Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-17 / 295. szám

1985. december 17., kedd Somogyi Néplap 3 Uj létesítmények Siófokon A kerti munkák befejeztével megszaporodott a munka a Vasműszaki Szolgáltató Szövetkezet kisgépjavító részlegében. A háztáji gazdaságban használt kisgépek, kerti traktorok érkeznek javításra. Évente 2—300 darabot javítanak belőlük. A régi típusok mellett az olasz KF 04-es, az amerikai BRIGSS-t és a ROBI—53 kerti kisgépeket is tudják javítani. Jó kapcsolatokat alakítottak ki a Hermész és a Ramovill Vállalatokkal, amelyek a hiányzó alkatrészeket postafordul­tával megküldik. Testvérvárosunk ünnepe DR. VÖRÖS IMRE 1930—1985 Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy dr. Vörös Imre főiskolai tanár, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola marxizmus-leniniz- mus tanszékének vezetője 1985. december 16-án, életének 56. évében elhunyt. Temetéséről később intézkednek. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola — Gondolom, mindany- nyian drukkolnak a csapat­nak. Ez talán ösztönözheti az építőket a jó teljesít­ményre. — Drukkolunk, de ma már a focinak nincs akkora vonzereje, mint régen. Az öreg rókák azt mondják, hogy tíz-tizenöt éve még azonnal meglátszott a mun­kán, ha jól ment a kedvenc csapatnak. Most, ha győz a Siófok annak örülünk, de a munkában ez kevésbé mér­hető. A pályáról az építésveze­tői irodába visszatérve Steinbacher Lászlónak még egy kis kitérőt kellett ten­nie. Nem éppen kellemeset. — Némi kiabálást véltem hallani. — Az volt. A feszített munkatempó és egyebek miatt a megszokottnál ide­gesebbek vagyunk. Ez sem hasznos. De ez már az én gondom. Akár csöndben, akár kölcsönösen megemelt hangon vitázunk, utána mindenképpen gyorsan meg kell szüntetni a „veszeke­dést” okozó bajokat. És itt még jól megy a munka. Mi lenne, ha nem úgy men­ne... — Több felújítást is befe­jeztek 1985-ben Siófokon. Ezeknél megtalálták a szá­mításukat? — A régi SZOT-üdülők rekonstrukciós programjá­ban vettünk részt; váratla­nul szép sikereket értünk el. Az építőcégek általában tartanak a felújításoktól, mert könnyű az ilyesmibe belebukni. Nekünk előnyös volt, hogy rugalmas beruhá­zókkal dolgoztunk együtt és jól meg tudtuk szervezni a munkát. A várt haszonnál többet értünk el úgy, hogy közben megrendelőink is elégedetek voltak az árak­kal. Régebben féltünk, most pedig fájlaljuk, hogy egye­lőre újabb felújítási meg­rendelés nem érkezett. De ha valamiben bízhatunk, akkor ez az. Sok még a le­romlott állapotú üdülő és egyéb épület a parton. Amikor beszélgettünk, szé­pen sütött a nap. Most már harapósabb az idő. De egye­lőre még nem fenyegetik a mínusz Celsiusok a siófoki építőket. A városnak is hasznos volna a tavalyinál enyhébb tél, és a Tanépnek is. A többi már a munka szervezőitől és az építőbri­gádoktól függ. Kevesebb fenyőt szállít a Sefag a karácsonyi ellátás­hoz, mint a korábbi évek­ben. Az egyéni termelők ugyanis mind több fenyőfát „dobnak piacra” saját kert­jeikből s erről beszélt Hor­váth József, a Somogy me­gyei Zöldért kaposvári ki- rendeltségének vezetője is. — Ahhoz képest, hogy egy-másfél évtizeddel ez­előtt még mintegy 200 ezer folyóméter fenyőt adtunk el karácsonyfának évente, igencsak elenyésző az idei értékesítés; 5 ezer folyómé­terre akadt vevő. Ennek a mennyiségnek a fele jutott a somogyi fogyasztási szö­vetkezetekhez és saját dol­gozóinkhoz, a többit kiszál­lították a megyéből — tájé­koztatott Vajda Sándor, a Sefag osztályvezetője. — Kalinyin város felszaba­dulásának negyvennegye­dik évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tar­tottak tegnap