Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-06 / 261. szám
4 Somogyi Néplap 1985. november 6.,^szerda Minden jelentkező tűzifa-igényének kielégítését vállalja az idén a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. A tavalyi 38 ezer tonnával szemben az idén 104 ezer tonna — főleg cser és akác — tűzifát termelnek ki a somogyi erdőkből. A magas szintű gépesítés lehetővé teszi a folyamatos termelést, így szombaton és vasárnap is naponta 50—60 vagonnal szállítanak vasúton az ország szinte minden részébe. A NAGY FOGÁSOK ÉVE Lebukott csempészekff elfogott valutaüzérek „Fold alatti” piacok az aluljárókban Autózó külföldit igazoltattak: megriadt a volánnál ülő színes bőrű fiú és futásnak eredt, otthagyva autóját, menekült. Ha érezte is, hogy kifordul á zsebéből a csomag, nem állt meg. Természetesen elfogták. Az autóból, a csomagból csaknem húszezer hamis dollár került ©lő — „megér” egymillió forintot. Komputer másfél millióért Szerencséjük volt. Mármint azoknak a magyaroknak, akik aluljárók forgatagában, félhomályos presszók intim zugában, vagy ki tudja, hol, mindenesetre „feketén” vásárolnak dollárt, nyugatnémet márkát és más valutát. Hogy megcsinálják saját maguk nagy buliját. „Magyar módra”. És ezért, ha kell, kockáztatnak. Sokan. Legalábbis erre engednek következtetni a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának tapasztalatai. Még nincs vége az idegen- forgalmi idénynek, a határátkelők ontják az utazókat, a kalandra vágyókat. Az idei turizmus eddigi képe azonban nagyjából kialakult: hozzávetőlegesen öt százalékkal nőtt az érdeklődés a hazai és a külföldi tájak iránt Érdekes módon ugyanilyen arányban csökkent a vám- és devizaszabályokat sértők száma. Az úgynevezett elkövetési érték viszont 25 százalékkal nőtt! Néhány eset a sok közül. Látszólag szabályos az üzlet: a hazaérkező magyar férfi bemutatta az ajándékba kapott — hazai forgalmi értékben mintegy másfélmillió forintot érő — számítógépet és vámkezeltette. Minden rendben volt, mindaddig, amíg augusztus 21-én egy Magyarországot elhagyni készülő külföldinél nem találtak 380 ezer forintot és jelentős összegű valutát. A nyomozás fényt derített a nagy buli részleteire: a külföldi állampolgár adott fiktív ajándékozási szerződést a komputer-üzlethez. Ezért négyszázezer forintot kapott, aki pedig az egészet kiagyalta, a magyar „üzlettárs” félmillió forintot tett zsebre. A piszkos munkát, a kockázatot válalló, a számítógépet behozó magyarnak mindössze ötvenezer forint jutott. Sztár az Esernyős gyilkos Bevált dolog külföldről autót kapni ajándékba. Történetünk szereplője újonnan vásárolt, de a réginek álcázott Peugeotján érkezett a magyar határállomásra. A személyautóján csupán a rendszámtábla volt a régi: lebukott. Saját bevallása szerint ajándékba kapta az autót, csakhogy 500 nyugatnémet márkát adott az állítólagos ajándékozónak. Ajándékért pénzt adni viszont már üzlet. Sőt, jogsértés! Pillanatnyilag hat magyar állampolgár ellen indítottak eljárást, mert összesen csaknem kétmillió forint értékű, külföldiek által becsempészett ékszer illegális értékesítéséi© vállalkoztak. Az ékszerek mellett a csempészpiacok kínálata a szeszes ital, a videokazetta is (a műsorosok közül hosszú ideig a Cápa volt a sztár, most az Esernyős gyilkos és Az ember, akit Lónak hívtak című gyakrabban a vámosok), háztartási gépek magnetofonok, rádiók, hi-fi tornyok; kozmetikumok. Sopronnál például 900 ezer forint értékű kozmetikumokkal kért bebocsátást egy külföldi állampolgár. Csak „elfelejtette” bejelenteni. Hazánkban központi elárusítóhelyek, „föld alatti” piacok alakultak ki, Budapesten az aluljárókban, a pályaudvarok környékén, a Lehel piacon, vidéken Pécsett, Szolnokon, Siófokon, Harkányban Győrben és sorolhatnánk tovább. Ezek lényegében nyíltak. De vannak olyanok, amelyek rejtve maradnak; folyik az üzérkedés lakásokban, szállodai