Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-17 / 295. szám

2 4 Somogyi Néplap 1985. december 17., kedd A Hazafias Népfront Vm. kongresszusának állásfoglalása Magyar—amerikai külügyminiszteri tárgyalások További lehetőségek kínálkoznak az előrelépésre Kádír János és Lázár György fogadta George Shultzot George Shultz külügyminiszter magyarországi programja kedden reggel kegyeletes megem­lékezéssel kezdődött: az Amerikai Egyesült Ál­lamok diplomáciájának irányitója - aki Vár- konyi Péter külügyminiszter meghívásának ele­get téve vasárnap este érkezett Budapestre - koszorút helyezett el a Magyar Hősök Emlék­művén a Hősök terén. Ezt követően a külügy­minisztériumban megkezdődtek a hivatalos ma­gyar-amerikai külügyminiszteri tárgyalások. Magyar—amerikai külügyminiszteri tárgyalások Budapes­ten. A képen (balra) a George Shultz vezette amerikai, (jobbra) a Várkonyi Péter vezette magyar tárgyaló kül­döttség (MTI-fotó, Wéber Lajos fel-v. — Telető tó — KS) A hivatalos látogatáson hazánkba tartózkodó Shultz ame­rikai külügyminisztert fogadta Kádár János, az MSZMP fő­titkára is (MTI-fotó — Telefotó — KS) (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak a mozgalom elemi kötelességeként jelöli meg az állásfoglalás azt, hogy segítse a társadalmun­kat, gazdaságunkat, intéz­ményrendszerünket megújító reformfolyamatot, ennek ke­retében a tanácsok önkor­mányzati szerepének, a vál­lalatok és szövetkezetek ön­állóságának erősödését. Ezzel összefüggésben megállapítja, hogy mind a településeken, mind pedig a munkahelye­ken jóval nagyobb teret kell nyernie a közvetlen demok­ráciának, annak érdekében, hogy a társadalom egyes ré­tegei — főként a fiatalok — tevékenyebb részesei lehes­senek az érdemi közéletnek. Ehhez is kapcsolódó feladat a határozott fellépés a fe­lelőtlenség, fegyelmezetlen­ség, a naplopás ellen, a kor­rupció, a jogtalan előnyszer­zés visszaszorítására. Szük­séges, hogy a népfrontmoz-,» igalom meggyőző munkájával a társadalmi értékrend egyik talpkövévé tegye azt a felfo­gást. amely szerint a mun­ka a személyes boldogulás legfőbb forrása. A gazdaságpolitikai felada­tokat rögzítő fejezet a leg­közvetlenebb tudnivalók kö­zül a gazdasági élénkülés megindítását és ennek érde­kében a megújulási folyamat következetes továbbvitelét, a rugalmas alkalmazkodó, hatékonyabb gazdaságirá­nyítás kialakítását tartja a 1 egf ontosabbnak. A határozottabb cselekvés­ihez nélkülözhetetlen a ten­nivalók pontos meghatározá­sa és a hibák őszinte feltá­rása. A népfront egyetért az­zal, hogy a megalapozott és növekvő ütemű fejlődésihez elengedhetetlen a termelési és termékszerkezét átalakítá­sának meggyorsítása, a tu­dományos eredmények mind szélesebb körű gyakorlati al­kalmazása és a népgazdaság jövedelemtermelő képességé- . nek növelése. A dokumen­tumhozzáfűzi, hogy minden­nek feltétele a műszaki fej­lesztés meggyorsítása, s egy­re sürgetőbb, hogy méltó rangot kapjanak a műszaki- tudományos ismeretek. Külön kiemeli a gazdasági célok elérésében oly fontos, emberi tényezők szerepét, hangoztatva: Helyeseljük a vállalati tanácsok, az üze- ^mföjjtolüli új fórumok meg- MífeWasát, az Igazgatók de­mokratikus választásának el­terjedését, Felvilágosító munkánkban — a szakszer­vezetekkel együttműködve — igyekszünk a lehető legszéle­sebb körben tudatosítani, hogy a vállalati, szövetkeze­ti dolgozók, a fizikai mun­kások, az értelmiségiek, az alkalmazottak nemcsak szor­galmukkal, hozzáértő, lelkiis­meretes munkájukkal és fe­gyelmezettségükkel mozdít­hatják elő a termelés, a szol­gáltatás fejlesztését. Igen Sokasodnak az izgalmas kérdőjelek a Német Szövet­ségi Köztársaság belpolitikai porondján. A Zöldek kong­resszusa, továbbá a sokat em­legetett hesseni koalíció után vasárnap Düsseldorfban újabb figyelemreméltó fejle­mény következett be: a Szo­ciáldemokrata Párt (SPD) egyhangú határozattal úgy döntött, hogy az 1987-es par­lamenti választásokon Jo­hannes Raut, Eszak-Rajna- Vesztfália tartomány minisz­terelnökét indítja a párt hi­vatalos kancellár jelöltjeként. 