Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-20 / 298. szám

1985. december 20., péntek ARCKÉPVÁZLAT 3 Bevált a korszerűsítési kísérlet „Szívesen jöttem haza" KEVESEBBEN TÖBBET Az év -eleji pártválasztások idején öt úgynevezett „kísér­leti” pártbizottságot válasz­tottak a megyében. Ez azt a célt szolgálja, hogy korsze­rűsítsék, egyszerűsítsék a pártmunkát, erősítve egyben a mozgalmi jelleget Bárá­nyt Jánossal, az igali köz­ségi pártbizottság titkárával a tizenegy hónap tapasztala­tait, az új testűdet előnyeit mérlegeltük. — Szívesen fogadtuk az egytestületes pártbizottsá­got, új lehetőséget láttunk benne. Ennek megfelelően terjesztettük a pártértekez­let elé a javaslatot az ösz- szetételről. Az eddigiek alap­ján úgy védem, helyesen, jól választottuk meg a testület tagjait. — Hányán tevékenykednek a pártbizottságban? Milyen volt a létszám a kísérlet előtt? — Azelőtt harmincegyen voltak, s tevékenykedett még egy kilenctagú végre­hajtó bizottság is. Most vi­szont tizenöt tagú a pártbi­zottság, s ebben Igái, azon­kívül Somogyszil, Magyar­— Kellemetlenül összejöt­tek a dolgok az idén a so­mogyi termelőszövetkezetek­ben : nehezebb közgazdasági körülmények között kellett gazdálkodni, a viszontagsá­gos telet szikkasztó száraz­ság, sokhelyütt pusztító jég­verés követte, s egy ilyen esztendőt megrázkódtatás nélkül átélni szinte képte­lenség. Pedig ezt az évet nagy munka, hallatlan jó­szándék jellemezte... Horváth László, a nagy- bajomi Len-in Tsz elnöke egyebek között így summáz­ta az idei tapasztalatokat tegnap, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek So­mogy Megyei Szövetségének elnökségi ülésén, ahol a tes­tület — Pfeiffer Elemér tit­kárhelyettes előterjesztése alapján — az idei év gaz­dálkodását értékelte és meg­vitatta a jövő évi feladato­kat. De idézhettem volna Kovács Ferenc tábi, Ko- vács Zoltán kéthelyi, Takács Dezső mernyei, Klabuzai Miklós fonyódi elnök és mások felszólalásaiból is, mert — mint azt Herner Endre, a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztá­lyának munkatársa is el­mondta — a gondok ugyan nem azonos súllyal, hanem differenciáltan jelentkeztek egyes termelőszövetkezetek­ben, a végkövetkeztetés azonban általánosítható: ne­héz évet hagynak maguk mögött a somogyi közös gaz­daságok. Az a tény, hogy a somo­gyi téeszekben 1985-ben a termelés színvonala és ered­ményessége elmarad a ko­rábbi évekétől — a várható nettó eredmény például mindössze 40 százalékát te­szi ki az előző évinek —, a már említett körülményekre vezethető vissza, s az alap- tevékenység termelési érté­kének csökkenését, a nyere­ségkiesést az alaptevékeny­ségen kívüli termelés sem tudta pótolni. A vitában számos, a ter­melőszövetkezetek eredmé­nyesebb gazdálkodásával foglalkozó kérdés került te­rítékre; olyan problémák megoldását sürgették a szö­vetkezeti vezetők, melyek nemcsak most, hanem jövő­re is érzékenyen érintik a gazdaságokat. Az üzemi erő­feszítések gátjának érzik például az egyes, értékesítés­re szánt termelvények és termékek minősítése körül tapasztalható igencsak tisz­tázatlan helyzetet, a sokaso­dó ellentmondást. Hallhat­tunk arról, hogy akad téesz, atád, Ráksi társközségek nyolc pár