Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

XLI. évfolyam, 262. szám Ara: 2,20 Ft 1985. november 7., csütörtök Békepolitika Máig ható szimbolikus jelentősége van annak, hogy a szovjet hatalom első dekrétuma, amelyet Lenin előterjesz­tése alapján fogadtak el, a békéről szólt. Ebben kifejezésre jutott a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élésének elve, amelyet a szocialista diplomácia azóta is tevékenysége központi elemének tekint. A békés egymás mellett élés elve napjainkban változat­lanul központi eleme a szovjet külpolitikának, sőt, új jelen­tőséget kapott. Kiegészülve azzal a felismeréssel, bogy a tö­megpusztító eszközök jelenlétének és a kölcsönös 'pusztulás veszélyének időszakában nincs más alternatíva, mint a két világrendszer békés együttélése /planétánkon, a hangsúlyt még inkább a fegyveres erőszak kiiktatására, az érdek­ellentétek politikai rendezésére helyeződött. Továbbra is megmaradt alapvető törekvésként az általános és teljes le­szerelés elérése, azonban az is világossá vált, hogy ez az imperialista erők ellenállása miatt közvetlen célként nem tartható napirenden. /Ezért a Szovjetunió értékelve a nem­zetközi helyzetben és az erőviszonyokban bekövetkezett vál­tozásokat, az ötvenes évek végétől — az eredeti cél fenntar­tása mellett — elsősorban a részleges fegyverzetkorlátozási és leszerelési megállapodások elérését itüzte célul. Jelenleg a Szovjetunió és a szocialista közösség többi állama a hetvenes évekhez képest kedvezőtlenebb körülmé­nyek között folytatja a katonai szembenállás csökkentésére irányuló békepolitikáját. Az Egyesült Államok és legköze­lebbi szövetségesei az utóbbi években fokozatosan leépítették a tárgyalások oly sok nehézség árán létrejött rendszerét, amely számtalan területen nemrég még megállapodást ígért: az atomfegyver-kísérletek teljes és általános eltiltásától kezdve egészen a hagyományos fegyverek eladásának és szállításának korlátozásáig, a műholdelhárító fegyverek lét­rehozásának tilalmától az Indiai-óceánon végbemenő katonai tevékenység eltiltásáig. Az Egyesült Államok nem volt haj­landó ratifikálni a SALT—11. szerződést sem, /amely lerakta volna az alapját a hadászati fegyverek további, mind ál­talánosabb felszámolásának. Ehelyett szétrobbantotta 1983- ban az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokat és megkezdte kontinensün­kön közép-hatótávolságú atomrakétáinak elhelyezését, s vé­gül Washington látott hozzá a világűr militarizálásához. A Szovjetunió és szövetségesei ezzel szemben változatla­nul a fegyverkezés visszafogására, új veszélyes dimenziói­nak megakadályozására törekszenek. A Szovjetunió a maga részéről a legutóbbi időkben számos javaslatot tett ennek elősegítése érdekében. Ilyen volt például az európai közepes hatótávolságú {nukleáris fegyvereket érintő moratórium, vagy az atomfegyverkísérletek egyoldalú felfüggesztése. A Szovjet kezdeményezés logikája ebben az esetben is célratörő volt: a nukleáris háború veszélyét csak abban az esetben lehet el­hárítani, ha kisebb atomfegyver-arzenálok halmozódnak fel egymással szemben. Ezért kísérleti programját megszakítva meghirdette az egyoldalú moratóriumot, hozzátéve, hogy ha­sonló magatartást vár el az 'Egyesült Államoktól is. A Szovjetunió szorgalmazza egy olyan közép-európai övezet kialakítását, amelyben nem lenne helyük a vegyi­fegyvereknek. A szovjet állam kész tiszteletben tartani és garantálni az övezet státuszát, amennyiben az Egyesült Ál­lamok is hasonlóképpen cselekszik. A javaslatot követően nem sokkal Csehszlovákia és az NDK is új kezdeményezéssel állt elő: felhívták az NSZK-t arra, hogy /kössenek megálla­podást, amelynek alapján eltávolítanák a vegyifegyvereket a két katonai-politikai szövetségi rendszer közvetlen hatá­rain lévő államok területéről. A fegyverkezés új, veszélyes szakaszának megakadályo­zását célozta a Szovjetunió ENSZ-ben előterjesztett javas­lata is, amelyben a világűr békés felhasználását elősegíten­dő a tudományos alapkutatás folytatására, a kutatás ered­ményeinek kicserélésére és közös felhasználására hívott fel, mégpedig úgy, hogy előnyeiből részesíteni kell azokat az or­szágokat is, amelyek anyagi lehetőség híján maguk nem ve­hetnek aktívan részt a kutatásban. Mindezeket meghaladó, a szovjet békepolitika dinamiz­musát és rugalmasságát bizonyító kezdeményezésként érté­kelhető a Szovjetunióinak az a javaslata, amelyet Mihail Gorbacsov a francia parlamentben október 3-án elhangzott beszédében