1987 még messze van. Mi­ért érdekes ma egy 1987-re vonatkozó döntés? Azért, mert ez az elhatározás már ma befolyásolhatja a nyugat­német belpolitikai küzdel­meket. Természetesen még nagy szükség van arra, hogy a vállalati önkormányzat ke­retében véleményükkel, ja­vaslataikkal részt vegyenek a megalapozott tervek ‘kiala­kításában, a vállalat irányí­tásában is. Az állásfoglalás leszögezi, hogy a népfrontmozgalom vállalja mindazoknak a kor­mányzati és vállalati törek­véseknek támogatását, ame­lyek célja a nagyipar haté­konyságának növelése, meg­határozó szerepének erősíté­se. A mezőgazdaság elért eredményeinek, színvona­lának fenntartásához ugyan­csak fontos társadalmi érde­kek fűződnek; szükséges, hogy a .szabályozó rendszer még inkább serkentse az élelmiszertermelést, az érté­kesítési feltételek kedvezőb­bé tételét, s javuljon a me­zőgazdaság ipari háttere. A .népfront támogatja a szocia­lista nagyüzemekhez integ­rált háztáji és kistermelés továbbfejlesztését, erősíti a kertbarát- és kisállattenyész­tő mozgalmat. A mozgalom fontos fel­adatnak tartja, hogy a köz­reműködésével kidolgozott terület- és településfejleszté­si határozat céljai megvaló­suljanak. A kiegyenlítettebb és arányosabb fejlesztés nyújtson nagyobb esély- egyenlőséget a települések és lakosaik részére a társa­dalmi javak eléréséhez. A településfejlesztéshez nélkü­lözhetetlen a helyi tanács gazdálkodás önállóságának növelése, s az, hogy a nyílt telpüléspolitika mindenütt váljon gyakorlaté. A nép­frontbizottságok ezt segíten­dő vállalják a tervek kö­zösségi véleményezésének, s a társadalmi munkaakciók­nak megszervezését. A kör­nyezet- és természetvéde­lem feladatainak megoldá­sában a cselekvő társadalmi közreműködés szervezését és kiszélesítését vállalja a moz­galom, kiegészítve ezzel az állam, a gazdálkodó szervek környezetvédő és -kímélő törekvéseit. Ugyancsak vál­tozatlan feladatának tekinti a fogyasztói érdekvédelem erősítését. A művelődéspolitikai teen­dőkkel foglalkozó fejezet bevezietőben hangsúlyozza; a népfront ismeretterjesztő te­vékenysége arra irányul, hDgy a lehető legtöbb em­ber eljusson a . politkai érettségnek arra. á ‘fokára, ahol természetes az elköte­lezettség és a felelősségérzet, hiszen csak ez lehet a tár­sadalmi közmegegyezés szi­lárd alapja is. A mozgalom minden kezdeményezést se­gíteni kíván, akár a szakmai ismeretek gyarapítását, akár az általános műveltség ter­jesztését szolgálja. A mű­veltség megalapozója és leg­fontosabb intézménye az is­kola — szögezi le a doku­mentum, s fontosnak mond­ja, hogy a népfront az is­kola és a család közötti nagyon sok víznek kell le­folynia a Rajnán a választási kampány kezdetéig, de nem túlzás azt állítani, hogy a pártok minden egyes lépésé­re már most rányomja bélye­gét 1987, amely fordulatot hozhat a bundestag jelenlegi erőviszonyaiban, tehát Nyu- gattEurópa egyik legfonto­sabb országának kormányzá­sában is. Kezdjük azzal, amit az NSZK elemzői gyakran Rau- jelenségnek neveznek. Vogel, az eddigi szociáldemokrata kancellárjelölt nem minősült karizmatikus (vonzó, tehát személye miatt eleve sok voksot jelentő) személyiség­nek. Az ötvennégy éves Rau, aki 1978 óta a legnépesebb tartomány kormányfője. és 1981 óta az SPD elnökhelyet­együttműködés jegyében erő­sítse kapcsolatait a szülői munkaközösségekkel és a tantestületekkel. A nevelés- és oktatásügy fejlődése ér­dekében szorosabb együtt­működésre törekszik a KISZ-el és az úttörőszövet­séggel. Az állásfoglalás kiemeli a művelődés közösségteremtő és -megtartó erejének jelen­tőségét, utalva arra, hogy mind több helyen jönnek létre az állampolgárok ön- tevékenységének teret nyúj­tó körök, egyesületek, társa • súgok, klubok. A szocialista demokrácia gyakorlására is módot adó tevékenységük