Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-05 / 260. szám

1985. november 5., kedd Somogyi Néplap 3 Energiaprognózis a télre Hosszútávú befektetések Uzembehelyezés üzem közben Szívesen felednénk az idei zord telet. Czipper Gyula ipari minis zteiihelyet te s az energiaellátás megbízhatósá­gáról, a téire való készülő­désről mondta: — A hideg idő okozta többletfelhasználás félmillió tonna kőolajjal egyenértékű volt. Ugyanakkor az ener- giakonlátozás okozta terme­lés kiesés, az elmaradt ex­port pótlásához jelenleg is Azért, hogy az idén mégse több energia szükséges, -legyenek gondjaink, e több­letfogyasztás jelentős részét jobb energiagazdálkodással, takarékossággal kell ellensú­lyoznunk. A várható fölhasz­nálás összegében azonban így is nagyobb lesz, ezért pótló­lagos forrásokról kell gon­doskodnunk. Készleteink a télen meglehetősen leapad­tak, azokat is folyamatosan fel kell tölteni, hogy legye­nek tartalékaink. Ehhez, ahol csak lehet, több ener­giahordozót kell termelnünk, ám többet kell importál^ mink is. Így például a la­kosságnak több brikettet, szenet hozunk be; bővítjük a föld alatti gáztároló ka­pacitást. Így a télre több földgázt leszünk képesek tartalékolni. A felhasználó tartalékai Számításaink szerint a ter­vezettnél egy százalékkal lesz nagyobb a fogyasztás az Idén. Ez kemény feladat elé állítja az egész gazdaságot, főként az ipart. Nem kell mindenáron pótolni az emer- giakorlátozás okozta terme­léskiesést: csak akkor, ha az illető termék gazdaságosan előállítható, exportálható. Ugyanakkor, kiváltképp az energiaigényes ágazatokban úgy kellene növelni a ter­melést, hogy az energiafo­gyasztás eközben egyáltalán ne nőjön, azaz a fajlagos felhasználás csökkenjen. Az első félév eredményei nem a legjobbak. Ezért választot­tunk ki nyolcvannégy válla­latot — amelyek egyben a legnagyobb energiafogyasz­tóik —, és meghatároztuk, mennyi energiát vehetnek igénybe terveik teljesítésé­hez. Ennél többet csak je­lentős felárért kapnak. Ezen­kívül több mint kétszáz vál­lalattal állapodtunk meg a helyszíni vizsgálatok után, éves energiafelhasználásuk mérséklésében. Az energiagazdálkodás ra­cionalizálásának további le­hetőségeit mindenhol kutat­ni kell. Főként az abszolút megtakarítást eredményező módszerek, eljárások, beru­házások élveznek előnyt. A termelés többletét viszonylag egyre . kevesebb energiával kell előállítani. Ez a köve­telmény nemcsak energeti­kai szempontból fontos. Hi­szen a korszerűbb eljárás mindig kevesebb energiafel­használást feltételez amiből következik: nemcsak . az energiatechnológiai ésszerű­sítéseknek, a mikroelektro­nika, az automatizálás ener­getikai felhasználásának tu­lajdonítunk nagyobb jelentő­séget hanem más, látszólag az energetikán kívüli folya­matoknak is. A kohászat, a nehézvegyipar az építő- anyagterme'lés korszerűsíté­se egyben energiamegtaka­rítást is jelent. Tehát a ter­melés szerkezetének célsze­rű átalakítása, magasabb fo­kon feldolgozott termékek gyártása viszonylag keve­sebb energiát kíván, mint például az alapanyaggyártás. Űj erőművek 1990 után — Évről évre mégis több energiára lesz szükségünk. Milyen mértékben tudjuk importból, illetve hazai for­rásokból fedezni ezt? — A hetedik ötéves terv időszakában az