körvonalazott. Lényege, hogy mindkét fél, mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok részére betiltanák a csapásmérő kozmikus fegyvereket és ötven százalékkal csökkentenék az egymás területét elérni képes atomfegyve­reket Emellett a Szovjetunió készségét fejezte ki arra, hogy külön megállapodások szülessenek a hadászati és az űrfegy­verek problémájával közvetlenül össze nem függő, Európá­ban telepített közepes hatótávolságú hadászati rakéták csökkentéséről és ennek érdekében kész Franciaországgal és Nagy-Britanniával közvetlen tárgyalásokat folytatni. Általánosabb megközelítésben, a szovjet vezető politiku­sok állásfoglalásaiból az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetunió továbhra is támogatja atomfegyvermentes öve­zetek létrehozását, a katonai tevékenység eltiltását, illetve korlátozását a világtengereken és az újfajta tömegpusztító eszközök létrehozásának tilalmát. Leszögezték azt is, hogy megfelelő ellenőrzést kell teremteni az ilyen intézkedések végrehajtásával kapcsolatban, részint nemzeti, részint nem­zetközi eszközökkel. E széles körű és a fegyverkezés valamennyi területét érintő javaslatokat azonban érthető okoknál fogva a Szov­jetunió egy feltételhez kötötte: nem engedheti meg, hogy má­sok katonai fölényre tegyenek szert véle szemben. A Szov­jetunió képviselői rámutattak arra, hogy hibásan számolnak azok, akik úgy vélik: a szovjet gazdaság nem tud megfe­lelni az új katonai kihívásból fakadó terheknek. Ám nyil­vánvaló: minél magasabb a katonai szembenállás szintje, an­nál bizonytalanabb a béke sorsa, még akkor is, ha a kato­nai erőegyensúly fennmarad. Ezért törekszik a Szovjetunió arra, hogy kedvező légkör alakuljon ki a fegyverzetcsökken­tési feladat megújításához, végső fokon a nukleáris fegyve­rek teljes eltiltásához. Tolnay László az Országos Béketamács Leszerelési Bizottságának elnöke A magyar—szovjet barátság előrehaladásunk záloga Kitüntetési ünnepség a megyei pártbizottságon Ülést tartott a Miniszter­tanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: Virányi István a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Kitüntetési ünnepséget rendeztek tegnap délután a megyei pártbizottság nagy­termében a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója tiszteletére. A magyar és a szovjet Himnuszt a kaposvári Mun­kácsy Müihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépis­kola kórusa énekelte el, Do­rogi István vezényletével. Az iskola énekkara, versmondói és szólistái adtaik az alka­MEGHATÁROZTA A VILÁGFEJLŐDÉS FO IRÁNYÁT Pál Lénárdnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának ünnepi rádió- és televízió-beszéde Világtörténelmi jelentősé­gű esemény évfordulóját ün­nepeljük. Az elmúlt hatvan­nyolc esztendő cáfolhatatla- nul bizonyította: a nagy ok­tóberi szocialista forradalom az emberiség fejlődésének új korszakát nyitotta meg. Az októberi győzelem óta eltelt csaknem hét évtized­ben a szocializmus különfé­le ellenfelei hasztalan pró­bálták meg korszakos vív­mányait elpusztítani, esz­méit lejáratni, eredményeit kételyekkel övezni, s ezzel a történelem menetét vissza­fordítani. Ezek a törekvések kudarcot vallottak és ku­darcra lesznek ítélve a jövő­ben is, hiszen a forradalom, az általa lehetségessé vált dinamikus szocialista fejlő­dés — a munkásemberek, a néptömegek valóságos érde­keit képviselve — oly hatal­mas energiákat szabadított fél, oly roppant emberi, er­kölcsi tartalékokat mozgósí­tott, amelyekkel szemben alul kellett — és kell — ma­radnia minden haladáselle­nes erőnek. November 7-re emlékezve, ezért a népben, a dolgozó milliókban rejlő történelemalakító cselekvő­készséget, az ember szüntele­nül jobbra törő Prométheu­sz: lényegét is ünnepeljük. A nagy októberi szocia­lista forradalom olyan for­dulatot hozott a világ törté­nelmében, amely meghatá­rozta a világfejlődés fő irá­nyát. Feltartóztathatatlan folyamat kezdetét jelentette: a kapitalizmus felváltását új szocialista társadalmi­gazdasági formációval. A szovjet nép — a mar­xizmus—leninizmus eszmé­it valóra váltó szocialista fejlődés révén — az embe­riség sorsának, a huszadik századi haladás ügyének meghatározó, alakító erejé­vé vált. A második világháború után a Szovjetunió — gazda­sági és katonai potenciáljá­nak jelentékeny mértékű fejlesztésével — hatékonyan el tudta hárítani a hideghá­ború korszakának újább, a korábbiaknál még borzal­masabb pusztítással fenye­gető veszedelmeit. Napjainkban, amikor a bé­ke