talapszervezete megfelelő képviseletet ka­pott. A munkabizottságok most is ugyanúgy megvannak. — Változott-e a pártmun­ka azóta, hogy csak egy tes­tület tevékenykedik Igáiban? — Most minden más. Nem tárgyalunk meg kétszer egy- egy anyagot. Természetesen a felelősség nagyobb, a tes­tület ülését alaposan elő kell készíteni. Azt próbál­juk elérni, hogy minden pártbizottsági tag kapjon feladatot. Ehhez a kisebb létszámú testület tagjainak megfelelő az információja, a havonta egyszer tartott ülé­seken sokkal jobb az aktivi­tás, mint azelőtt volt. Ez előnyére válik a munkának. Mindenki jobban érzi a po­litikai felelősséget, s ezért kész tenni. A testületi mun­ka színvonala tehát jobb, a hatékonyság is javult. Ez annak is köszönhető, hogy az emberek a kisebb cso­portokban bátrabban véle­ményt mondanak. S most már az önkritika is megta­lálható a felszólalásokban. ahol 30—40 hektárnyi szán­tóföldi — már elvetett — területet tettek tönkre a kö­zelmúltban az ott dolgozó idegen munkások; meddő erőfeszítésnek tűnik ilyen helyen a korábban hasznosí- tatlan földek művelésbe vo­nása ... Szenvedélyes, de tárgyila­gos előterjesztést követett ugyanilyen jelzőkkel illethe­tő vita a Teszöv tegnapi el­nökségi ülésén. S ami külö­nösen erénye volt a tanács­kozásnak: az idei év meg­ítélése szorosan kapcsolódott a jövőbeni feladatok kijelö­léséhez. H. F. A rendszerszervezők és a taggazdaságok együttműkö­dési megállapodásában a jo­gok és kötelezettségek soro­lásánál az elsők között sze­repel az új módszerek ter­jesztése, a tudományos ered­mények gyakorlati alkalma­zásának elősegítése. Ez az általános követelmény a mindinkább élénkülő ver­senyben előtérbe került. Mert egyetlen rendszerszervező sem tagadhatja, hogy foko­zódó versenyben áll a má­sikkal, új utakat, új mód­szereket kell keresni a part­nerek megnyeréséért — és megtartásáért is. A rend­szerszervezőre, a termelő­üzemre egyaránt ható gaz­dasági kényszer végső soron így válik az egészséges elő­rehaladás fő mozgató rugó­jává. A rendszerek tevékenysé­gében, történetében több sza­kasz különböztethető meg. Ezúttal nem ennek a törté­netnek az áttekintése cél, hanem az, hogy az új köve­telményeknek miként tesz­nek eleget a megye mező- gazdaságának egyik jelentős rendszere, a szekszárdi KSZE. A termelést segítő tevé­kenységet közvetett módon minősíti a rendszer elter­jedtsége. A szekszárdi rend­szer somogyi termelésszer;- vezési egységénél ebben az évben huszonnyolcról har­minckettőre nőtt a taggaz­daságok száma. A négy új belépő közül kettő somogyi — a vései és a hedrehelyi termelőszövetkezet —, kettő pedig a szomszédos Zala me­gyében van. „A KSZE ered­— Milyen új módszereket alkalmaz a községi pártbi­zottság? — Az öt „kísérleti” párt­bizottság ötféleképpen fo­gott munkához. Szabad ke­zet kaptunk, s a rugalmas­ság nagy szerepet játszik tevékenységünkben. Nem foglalkozunk azzal, ami már nem időszerű. Korábban mereven ragaszkodtunk ah­hoz, ami a munkatervben állít, most viszont igyekszünk korszerűen változtatni. A pártbizottság — áttekintve munkamódszerét — úgy ha­tározott : megőrzi, hasznosít­ja a korábbi jó tapasztala­tokat. Persze új módszereket is alkalmazunk, így a párt- bizottság minden