Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-17 / 295. szám
1985. december 17., kedd Somogyi Néplap 3 Uj létesítmények Siófokon A kerti munkák befejeztével megszaporodott a munka a Vasműszaki Szolgáltató Szövetkezet kisgépjavító részlegében. A háztáji gazdaságban használt kisgépek, kerti traktorok érkeznek javításra. Évente 2—300 darabot javítanak belőlük. A régi típusok mellett az olasz KF 04-es, az amerikai BRIGSS-t és a ROBI—53 kerti kisgépeket is tudják javítani. Jó kapcsolatokat alakítottak ki a Hermész és a Ramovill Vállalatokkal, amelyek a hiányzó alkatrészeket postafordultával megküldik. Testvérvárosunk ünnepe DR. VÖRÖS IMRE 1930—1985 Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy dr. Vörös Imre főiskolai tanár, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola marxizmus-leniniz- mus tanszékének vezetője 1985. december 16-án, életének 56. évében elhunyt. Temetéséről később intézkednek. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola — Gondolom, mindany- nyian drukkolnak a csapatnak. Ez talán ösztönözheti az építőket a jó teljesítményre. — Drukkolunk, de ma már a focinak nincs akkora vonzereje, mint régen. Az öreg rókák azt mondják, hogy tíz-tizenöt éve még azonnal meglátszott a munkán, ha jól ment a kedvenc csapatnak. Most, ha győz a Siófok annak örülünk, de a munkában ez kevésbé mérhető. A pályáról az építésvezetői irodába visszatérve Steinbacher Lászlónak még egy kis kitérőt kellett tennie. Nem éppen kellemeset. — Némi kiabálást véltem hallani. — Az volt. A feszített munkatempó és egyebek miatt a megszokottnál idegesebbek vagyunk. Ez sem hasznos. De ez már az én gondom. Akár csöndben, akár kölcsönösen megemelt hangon vitázunk, utána mindenképpen gyorsan meg kell szüntetni a „veszekedést” okozó bajokat. És itt még jól megy a munka. Mi lenne, ha nem úgy menne... — Több felújítást is befejeztek 1985-ben Siófokon. Ezeknél megtalálták a számításukat? — A régi SZOT-üdülők rekonstrukciós programjában vettünk részt; váratlanul szép sikereket értünk el. Az építőcégek általában tartanak a felújításoktól, mert könnyű az ilyesmibe belebukni. Nekünk előnyös volt, hogy rugalmas beruházókkal dolgoztunk együtt és jól meg tudtuk szervezni a munkát. A várt haszonnál többet értünk el úgy, hogy közben megrendelőink is elégedetek voltak az árakkal. Régebben féltünk, most pedig fájlaljuk, hogy egyelőre újabb felújítási megrendelés nem érkezett. De ha valamiben bízhatunk, akkor ez az. Sok még a leromlott állapotú üdülő és egyéb épület a parton. Amikor beszélgettünk, szépen sütött a nap. Most már harapósabb az idő. De egyelőre még nem fenyegetik a mínusz Celsiusok a siófoki építőket. A városnak is hasznos volna a tavalyinál enyhébb tél, és a Tanépnek is. A többi már a munka szervezőitől és az építőbrigádoktól függ. Kevesebb fenyőt szállít a Sefag a karácsonyi ellátáshoz, mint a korábbi években. Az egyéni termelők ugyanis mind több fenyőfát „dobnak piacra” saját kertjeikből s erről beszélt Horváth József, a Somogy megyei Zöldért kaposvári ki- rendeltségének vezetője is. — Ahhoz képest, hogy egy-másfél évtizeddel ezelőtt még mintegy 200 ezer folyóméter fenyőt adtunk el karácsonyfának évente, igencsak elenyésző az idei értékesítés; 5 ezer folyóméterre akadt vevő. Ennek a mennyiségnek a fele jutott a somogyi fogyasztási szövetkezetekhez és saját dolgozóinkhoz, a többit kiszállították a megyéből — tájékoztatott Vajda Sándor, a Sefag osztályvezetője. — Kalinyin város felszabadulásának negyvennegyedik évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak tegnap Kaposváron, az Édosz Művelődési Házban. A rendezvényen —melyet a kaposvári városi pártbizottság, a húskombinát és a Táncsics Mihály Gimnázium MSZBT-tag- csoportjai szerveztek, Varsa Sándor, a gimnázium igazgatója mondott beszédet. Az ünnepség alkalom volt a számvetésre, a visszatekintésre. Huszonhárom éve, hogy a két megye, s ezen belül Kalinyin és Kaposvár között kialakult a testvéri- baráti kapcsolat. Fejlődéséhez hozzájárultak a két ország baráti társaságának tagjai, a hatvanas évek óta pedig mindazok, akik turistaként, vagy a béke-barátság küldötteként Kalinyin'ban jártak. Az ősi Tver, a mai modern város őrzi régi, díszes faragású faházaival a múlEzer folyómétert például alföldi áfésznek vittek el. Jóllehet az utóbbi egy-két évben élénkült a kereslet, a magánkézben levő csemetekertek árukibocsátása érződik a mi értékesítéseinken is. Pedig nem adjuk drágán a fenyőt. Az igényeket a barcsi erdészet gyöngyöspusztai csemetekertjéből, a bajomi és a zselici erdészetből elégítjük ki. Csak lucfenyőre volt vevőnk, igaz, érdeklődtek — főként alföldiek — erdei- és feketefenyő iránt is, de csak a .tájékoztatás erejéig... A kaposvári Zöldért-ki- rendeltség december 10-én kezdte a fenyőárusítást a megyeszékhelyen, a Noszlo- py Gáspár utcában, s azzal számolnak, hogy 2500—3000 darabot adnak el itt az untat. A háborúban elpusztult épületeket azonban a modern kor követelményei szerint építették újjá, to- ronyházakíból varázsoltak lakótelepeket, melyek közül az egyik Kaposvár nevét viseli. A Volga parti város nagy ipari központtá fejlődött. Vagomgyára a Szovjetunió egyik legnagyobb vasúti személykocsi üzeme, de nevezetes a textil- és bőripara ,is. A két város tovább kívánja bővíteni jó kapcsolatait a jövőben is. Közösek a kül- és belpolitikai célok, közös a munka is, a szocializmus építése. A jövő záloga és biztonsága az a baráti segítség, amelyet a városok egymásnak adni tudnak, a közös gondolkodás és tenni- akarás pedig a továbblépés biztosítéka. Az ünnepi beszéd után verses-zenés műsort adott a Táncsics gimnázium Kiváló együttes címmel kitüntetett diáikszínpada. népekig, körülbelül kétszer annyit, mint tavaly ilyenkor. — A kereslet nálunk is megcsappant az utóbbi években — mondta Horváth József kirendeltségvezető, s ezt mi is a magántermelők árukínálatának tulajdonítjuk. Hogy most mégis nagyobb forgalomra van kilátás, mint a múlt évben, azt arra alapozom, amit KapósEgész élete példa volt azok előtt, akiket' tanított csaknem három évtizedes tanári pályafutása alatt. Azok közé tartozott, akik fiatalon léptek be a kommunista pártba, s egy életre elkötelezték magukat a szocializmus ügye mellett. A fiatalokat is ilyen szellemben nevelte. Dr. Vörös Imre a Vas megyei Rempehollóson született 1930. május 3-án. A felszabadulás után került be a szombathelyi Savaria népi kollégiumba, s a Nagy Lajos gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Az ottani népi kollégista évek kihatottak egész életére, így 1948-ban jelentkezett a pártba. Tizennyolc éves volt akkor. Érettségi után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanult tovább. Utána a szolnoki járási pártbizottságra került, mint mezőgazdasági osztályvezető. Két évig dolgozott ott, s köbben elvégezte a tanárképzőt. Az ellen- forradalom után került a A napokban Kaposváron tartották ez évi utolsó küldöttközgyűlésüket a fogyasztási szövetkezetek. A tanácskozás jelentőségét növelte, hogy 1986. nemcsak a hetedik ötéves terv első éve, hanem jövőre lesz 40 éve annak, hogy a fogyasztási szövetkezeti mozgalom tömegesen