méltó a népfrontmozgalom támogatására. A fejezet kü­lön kitér a történelmi múl­tunk megismerése, a hagyo­mányok megőrzése, történel­mi önismeretünk erősödése szempontjából oly fontos honismereti mozgalom mun­kájára, valamint az Olvasó népért mozgalom tevékeny­ségére, amelynek vállalnia kell a. társadalmi igények feltárását, ezek továbbítását és a könyvkiadás, illetve -terjesztés feletti ellenőr­zést egyaránt. Ugyan­csak foglalkozik a tár­sadalmi magatartás- és érintkezéskultúra elsivá- rosodásával, benne beszéd- kultúránk állapotával, han­goztatva, hogy a Hazafias Népfront örömmel üdvözöl­ne egy olyan mozgalmat, amely társadalmilag szente­sített és megkövetelt érint­kezési, magatartási normák kialakítását, elterjesztését tűzné ki célul. Végül a népfrontmozgalom nemzetközi törekvéseit rög­zíti az állásfoglalás. Hang­súlyozza: a népfront részt vállal a béke legfőbb védel­mezőjének, a szocialista kö­zösségnek erősítéséből. Fej­lesztjük együttműködésünket a szocialista országok test­vérszervezeteivel, mozgal­maival, velük összehangol­tan lépünk fel a nemzetkö­zi küzdőtéren. Nemzeti ügyünknek tekintjük a ba­rátság elmélyítését a Szov­jetunió és a többi szocialis­ta ország népeivel, A HNF a kölcsönös érdekek alapján fejleszti nemzetközi kapcso­latait a békéért és a hala­dásért küzdő mozgalmakkal és személyiségekkel, a de­mokratikus pártokkal, a nemzeti felszabadító erőkkel. Szolidáris a fejlődő orszá­gok népeivel., támogatja a nemzeti felszabadító mozgal­makat, a népelnyomó rend­szerek, az újragyarmatosítás elleni küzdelmet. A népfront fejleszti kapcsolatait a tőkés országok mindazon szerve­zeteivel, pártjaival, akik er­re az egyenjogúság alapján hajlandók. Kész a közös fel­lépésre, s a párbeszédre minden szervezettel, amely híve a katonai és politikai feszültség csökkentésének, a helsinki záróokmányban fog­laltak megvalósításának. tese, mind egyszerű, világos stílusa, mind politikai vo­nalvezetése miatt mágnesként vonzza a szavazókat. A jelölt óriási aduja a még mindig 2,2 milliós munkanélküliség, az amerikai rakétatelepítés, valamint az Űrfegyverkezés­ben való NSZK részvétel, amit — a lakosság jelentős részéhez hasonlóan — Rau is ellenez. Ami a másik faktort, a Zöldeket illeti, nemrég Hes­sen tartományban sor került az SPD-vel való első koalí­cióra, és ennek nyomán egy neves környezetvédő, J. Fi­scher, a ,tornacipős politi­kus" lett a tartomány kör­nyezetvédelmi minisztere. Egyáltalán nem biztos, hogy Hessen precedens lehet (még a Zöldek minapi kongresszu­sán is viharos utórezgései voltak az ügynek). De ha a frigy Hessenben működőké­pesnek bizonyul, nem lehe­tetlen, hogy ez a modell a választási küzdelemben is érvényesül majd. H. E. Várkonyi Péter és George Shultz a kétoldalú kapcso­latokról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről folytatott eszmecserét. A két külügyminiszter megállapí­totta, hogy a magyar—ame­rikai kapcsolatok rendezet­tek, fejlődőek, s további le­hetőségek kínálkoznak az előrelépésre. Mindketten szükségesnek ítélték a kétol­dalú párbeszéd folytatását. A tárgyaláson a magyar külügyiminiszter hangsúlyoz­ta a gazdasági együttműkö­dés bővítésének fontosságát. A nemzetközi helyzetet érintve az érdeklődés hom­lokterében a világgazdasági helyzet, valamint a genfi csúcstalálkozó állt. Egyetér­tettek abban, hogy a világ- gazdaságos aktuális problé­mái közös erőfeszítéssel old­hatók meg, s szükség van e téren az együttműködés út­jában álló akadályok felszá­molására. Várkonyi Péter és George Slhiültz kiemelte Mi­hail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozójának •fontosságát,. és reményüket fejezteik ki, hogy a további tárgyalások elvezetnek a fegyverzetkorlátozáshoz és a többi időszerű kérdés meg­oldásához. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke a délelőtti órákban parlamenti hivata­lában fogadta George Shultzot. A találkozón véle­ményt cseréltek a magyar— amerikai kapcsolatokról, va­lamint a mindkét fél érdek­lődésére számot tartó idő­szerű nemzetközi kérdések­ről. A megbeszélésen jelen volt Várkonyi Péter, valamint Házi Vencel és Nicolas Sal- go. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára hétfőn délután a Központi Bizottság székha­zában fogadta George Shult- zot, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterét. A nyílt, szívélyes légkörű találkozón áttekintették a nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseit. Vélemény- cserét folytattak arról, hogy a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredménye­ként kialakult kedvező fel­tételeket miként lehetne ki­használni a- különböző tár­sadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok kölcsö­nös előnyökkel járó bővíté­sére. A megbeszélésen átte­kintették a magyar—ameri­kai kapcsolatok alakulását és továbbfejlesztésük lehető­ségeit. A találkozón jelen volt Várkonyi Péter külügy­miniszter és Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykö­vete, illetve Rozanne Ridg- way külügyminiszter-helyet­tes és Nicolas Salgo az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Az amerikai diplomácia irányítója délután ellátoga­tott a Nemzeti Múzeumba, s megtekintette a magyar ko­ronázási ékszereket. Az Átrium Hyatt szálló­ban hétfő este tartott fél­órás sajtóértekezletén az amerikai külügyminiszter a Kádár Jánossal folytatott délutáni megbeszéléséről egyebek között kijelentette: az eszmecsere során részle­tesen érintették a kelet— nyugati kapcsolatokat, s az amerikai fél úgy véli, hogy a szovjet—amerikai viszony, s általában a kelet—nyugati kapcsolatok nagyon fontos, talán ígéretes szakaszhoz ér­keztek. A budapesti látoga­tás különösen érdekes és ér­tékes megfigyeléseket kínált e tekintetben — fűzte ■ hoz­zá. A kétoldalú kapcsolatok­ról szólva megjegyezte, hogy azokat kielégítőeknek véli. Mindkét fél óhaja a keres­kedelmi kapcsolatok bőví­tése. A kulturális cserét az amerikai fél fejlődésben lé­vő folyamatnak tekinti. Shultz kijelentette: várako­zással tekint az Egyesült Államokban a magyar arany- és ezüstművesek al- ;k otásait b emutató, jövő áprí - lisra tervezett vendégkiállí­tás elé. Az ilyen rendezvé­nyek számát véleménye sze­rint tovább lehet gyarapíta­ni. A magyar—amerikai gaz­dasági kapcsolatok fejlődésé­nek távlatairól Shultz egye­bek között elmondta: a leg­nagyobb kedvezmény elvének alkalmazásával összefüggő kérdések többször felmerül­tek az*Ép?ffai törvényho­zásiban. A •külügyminiszter jelenleg nem lát lehetőséget a vonatkozó törvény megvál­toztatására, vagyis arra, hogy a legnagyob kedvezménye­zettség státuszát ne kelljen évről évre megújítani. De ‘hozzáfűzte: alkalmas idő­pontban a kérdést napirend­re lehet tűzni. Másfelől az Egyesült Államoknak nincs oka ellenezni, hogy ezt a státuszt Magyarországnak folyamatosan megadják. Arra a kérdésre válaszol­va, miit remél az Egyesült Államok a kelet—nyugati kapcsolatokban a genfi csúcs- találkozó nyomán, Shultz em­lékeztetett: néha e tekintet­ben jósolni nem lehet, Rea­gan elnök igen hasznosnak és értékesnek minősítette ta­lálkozóját Mihail Gorbacsov- val.'s úgy véli, jó alkalom volt az alapos véleménycse­rére. Egyes kérdésekben egyetértettek, köztük abban, hogy a nukleáris háborút nem szabad megvívni, és nem lelhet megnyerni. Az Egyesült Államok, hang­súlyozta Shultz, kidolgozta a maga programját a genfi párbeszéd folytatására, s e tekintetben is nagy jelentő­séget tulajdonít mostani uta­zásának. ■Az amerikai vendég kö­szönetét fejezte ki a magyar vezetőknek és az ország né­pének a szívélyes fogadtatá­sért, az érdekes programért, különösen a Kádár Jánossal folytatott megbeszélés lehe­tőségéért. Este Várkonyi Pé­ter díszvacsorát adott George Shultz tiszteletére a Gundel étterem kongresszusi termé­ben. (MTI) Hétfő esti kommentár A Rau-jelenség

Next

/
Thumbnails
Contents