fenyegetettsége, az atom­háború rettenete, az impe­rializmus szélsőséges körei által kikényszerített fegyver­kezés, a nemzetközi feszült­ségek hullámmozgása ag­godalommal, fokozódó nyug­talansággal tölti el földünk valamennyi felelősen gon­dolkodó emberét, akkor nagy nyomatékkai kell emlékez­tetnünk arra, hogy az októ­beri forradalom egyik leg­fontosabb vívmánya, mara­dandó érvényű dokumentu­ma a békéről hozott törté­nelmi súlyú dekrétum volt. S a Szovjetunió azóta is tö­retlenül, következetesen vál­lalja október örökségét, a bé­ke állhatatos védelmezését, (Folytatás a 2. oldalon) lomhoz illő ünnepi műsort. Dr. Sarudi Csabának, a megyei tanács általános el­nökhelyettesének megnyitó­ja után Szenes Imre, a me­gyei pártbizottság osztály- vezetője ünnepi beszédé­ben kiemelte: az em­beriség történetében még nem volt olyan állam, olyan politikai rendszer, amely a béke megőrzését úgy tette volna politikájának központi elemévé, mint a szocializmus. A fiatal szov­jet állam nemzetközi politi­kájától töretlen vonal ve­zet napjaink szovjet béke­politikájáig. A Szovjetunió megtörte az atomzsarolást, békepolitikájával fékezi a hidegháborút, s képessé lett arra, hogy következetes te­vékenységével óvja a világ népeit, az emberiség létét fe­nyegető háborútól. Hazánk nagy eredményeit, történelmi vívmányait a szo­cialista közösség tagjaként érte el. Békénknek, függet­lenségünknek, szocialista társadalmunk sikeres építé­sének nemzetközi föltételei között kulcsszerepe van a Szovjetunióhoz fűződő szö­vetségünknek és barátsá­gunknak. A magyar és a szovjet nép barátsága, inter­nacionalista együttműködé­se további előrehaladásunk­nak is záloga. Ezután Klenovics Imre, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára adta át a megyei párt- bizottság és tanács nevében az Elnöki Tanács és az MSZBT Országos Elnöksége által adományozott kitünte­téseket. (A kitüntetettek névsorát lapunk 4. oldalán közöljük.) Az ünnepség végén a résztvevők elénekelték az In- ternacionálét. A Minisztertanács szerdai ülésén jóváhagyólag tudomá­sul vette az 1986—1990-es évekre szóló magyar—viet­nami tervegyeztetés lezárá­sáról készített jelentést. A kormány megtárgyalta és elfogadta az energiagaz­dálkodás, a gazdaságos anyagfelhasználás és techno­lógiák korszerűsítésének, va­lamint a melléktermékek és hulladékok hasznosításának a következő évekre szóló programját. Megjelölte a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek és a gaz­dálkodó szervezetek ezzel kapcsolatos feladatait, egy­úttal döntött a programon végrehajtását segítő pénz­ügyi kedvezményekről, ügy határozott, hogy a progra­mokat be kell építeni a VII. ötéves tervbe. A Minisztertanács módo­sította az általános jövede­lemadóról, valamint a lakos­sági adóigazgatási eljárásról és az illetékhivatalokról szó­ló jogszabályokat. A módo­sítás — az 1984-től alkalma­zott elvekből és az arányo­sabb közteherviselés meg­valósításának követelmé­nyéből kiindulva — az évi 200 ezer forint alatti jöve­delmek esetében kisebb mértékű adócsökkentést, il­letve a magasabb jövedelem- kategóriákban emelést ír elő. (Kommentárunk a 4. olda­lon.) A kormány jelentést hall­gatott meg a folyamatban lévő és a közelmúltban be­fejezett központi nagyiberu­házásokról. Megállapította, hogy nagyobb részük a ter­vezett költséghatárokon be­lül, határidőre elkészült, azonban további erőfeszíté­seket kell tenni a kivitele­zések időtartamának csök­kentése érdekében. Ünnepi koszorúzás a Lenin-emlékműnél Koszorúzási ünnepség Budapesten. A képen Kádár János és Németh Károly A nagy októberi szocialis­ta forradalom 68. évfordu­lója tiszteletére szerdán a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népiköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget ren­dezett Budapesten, a Felsza­badulási téren, a Lenin- emlékműnél. A magyar és szovjet zászlókkal, vlalaminf a nem­zetközi munkásmozgalom vörös lobogóival díszített téren a fővárosi dolgozók, fiatalok több százas serege gyűlt össze az ünnepi ese­ményre. A szoborral szem­ben csapatzászlóval felsora­kozott a Magyar Néphadse­reg díszszázada. Pontosan 10.00 órakor kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét, m|ajd a díszszázad parancsnoka jelentést tett Losoncéi Pál­nak, az Elnöki Tanács el­nökének, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, aki ezután Oláh István hadse­regtábornok, honvédelmi miniszter társaságában ellé­pett a katonák sorfala előtt. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents