Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
1985. november 7., -csütörtök Somogyi Néplap • ./• - - ' . IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS j 'ÍV V ; ' : '■. Éli V|V«|Í|5S Kiss István több mint hanmmc éve van a pályáin, számos köztéri művét állították fel az ország különböző városaiban.. Legismertebbek a Dózsa-eműékmű, a Tanácsköztársasági emflék- mű a budaipesti Dózsa György úton, és a Centenáriumi emlékmű a Margitszigeten. 1956-ban és 1962-ben Mumkácsy-di jat kapott, 1966-ban, a Gellérthegyi emlékparkban felállított Múlt és jelen című domfocr- művéért a főváros Pro Arte díját nyerte éL 1968-ban SZOT-díjalt kapott, 1970-ben Kossuth-díjjail tüntették ki; 1975 óta az érdemes művész, 1981-től a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze cím birtokosa. Nyolc éve a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke. Köztéri szobrászként, kiállító művészként, . felelős tisztség viselőjekérut aligha kerülheti meg a mai magyar művészet fontos kérdéseit: a művészet és a közönség, a hagyomány és az újítás viszonyában felfedezhető problémákat, s a megoldási kísérletek során edért sikereket. Nem feledkezhet meg arról, hogy noha szándékaink szerint a művészet mindenkié, ez az elv csak lassan, ellentmondásos folyamaitok eredményeként válhat igazán gyakorlattá. 1977-ben, a Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállításán szokatlan módját vátaszibotlta annak, hogy véleményt mondjon a fenti kérdésekben. A tárlatot a Tungsram RT egyik munkása nyitotta meg. — Az ön legutóbbi kiállítását a Képzőművészeti Világhét alkalmából ugyanott rendezték, ahol a gyűjteményes kiállítását megnyitó munkás dolgozik. A katalógusban a következő mottó olvasható: A népről a népért érthetően. A korábbi években e igondolat jegyében sokan vállalkoztak arra Beszélgetés Kiss István szobrászművésszel ELVEK ÉS ALKOTÁSOK is, hogy üzemi jművelődési házakban állítsanak ki, mostanában azonban mintha kisebb lenne a művészek érdeklődése... — Manapság rettentően sok a kiállítás — de nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy sok helyen kipipálandó feladatként rendezik meg a tárlatot. A vállalkozó kedv csökkenése azt is jelenti, hogy kevesebb a színvanialtaiain produkció. Faluhelyen például, ahol a kiállítás ritka, majdnem olyan szerepe van, mint egy köztéri szobornak, rettentően fontos, hogy a megjelenő mű értékes legyen. — A- vállalkozó kedv csökkenése nem jelenti tehát egyben a közönség érdeklődésének csökkenését is a művészet iránt? — Különböző értelmiségi körökben divatos ma az ország, a nép kultúráját roppant alacsony színvonalúnak minősíteni. A vizuális kultúrát illetően: a második világháború előtt aligha volt huszonötezer ember, aki egyáltalán tudott a vizuális művészet létérői. Pedagógusok, az értelmiség egy része, szűk elit kör. Ma a képzőművészet jelenségiei több millió embert foglalkoztatnak. Az óriási számokkal persze bizonyos zavarók is együtt jártnak, a minőséget illetően is. A vizuális műveltség régien sokkal alacsonyabb színvonalú volt, de ezzel a kutya sem törődött. Személyes példa a következő: egy város lakói harcot indítottak azért, hogy hol állítsák fel egyik szobromat — ez mindenképpen a tömeges érdeklődés bizonyítéka. — A közönség körében tapasztalható izavarokat kétségtelenül fokozza a szakmán belüli értékzavar. — Világszerte tapasztalható az értékziavair, a legdrámaibb