elterjedt és ekkor tartják a mozgalom tizedik kongresszusát is. A választmányok jelentéseiben egyaránt voltak elismerő és bíráló észrevételek. Szó esett a falusi, és a városi kereskedelem különbözőségéről az idegenforgalmi feladatokról, a nagy országos vállalatok működéséről. A lassan igazi pénzintézetekké váló takarékszövetkezeteknél továbbra is alapvető a betétgyűjtés. A legtöbb gond továbbra is a lakásszövetkezeteknél jelentkezik, kevés az anyagi eszközük, nagy szükség van karbantartó részlegre és az új építési rendelkezések miatt a takarék- és lakásszövetkezeteik jobb együttműködésére. Az áfészek és takarékszövetkezetek az 1985-ös évet eredményesen zárják. Dr. Pünkösti László a SZÖVOSZ váron látok: nincsenek tele az utcák magánárusöklkal. Mi egyéni termelőktől vesz- szüik a fenyőt — zömét Bö- hönye térségéből —, előzetes megállapodás alapján. 80 centistől háromméteresig adjuk darabját. A kaposváriak még nem tolonganak — a központi fűtéses lakásokba, pincékbe csak néhány nappal karácsony előtt viszik el a fát. H. F. szentesi mezőgazdasági technikumba. 1961-ben onnan jött a kaposvári felsőfokú mezőgazdasági technikumba, mint igazgatóhelyettes. Huszonnégy évig dolgozott Kaposváron. Ebből 19 évig a marxizmus—leninizmus tanszéken. 1970-től volt tanszékvezető. Egész életében tanult: az Eötvös Loránd Tudományegyetemen elvégezte a filozófia szakot, majd 1975-ben megszerezte a doktori címet. 1979-ben lett főiskolai tanár. Mindenki tisztelte lelkiismeretes, odaadó munkájáért. Kétszer tüntették ki a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetéssel, megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, tavaly pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Dr. Vörös Imre az utolsó pillanatig végzett kutató munkát, segítette az oktatást és készült kandidátusi vizsgájára. A halál meggátolta ebben. főosztályvezetője a többi között aláhúzta, hogy végre kereskedni kell. Szólt a tagsági kapcsolatok fontosságáról, a szakcsoportok erősítéséről, arról, hogy Somogybán a kistelepülési rekonstrukciókat jövőre befejezik. Naszári Erzsébet, a megyei pártbizottság munkatársa több megállapítást tett. A szövetkezeteknek Somogybán súlya van az ellátás területén, de a gazdálkodás hatékonyságát fokozni kell. A takarékszövetkezetek fejlődése számottevő. Tavali Béla, a KPVDSZ megyei titkára azokról a nagy jelentőségű javaslatokról szólt, melyek a jövő évtől a felelősségteljesebb gazdálkodást szolgálják. Vitazáró beszédében dr. Nemes Kálmán, a MÉSZÖV elnöke hangsúlyozta, hogy 1986-ban többet kell tenni azonos eredményekért. A kistelepüléseken rosszabb az ellátás, minta városon. Nagy- vállalatok közül a jó ellátásért különösen a BALATON FÜSZÉRT tesz többet az átlagnál. Néhány jó példát ismertetett a tagsági érdekeltségről. Barcson például az áfész a szakcsoporti tagoknak magasabb árat fizet. Fon" tos a szerződéses biztonság. Tisztes nyereséget érnek el a takarékszövetkezetek, közös érdek, hogy ezt a színvonalat jövőre is tartani tudják. A többletteljesítményeket továbbra is a munka jobb megszervezésével, a hatékonyság javításával, anyag-, energia- és munkaerőtakarékossággal lehet elérni. Érdemes megtalálni a költségkímélő, olcsóbb megoldásokat és szükség van az ösztönzési rendszer korszerűsítésére is. A jövő évi feladatok teljesítését segítheti a szövetkezeti ágazatok ösz- szeifogása, a vállalatokkal való jobb együttműködése. Hasonló lehetőség a tagság személyes és vagyoni közreműködésének szélesítése. A jó tapasztalatok alapján célszerű továbbterjeszteni az új üzemelési