Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-05 / 260. szám

2 Somogyi Néplap 1985. november 5.', kedd Bányaavatás Mányon (Folytatás az 1. oldalról) agyagot. A szénmosóra és a mányi bánya építésére eddig 4,7 milliárd forintot költöt­tek. Az ünnepi gyűlésen Hava­si Ferenc gratulált a bánya tervezőinek és építőinek. Utalt arra, hogy a nagy­egyházi és a márkus- hegyi, most pedig a mányi bánya átadásának milyen nagy jelentősége van a magyar szénibányászatban és iparban. A tapasztalatok szerint szükség van arra, hogy az illetékesek továbbra is folyamatosan foglalkozza­nak az energetikai kérdések­kel, hiszen a bányászatban a döntések eredménye, követ­kezménye’ csak 6—8 év múl­va jelentkezik. A régi ter­vek, elképzelések szerint ma hazánkban évente 17 millió tonna szenet kellene bányászni, ezzel szemben az évente felszínre kerülő 26 millió tonna is kevésnek bi­zonyul. Ezért továbbra is rendkívüli erőfeszítésekre, a realitásokra jobban alapo­zó szénbányászati fejleszté­sekre van szükség. Havasi Ferenc elismeréssel szólt a Tatabányai Szénbányák kolr lektívájáról, amelyre min­dig is a vállalkozó szellem az új megoldások keresése volt a jellemző. A mányi be­ruházásnál is igazolták jó­hírüket, mert ötletes megol­dásokkal hozzájárultak ah­hoz, hogy mielőbb szenet adjon az új bánya. Kérte az új akna dolgozóit: a nagy ér­tékű berendezések lelkiis­meretes kezelésével, példa­mutató munkával járuljanak hozzá ahhoz, hogy a mányi bánya a kitűzött határidőre érje el teljes kapacitását. Az ünnepi gyűlés befeje­zéseiként Kapolyi László és Fekete Lajos kitüntetéseket adott át a bánya építésében kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak. 35-en részesül­ték miniszteri, KISZ-, illetve vállalati kitüntetésben. Szovjet — amerikai külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában A szovjet kormány meg­hívására munkalátogatásra hétfőn Moszkvába érkezett George Shultz, az Egyesült Államok külügyminiszere. A repülőtéren Shultzot Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és más hi­vatalos személyiségek fo­gadták. Az amerikai külügymi­niszterrel együtt Moszkvába érkezett Robert McFarlane, az amerikai elnök nemzet- biztonsági tanácsadója. Kevéssel az amerikai poli­tikusok megérkezése után Moszkvában megkezdődtek a szovjet—amerikai tárgyalá­sok Eduard Sevardnadze és George Shultz között. Eduard Sevardnadze és George Shultz moszkvai megbeszélésein áttekintet­ték a szovjet—amerikai kap­csolatok kérdéseit, s Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozójának előké­szítése jegyében megvitattak néhány nemzetközi kérdést — közölte a TASZSZ szovjet hírügynökség. A legnagyobb figyelmet azoknak a bizton­sági kérdéseknek szentel­ték, amelyek az atom- és űr­fegyverzetekről folytatott szovjet—amerikai tárgyalá­sok tárgyát képezik. A Gorbacsov—Reagan találkozó előkészületeiről targ>al Moszkvában George Shultz amerikai külügyminiszter (jobb­ról). Mellette szovjet kollégája, Eduard Sevardnadze (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Róbert McFarlane, az elnök nemzetbiztonsági tanács­adója, Artur Hartman, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, Paul Nitze, az éln<jk és a külügyminiszter fegyverzetkorlátozási ta­nácsadója, Rozanne Ridge­way külügyi államtitkár, Matlock, az elnök tanácsadó­ja Európával és a Szovjet­unióval kapcsolatos kérdé­sekben, valamint Palmer