Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
1985. november 30., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TAJAK, EMBEREK NHMHK KALAPJÁN „Én Siófokon jutottam, levegőhöz!” És milyen ez a siófoki levegő? Köhög- tetős. Különösen ilyenkor tél elején. Kora délután leszáll a köd, majd elkeveredik a sötétséggel, a magányosan bandukolok melankóliájával. Vau, akinek, árt ez a levegő. A „szíveseken”, hörghurutra hajlamosökon kívül légi inkább azok szenvedtek tőle, akik a szellemi értelemíben vett társtailamság ködébe glabailyodva róják a nyár-felperzselte utcákat... Iby András nem melankolikus alkat. Széles karlimájú kalapján ködfoszlányökkal vág át a téren, szálas alakját sokáig látni a cse- nevész bokrok, épület-árnyak között. Valahová mindig síiét. Németóra a TIT-ben, előadás a könyvtárban, vagy éppen az unokáihoz megy, akik nem nélkülözihetiik a nagyapát. Nem bolyong céltalanul, elgémberedett lélekkel, a harsány nyár rikító emlékeivel bíbelődve. Fogasra akasztjá 'kabátját, kalapját, hangja — tanáros, érces hangija —meg- aendül a villanyfényben, körülnéz, akad-e beszélgető társ, amíg az óra, az előadás, a pódiumműsor a színház megkezdődik; ő az, aki biztosan eljön az író—olvasó találkozóra, a kiállításmegnyitóra,' s ő az, alki egészen biztos, hogy megtöri az elkalandozó figyelműik kínos hallgatását miután az előadói asztaltól elhangzott a szokásos felszólítás: „Kérdezzenek, szóljanak hozzá a témához!” — Én Siófokon jutottam levegőhöz —, mondja —, s nékem ez a levegő megfelel. Engem a kisvárosi közeg „nem fojtogat”, talán mert /tanítva, tanulva szoktam hozzá, és alapvetően romantikus alkatom ellenére sohasem voltak illúzióim. A nemzedékemet nem kényeztette el a történelem: örültünk, hogy átvészeltük a háborút. Mi még emlékszünk rá, hogy milyen nagyszerű érzés azzal a tudattal jámi-kelni, hogy a világ ^legszerencsésebb emlbere vágyók, mert élhetek. Mit számít ilyenkor, hogy van-e az embernek megfelelő ruhája, lakása, egzisztenciája ... Sokéves talb'i, mötjd siófoki szolgálat Után jutottam olyan lakájhoz, amelyben fürdőszolba is volt... Szóval, a „(boldogult úrfi kor” lehetett volna boldogabb is. Még a gyerekkori emlékei közé is árnyékok lopakodtak. A gazdatiszt apa sokszor köiltöziködött népes családjával, különösen a gazdasági válság idején. A leg- kiseb fiú már Kaposváron eszmélt. „Hatéves lehettem ... Apám kézen fogott és végigsétált velem az Anna utcán... Május volt, virágos, illatos az Anna utca.” Kaposváron járt elemibe, azután nyolc évig a híres Somssidh gimnáziumiba. Egy ideig bejáró is volt, ment mliután apja állása megszűnt a megyeszékhelyen, elköltöztek öreglakra „Ódon, bolthajtásos postamesteri ház ... Nemrég kerestük a feleségemmel, de már eltűnt... Apám alkalmi munkákat vállalt ez időben, s csak Észak-Erdély visszacsatolása után kapott ismét állást.” A család erdélyli eredetű. A hagyomány szerint az Ibyek őse ama francia tüzérek egyike volt, akiket a Napkirály küldött II. Rákóczii fejedelem szolgálatára. Az apja tehát visszatért Erdélybe, de a fia Kaposváron maradt. Mehetett volna Nagyváradra, de nem akart. Apja megértőnek bizonyult. Néha meglátogatta. „Többnyire az állomáson találkoztunk. Megnézte a bizonyítványomat, beszélgettünk egy kicsit, azután felszállt a vonatra. Sietett vissza a szülőföldjére ...” Nem volt em|inens tanuló, de jó nyelv- érzéke korán megmutatkozott. A latin mellett németül, angolul tanult, s mint az önképzőkör buzgó