energiafo­gyasztás évi egy százalékos növekedésével számolunk, ezen belül a vitlamosener- gia-itermelés három száza­lékkal lesz nagyobb. Az im­port reálisan csak földgáz­ból növelhető valamelyest. E számok nem tűnnek nagy­nak a tervidőszak végéig, mégis 11 százaléknyi hazai termelésnöveléssel kell szá,- molnunk. Kőolajból, föld­gázból a termelés várhatóan nem növelhető. Legfőképp a Paksi Atomerőmű két újabb blokkjának belépése jelent lényeges többletenergia-for­rást, ez 1990-ig fedezi az igényeket. — És később? — A viillamosanergia-im- portot, amely ma egyharma­da a teljes fogyasztásnak, előre várhatóan nem növel­jük. Igényeinket alapvetően új hazai erőművek építésé­vel szándékozunk kielégíte­ni. A villamos energiafo­gyasztás, ha, ahogy tervez­zük, évente 3 százalékkal nő, akkor az 1990-es évek elején kell az első új erőművi blokknak belépnie. Sok vál­tozatot dolgoztunk ki és vizsgáltunk meg. Ezek alap­ján ma az atomerőmű to­vábbi bővítése az optimális megoldás. — E tervek a jelenlétinél kisebb mértékű villamos energiafogyasztás-növeke­dést feltételeznek. Mi törté­nik, ha mégis gyorsabban nő az igény? — Az energiagazdálkodás racionalizálásának 'kor­mányprogramja a jövőben lényegesen nagyobb előny­ben részesíti a villamosener- gia-tafcarékossáigot; a pályá­zati rendszert ennek megfe­lelően módosítottuk. A vil­lamos energiaigény mértéT kére a fogyasztás hatásfoka, az ipari termelés szerkezete, és a lakossági fogyasztás, van hatással. Ezeken belül is sok­féle eszközzel kívánjuk ösz­tönözni az áramtakarékossá­got, főként a viszonylag sók villamosenergiát felhasznál ló ágazatokban. A lakossági fogyasztás mértéke nálunk ma 20—30 százalékkal ala­csonyabb, mint Csehszlová­kiában és az NDK-ban, és csak fele-harmada az ipari­lag fejlett országokénak. Új gázfogyasztók — Az elmúlt években a villamos energia mellett a gázfogyasztás nőtt dinami­kusan a lakosság körében. Folytatódhat-e ez a tenden­cia? — Ma mintegy halszázezer háztartásban van gáz. E szám további gyarapítására elsősorban az erőművi föld­gáz helyettesítése révén ke­rülhet sor, mivel földgázfar- rásaink a Jamlbiurgi gázveze­ték üzembehelyezéséiig szá­mottevően nem bővíthetők. Így a terviek szerint mintegy száznyolcvan-kétszázezer új háztartást kapcsolhatnak a hálózatba, főként a gázzal már ellátott településeken. — A szénbányászat terme­lése néhány éve csökken, mi­közben a bányászok erejü­kön felül teljesítenek, sokan évi 50—60 túlműszakot is vállalva. Várható-e változás ezen a területen? — A szénbányászat, nem lebecsülve az emberi erőfe­szítéseket, csak akkor tud feladatának megfelelni, ha gazdálkodási feltételei stabi­lizálódnak. A miniszter-ta­nács néhány hónapja megvi­tatta a szénibányászat helyi zetét, és intézkedéseket ho­zott. Egyebek között a bá­nyavállalatok terven felül 700 millió forintot költhet­nek gépesítésre, a technikai eszközök fejlesztésére, a bányabali körülmények ja­vítására. Emellett viszont meg kell oldani a bányászok utánpótását, s mérsékelni kell a létszámcsökkentés üte­mét. Ennek érdekében a kormány már most emelte a sízénüzemi dolgozók jövedel- mezési lehetőségeit. Mind­ezek segítséget adnak a szénbányászatnak, de fel­adataink teljesítése így sem könnyű, s a továbbiakban is