ál­lamtitkár-helyettes. ______________—______________________________________________ E urópai kulturális fórum (Folytatás az 1. oldalról) Zene- és Színházművészeti Akadémia rektora, valamint Borisz Kulikov, a moszkvai Csajkovszkij Zenekanzer- vatórium rektora. Az egymás kultúrájának mi elismerésével foglalkozó munkabizottság eszmecseré­jében a magyar küldöttség tagjai közül Vitány Iván, Miklós Pál, az Iparművésze­ti Múzeum főigazgató-he­lyettese, Bereczky Lóránd, a Nemzeti Galéria főigazgató­ja, Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazga­tója, Király István akadé­mikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, Méray Kata­lin, a Műcsarnok igazgatója, Simó Ernő, a Színiház- és Filmművészeti Főiskola és Somogyi József szobrászmű­vész, a Képzőművészeti Fő­iskola rektora, továbbá Sza­bolcsi Miklós, az Országos Pedagógiai Intézet főigazga­tója és Vályi Gábor, az Or­szággyűlési Könyvtár nyu­galmazott főigazgatója vesz­nek részt. CIA-TERV Reagan vizsgálatot rendelt el Rónáid Reagan amerikai elnök vasárnap ,szigorú vizsgálatot” rendelt el an­nak kiderítésére, hogy mi­ként kerülhettek a The Wa­shington Post egyik újság­írójának kezébe a .Moamer el-Kadhafi megbuktatására kidolgozott titkos CIA-akció dokumentumai. Az elnök ez­zel egyidőberi „megfejelő in­tézkedéseket” követelt, hogy a jövőben elkerülhessék a hasonló kiszivárogtatásokat.-h--------------------------------­Megállapodás trobotovepülágépeik hollandiai telepítéséről A tárgyalásokon szovjet részről jelen volt Georgij Kornyijenko, a külügymi­niszter első helyettese. Vik­tor Komplektov külügymi­niszter-helyettes, Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Alexandr Besszmertnih és Csernisev, a külügyminiszté­rium kollégiumának tagjai, valamint Juli) Kvicinszkij, különleges megbízatású nagykövet. Amerikai részről jelen volt Hans van den Broek hol­land külügyminiszter és az Egyesült Államok hágai nagykövete hétfőn kézje­gyükkel látták el a két or­szág megállapodását az ame­rikai röbotrepülőgépek tele­pítéséről Hollandiában. A megállapodást ' a holland parlament elé terjesztik. A rakéták befogadásáról a kor­mány a múlt pénteken ho­zott döntést. Amennyiben a parlament ezt jóváhagyja — ami nem kétséges, mert ehhez egysze­rű többség elegendő — ak­kor ez jogerős nemzetközi egyezménynek ’ tekinthető, amelyet újabb kormány vagy más összetételű parlament nem mondhat fel a másik fél hozzájárulása nélkül, A Lubbars-lkormány többséget élvez a jelenlegi parlament­ben. Ha a vita mégis az egyezmény elutasításával végződnék, a kormány azon­nal lemondana. Az ellenzékben lévő szo­cialista párt vezetősége azon­ban bejelentette: ha az 1986 májusában tartandó parla­menti választáson a párt győz és kormányra kerül, fe­lül fogja vizsgálni a rakéta­telepítésről hozott döntésit. Az előrejelzések és a leg­utóbbi hetekben tartott he­lyi választásokon a szocia­lista párt jelentős előretöré­se valószínűvé teszi a szo­cialista győzelmet. A kereszténydemokrata— liberális koalíció — aligha­nem washingtoni nyomásra is — ezzel az egyezménnyel véli elréteszelni a felülvizs­gálás útjait. AZ ÚJ LENGYEL PARLAMENT Az októberben megválasz­tott lengyel képviselőik szer­dán vonulnak be először a szejim plenáris üléstermébe, hogy a parlament nyitóülé­sén megválasszák a szejim különböző testületéit, az ál­lamfői funkciót ellátó állam­tanácsot, és a kormányfőt. A lengyel és a külföldi sajtó