következményekkel egyelőre a legfejlettebb ipari országokban' fenyeget. A Földön eddig ismeretlen mértéket öltöttek az emberiség problémái, s ellenhatásként bizonyos tendenciák az emberi jogokat olyan általános jogokként deklarálják, amelyek függetlenek az adott helyzettől, közösségtől. Néhány művészeti irányzat is e tendenciákkal rokon, kérdés azonban, hogy a válságtjétenségíek felmutatása önmagában milyen hatást eredményez. Itt válik döntővé a művészet- politika szerepe, amelynek minidig orientálnia kell. Természetesen nem adminisztratív eszközökről van szó, hanem arról a szerepről, amelyet aiz igazi mecénások a művészet történetében mindig betöltötték. A művésziét humánus irányultságú befolyásolása a mecénás kötelezettsége. — Ehhez azonban a jó szándékon kívül igen sok pénzre is szükség van. — A pénzszűke mostanában valóban nehézzé teszi az orientálást. A társadalmi mecentúra valódi formáit kellene megtalálni, támogatni a vállalatok helyi tanácsok ilyen irányú kezdeményezéseit, például a kulturális beruházásokhoz kapcsolódó adókedvezménnyel. — ön nem fest túl rózsás képet a képzőművészet helyzetéről. Inkább reményekről, lehetőségekről mint bizonyosságokról beszél a jövőt illetően. — Ostobaság lenne szépíteni a képiét. A művészet problémái mögött nem első- sárban a művészek egzisztenciális gondjai rejtőznek, hanem általános érdekű kérdések. Kihasználatlan energiákról van szó, amelyek segítségével szebbé varázsolhatnánk környezetünket. Ha a művész érzi, hogy értelmes feladatok elé állítják őt, közösségi felelősség részeseként dolgozik Ha nem látja a perspektívákat, óhatatlanul az elidegenedés veszélyed fenyegetik. A problémák felsorolásánál nem lehet emlí tétlenül hagyni a művészet és a közönség közötti láncszemeket, például a tömegtájékoztatást sem. A valós értékrendszer kialakításában, az igények és a készségek tudatosításában az objektív, tárgyilagos tájékoztatás segíthet, s nem az olyan — s erre sok példát hozhatnánk a tévétől a napilapokig —, amely érdeklődésének köKiss István Lenin szobra zéppwntjában a különös, a meglep», a sokkoló áll1. A vizuális kultúrát nem rébeg- pxroblénmként kellene kezelni, hiszen ,,rétegműsorok ban” a magyar falukép, a városépítés például a legszélesebb körben érdekes. — Milyen irányban sejlik a kibontakozás lehetősége? — A művészeit iránti érdeklődés potenciálisán hallatlanul nagy, a művészek szellemi kapjac irtása potenciálisan igén jelentős. A szakadékot egy módon lehet átlépni: ha létrejön a valóságos feladatrendszert kidolgozó meceritúra. Bíztató jelek utalnák a változásra, de ha a rendszer maga nem jön létre, ha nincs előreié- pós, akkor nem stagnálás, hanem visszaesés következik be. Ennek pedig végső- soron a magyar kultúra egésze issza meg a levét. Hiszen nem csupón a képzőművészet helyzetéről1, lehetőségeiről van szó, hanem arról: ahhoz, hogy jól érezzük magunk art, nem elég az új autó. A minőségi életforma kialakítása — azt hiszem, ez a legfontosabb. P. Szabó Ernő Irma Bombek Egyre fiatalabb... Nem tudom, ki hogy van vele, de én minden reggel nagyon szívesen nézek a tükörbe. Vannak ismerőseim, akik ha észrevesznek a fejükön egy-egy ősz hajszálat, valósággal kétségbeesnek, és elkeserítik családjuk, gyermekeik életét is, mert nem tudják magukat túltenni ezen a dolgon. Nos, az én számomra pedig éppenséggel szinte mulatságos, mikor egy-egy újabb ráncocskát észreveszek