tagja, műfordítással is próbálkozott. A négy évvel fiatalabb Fodor András szintén a gimnázium önképzőkörében bontogatta szárnyalt, s a virtuóz módon rajzóló Szász Endre az osztálytársa volt. Rengeteget olvasott, különösen a romantikusok érdekelték. Meglepő könnyedséggel fordított le egy Keats-verset, de az ijgazii meglepetés az volt, hogy a neves költő, Ta- káts Gyula megdicsérte érte. 1 Érettségi után Pécsen, a Szent Márk kollégium lakójaként kezdett ismerkedni a róKÖDFOSZLÁNYOK ötveníhétben Tby Andrást ismét megkísérti a főváros és az egyetem szelleme. Turóczy professzor tanársegédnek hívja. Csakhogy ekkor már családos ember, s a fizetése csaknem 3000 forlinf. A tanársegédi illetmény ennek a fele sem lett volna. No és a lakás... Budapesten! Három nap, három éjszaka vívódott. Végül legyintett. Késő, mondta szomorúan, és bement a gimnáziumba. ötvenkilencben költöztek Siófokra, s azóta mostanáig — nyugalomba vonulásáig — a Perczel Mór gimnázium tanára volt. — Itt mindent újra kezdtünk. 1964-ig egyetlen szobában laktunk, s évek telitek el, mire ezt a mostani, számomra nagyon kedves lakást megkaptuk. Itt nekem egy külön „barlangom” van.. Mondom: Siófokon jutottam levegőhöz: itt ugyanis az első perctől kezdve éreztem, hogy számítanak a munkámra, a tudásomra, az ambícióimra. Nem kezeltek másodrendű emberként. Még a versírást 'is itt kezdtem el újra. Több mint húsz éviig irodalmi színpadot vezettem, s ötvenéves koromban — igaz, mások biztatására — a doktori disszertációmat is megírtam Kleist novelláiról. Néha publikálok a Somogyi Néplapban, a Somogybán... Félreértés ne estek: sosem tartottam miagam költőnek rendezőnek. Tanár vagyok. Tanár, aki mellesleg ír is, rendez is, aki szívesen tart előadásokat közművelődési fórumokon, A gimnáziumban Klári lányom vette át az Gsztélyamait és az irodalmi színpadot. Ö is magyar—német szakos. Két unokám van ... A „barlang”. Nyugalmas óráiban itt látogatják mpg kedves barátai, a német költészet klasszikusai Goethe és Schiller, a romantikus Hölderlin s a „vad” Kiléist, aki Szerh Antal szerint „beteg remekműveket” alkotott. Nemrég egy legendás könyvtárról beszélgettünk mely az édesanyjáé volt, s igazság szerint itt volna a helye a „barlangban”. Több nlagy magyar költő dedikált kötete tartozott a gyűjteményhez. Például Petőfi első kiádású János vitéze és Kisfaludy Sándor költeményei. A házigazda őriz egy sárgás fényű gyászjelentést, mely anyai ősének, Matkovlich János 1848—49-es honvéd századosnak elibunytáról tudósiíitotta az ismerősöket 1888-ban. (A gyászoló atyafiság között DUkai Tafcáts nevűefc is vannak.) Nos, ez a „falábú” Matfcoviidh János (aki Komárom ostrománál Jólkai édesanyjának segített hur- colkodrai) rokonságban állt dr. Kovács Pállal, a győri Hazánk szerkesztőjével, Petőfi és Arany barátjával. Gyaníthatóan tőle kerültek a családihoz az értékes kötetek. — Vajon, hol lehetnek? — Kii tudná azt megmondani? Eltűntek a háborúiban. Apámiék erdélyli költözködései közben valahogy elosavarogtafc... Nemcsak az embereknek, a könyvieknek is megvan a maguk Odüsszeiája. mai joggal. írtak pedig akkoron 1944-et... Az egyetemet csakhamar bezárták. Iby Andrást a többi ^leventével” együtt Körmendre vitték. Katonarulha, kiképzés, majd egy este elindult velük a vonat Németországba. „Mint sok nemzedéktársamnak, nekem is megvan a magam Odüsszeiája.” Észak-Németországból Pilsenig gyalogol a fronttól „rugalmasan elszakadt” kis csoport vezetőjeként. Egy