádiót, hány nap még a szénszünét. Most na­gyon csendes a városi, mint­ha örök álomlba merült voil- na a szél, amély diákéveim ítéli majpjai fölött suttogott, csattogott, élősálotlt a félévi bizonyítványt várók aggodal­ma is, mély ködszerű pára volt a kdllégiumi reggelek szemében. Fényes, szilkráeóan üde a soproni ilevegő; Szinte ellkép- zélhétetlenék a hajnaíli fa­gyok, ia regényeikben, vissza- emilékezésékbem csikorgó éj­szakák, a silllbakoló Petőfi közlegény didergő ujja aszu- ronyols ipüslkáni és Berainger, Byron, Shelley kötetén, a nevelőjével sétáUgató Szé- dhenyi-igyermék hódprémes kucsma iától csudálllkazó ite- Mintete, az öreg Berzsenyi csikorgó dühe, a vasi batár­ba fogott továk. deres söré­nye, s Pániéi' lifjúúr csüggedt pillantása a professzorok szá­jából fúvó északi széliben .. Esi így tovább ... Egészen a szénszünetek csóró örömei felé köhögve döcögő sze­mélyvonatig, amély az öt­venes évék hófuvatoiin át in­dult a naigyhakamosos, fosz­tod ózó 'térdű kdllégistiákkaf akik itótehinitebték az éjsza­káit dálllal, diáksaeretemmell.. A ineoklasszicista épültet áblákai mögött, ganidoll'om. ingben ülnék ia diájkoik; kép- llelték Szikráznák a táblán, toilán éppen Kárpáti tanár úr magyaráz. Vajon megvan,-é még a tanulmányi kiirámdu- tólsők allkálmával viselt koc­kás térdnadrágja és1 viharlka- bátja?: Jólesne most tatollkaz­Belépek az ötvőskónyi intézettel szemben levő ma­szek presszóba egy kávéra. Néhány vendég van csak. benn; kék munkásruhájuk festék- és malterfoltos. Nyilvánvalóan a kastélyt felújító brigád emberei. A Zenegépen játszanak, s lenyelnek néhány kortyot. Míg el nem kezdődik a nótaszó, el nem jön az ebédidő . . . Békés József Húsz hegedű története A hegedű a hangszerek hattyúját Kecsest .karcsú, és van benne ivallíami megfogal- maeihátaitaar étegancia. ML ilyen furcsa: ugyanazom a hangszeren halkan, bensőslé» gesen, meditálhatják a bee- fhowani hegedűverseny Lar- gheftóját, és kurjongathat­ják, hogy „Százfelé szakad­jon a húr!” Rumi József hallása meg­romlott. Rumi József hege­dűiket készít. A két tény kö­zötti drámát nem éh. O csak azt 'tudja: hegiedűket kell mesitlereiimie a Iböhünyei apró műhélyiben. Olyanokat, ame- Lyekiben „jó hang van” — íg^ mondja. És ez nem kis do-» log, mert egyetlen hangszer ötvenhat részből lesz egész- szé. És csilliogó 'barnává, ho- móksálrgáivlá vagy meggyszí- művé, — Mester, mikor áiltt a kieze először hegedűcsiieólás- ra? Jiumbósábkája alól figyel­mesen megnéz, a díoptriákT bán nem spóirolós üvegű ólkuto ímegniaigyítja a szemét. — Az ’úgy ivotlítt hogy 27- ben kiisinals völtam Sióagálr- don, s jöttéik a muzsikusok javíttatni a hangszereiket. Józsi, a segéd ügyes fiatal­ember voflitj, de éppen nem ért ró. így ladta a kezemre a sériült hegedűt. Hát megfo­gott magáinák ez a szépséges mesterség műbútorasztalos és üvegező ilétémire. A böhönyei hangszerek szépen, szólnak. Szinte búg a g-búir, énékel a d, szépen zeng az á, égig .magasodik az é... — Az a szívfájdalmam, hogy Maigam nemágien tudom szóra bírni őket — így a mester. — Gyerekkori (beteg­ség csorbított a hallásomon. Az öreg műhelyben em­berikézhez simuló szerszá­mok között beszélgetünk. He- gedűhátlapök ilőgnak szára­dóiban a magasban. Gyálúk pihennék, 'asi'tUinigelők — ka­pa rák — várják, hogy a mes­ter megmarkolja őket. Eny­vező szorítok, minit denevé­rek, csüngenék egy farúdróil. Facsavarok nem csiavarog- nalk, ecsetek nem festenék Hunyt 'vanázsszemmel halll- igal egy inégü rádió. — Hány hegedűt készített 1927-tól? Mintha lelszallalszitott tehe- tőségéirzettól borzol ódna a jumlbósaipka alól kiszómya- sodó szürke haj. — Csak 78-lban kezdtem a fejém erre a 'mesterségre ad­ni. Most már van papírom iS róHá1- Ha elhiszi, ha nem': a ihuszadilkat készítem ép­pen. Csialk a ,huszadikat. — No, de ennyi van is itt... — Van, mert eladni még nem sikerült. Nem tudnák róülam a hangszer szerelme­sed. Csak egynek kelt ilálba: ingyen vette meg egy me-

Next

/
Thumbnails
Contents