tagja ka­pott egy-egy reszortfeladatot a felkészültségének és a munkaterületének megfele­lően. Ezért személyesen fe­lel, s a .testület előtt számol be. — Kihat-e a kísérlet más területekre is? — Volt egy fölmérés, s annak a megállapításaira hivatkozva mondhatom, hogy a tanács, a társadalmi, a gazdasági szervezetek sze­rint is hatékonyabbá vált a politikai irányítás a terüle­tünkön. Javult és gyorsabb a lakosság tájékoztatása. — Miilyen feladatokat tűz­tek maguk elé? — örülünk annak, hogy a pártbizottság önállóságálban nem következett be törés az új testület megválasztása után sem. Szeretnénk növel­ni az alapszervezetek önálló­ságát is, és rajtuk keresztül a társadalmi, a tömegszerve­zetek munkáját eredménye­sebbé tenni. — A „kísérleti” pártbi­zottságok megosztják-e egy­mással a tapasztallataikat ? — Már voltunk tapaszta­latcserén Balatonföldváron, s a továbbiakra is szükség van. Vegyük át egymástól, ami jó, vitatkozzunk azon, ami nem vált be. Az a véle­ményem: ha az egytestüle­tes pártbizottság előnyéit még jobban ki tudjuk hasz­nálni, az mindenképpen ked­vező lesz a politikai munká­ban — mondta befejezésül Baranyi János. T r Az egymást segítés menyei jók, sokrétűek és kedvezőek a szolgáltatások, a szűkös lehetőségek mellett keresni kellett a fejlődés módját” — indokként ezek a magyarázatai az üzemi döntésnek. Ludván Zsolt termelési egységvezető: — Az új tudományos ered­mények terjesztésén túl ma már egy rendszernek sokkal szélesebb körű tevékenysé­get kell végeznie, hogy meg­felelhessen az üzem igényé­nek. Talán úgy lehetne mondani, hogy együtt kell élnie a gazdaságokkal. — Az együttélés fogalmá­hoz sok minden hozzá tar­tozik. Milyen konkrét pél­dát tudna mondani, ami ezt a törekvést jelzi? — Ebben az évben kezd­tük szervezni a kölcsöntőke kihelyezését. Vagyis azt, hogy azok a partnereink, akiknek van tartalék pénzük, vi­szonylag kedvező anyagi helyzetben vannak, megha­tározott időre segítsék a szűkös fejlesztési források­kal rendelkező társgazdasá­gokat. Jelzi a somogyi gaz­daságok tőkeszegénységét, hogy itt ilyen jellegű fel­ajánlás nem történt, viszont a kölcsön iránt jelentős volt az igény. Baranya és Tolna megyei üzemektől csaknem tízmillió forintot juttattunk ezúton hat somogyi gazda­ságnak. Szinte kivétel nélkül műszaki fejlesztési célokat szolgál ez az összeg. Dr. Gyenesei István, a So­mogy Megyei Tanács elnö­ke 37 éves. Az ország leg­fiatalabb megyei tanácselnö­ke. Kaposváron született, s egy éve — amikor a megyei pártbizottság titkárának megválasztották — azt mondta: haza jött. — Ötödéves egyetemista koromban felajánlották az egyetem vezetői, hogy ma­radjak bent. Kétlemetlen per­ceket okozott nekem ez a — mindenki számára kedvező — ajánlat. Tudtam, hogy bi­zalmat jelent és lehetőséget kínál az alkotó, a tudomá­nyos munkára. Én viszont egyetemi éveim alatt mindig készültem arra, hogy vissza­jövök Somogyba. Mi alakí­tottuk meg az egyetemen az első somogyi diákklubot azért, hogy az ott tanulók kapcsolata ne szakadjon meg a szülőfölddel. Azt akartuk, hogy diplomával a kezük­ben minél többen jöjjenek vissza Somogyba, és hozzák magukkal a nem itt élő év­folyamtársaikat is. A dön­tésem — az, hogy az egye­temi