Kaposváron, az Édosz Művelődési Ház­ban. A rendezvényen —me­lyet a kaposvári városi pártbizottság, a húskombi­nát és a Táncsics Mihály Gimnázium MSZBT-tag- csoportjai szerveztek, Var­sa Sándor, a gimnázium igazgatója mondott beszé­det. Az ünnepség alkalom volt a számvetésre, a visszate­kintésre. Huszonhárom éve, hogy a két megye, s ezen belül Kalinyin és Kaposvár között kialakult a testvéri- baráti kapcsolat. Fejlődésé­hez hozzájárultak a két or­szág baráti társaságának tagjai, a hatvanas évek óta pedig mindazok, akik turis­taként, vagy a béke-barátság küldötteként Kalinyin'ban jártak. Az ősi Tver, a mai mo­dern város őrzi régi, díszes faragású faházaival a múl­Ezer folyómétert például al­földi áfésznek vittek el. Jóllehet az utóbbi egy-két évben élénkült a kereslet, a magánkézben levő csemete­kertek árukibocsátása érző­dik a mi értékesítéseinken is. Pedig nem adjuk drágán a fenyőt. Az igényeket a barcsi erdészet gyöngyös­pusztai csemetekertjéből, a bajomi és a zselici erdészet­ből elégítjük ki. Csak luc­fenyőre volt vevőnk, igaz, érdeklődtek — főként alföl­diek — erdei- és feketefe­nyő iránt is, de csak a .tá­jékoztatás erejéig... A kaposvári Zöldért-ki- rendeltség december 10-én kezdte a fenyőárusítást a megyeszékhelyen, a Noszlo- py Gáspár utcában, s azzal számolnak, hogy 2500—3000 darabot adnak el itt az un­tat. A háborúban elpusz­tult épületeket azonban a modern kor követelményei szerint építették újjá, to- ronyházakíból varázsoltak lakótelepeket, melyek közül az egyik Kaposvár nevét vi­seli. A Volga parti város nagy ipari központtá fejlő­dött. Vagomgyára a Szov­jetunió egyik legnagyobb vasúti személykocsi üzeme, de nevezetes a textil- és bőripara ,is. A két város tovább kí­vánja bővíteni jó kapcsola­tait a jövőben is. Közösek a kül- és belpolitikai célok, közös a munka is, a szocia­lizmus építése. A jövő zálo­ga és biztonsága az a baráti segítség, amelyet a városok egymásnak adni tudnak, a közös gondolkodás és tenni- akarás pedig a továbblépés biztosítéka. Az ünnepi beszéd után verses-zenés műsort adott a Táncsics gimnázium Kiváló együttes címmel kitüntetett diáikszínpada. népekig, körülbelül kétszer annyit, mint tavaly ilyen­kor. — A kereslet nálunk is megcsappant az utóbbi évek­ben — mondta Horváth Jó­zsef kirendeltségvezető, s ezt mi is a magántermelők árukínálatának tulajdonít­juk. Hogy most mégis na­gyobb forgalomra van kilá­tás, mint a múlt évben, azt arra alapozom, amit Kapós­Egész élete példa volt azok előtt, akiket' tanított csaknem három évtizedes tanári pályafutása alatt. Azok közé tartozott, akik fiatalon léptek be a kom­munista pártba, s egy életre elkötelezték magukat a szo­cializmus ügye mellett. A fiatalokat is ilyen szellem­ben nevelte. Dr. Vörös Imre a Vas me­gyei Rempehollóson született 1930. május 3-án. A felsza­badulás után került be a szombathelyi Savaria népi kollégiumba, s a Nagy Lajos gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Az ottani népi kol­légista évek kihatottak egész életére, így 1948-ban jelent­kezett a pártba. Tizennyolc éves volt akkor. Érettségi után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanult tovább. Utána a szol­noki járási pártbizottságra került, mint mezőgazdasági osztályvezető. Két évig dol­gozott ott, s köbben elvégez­te a tanárképzőt. Az ellen- forradalom után került a A napokban Kaposváron tartották ez évi utolsó kül­döttközgyűlésüket a fogyasz­tási szövetkezetek. A tanács­kozás jelentőségét növelte, hogy 1986. nemcsak a hete­dik ötéves terv első éve, ha­nem jövőre lesz 40 éve an­nak, hogy a fogyasztási szö­vetkezeti mozgalom tömege­sen elterjedt és