arcomon. A férjem és a gyermekeim (pedig talán jobban szeretnek, jnint korábban. És nap mint nap megállapítják, hogy egyre fiatalabb feleség és anya vagyok. Hogy ez hogyan lehetséges? Nagyon egyszerű! Hiszen minden csak nézőpont kérdése. Nézze az ember az egészet egy másfajta szempontból, és máris a napfényes oldalát láthatja az életnek! Természetesen, nekem szerencsém van a férjemmel, aki nagyon okos ember. Így szólt egy napon hozzám: — Ha egy lány tizenkilenc éves korában férjhez megy, feltehetően húsz éves korában születik egy gyermeke. Nos, hányszor idősebb ez az anya a gyermekénél? Húszszor! Pontosan húszszor idősebb! Egyik napról a másikra megöregedett! Elgondolni is rossz! A fejemhez kaptam, és arra gondoltam, mondhatom, szépen megvigasztal, de folytatta: — Ámde ... elmúlik húsz esztendő. A gyermek húsz éves lett. Es most jez az asz- szony, ez az édesanya már csak kétszer annyi idős, mint a gyermeke. \Igen, már csak kétszer annyi idős! Tehát megfiatalodott! Es újabb húsz év múlva már csak másfélszer idősebb mint a gyermeke. Ez pedig azt jelenti, hogy napról napra fiatalodik ... Nos, hát ezért ivan, hogy én minden reggel mosolyogva nézek a tükörbe, mert onnan egy állandóan fiatalodó hó néz vissza rám. Fordította: Antalfy István Varga 'Imre: Lenin iszobor (Mohács, 1974) Szentmihályi Szabó Péter A forradalmak forradalma A nagy okrtóber már kisgyermek koromban, az ötvenes években is a legendák mélyén szunnyadt, s azit hiszem, a mai gyermekék számára egy fokkal még érthetetlenebb az egész, minit a mi számunkra. Nemcsak azért, mert megnőtt a történelmi távolság, hanem azért is, mert mi akkor nagyon szegények voltunk, és nagyon fegyelmezettek. Ha valaki otthon felejtette bármelyik nap a piros nyakkendőjét, intőt kapott. A mackóruha (úgy hívták akkor a tréningruhát) fölé kötött nyakkendő volt az egyenvi- selet, s a faliújság minden osztályban a háizioilrtár szerepét töltötte .be: mindegyiken ott díszelgett a megfelelő időben • az Auróra cirkáló és persze Lenin képié. Ha végiglapozom a korabeli gyenmekévkönyv, a Kerek- egyesztendő évfialyaimailt, megtalálom a -nagy október naiv, sematikus leírását és értékelését. S alttól tartok, a mai kisgyenmekék is nagyjából ezt örökölték, hiszen a forradalom aligha magyarázható durva egyszerűsítéseik. nélkül a gyermeki értelem számára. A magyarázatból ritkán derülnek ki a dimenziók: hogy ez a forradalom valóban a forradalmak f orrad alma volt, elképzelhetetlen nyomorúságban élő, hatalmas tömegeket mozgatott meg, s a világtörténelem legkegyetlenebb polgárháborújába torkollott. Az sem volt akkor egészen világos, gyermeki fejjel, hogy ez a forradalom egyúttal a világ első háború-, sőt világháború-ellenes forradalma volt, akárcsak másodiknak a mi őszirózsás forradalmunk, s a mi Tanácsköztársaságunk. Mi nem élünk mostanában forradalmi időket. Szerencsére vagy szerencsétlenségünkre? Nem tudom. A forradalmak földrengése, vulkánkitörése, szökőárja valóban az elemi katasztrófákhoz hasonlít. Az ember- tömeglek kéitsógbeesett el- szánása is létrehoz ilyen hosszan szunnyadó, elemi erővel kitörő mozgásokat. S miként az elemi katasztrófák, a forradalmak is végigsöpörnek bűnösökön és ártatlanokon : rombolnak, de évszázadokra építenek is. Hiszen évszázadok távolából is tiszteljük az angol, a francia pólgári forradalmak harcosait, a magyar forradalom és szabadságharc kiemelkedő egyéniségeit; Rákóczi