Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
8 Somogyi Néplap 1985. november 2.,- siómba! IRODALOM, MŰVÉSZÉT, KOZMUVELODES : Nemzetközi festészeti kiállítás Az európai kulturális fórum alkalmából nemzetközi festészeti kiállítást mutat 'be a Nemzeti Galéria — kartársak műveiből. A 31 ország közgyűjteményeiből válogatott anyag a fórum célját, a művészeti gondolatok szabad áramlását hivatott dokumentálni. Minden ország három—négy művel jelentkezik, általában az utolsó húsz év anyagából válogatva. Hazánkat Barcsay Jenő, Hin ez Gyula, Kondor Béla és iNémeth József egy-egy alkotása képviseli. A kiállítás a kiragadott példákon keresztül még a felületes szemlélő számára is tanúsítja a mai festészet sokarcúsá- gát, de új„ még csak bontaAllen Hessler (Kanada): A püspök háza • Tűzött a nap már kora reggel óta, de az öreg Fülöp most is kockás ftanellingben tett-vett a szűk udvaron. Régi kerítésléceket, letört 'gallyakat, kósza limlomot hordott hallómba, mert a télre gondolt. Csak akkor csoszogott el a vegyesboltba, mikor bent, az elsötétített szobában 'tizenkettőt ütött a falióra. Mire visszaért a kenyérrel és a tejjel, megjött Kató is; hozta az ebédet. Künn állt az asztal a tornácon, apró piros virágok díszítették a viaszosivászon abroszt. Leülitek mind a ketten, s kanalazták szótlanul a lebbencslevest. A házigazda rég elszokott a sok beszédtől, s amióta gyászolni kezdte az urát, igencsak megcsöndesedatt Kató is. Zavartan pillogtak egymásra, mint két kamasz, hiszen ez volt az első közös ebédjük az 'egyezség'óta. Fülöp Andrásnak már Mihail Szavickij (Szovjetunió) : Partizánmadonna (részlet) kozó törekvéseit is. A technikai megoldásokban néhány kollázs kivételével a hagyományos technikák uralkodnak, de a mondanivaló új, általában mindenütt áttételesebb, nehezebben megközelíthető, mint egy évtizeddel ezelőtt. Az első hegedűs szerepét az avantgardizmus irányzatai képviselik. Picasso hatása már megfakult, a konstruktív megoildások még tartják magukat. Feltűnő, hogy egy lebegő, tetten alig érhető szürrealizmus mutatkozik tartósnak a világ egymástól igen távoli országaiban is, tanúskodva a művészet egyetemességéről. Világhírű remekművekkel is találkozhat a látogató, minit az amerikai Willem de Kooning Asszony című, keletkezése idején nagy port felkavaró olajkoilázsával. Nyugat-Európa művészei általában egy hajóban eveznék, mondanivalójuk is hasonló: a ma társa dailmában magát egyedül érző, helyét nem lelő, sokféle úton próbálkozó művészé. Külön érdekesség számunkra a kis országok;, Izlaind, Monaco, Lichtenstein, Ciprus, San Marino anyaga, de a finneké, valamint a Mondrian iskola hagyományait őrző Dániáé is. A magyrealizmus leginkább a Szovjetunióból érkezett művekre jellemző, de Volker Stelmann (NDK): Megkörnyékezés George Kotsinis (Ciprus): Akt itt is többféle árnyalat — például a heroikus realizmusé — különböztethető meg (Mihail Szavickij: Partizán Madonna). Különféle változataiban a szocialista országok termésében is jelen van, például a román Cornelia Baba klasszikus spanyol művészet ihlette Leány tollal című művén észleljük. Lengyelország mély gondolati tartalmakat á szimbólum nyelvén is tömörítő, avantgarde eszközöket gazdagon * felhasználó modem festészetét Hasiov Wladys- law Bt a paradicsomba vagy Don Juan zászlója című műve képviseli. A húszas évek Max Beck- man-i, erős kritikai színezetű, szatirikus élű, expresz- szionisita formanyelrve új 'törekvésként jelentkezik több ország festészetében, nemcsak az NDK-ban, hanem Hollandiában és az újrealizmussal keveredve Görögországban is. Néhány ország anyaga csupán egy művész munkásságából ad ízelítőt, mint Jugoszlávia, Franciaország, Belgium, Svájc esetében. A tárlatot néhány, a békemozgalom célkitűzéseit hirdető mű zárja be, köztük a csehszlovák Vincent Hloz- nlk megirettentő Háborúellenes triptichonja. Brestyánszky Ilona SZOKOLAY ZOLTÁN HÖLGYVALASZ négy esztendeje nem volt életben senkije. Márciusban töltötte he jó egészségben a nyolcvanhetedik évét. Első fia — mint ő maga is — az András nevet kapta a keresztségben, épp csak az ábécét tanulta meg az elemi iskolában, mire átirányította egy tüdőgyulladás az égbe. Mártont, a másodikat a világháború, amely szintén második volt, nyelte el nyomtalanul), 44-ben. János pedig a tengerpartra indult autóval, pont ilyen rekke- hő nyárban, s az egyik felüljáró vaskorlátját átszakítva repültek a mélybe az akkor /már kilenc éve özvegy Fülöp András utolsó hozzátartozói. Volt a szobában egy .tükrös szekrény, annak a fiókjában őrizgette a fényképeket: kettőt Sáráról, a feleségéről, aki lekvárfőzés közben esett össze hajdan a konyhában, egy sárgult kis képet Mártonról, a katonáról, és egy retusált műtermi felvételt Jánosékról. Nem mutatta ezeket a képeket senkinek, maga is csak ritkán húzta 'ki a széles fiókot. — Adják-e pénzt, leányom? — kérdezte most, miután ingjujjába törölte riltkás bajuszáról a cseppeket. — Ugyan — felelte kapkodva Kató. — Nem úgy van az, leányom — fortyamt föl az öregember. — Nem úgy szólt az egyezség sem. — Hagyja csak, András bácsi, hagyja most azt az átkozott pénzt — erőskö- dött Kató, miközben a kötényét nézte. Az egyezséget tegnap délután kötötték a boltban. Fülöp András — szokása szerint — akkor sem szólt volna a szükségesnél többet senkihez, de a hatvanhat esztendős létére is fürge kis özvegyasszony egyszerre csak mellette termett, a pultnál és ad- dig-addig ajánlkozott, míg próbaképpen ráállt az öreg az alkura. Hazafelé azért még ógott-mógott egy darabig, alaposan megrótta az asszonyt, a ikútnáil már egyenesen szemérmetlennek 'titulálta. — Magamnak úgysem főznék semmit — válaszolta .tömören Kató, aki három házzal beljebb az utcában, minit Fülöp András. Elüldögéltek az asztalnál, meghallgatták az akácfán fecsegő verebeket, aztán az asszony fölkelt, hogy összeszedje a mosattam edényt. A közm ű ve és a Rádió A Magyar Rádió állami intézmény. Feladatait társintézmények gazdag rendszerébe illeszkedve oldja meg, amelyek közül mindegyik fontos munkát végez. Mégis a rádió valahogy közvetlenebb a kapcsolatunk vele. Sokunkhoz, mindnyájunkhoz szóL N.em szabad unalmasnak (Lennie. Napjainkban gyakran hivatkozunk a közművelődési határozatra, vizsgáljuk, hogy miképpen gazdagodik műveltségében az ország, egész népünk. Az eredményeket látjuk, de mindnyáj unkát érdekel: hogyan dolgoznak a „művelő intézményék”.. Különösen a rádió. Mit, hogyan? S miért úgy, ahogyan? Igen sokat tesz és jól. Petur Istvánnal1, a műsonszer- kesztőség vezetőjével beszélgettem a rádió közművelődési műhelymunkájáról, az állandó megújulás, a hallgatókkal, más művelődési intézményekkel való közös tevékenység követelményeiről és eredményeirőL Azt mondhatjuk, hogy a rádióműsorok zöme kifejezetten közművelés. A rádió oriental, kedvet 'teremt a művelődéshez. Lényegesen fajsúlyosabb, már formai megjelenés-ükben is „'tekintélyesebb” műsorok azok, amelyek a rádió önálló produkciói: hangjátékok, dokumentumműsorok, tematikus ösz- szeállítások, kerékasztal beszélgetések stb. — Az irodalmi-művészeti műveltség már nem elég — magyarázza Petur István. — hiszen korszerű kultúránk 'technikai, 'tudományos, társadalompolitikai, történelmi stb. ismereteiket, gondolkodási készséget is igényel. A rádió mindig a korszerű műveltség terjesztője volt. Így az 1974-es közművelődési határozat bennünket inkább arra figyelmeztetett, hogy .még jobban .ki kell munkálnunk a korszerű műveltség átadásának módjait. Ez folyamatos feladat. Jelenleg érvényes műsor- szerkezetünk egy évvel ezelőtti kidolgozásakor olyan újításokkal éltünk, amelyek azóta eredményeseknek bizonyultak. Meg kellett 'találnunk azokat a témaköröket és műsorformákat, amelyek a hallgatók iegminden- naipibb igényeihez még érdekesebben kapcsolódnak. Szórakoztatva kellil művelnünk, és a gyakorlatban is jól hasznosítható ismereteket kell adnunk, különben elég sokan kikapcsolják a rádiót. Nézzünk egy példát! Jó műsorunk délelőtt naponta a Napközben. Zene, szolgáltatás és ismeretek „laza szövedéke”. Többen hallgatják mint azelőtt a zenét és hasonló