ekkor tart­ják a mozgalom tizedik kongresszusát is. A választ­mányok jelentéseiben egy­aránt voltak elismerő és bí­ráló észrevételek. Szó esett a falusi, és a városi keres­kedelem különbözőségéről az idegenforgalmi feladatokról, a nagy országos vállalatok mű­ködéséről. A lassan igazi pénzintézetekké váló taka­rékszövetkezeteknél továbbra is alapvető a betétgyűjtés. A legtöbb gond továbbra is a lakásszövetkezeteknél jelentkezik, kevés az anyagi eszközük, nagy szükség van karbantartó részlegre és az új építési rendelkezések mi­att a takarék- és lakásszövet­kezeteik jobb együttműködé­sére. Az áfészek és takarékszö­vetkezetek az 1985-ös évet eredményesen zárják. Dr. Pünkösti László a SZÖVOSZ váron látok: nincsenek tele az utcák magánárusöklkal. Mi egyéni termelőktől vesz- szüik a fenyőt — zömét Bö- hönye térségéből —, előze­tes megállapodás alapján. 80 centistől háromméteresig adjuk darabját. A kaposvá­riak még nem tolonganak — a központi fűtéses laká­sokba, pincékbe csak né­hány nappal karácsony előtt viszik el a fát. H. F. szentesi mezőgazdasági tech­nikumba. 1961-ben onnan jött a kaposvári felsőfokú mezőgazdasági technikumba, mint igazgatóhelyettes. Huszonnégy évig dolgozott Kaposváron. Ebből 19 évig a marxizmus—leninizmus tanszéken. 1970-től volt tan­székvezető. Egész életében tanult: az Eötvös Loránd Tudományegyetemen elvé­gezte a filozófia szakot, majd 1975-ben megszerezte a dok­tori címet. 1979-ben lett fő­iskolai tanár. Mindenki tisztelte lel­kiismeretes, odaadó mun­kájáért. Kétszer tüntet­ték ki a Mezőgazda­ság Kiváló Dolgozója ki­tüntetéssel, megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést, tavaly pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Dr. Vörös Imre az utolsó pillanatig végzett kutató munkát, segítette az okta­tást és készült kandidátusi vizsgájára. A halál meggá­tolta ebben. főosztályvezetője a többi kö­zött aláhúzta, hogy végre ke­reskedni kell. Szólt a tag­sági kapcsolatok fontosságá­ról, a szakcsoportok erősíté­séről, arról, hogy Somogy­bán a kistelepülési rekonst­rukciókat jövőre befejezik. Naszári Erzsébet, a megyei pártbizottság munkatársa több megállapítást tett. A szövetkezeteknek Somogybán súlya van az ellátás terüle­tén, de a gazdálkodás haté­konyságát fokozni kell. A ta­karékszövetkezetek fejlődé­se számottevő. Tavali Béla, a KPVDSZ megyei titkára azokról a nagy jelentőségű javaslatokról szólt, melyek a jövő évtől a felelősségtelje­sebb gazdálkodást szolgálják. Vitazáró beszédében dr. Ne­mes Kálmán, a MÉSZÖV el­nöke hangsúlyozta, hogy 1986-ban többet kell tenni azonos eredményekért. A kis­településeken rosszabb az ellátás, minta városon. Nagy- vállalatok közül a jó ellátá­sért különösen a BALATON FÜSZÉRT tesz többet az át­lagnál. Néhány jó példát is­mertetett a tagsági érdekelt­ségről. Barcson például az áfész a szakcsoporti tagok­nak magasabb árat fizet. Fon" tos a szerződéses biztonság. Tisztes nyereséget érnek el a takarékszövetkezetek, kö­zös érdek, hogy ezt a szín­vonalat jövőre is tartani tud­ják. A többletteljesítménye­ket továbbra is a munka jobb megszervezésével, a ha­tékonyság javításával, anyag-, energia- és munka­erőtakarékossággal lehet el­érni. Érdemes megtalálni a költségkímélő, olcsóbb meg­oldásokat és szükség van az ösztönzési rendszer korszerű­sítésére is. A jövő évi fel­adatok teljesítését segítheti a szövetkezeti ágazatok ösz- szeifogása, a vállalatokkal va­ló jobb együttműködése. Ha­sonló lehetőség a tagság sze­mélyes és vagyoni közremű­ködésének szélesítése. A jó tapasztalatok alapján célsze­rű továbbterjeszteni az új üzemelési formákat, a taka­rékszövetkezeteknél