megkülönböztetett, és nem csupán ennek az ün­nepélyes aktusnak szóló, tar­tós érdeklődésénék tudható be, hogy kibővítették a pát- kó alakú ülésteremben a sajtópáholyt. Bizonyára lesz változás a képviselői székso­rok elrendezésében is, mint­hogy az új parlamentben — a Lengyel Egyesült Munkás­párt és . a vele szövetséges két párt tudatos politikájá­nak eredményeként — a ko­rábbinál lényegesen több a párton kívüli képviselő. A három párthoz tartozó képviselők már az első ple­náris ülés előtt megalakítják parlamenti ■ frakciójukat — lengyel szóhasználattal. — klubjukat. Ügynevezett kép­viselői köröket hozhat létre a szejmben képviselt három világi jellegű vallási szer­vezet is. Hír szerint a LEMP frakcióján belül lesz egy- egy szakszervezeti aktivis­táikból és ifjúsági vezetőkből álló képviselői csoport is. Ha már az ifjúságról esett szó: el kell mondani, hogy az új szej.m alaposan meg­fiatalodott. Míg a régi tör­vényhozásban a képviselők­nek több mint a fele volt ötven éven felüli, addig az újban több mint a fele fia­talabb ötven évesnél. Az új szejim szó szerint is új. A 460 képviselőből csak 87 ült ott az ülésterem padjaiban az előző öt évben is, a töb­bi honatya „kezdő” a kép­viselői pályán. A kis parla­menti számtanból még egy figyelemre méltó összefüg­gés: a LEMP frakciójában azelőtt csaknem minden második képviselő kb-tag is volt, ma csupán minden ti­zedik az. Még radikálisab­ban csökkent a legfelső pártvezetők (pb-tagok, kb- titkárok) aránya, amiben az állami és pártfunkciók ösz- szelkapcsol ásnak kerülése nyilvánul meg. Hasonló ten­dencia figyelhető meg a másik két párt: az Egyesült Néppárt és a Demokrata Párt képviselői frakciójában is. A szerdai ülésen választja meg a szejim saját szerveit, minden kelőit az elnököt, akit lengyelül marsallnak neveznek. Néhányszor oko­zott már mulatságos fordí­tási hibát ez a sajátságos titulus. De a szejim elnöke niem katona, még ha van is marsallibotja. Az elnökön kí­vül megválasztják az elnök­helyetteseket is, valamint tanácsadó testületüket, a frakcióvezetőkből és esetleg a képviselői körök vezetői­ből álló szeniorok konvent- jét. Az első ülésen jönnek lét­re a legfontosabb állandó szejmbizottságok is. Számúik az előző parlamenti időszak végén 20 volt. Megválaszt­ják majd a szejm 10 titká­rát is, akik a jegyzőkönyve­ket, a felszólalók listáját vezetik, és szavazáskor a szavazatokat számlálják. Ez utóbbi néha nem is olyan egyszerű dolog: mostanában egyre ritkábbak voltak az egyöntetű szavazások, már­pedig a szejm-szabályzat szerint a képviselőknek nyíl­tan, ' kézfeltartással adják tudtül véleményüket. Ezért is szereltek fel tavaly az ülésteremben egy elektroni­kus szavazatszámláló beren­dezést. Amikor a képviselők szer­dán elfoglalják helyüket az ülésteremben., az eskü szö­vegén kívül első hivatalos dokumentumként az állam­bíróság új személyi összeté­telére vonatkozó javaslatot kapják kézhez. Az 1982-ben létrehozott szerv adott eset­ben azt ítéli meg, hogy ma­gas rangú állami vezetők hivatali teendőik ellátása közben nem követnek-e el alkotmánysértést. Az állam- bíróságot a szejm választja, tagjai jiem képviselők. Az előző parlament életre hív­ta az alkotmánybíróságot is, amely a törvények és az al­kotmány összhangja fölött őrködik. Tagjait azonban még nem választották meg, ez a feladat december 1-ig az új szejimre vár. Az új szejm arról is dönteni fog, hogy válasszon-e