szolgáltató, ismeretközlő műsorokat külön-külön. Milyen tématoö— Csütörtökön piac lesz — szólalt meg hirtelen az öreg. — Veszek egy-két tyúkot, ha úgy gondolod, leányom. Elférnének itt az udvaron. — Délután kimosnám az ingeket — felelte szelíden Kató. — Aztán a fiad írt-e mostanában? — Nem írt, de karácsonykor biztos hazajön. — Az enyémeknek már nincs honnan írniuk. — Megbeszélem vele, hogy eladnám a kis házat. Elférek én itt is, András bácsi. Az öreg lassan fölegye- mesedett a székről, és már úgy emelte a jobbkezét, mintha pofon akarná le- igyimiteni a törékeny asz- szonyt. Aztán megállt, az udvar felé fordult, höl a verebek épp elcsendesedtek, verejtékező homlokát kezdte törölgetni, és csak annyit mondott: — Ízlett a lebbencsleves, Kató. rölkkel értük és érjük ezt el? Egyik főcímünk a Szóljon hozzá! Ezen belül beszélgetünk az esztétikai nevelése rői, a lakásberendezésről, az illemszabályokról, de még a kirakatokról és portálokról is, a plasztikai műtétekről, a [tej és tejtermékek fogyasztásáról, ám arról is például, hogyan válasszunk szakszervezeti [bizalmit. Ha ezeket a műsorokat elvont kategóriában szemlélnénk, akkor ilyesmiket mondanánk: viselkedéskultúrái, műveltség az emberi érintkezésben, vizuális kultúránk, környezet- esztétika', politikai kulturáltság. Érdekes, heti átfogó műsorunk a Péntektől péntekig, amelyben kulturális anyagokkal, országjárással, sporttal és más programokkal sikerül vomizamunk hallgatóinkat. Jól funkcionál. Van egy vasárnap déli politikai műsorunk, a Harminc perc alatt a föld körül, amelyben csevegve tudunk világpolitikai jelenségekről beszélgetni. Ha olyan műsort nézünk, mint például az ötödik sebesség, máris a rétegműsorok kérdéséhez jutunk el. Differenciálnunk kell, Ikinek-kinek az érdeklődése szerint formálva prpgramj aiinkat. Műsorsávokról is szoktunk, beszélni. Ezek jelentősége: a hallgató megszokhatja, hogy az őt érdeklő műsorokat naponta, hetente azonos idősávban találhatja meg — Fontosnak tartjuk műveltségközvetítő munkánkat — folytatja. — Sokféle játékot, vetélkedőt adunk. Presztízst igyekszünk teremteni a tudásnak, követésre biztatjuk vele a hallgatót. Ez a műfaj érdekességénél fogva igen alkalmas a „kultúrahordozásra”. Azt is tudjuk, hogy az embereket a napi érdeklődés körén túl izgatják bonyolultabb dolgok is. A nemzeti kultúra alapműveleteinek és fogalmainak érzékletes és állandó átadásától kezdve a különféle magazinműsorokon át a neves személyeket a rádióba bekapcsoló tevékenységig .nagyon széles skála ez. A kultúraközvetítést a legkülönfélébb szinteken valóságos hálózattá fejlesztettük. Tudósok, politikusok szólnak a hallgatókhoz. Persze, fontos a saját, belső rádiós személyiségek népszerűsítő ereje is. Korántsem jellemzi minden műsorunkat az eddig vázolt szemlélet. A hallgatók érdeklődéséért, figyelméért mindennap újra meg keli küzdeni. Ez a munka természetes velejárója. Valóban aprólékosan kimunkálták a művelés „ho- gyan”-ját. Jobban feiénk, a hallgatók felé fordultak. Ám ettől még nem szállították le a szintvonalat. Ha a műhelymunkát vizsgáljuk, olyan imponáló tettről sem feledkezhetünk meg, mint például a Magyar opera története című tizenhét részes kultúrtörténeti jelentőségű produkció létrehozása. Ez hiánypótló vállalkozás. Közismert többek között a Rádió Zenei Főosztályának me- cénás-s zerepe. Eredeti bemutatókat rendel; meg, finanszíroz, szerzőket foglalkoztat. Az irodalmi pályázatok meghirdetése is lényegében mecénás-szerep. Gyakran használják a rádiósok ezt a kifejezést is: „érdekességeffektus”. Munkájuk kulcsszava, összefogva többi közművelődési intézménnyel, a színházzal!,, a múzeumokkal, a könyvkiadókkal1, a sajtóval, a tanulás intézményes és nem intézményes rendszereivel, mindenekelőtt érdeklődést keltve — és megtartva — dolgoznak. Napi mintegy ötvenki- iene-hatvan órás műsorral, három központi (Kossuth, Petőfi, 3. műsor) és öt vidéki (Győr, Miskolc, Nyíregyházai, Pécs, Szólnék) adón. S tervezve még két város (Debrecen és Szeged) adójának megindítását is. K. J.