szobákban és másutt is. Ahol a magyarok külföldi állampolgárokat kérnek fel valutájuk „átmentésére”, például nyisson számára BC- s zárni át, s ezzel tisztára mosta a magyarországi fekete valutavásárlását. Megállapodnak, hogy csereüdülteftés- sel, rokonok támogatásával/ gondozásával, netán közvetett üdülővásárlásokkal egyenlítik ki a számlát. Egy külföldinél 3 ezer svájci frankot, 500 amerikai dollárt és 4700 nyugatnémet márkát találtak, a 158 ezer 600 forint értékű valutát a külföldi három magyar állampolgárnak fizette volna vissza. Szigorú ellenőrzések Egy lengyel viszont újított: ezer dollárt vásárolt Budapesten, amiért 378 különböző kvarcórát és 1180 gombelemet kapott. Az áruval Siófokra utazott és ott piacra dobta. Illetve csak tette volna, ha az ellenőrzés nem csípi nyakon. Amennyiben sikerül az üzlete, 237 ezer forint üti a markát. összegezésül mondjuk el: 1985 a vámosok számára a nagy fogások éve, s miután az ellenőrzéseket szigorítani kívánják, valószínűleg a következő években is ugyanezt elmondhatjuk, ha nem hagynak fel az utazók a csempészéssel... H. T. A szenvedély albumai Hiszem, hogy a nagy szenvedélyek terhével áldott emberek élete más. Rendszeresebbek, átgondoltabbak, kitartóbbak, és biztosan jobban is tudnak örülni, mint társaik. Örülni valami olyan dolognak, ami mellett más ember szótlanul megy el, legföljebb futó pillantást vet rá, és szóra sem méltatja. Ez a dolog legyen mondjuk egy képeslap. A szenvedély pedig a képeslap gyűjtése. Valami nagyon nehezet akartam kérdezni Juhász Árpádtól, olyat, amire nem tud pontos válását adnii, végül is arról érdeklődöm, hány darab képeslapja van összesen, — Jelenleg húszezer há- rűím&zázihat van h ét — válaszolja. Pedig egy óránál is több ideje már, hogy albumok soraaatát nézzük át, ré- g]i képeslapokat, újakat, messzi városok látképét csodálhatjuk, afrikai népviseletbe öltözött hölgyeket hasonlíthatunk össze európait népviselet nélküli társaikkal. A kívülálló számára átláthatatlan a kollekció, pedig mint kiderül, minden tekintetben eszményi rend uralkodik. Ezen még nem is kellene csodálkozni, hiszen Jühász Árpád katonaerober, ám az rmaghökkentőbfo, hogy a legférfiasabb hivatás mellett látszatra gyermekes szenvedélynek hódol. — A hetvenes évek elején kezdtem gyűjteni képeslapokat — mondja. — Valóban úgy könyvelték akkor el környezetemben, hogy a tízegynéhány évesek jellemző kedvtelése ez. Soproni származású vagyok, onnan kerültem ide, Marcaliba. Gyűjteményem jelentős részét teszik ki a Sopronról szóló képeslapok. Ezek között van 1905 előtti is. Nézzük a régi Sopront, a századeleji kisváros hangulatát gyakran rontja el a gyűjtő közbevetése: ez sincs már meg, ez sincs már meg. Az épületek képeslapok díszei maradtak mára. Hiányzik a villamos is Sopronból, 1923-ban szűnt meg. De a képeslapon ott „megy” ma lis... Aztán egy időre félre tesz- szük a lapokat, arról beszélünk, milyen lehetőségei vannak a gyűjtőknek, hogy találkozzanak egymással. — Úgyszólván semmilyenek — kezdi a gondók áradatának sorolását Juhász Árpád. — Van országos szervezetük a filial el istáknak, numizma- tikusoknak, elismerik a horgászokat és még sok más hobby képviselőit, ám a ké- peslapgyűjtőknek mindezidáig nem sikerült elérni ezt. Pedig nagyon nagy közművelődési és művészettörténeti értékek hordozója a képeslap. Magánemberként természetesen sokszáz gyűjtővel tartok kapcsolatot, de a postaköltségek bizony ennek határt szabnak. — A postásunk, ha meglátja a Sziklai u. 5/c-t egy levélen, már biztos lehet abban, hogy nekem jött. Azt mondja, hogy egy üzem és vállalat sem folytat ilyen levelezést, mint én. Hiányzik a képeslapgyűjtők számára megjelenő folyóirat vagy bármilyen kiadvány is. Nincs kapcsolat-szervezet híján — a légi és a kezdő gyűjtők között sem. — Nagyon fontos pedig, hogy a kezdő gyűjtőkkel szeretettél bánjunk — mondja Juhász Árpád, — Nem