pedig tovább javítani a kölcsön­nyújtás feltételeit, bővíteni a szolgáltatások körét. A me­gyei szövetség igyekszik el­látni a szövetkezetek érdek- képviseletét, javaslatokkal, ajánlásokkal, módszertani és szakmai útmutatókkal, hely­színi segítségnyújtással te­remtik meg a jobb együtt­működést a szövetkezetekkel. D. Z. Luthár Péter Kiskertekben terem a karácsonyi fenyő „Berobbantaká a magántermelők 3obb együttműködésben a lakosságért Küldöttközgyűlést tartott a Mészöv Nem gondtalanok, de jól haladnak az építők Siófokon és környékén az idén több jelentős létesít­mény épült föl, illetve ké­szül el. A nemrég átadott új autóbusz-pályaudvarnak, a Siotour épülő székházá­nak, a sportpálya rnelett lé­tesült klubháznak és lelátó­nak, a Magyar Nemzeti Bank és az Ibusz közös iro­daházának, avagy a zamárdi iskolának látszólag nem sok köze van egymáshoz — azon kívül, hogy a kivitelező vállalat mindegyiknél a So­mogy Megyei Tanép. A déli Balaton-part legjelentősebb településének és környezeté­nek ilyen gyarapodása azon­ban — az új létesítmények funkciójától némiképp füg­getlenül is — egy irányban hathat: növelheti a város és a városkörnyék idegenfor­galmi ázsióját. Szívesebben jön a vendég egy fejlődő, gyarapodó helyre, mint egy elmaradó városba. Mivel ennyi új épületnek gazdája egyetlen vállalat, az építő cég jó vagy rossz mű­ködésének hatása nem el­hanyagolható a város szem­pontjából. A Tanép siófoki építésvezetőségén tehát arról próbáltunk tudakozódni: va­jon mennyire tudnak meg­felelni a helyi igényeknek? Steinbacher László építésve­zető nem próbálta kozmeti­kázni a tényeket: — Egyelőre bírjuk az ira­mot, de sok mindenben bo­rotvaélen táncolunk, és ez nem jó. Ha sikerül a tánc, akkor persze hamar elfelejt­jük a bajokat... Az év ele­jén kevés volt a munkánk. Időközben több megrende­lést kaptunk, de az ará­nyok számunkra nem ked­vezőek. Embereinknek a fe­le inkább a mélyépítésben járatos, mi pedig több mint háromnegyedrészt magas­építést vállaltunk. A mai építési piacon egy vállalat nincs olyan helyzetben, hogy elutasíthasson bármilyen munkát, amely némi nyere­séget ígér. Tudtuk, hogy sokszor fogcsikorgatva kell majd dolgoznunk, de vállal­koztunk mindenre, amire le­hetett. — Maradjunk a borotvá­nál. Mi az önök esetében ez az éles szerszám? — A tavalyi tél után na­gyon félünk az ideitől. A sportpályánál a klubház és a tetejére tervezett lelátó építésével jól állunk; alagút- zsaluval, tehát új és gyors építési móddal készítjük el. De arra vágyunk, hogy eny­he legyen a december, mert ha mínusz 8—10 foknál hi­degebb lesz, akkor ott nem haladhatunk. Sajnos, későn kaptuk meg az építési terü­letet. Hasonló a helyzet a többi épülő létesítménynél is. Versenytárgyaláson nyer­tük el az MNB—Ibusz-szék- házat, de ott a kisajátítások miatt még egy kapavágást sem tettünk. Ez az 1986-os terveink szempontjából fájó. Belső gondunk, hogy az utóbbi időben nagyon kifá­radt a gárda, mert az év eleji lemaradást be kell hoznunk. Kevés a középve­zető, a művezető, és ez a tény sem gyorsítja a mun­kát. De — lekopogom — a mai helyzet alapján, a gon­dokat is figyelembe véve, ígérhetjük, hogy teljesítjük mindazt, amit a városban 1985-re vállaltunk. A művezetők egyike Ba­lassa Ferenc, aki a stadion bővítéséért felelős, ö így beszélt: — Eddig jól haladtunk. Nagy húzóerő, hogy az alag- útzsaluval a korábbinál többet kereshetnek az embe­rek. Viszont ez az első ilyen munkánk, úgyhogy egy nap sem múlik el gondtalanul; mint minden újdonságot, ezt is meg kell szoknunk. Még­sem félek tőle, hogy nem tudjuk elvégezni, amit vál­laltunk.

Next

/
Thumbnails
Contents