újból tár­sadalmi-gazdasági tanácsot. EZt a konzultatív szervét az előző törvényhozás ala­pította meg,'tagjai nem kép­viselők, hanem kívülállók, á,kilk mintegy a közvélemény nevében véleményezik a ké­szülő törvénytervezeteket, „megsúgják” a parlament­nek, hogy egy-egy törvény milyen fogadtatásra számít­hat majd a társadalom ré­széről. A szerdai ülés elején még üreseik lesznek az államta­nács és a kormány tagjai részére kijelölt padsorok. Előbb az államtanácsot vá­lasztják meg; a kormány tagjainak helye még ezután is üresen marad. A menet­rend a következő: miután a miniszterelnök szerdán kor­mánya nevében benyújtja lemondását, a parlament csak az új kormányfő sze­mélyéről dönt. A miniszter- elnök viszont csak a néhány nappal később sorra kerülő második parlamenti ülésen terjeszti elő javaslatát ka­binetje személyi összetételé­re vonatkozóan. Ekkor tart­ja meg hagyományos prog- raimbeszédét is. Argentin szeizmográf között egy ilyen voksolás legfeljebb helyi érdeklődésre tarthat számot, most azonban a világsajtó is vezető helyen foglalkozott az eseménnyel. A rendhagyó figyelem Dél- Amerika második legnagyobb országának különleges körül­ményeire vezethető vissza. Sokéves véres katonai dikta­túra után egy „civil” ügyvéd, Raul Alfonsin szerezte meg az elsöprő többséget a junta bukását |követő elnökvá­lasztásokon, és lmost nem ke­vesebbnek kellett eldőlnie, mint annak; örzi-e, meg­tartotta-e az államfő polgári radikális pártja (URC) a többség bizalmát. A válasz az ország egész jövőjét befo­lyásolja. Hiába ül az elnök a Casa Rosadában, a Rózsaszínű Házban, ha a városokban, a tartományokban és persze el­sősorban a nemzetgyűlésben vele ellenséges többséggel kell számolnia. Gondoljuk csak végig: a polgári elnök népszerűsége érthető volt abban a pillanatban, amikor megszüntette a gyűlölt egyenruhások brutális ural­mát, véget vetett a politi­kai gyilkosságoknak és kín­zásoknak, s legalább erkölcsi elégtételt szolgáltatott a ki­lencezer „eltűnt” hozzátar­tozóinak. De ugyanez az el­nök inehezebb feladattal néz szembe, ha meg kell kezde­nie a fantasztikusan súlyos gazdasági-társadalmi örök­ség felszámolását, ha az inf­láció és a munkanélküliség belátható időn belül, egysze­rűen megszüntethetetlen ré­Raul Alfonsin Argentínában tartományi és ihelyhatósági választásokat tartottak, s részleges parla­menti szavazásra is sor ke­rült. Normális körülmények mével kell szembenéznie. Pontosan ebben bíztak a le- ritézlett rend most bíróság előtt álló képviselői, a tö­meggyilkossággal vádolt tá­bornokok és tengernagyok, akik a választások közeled­tével egyre szemtelenebb vá­laszokat adtak bíráiknak. Számításuk azonban nem vált be. Amikor most az Argentin nép többsége ismét Alfonsin pártjának képviselőit küldte a helyi és központi törvény- hozásba, mem akármilyen érettségről tett tanúságot egy nem akármilyen politikai pillanatban. A szavazás ered­ménye egy sók szenvedést átélt nagy nép messzehang- zó üzenete .arról, hogy a de­mokrácia helyreállítása, megőrzése mindennél fonto­sabb. Hogy a hatalmas ne­hézségek ellenére is annak megakadályozása a legfőbb feladát, hogy visszatérjenek, újra erőre kapjanak a véres közelmúltnak az utóbbi idő­ben nagyonis mozgolódó kí­sérteiéi. Harmat Endre A Berlinben tárgyaló Leopold Gratz osztrák külügyminisz­tert fogadta Erich Honecker (Telefotó — AP—MTI—KS) Hétfő esti kommentár

Next

/
Thumbnails
Contents