formákat, a takarékszövetkezeteknél pedig tovább javítani a kölcsönnyújtás feltételeit, bővíteni a szolgáltatások körét. A megyei szövetség igyekszik ellátni a szövetkezetek érdek- képviseletét, javaslatokkal, ajánlásokkal, módszertani és szakmai útmutatókkal, helyszíni segítségnyújtással teremtik meg a jobb együttműködést a szövetkezetekkel. D. Z. Luthár Péter Kiskertekben terem a karácsonyi fenyő „Berobbantaká a magántermelők 3obb együttműködésben a lakosságért Küldöttközgyűlést tartott a Mészöv Nem gondtalanok, de jól haladnak az építők Siófokon és környékén az idén több jelentős létesítmény épült föl, illetve készül el. A nemrég átadott új autóbusz-pályaudvarnak, a Siotour épülő székházának, a sportpálya rnelett létesült klubháznak és lelátónak, a Magyar Nemzeti Bank és az Ibusz közös irodaházának, avagy a zamárdi iskolának látszólag nem sok köze van egymáshoz — azon kívül, hogy a kivitelező vállalat mindegyiknél a Somogy Megyei Tanép. A déli Balaton-part legjelentősebb településének és környezetének ilyen gyarapodása azonban — az új létesítmények funkciójától némiképp függetlenül is — egy irányban hathat: növelheti a város és a városkörnyék idegenforgalmi ázsióját. Szívesebben jön a vendég egy fejlődő, gyarapodó helyre, mint egy elmaradó városba. Mivel ennyi új épületnek gazdája egyetlen vállalat, az építő cég jó vagy rossz működésének hatása nem elhanyagolható a város szempontjából. A Tanép siófoki építésvezetőségén tehát arról próbáltunk tudakozódni: vajon mennyire tudnak megfelelni a helyi igényeknek? Steinbacher László építésvezető nem próbálta kozmetikázni a tényeket: — Egyelőre bírjuk az iramot, de sok mindenben borotvaélen táncolunk, és ez nem jó. Ha sikerül a tánc, akkor persze hamar elfelejtjük a bajokat... Az év elején kevés volt a munkánk. Időközben több megrendelést kaptunk, de az arányok számunkra nem kedvezőek. Embereinknek a fele inkább a mélyépítésben járatos, mi pedig több mint háromnegyedrészt magasépítést vállaltunk. A mai építési piacon egy vállalat nincs olyan helyzetben, hogy elutasíthasson bármilyen munkát, amely némi nyereséget ígér. Tudtuk, hogy sokszor fogcsikorgatva kell majd dolgoznunk, de vállalkoztunk mindenre, amire lehetett. — Maradjunk a borotvánál. Mi az önök esetében ez az éles szerszám? — A tavalyi tél után nagyon félünk az ideitől. A sportpályánál a klubház és a tetejére tervezett lelátó építésével jól állunk; alagút- zsaluval, tehát új és gyors építési móddal készítjük el. De arra vágyunk, hogy enyhe legyen a december, mert ha mínusz 8—10 foknál hidegebb lesz, akkor ott nem haladhatunk. Sajnos, későn kaptuk meg az építési területet. Hasonló a helyzet a többi épülő létesítménynél is. Versenytárgyaláson nyertük el az MNB—Ibusz-szék- házat, de ott a kisajátítások miatt még egy kapavágást sem tettünk. Ez az 1986-os terveink szempontjából fájó. Belső gondunk, hogy az utóbbi időben nagyon kifáradt a gárda, mert az év eleji lemaradást be kell hoznunk. Kevés a középvezető, a művezető, és ez a tény sem gyorsítja a munkát. De — lekopogom — a mai helyzet alapján, a gondokat is figyelembe véve, ígérhetjük, hogy teljesítjük mindazt, amit a városban 1985-re vállaltunk. A művezetők egyike Balassa Ferenc, aki a stadion bővítéséért felelős, ö így beszélt: — Eddig jól haladtunk. Nagy húzóerő, hogy az alag- útzsaluval a korábbinál többet kereshetnek az emberek. Viszont ez az első ilyen munkánk, úgyhogy egy nap sem múlik el gondtalanul; mint minden újdonságot, ezt is meg kell szoknunk. Mégsem félek tőle, hogy nem tudjuk elvégezni, amit vállaltunk.