szabad lenézni, megmosolyogni őket kezdetlegesebb darabjaik miatt, mert elmegy a kedvük. Nagyon nagy szerepe van a gyűjtésnek abban is, hogy sok emberrel ismerkedhetek meg, és köthetek barátságot, Afrikából éppúgy van levelezőpartnerem, mint hazánk számos tájáról. Van, akivel, olyan jó viszonyban vagyunk, hogy a két család gyakran meglátogatja egymást, és nyaranként ^csere- üdültetés formájában töltjük el szabadságunkat. Ezért gondolom, nagyobb figyelmet kellene szentelni ennek a kedvtelésnek; jelentős a közösségformáló szerepe, embereket hoz közelebb egymáshoz. A harmadik emeletről a földszintre kísért bennünket, ott búcsúztunk el. Visszanézve látóim, hogy a levél- szekrényhez lép, hátha már megérkezett a postás ... Én meg arra gondolok, b árosaik olyan messzi tájaikon járhatnék, ahonnan módom lenne küldeni képeslapot ri- portailanyomnalk. Olyat, amilyen még nincs maki... Varga István Ha jön a hó, a jegesedés... Felkészülés a téli forgalomra Minden évben ilyentájt megbeszélik a téli időszakra vonatkozó forgalombiztosítási feladatokat, értékelik a megtett intézkedéseket az illetékes somogyi szervezetek képviselői. Ilyen értekezletre gyűltek össze tegnap a Pécsi Közúti Igazgatóság kaposvári koordinációs üzem- mérnökségén is az érdekeltek. Meghallgatták és megvitatták Endrédi Jánosnak, az üzemmérnökség főmérnökének a fölkészülésről szóló tájékoztatóját, melyből átfogó képet kaphattunk a téli biztonságos közlekedést szolgáló, tervekről. Ezek a tervek akkor lépnek a megvalósítás szakaszába, amikor a somogyi utakon a hideg évszak megnehezíti a közlekedést, az útviszonyok hóeltakarítást, jégmentesítést indokolnak a forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében. Több mint 400 kilométernyi főút és 200 kilométer alsóbb rendű út „gondját viselik” a somogyi üzemmérnökségek, s éppen a legutóbbi tél a példa rá, mellkora erőfeszítéseket követel ennek a feladatnak a 'teljesítése. „Bevetésre készen” állnak a gépkocsik, hogy szükség esetén terepszemlére Induljanak éjszaka vagy nappal, és helyszíni tájékoztatást adjanak az URH-hálózaton keresztül az útviszonyokról. A tizennyolc őrjárati szakaszon ugyancsak felkészülten várják a rajtot a gépjárművek, sószóró gépkocsik, hóekék és hómarók állnak rendelkezésre, a Volán pedig — szerződés alapján, igény szerint — tolólapos, billenős te-» bérautókat biztosít. 3500 tonna sót szereznek be — ebből 2800 tonnányi már megérkezett —, ezen kívül a szükséges mennyiségű homok, salak, zúzalék segíti a biztonságosabb közlekedést. Mihelyt a mezőgazdasági üzemekben folyó munkák- befejeződnek az utak mentén, fölállítják a hófogó rácsokat. Az idén jókora szakaszon netlon-hálót is elhelyeznék Somogybán — mintegy 4000 folyóméternyi ilyen műanyag hófogót raknak ki. Mint azt a tegnapi értekezleten hallottuk: megkülönböztetett figyelmet fordítanak — veszélyessége miatt — a ladi dombra: ezen az útvonalon naponta több autóbuszjárat is közlekedik, s telente bizony nagy gondot okoz a forgalom lebonyolítása a meredek, síkos lejtőn, Illetve emelkedőn. Ugyancsak a megbeszélésen hangzott el a környezetvédelmet és a betonelemek kímélését szolgáló intelem: legfőbb ideje, hogy a gépjárművekkel közlekedők megbarátkozzanak a „fehér utakkal”, vagyis azzal, hogy — számos ország példáját követve — ne várjunk olyan „mélyreható” sózást, amitől az út teljes szélességében kilátszik a fekete burkolat. A forgalmi körülményekhez alkalmazkodó, az útviszonyokhoz igazodó mérsékelt tempó is biztonságosan célhoz juttatja az utast, a közlekedés résztvevőjét. H. F. A MEDICOR RÖNTGENGYAR fölvesz Somogy megyei üzemeibe: Iharosberénybe a tmk-műhelybe géplakatosokat, esztergályosokat, csőszerelőket. (Jelentkezés: Nagy Lajos tmk-művezetőnél.) /■ Tapsonyba két technológust szakközépiskolai, technikusi vagy főiskolai végzettséggel. (Jelentkezés: Barka József telepvezetőnél.) (89082)