számítanunk kell a bányá­szok kemény munkájára. Trömböczky Péter Pontosan a vállalt határ­időben, tegnap üzembehe­lyezték a szennai Zselici Táj Termelőszövetkezet há­romezer tonnás terménytáro­lóját a kaposfői és kapós- mérői szövetkezettel közö­sen létesített szárító szom­szédságában. A hivatalos üzembehelyezés pillanatá­ban a tárolóban már több, mint liáromezer tonna ku­korica volt, vagyis a szövet­kezet már jóval előbb hasz­nálatba vehette az új létesít­ményt. — Köszönhető ez a kivi­telezőnek, az Invest gmk- nak — mondta dr. Csima Ferenc, a szövetkezet elnöke —, akik rugalmasan, átérez­ve gondjainkat, meghallgat­va igényünket, úgy végezték a munkájukat, hogy már a kivitelezés közben használ­hattuk a .tárolót. Van 'ennek a beruházás­nak más tanulsága is. Ez év elején határozott a szövetke­zet a tározó építéséről. Az Agrober által hétmillió hat- százh us zoinki len ceze r forint költséggel tervezett létesít­mény kivitelezői verseny- tárgyalása április 2-án volt. Négyen tettek ajánlatot a megépítésére, 10,8 (!) és 8,8 millió forint között. Mivel a legalacsonyabb beruházási összeg is magasabb volt a tervezettnél, a szövetkezet újabb versenytárgyalást szervezett. A Böhönyei Álla­mi Gazdaság, a városgazdál­kodási vállalat, az Univer­sum gmk és az Invest gmk közül végülis ez utóbbi nyer­te el a munkát hatmillió há­romszázhuszonötezer forin­tos ajánlatával. Május 8-án vonultak fel, kezdtek a tá­roló építéséhez, és október 21-én megtörtént a létesít­mény műszaki átadása. De úgy szerveztek, úgy dolgoz­tak, nogy a szövetkezet ara­táskor máir el tudott itt he­lyezni zabot, és októberben a közös szárítóról már ide jö­hetett a kukorica. — Gyakorlatilag öt hónap alatt elkészült a tárolónk — mondta az elnök —, s ez ön­magában is figyelemre mél­Ha élne, ma ötvenkét esz­tendős lenne Kálmán István, az államvédelmi hatóság sor­katonája, aki 1956. október 30-án életét áldozta a buda­pesti pártház védelmében. Az 1983-ban felavatott sír­emlékénél tegnap délelőtt elivtársai és családtagjai gyülekeztek, hogy a kegye­let virágaival emlékezzenek. A Himnusz elhangzása után Deutsch István, a községi pártbizottság végrehajtó bi­zottságának tagja,, a terme­lőszövetkezet erdésze méltat­ta az ibarosberényi születésű Kálmán István életútját, aki huszonhárom évesen vesztet­te életét. Mai fegyver társai, a belügyminisztérium tiszt- helyettesei díszőrséget áll­tak tegnap a sírnál. A buda­pesti pártbizottság koszorú­ját dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője és Vancsura Jó­zsef, a csurgói városi jogú tó .tény egy csaknem hat és fél milliós létesítménynéL További töprengésre ad­hat okot az is, hogy vajon miért vállalja ugyanazt a feladatot csaknem kétszer annyiért az egyik építő, mint a másik? A tegnap üzembe helyezett tároló bizonyítja: lehet beruházni gyorsan, pontosan, jól — és nem. utolsósorban olcsón. nagyközségi pártbizottság titkára hozta el a sírra. A kegyeiét virágaival' emléke­zett a megyei rendőrkapi­tányság Kálmán István ne­vét viselő KlSZ-alapszerve- zetének nevében Sasvári Ist­ván és Falvai László főhad­nagy, valamint Horváth At- tiláné. A p>écsi rendőrkapi­tányság járőr alosztályának ugyancsak Kálmán István nevét viselő KlSZ-alapszer- vezetének hevében Nagy Al­bert nyugalmazott alezredes, Májer György törzsőrmester, alapszervezeti titkár, Gelb Sándor és Németh Attilg törzsőrmester koszorúzott. A nagyatádi ,rendőrkapitány­ság virágait Puskás József főhadnagy hozta el az em­lékműhöz. Koszorúkkal tisz­telegtek a hősi halált halt sorikatona emlékművénél az iharosberényi pártbizottság, a tanács; a helyi üzemek, a tömegszervezetek, az iskola képviselői is: Koszorúk Kálmán István sírjára Változik a termelés, tanulnak a Újabb AFB kötvény változatok ,,A szövetkezetek segítsék tagijaik rendszeres képzését, szakima|i és általános művelt­ségűk gyarapítását; támogas­sák a 'területükön működő oktatási intézményeket •— így kezdődik azoknak a felada­toknak a sora, melyeket a megyei Teszöiv elnöksége a termelőszövetkezeti közmű­velődés és oktatás helyzeté­nek értékelése után fontos­nak tart. A testület a közel­múltban vitatta meg a kö­zös gazdaságok fejlődése szempontjából korántsem le­becsülendő kérdéscsoportot, s a megyére vonatkozó tapasz­talatokat, iránymutató meg­állapításokat — az elnökség állásfoglalásával együtt — el­juttat j'ák /valamennyi somo­gyi téeiszlbe. Az utóbbi években nagy­fokú termelésszerkezetvál- tozás zajlott le jóniéhány so­mogyi termelőszövetkezetben. Régi dohánytermesztő té- eszekből eltűnik, illetve ép­pen csak „mutatóban” ma­riad mag ez a korábban sok pénzt hozó árunövény, s más lép a helyébe; sokhelyütt, ahol korábban dívott a szán­tóföldi kertészkedés, ma nyo­ma sincs már paprikának, paradicsomnak; itt a sertés-, oitt a szanwalsmiarha-ágazatot szüntették meg ... Ezek a változások 'is közrejátszanak abban, hogy jóllehet a so­mogyi téeszelkben több mint 5700 szakmunkás dolgozik — 45 százalékuk fiatal —, szá­muk az utóbbi óvdkben egy­re csökken. Nőtt viszont a nem mezőgazdasági szakmun­kások aránya. Ha figyelem­be vesszük, hogy ugyanebben az időszákban erősödött a többnyire ipari jellegű mel­léküzemági, kisegítő tevé­kenység, részén magyaráza­tot kaphatunk az arányelto­lódásra, hiszen ott, ahol ab- báhagyták a gyümölcs- és zöldséglkenfészkedést, szűkí­tették az állattenyésztés kö­rét, az ottani szakmunkásokat nem állíthattunk eszterga- padok, fröccsöntőgiépek vagy éppen szalagfűrész mellé, vagyis: .indokolt ivóit gébek­hez értő szakmunkásak és betanított munkások képzése is. Ez azonban csak az arány- eltolódást indokolja, azt nem, hoigy miiért van az állatte­nyésztő telepeken kevesebb szakmunkás, miiint amennyi kellene. Találni olyan pél­dát, hogy a 'lakóhelyi, a mun­kahelyi körülmények, a szak­ma anyagi és erkölcsi meg­becsülésének formái nem elég vonzóak. A szakmai képzést már eleve kizárja, hagy a téeszekben dolgozó fiatalok 6-8 százaléka nem fejezte be az általános iskolát. Nő a 30 éven aluli fiatalok aránya — már meghaladja a 30 száza­lékot —, így ez a bizonyos 6-8 százalék is mind több olyan fiatalt jelent, aki idő előtt búcsút mondott az ál­talános iskolának... Lassan emelkedik a kö­zépiskolát végzett téesz^dol­gozófc számig Somogybán: ma több mint 2200-an vannak. Rájuk a munkahelyi vezető szerepe várna, ha^ vállalnák a véle járó felelősséget. A somogyi településeken élő, dolgozó agrárértelímiség fő feladata a mezőgazdaságii termelés, az eredményesség növelésének segítése — e szakemberek azonban a