és Kossuth nélkül nem lenne mai Magyarország. Lenin a Szovjetunió számára, a világ számára ilyen meghatározó jelkép. S annál inkább az, mert nem csupán egy jeles stratéga, egy nemzeti hős, egy néptribun eszményét testesíti meg, hanem valami nagyon is fontos huszadik századi követelménynek tesz eleget: a tudományosságnak. Lenin olyan értelmiségi szakember, aki a könyvtárakban, az íróasztal mellett gondolta végig az emberiség lehetséges alternatíváit, a cselekvés lehetséges módozatait. A marxizmus lényege, a cselekvő filozófia érvényesül a lenini gyakorlatban, a nagy októberi forradalomban mely a demokrácia régi eszményét az új, ip>ari rabszolgaság ellenében tűzi zászlajára. Hiszen a szocializmus nem más, minit a proletariátus demokráciája. Még akkor is így van ez, ha az idő úgy hozta, hogy az első évtizedek mindenütt olyan hierarchikus rendet alakítottak ki, mely — a sztálini korszak a legjobb pölda erre — súlyosan sértette a demokrácia elvét és gyakorlatát. Nem élünk forradalmi kort. Az embertestvériség ünnepi pillanatait ellopja tőlünk a történelem. Az atombomba, kipróbálásának tragikus porcéitól fogva az emberiség gondolkodó tagjai számára nyilvánvaló, hogy csak a meggyőzés, a példaadás útján érhetünk el eredményt A Föld közben túlságosan kicsiny és sebezhető lett. Nem rohamozhattunk meg egyetlen Téli Palotát sem az egész emberiség veszélyeztetése nélkül. A nukleáris háború lehetőségének korában minden forradalmár óvatosságra kényszerül. A földi létezés, az emberiség élete a tét Vagyis a mi küzdelmünk, csaknem hat évtizeddel a nagy október után, jóval bonyolultabb. De egyben reménységet is ad a kis nemzeteknek: hiszen a pjéldá- adás mértéke nem függ a négyzetkilométerek. számától. A mennyiségi forradalom után most a minőségi forradalmat kell végrehajtanunk. Olyan szocializmust kell alkotnunk, mely pjéddát ad, ha tetszik: irigységet kelt A hétköznapok vérte- len forradalmát kéU végigharcolnunk Lenin szellemében, a mindennapos reformok szellemében. Mert a nagy Oktober nem egyetlen forradalom volt. Az máig is tart, s minden nap megtorpanhat vagy előbbire léphet. S ebben a folyaimaitban egyetlen ember sem kicsi, elhanyagolható csavar. Miként az országok példája, az egyes ember póldája is messze hat. De nem is kellenek ide nagy szavak. Még nagy tettek sem. Én azt hiszem, ha minden ember belső meggyőződése és hitvallása szerint végzi munkáját, az maga a pjenmanens forradalom. S csajk a mi nemzedékünk büszkesége lesz, ha ez^a forradalom nem kíván áldozatokat is. Megvallom, a mindenkori ifjúságra gondolok leginkább, amikor a forradalmak forradalmáról gondolkodom. Vajon megértik-e, hogy nemcsak barikádokon, rohamban, fegyverrel a kézben működik a forradalom? Ha nem értik meg, akkor ezek csak üres szavak maradtak. És a Nagy Október tanulságai üresen virítanak plakáton, faliújságon, vezércikkben és történelemkönyvben. Pedig mindenki ■tudja, a történelem leckéje nem csak felmondásra való. Történelem tanár úr csak gyakorlati jegyet ad. Galaktíon Tabidze SZÉL FOROG Szél forog, szél forog, szél forog, szanaszét szállnak a levelek ... Hajlongnak ligetek, fasorok; hol lehetsz, hal lehetsz, hol lehetsz? Hogy esik, havaZik, haívaizlki, nem lelem sehol a nyomatid! Arcod űz, jár velem, jön velem: mindenhol, mindenkor, mindenen! Bút, ködöt, szitálnak távolok. Szép pörög, szél forog hánytorog ... ! Tandori Dezső fordítása