iránytű és egy vedlett térkép segít. És német nyelvtudása. „Pilsenben tudtam meg, hogy Berlin az utolsó perceit éli.” Düsseldorfiban gépkocsizó magyar alakulattal találkoznak. Jönnek az amerikaiak. A 19 éves, meggyötört fiú most angol tudását veszi elő. „Kár a gőzért öcsi”, szalad szét a nevetés egy jellegzetes texasi arcon, s a fiú nem akar hirrni a fűiének. A texlasii Jack úgy beszél magyarul, mintha öreglakon látta volna meg a napvilágot. Jobb híján az élelmiszerraktár a fogda. Egy éjszakát tölt ott néhány társával, s másnapra, érthető módon, mindenkinek gyomor rontása van. Franciák veszfik át a területeit és a foglyokat. Irány az anyaország: a művészetek hazája. Nem a Louvr-ba mennek, hanem a Vogézekjbe, erdőt irtamli. A foglyok szédeleg- ne'k az éhségtől, a honvágytól, a betegségektől. „Jelentkezzetek az /idegenlégióiba, ott aztán jó dolgotok lesz!” Nyolcvan magyar jelentkezik köztük Iby András. A sorozóorvos megkérdezi: ki tud németül? Feltartja a kezét. Tolmács a sorozáson, s az orvos őt vizsgáljál meg utoljáira. „Miért alkar a légióba mennii?” „Mert éhes vagyok.” „Kár lenne magáért... a dzsungelt nem fogja bírni.” „Miféle dzsungelt?” „Magának megmondom: Indókínába mennek.” Az orvostól azt is megtudja, hogy a foglyokat egy hónap múltén visszaküldik Németországba, az amerikaiakhoz. „Addig valahogy bírja ki, fiatalember, esetleg a fagyott lábával kórházba küldöm.” Hozzák az orvos eibédjét, egy tál töltött paradicsomot. „Most egye ezt meg, aztán majd csak lesz valahogy.” A hadifoglyok kórházában nincsenék ágyak. A betegek a pusztái földön fekszenek. Arat a halál. Egy hónap múltán valóban visszamennék Németországba. Herborn... Az amerikai kórházban egy pécsi orvosprofesszor a főorvos. A fiú megfagyott lábujját nem vágják fle. 1947-ben ismét egyetemi hallgató, és népi kollégista. De most már Budapesten, a bölcsészkaron tanul. Magyar—német szakos. A német irodalom professzora, Turóczy- Trostler József megkedveli, tudományos munkára buzdítja. Talán benne látja későbbi ta' Szapudi András nársegédét. A professzor magányos ember, szívesen veszi, ha hosszú esti sétáin valaki elkíséri. Főként az Üllői úton sétálnak, majd betérnek egy presszóba, ahol a professzor kávéval, néha konyakkal kínálja az apadt zsébű diákot. „Ezeken az esti sétákon tanultam a legtöbbet életemben.” Egy ilyen séta után, már hazafelé tartva, találkozik régi osztálytársával, Szász Endrével, aki ez időben a Képzőművészeti Főiskola hallgatója. Megőrülnék egymásnak. Nagy nehezen ösz- szekapamak tizenhat forintot hogy valamit mégihassanak a találkozás örömére. Egyetemi évei alatt sokat fordít, nyelv- órágat ad, verseket ír. Néha benéz a Darling presszóba, ahol az Üjhold szerkesztői, írói vitatkoznak. Nincs szerencséje. A folyóirat éppen akkor szűnik meg, amikor már tőle is elfogadnák egy költeményt közlésre. Államosítják a Darlingot, de még előtte Dózsa úr, a tulaj az egész italkészletet ingyen kiméri az ifjú szerkesztőknek, egyetemistáknak ... A tanársegédi állásról már szó sem lehet, sőt! Közllik vele, hogy még középiskoláiban sem taníthat. (Csak ötvenhat után tudta meg, hogy a káderlapjára valaki ezt jegyezte föl: „Báró dfe tagadja.”) A „báró úr” két sovány bőrönddel érkezük Tabra, hónapos szobában lakik s „vasárnapi ebédelő” a szívélyes kollégáknál. 1954-ben kerül át a tabi gimnáziumba, amelynek tantestülete teljes egészében férfiakból áll. Kitűnő tanerők, zömmel „szeplős” káderlappal...