oktatói-kutatói pálya helyett a visszatérést vá­lasztottam — logikus követ­kezménye volt addigi felfo­gásomnak. Életem szinte minden jelentős eseménye Somagyhoz köt. Kaposváron születtem, itt nőttem fel, eb­ben a városban találtam fe­leséget, s — bár amikor meglátták a napvilágot, ak­kor nem Somogybán éltünk — itt született meg kislá­nyom, és öt évre a fiam is. Bárhol éltem, dolgoztam, So­mogyiba mindig haza jöttem, és mindig készültem haza. Az egyetemet követően a nagyibajomi Lenin Tsz-ben dolgozott, majd a megyei KlSZ-bizottság munkatár­sa, később titkára lett. In­nen 1977-ben a KISZ Köz­ponti Bizottság apparátusá­lba került. Először osztályve­zető volt, később pedig az Ifjúmunkás és Mezőgazdasá­gi Fiatalók Tanácsának tit­kára. Ezt követően három évig dolgozott a párt Köz­ponti Bizottságának appará­tusában. 1982-ben szerezte új módszerei A rendszerszervező nem­csak fajtát, technológiát, technikát ajánl, hanem a megyehatárokat feloldva közreműködik a fejlesztés anyagi feltételeinek megte­remtésében is. Jóval több ez a korábbi gyakorlatnál. Azoknál az időknél, mikor gyakran lehetett hallani olyan véleményt: „a kívül­állónak semmi sem drága”. A termésátlagok bűvölete elég sokáig tartotta magát, a „mennyi termett” mellett méltatlanul kevés szó esett a „mennyiért”-ről. A gazda­sági kényszerűség e téren is fordulatot hozott. A rend­szerszervezőnek úgy is együtt kell élnie az üzemmel, hogy sajátjaként vigyázza a költ­ségek alakulását. Ez a szán­dék vezette a KSZE-t, mikor az idén alkatrészraktárt ho­zott létre a megye közepén, a Bárdibükki Állami Gazda­ságban, Jelentősen mérsék­lődnek a partnerek szállítá­si költségei azzal, hogy nem kell Szekszárdra vagy Győr­be utazni az utánpótlásért, nem beszélve az időmegta­karításról. Hét-nyolc millió forintos készlet mellett tíz- tizenkét millió forintos for­galomra számítanak. Az alig pár hónapos tapasztalat azt bizonyítja, nem alaptalanul: a partnerüzemek élnek ezzel a számukra kedvező lehető­séggel. Somogybán a KSZE tette meg. az első lépéseket a fo­lyékony műtrágyázás beve­zetéséért, elterjesztéséért. Szervezésben is, anyagilag is sokat tettek a környezetet meg a doktori címet „sum­ma euim laude” minősítéssel, és 1983-ban fejezte be ta­nulmányait a Politikai Főis­kolán. Novemberben múlott egy éve, amikor hazahívták: a megyei pártbizottság tit­kárává választották meg. — Amikor elkerültem Bu­dapestre, azt mondtam a megyei pártbizottság és a KISZ Központi Bizottság il­letékes vezetőinek, hogy a budapesti munkát meghatá­rozatlan idejű átmenetnek tekintem, mert somogyinak érzem magam, s ha ide visz- szahívnak, mindig szívesen jövök. A távol töltött éve­ket pedig felkészülésnek te­kintettem egy későbbi fel­adat elvégzésére. Éppen ezért nem ért váratlanul, amikor a múlt ősszel haza hívtak. Csupán az időpont védő, a növénytáplálás haté­konyságát fokozó módszer elterjesztéséért, a társulások létrehozásáért. Ahogy Lud­ván Zsolt mondta, ennek a módszernek a terjedése újab­ban összekapcsolódik egy új, sokat ígérő tec hnológiai megoldással, az úgy nevezett művelőnyomos gabonavetés­sel. Ennek lényege, hogy a géprendszer szélességétől függően 18—22 méterenként három sor gabonát nem vetnek el, s ezen a művelő­nyomon végzik el a folyé­kony műtrágyázást és a nö­vényvédelmet. A tapasztala­tok szerint a korábbiaknál lényegesen jobb hatásfokkal, pontosabban. Tavaly négy gazdaság alkalmazta, az őszi gabonavetéseknél már hét partner tért át a korszerű módszerre. Mint ahogy egy­re többen igénylik a rend­szernek azt a szabadalmát, mely a magvak kelésének egyenletességét segíti elő. A Ju-knol nevű bioregulátort korábban csak a búzánál használták, az idén igen jó eredménnyel a cukorrépánál is. A példákat, a tényeket le­hetne sorolni tovább. A szek­szárdi rendszer sokoldalú erőfeszítéseket tesz, hogy versenyben más rendszerek­kel, a mai közgazdasági igé­nyeknek megfelelően segítse partnereit termelési felada­taik teljesítésében. Szünte­len megújulást, új módsze­reket követel ez. Bizonyos, hogy ezt a célt szolgálja az is, hogy január elsejétől ön­álló közös agrárfejlesztő vál­lalattá alakul a KSZE. Vörös Márta volt számomra váratlan. Azt is tudom, hogy sokan meg­lepő, ik a döntésemen. Ná­lunk ma még az a termé­szetes, hogy vidékről Buda­pestre kívánkoznak és pá­lyáznak az emberek. Arra azonban alig van példa, hogy valaki nem azért megy vissza a szülőföldjére, mert fiaskót szenvedett az élete, hanem azért, mert hívták, ott érzi jól magát. Budapesten alapító tagja volt a megyéből elszárma­zott somogyiak baráti köré­nek, és hazatéréséig vállalta a titkári funkciót. Progra­mokat szervezett, találkozási lehetőségeket biztosított azoknak, akik szívesen em­lékeztek szűkebb szülőföld­jükre, s napi munkájuk mellett arra is vállalkoztak, hogy tegyenek valamit a me­gyéért. Gyenesei István több társadalmi megbízatást is vállalt. Négy évig volt tag­ja a párt Központi Bizott­sága szövetkezetpolitikai munkabizottságának, és öt évig az Országos Környezet­és Természetvédelmi Tanács­nak. Az Agrártudományi Egyesület országos elnöksé­gének most is tagja, és tit­kára az egyesület ifjúsági bizottságának. Sportol, és fel­adatot vállalt két sportág országos elnökségében is. — Szeretem, amit csiná­lok, mert különböző gondol­kodású emberek között va­gyok, s könnyébb megérte­ni a világot, ha az ő szem­üvegükön keresztül is né­zem. Űj helyzetemben ter­mészetesen meg kell gondol­nom, hogy melyik területen csökkentem a társadalmi te­vékenységet. Itt a megyében közelebb kerül az ember az élethez: a tények sűrűjében kell el­igazodni, és a tények makacs dolgok. Emiatt nagyobb a kockázat is, amelyet őszintén és tisztességgel vállalni kell nem azért, mert a határo­zatok, rendeletek ez|t így kö­vetelik meg, hanem azért, mert ez a tisztességes, s ezt osztotta ránk az élet. Máso­kért tenni, mások gondjain enyhíteni a legnagyobb do­log a világon. Dr. Gyenesei István 1981- ben harminchárom évesen—• addigi munkája elismerése­ként — megkapta a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést, és számos más kitüntetés mellett a Széche­nyi emlékérem tulajdonosa is. Megfontolt, nyugodt, alko­tó típusú ember. Honnan ered ez a nyugalom? — Szilárd háttér nélkül nem tudom elképzelni az életet. Számomra a család jelenti ezt a biztos hát­teret. Nehéz évet zárnak a termelőszövetkezetek Rendszerszervező a gazdaságokért

Next

/
Thumbnails
Contents