fa­lusi élet minőségi alakulásá­ban iis fontos szerepet ját­szatták. Hatékony pezsdítői tehetnek például a termelő- szövetkezeteikben folyó kul­turális és , közművelődési munkának. Számuk 1980 óta egyötödével emelkedett s ma miár eléri az 1100-at; részt vállalnak .az agrárklubok, az ifjúsági klubok, a különféle körök munkájából. A me­gye termelőszövetkezetei évente 9—10 millió forintot költenek kulturális célokra, s 5—6 millióval támogatnak közművelődést szolgáló intéz­ményeket. Az agrárórtelmiség mind több tagja vállalja előadás­sorozatok megtartását. Az általános és a szakmali mű­velődésit elősegítő programok szervesen illeszkednek a községi tanácsok, illetve a művelődési házak terveibe, következésképp mindaz, amiit az adott területen a ter- meMszövetikezet a közműve­lődésért tesz, az egész tér­ségnek, valamennyi ott élő embernek a hasznára válik. Hernesz Ferenc A közelmúltban kibocsátott első változó kamatozású köt­vény sikere láltltán az Álla­mi Fejlesztési Bankban to­vább kívánják szélesíteni a lakossági és vállalati befek­tetési formákat, újább köt- vényváltozatokat készítenek elő. Miint ismeretes, ^augusztus­ban a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat ál­tal kibocsátott váltakozó ka­matozású kötvények — ame­lyek néhány nap alatt el­fogytak — eltértek a koráb­biaktól, a kamat nagyságát a kibocsátó vállalat jövedél- mlszőisiéglétől tették függővé. A révérték 9 százalékának megfelelő kamatot a kibocsá­tó vállalat garantálja, ezen felül a nyereségtől függően 1-4 százalék kamatot fizet a kötvényeikre. Ez a forma nagyobb kockázatot jelent a befektetőiknek, viszont ked­vező esetben nagyobb hasz­not is' ígéir. A változó kama­tozású kötvény sikere azt bi­zony ltja, hogy a befektetők hajlandók kockázatot is vál­lalni értékpapír-vásárlásaik-1 nál. Ezért az Állami Fejlesz­tési Bankban olyan befekte­tési formák előkészítésével foglalkoznak, amelyeknél a hozam nagyobb mértékben függ a kibocsátó gazdálko­dásának jövedelmétől. Ter­vezik, hogy tovább csökken­tik egyes jövőben kibocsá­tandó értékpapírok fix kama­tát, növelve ezzel a vállalati 'gazdálkodástól függővé váló kámatréiszt. Egyelőre gondot az jelent, hogy a leendő. ki­bocsátóik, vállalatok idegen­kednek .ilyen értékpapír for- galamlba-hozatalától. Ez ugvánlis megkövetelné, hogy gazdálkodásukról rendszere­sen és mélyrehatóan tájé­koztassák az értékpapír-vá­sárlókat. Az értékpapírok kínálatá­nak szélesítésére a közeljö­vőben olyan kötvény kibo­csátása lis válható, amelynek tulajdonosai nem évenként, hanem csák a lejárat után kapják meg befektetett pén­zük után a kamatos kamatot. Így amennyiben 6000 forin­tért vásárolnak ilyen érték­papírt, 5 esztendő elmúltá­val 10 000 forintot kapnak kézhez. A kötvény korántsem csu­pán a vállalatok és a nagy jövedelemmel rendelkező magánszemélyeik befektetési formája. A barikban tapasz­talják, hogy a nyugdíjasok és a nyugdíj előtt állók kö­zül is sokan vásárolnak ér­tékpapírokat, hogy megtaka­rított pénzük kamataival egészítsék ki jövedelmüket. Ehhez az igényihez alkalmaz­kodva az Állami Fejlesztési Bankiban fontolgatják olyan értékpapírok kibocsátását is, amely után évente többször fizetnének kamatot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents