Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
1985. november 2., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Karadi Háziipari Szövetség akkor szerzett magának országos nevet. Divat lett a karádii hímzés. A megrendelőnek azonban nem ihfiszná'l'ati, hanem lakást, nyaralót díszítő darabok kellettek. A hagyo- imányos vászon helyett finomabb kelmékre varrták a hímeket. S szépen megteltek-lhíztak a minták téglái, a leveleik. A karcsú rozmaring helyett a gömfoölydedebb, tök- mlaigh-oz hasonló levelekből építkezett a karádi hímzés. Jobban betöltötte a hímzett felületet, díszítő és színihatása inkább megfelelt az igényeknek, mint a régi rozmaringminta. A ka rádióik szemében eZ ma a karádi fehérhímzés. Legszebben tálán, maga Tautn-er Ilona készítette ezeket, akii az asszonyokat szervezte, gyűjtött, tervezett, sokszor éjszakákon át hímzésein dolgozott. 1949-től ugytan néhány évre megszakadt a munka — a falu egyik nem éppen „tudós” vezetője „nem kell a baibanulházás” lekezelő verdikttel leállította —, de 195.8-tál annál nagyobb lendületet kapott. Száz asszony varrta a térítőkét, párnahuzatokat, szállították Budapestre, majd később a siófoki há- zi ipari szövetkezetnek. Tautneir Ilona halála után ez a lendület lefékeződött, s ma nincs Karódon szervezett háziipar. Az eltelt év- Ifcizedekben viszont a karádi fehér- hímzés teljesen átalakült, formáit a szervezett háziipari munka alakította, sőt konzerválta. Lepenyéné Hótay Blanka díszítőművészeti körvezetői .tanfolyamon szerzett ismerétéivel, nagynénje (Tauitner Ilona) szellemi ha- gylatékának birtokában reménytelenül próbálta évékig rávenni a karádi asszonyokat: térjenek visz-Tab ipari üzemeibe, a balatonfoog- lári kombinátba, s dolgoznak a szomszédos falu, Visz szőlészetében is. A lqgntagydbb gond változatlanul Karód nem az életet pezsdítő, forgalmas utak mentén fekszik. S,o- mogymegigyes földúton nincs öt kilométerre, közúton azonban 20 kilométert kell autózni, míg a karó- di emlber odaér. A blalatons-zár- szó—nágycsepelyi úttól csak négyöt kilométerre van Karód, de ezt a néhány kilométernyi szakaszt aligha fogják valaha is kiépíteni: Így a közlekedés nehéz. Balaton- lellére (17 km) és Szántódra (25 (km) autóbuszon, átszállással, hosz- szú várakozással, rengeteg kényelmetlenséggel jut el az ember. A világvégén van Karód? Nem, semmiképp. De nem is a világ közepén, mint azt régen oly sokan és oly szívesen hitték. Az áimibitusosi, szépen helyreállított tájházban mély, őszi csend. A régi népi bútorok, viseleti darabok között árra gondolok, hogy ez a igonddlal őrzött helyi nevezetesség vajon képes-e ide csalogatni idegent? Kovacsik Lajos tanácselnöktől tudom, ez nemcsak ábránd, hiú terv, hanem napi valóság. A karód! idegenforgjalom jelene. A Szán- tódpusztáról induló lovastúráknak egyik végállomása Karód. Nyaranta nem kevés német turista lovagol idáig, látogatja a tájházat s fogyasztja el ebédjét a helyi vendéglőben. A tanácson törik a fejüket, hogyan lehetne még több embert idecsalogatni. Mert van itt minden, ami egy mai falu életéhez szükséges. Kis- á-ruház, szakboltok, orvosi és fogorvosi rendelő, vízvezeték, több .mint tíz éve kdsvendléglő, presszó, KISZ-lklub diszkóval, s tart a művelődési ház felújítása, bővítése is. A hetvenes évek végén mérséklődött, majd megállt az elvándorlás. Csak a népesség fogy lassan, kérlelhetetlenül.. Többen halnak meg, mint születnek, s évente 10:— 12 üresen maradt házat értékesít a tanács. Ki tudja miikor, milyen ponton áll vagy fordul meg a változásoknak ez a sora? A falu élniakará- sát és -tudását bizonyítja, hogy szinte teljesen újjáépült az elmúlt másfél évtizedben. Gyönyörű, művelt szőlőhegyek is alakultak: Makra, Hosszúhegy, Csiszárhegy, Üj- szőlőhegy. A villannyal ellátott pincesorok árról is árulkodnak) hogy gjazdáik érdemesnek tartottak beruházni, meggyökerezni itt. S ez az új öntudat forrása lehet. Karád a maga 850 éves történetével az egyik legrégibb somogyi falu. Az évszázadok rajta hagyták nyomukat mali állapotán. Tudni, hogy mi történt az apák, üknagyapáik idején minden ember természetes igénye. Ebben sem marad le Karód. Otthon ül nyugdíjasán, de energiáinak teljében^ és szorgosán rója papírra rég letűnt századok knónilkjá't a nyugalmazott tanár, Herk Mihály. Történeti monográfia készül Karódról. Múltjához, s jelenéhez méltó vállalkozás. Csupor Tibor KARÁDI UTAK sza a régi, tiszta forráshoz. Hiába magyarázta, a tötemagleveles mint ták elérték végső kiteljesedésükhöz. Táutner Ilona szigorú tekintete előtt ezek még zártak, artisz- -tikusak maradtak. A legkisebb engedmény után ez a díszítés köny- nyen átcsúszhat giccs.be. Hiába, nem sikerült. Az asszony ma otthon ül fölhalmozott mintái, értékes gyűjteménye között, s könyvet ír árról, milyen is volt az igazi karádi. Valaha a falu tele volt a Bala- ton-fcörnyék klasszicizáló jellegét őrző oszlopos, ámbitusos házakkal, de a Kapos menti csüngő.ereszes változat sem hiányzott. Építettek belső-somogyi mintára „lopott tor- nácos” házat is. Mára az építkezés láza új, tágas hajlékokkal telepítette be Karádot. Legtöbben éppen a régi vásártéren parcelláztak ... Honnan ez a falu látható megújhodását ösztökélő erő, helyi energia? A hatvanas években vészt - jósló gyorsasággal fogyott a népesség. A Balaton szívó hatására Lellére, Boglárra, Földvárra költöztek az ambiciózus fiatal családok. Vitték a szüleik megtermelte any|aigi javakat, el a faluból, más településekre. Karód lakosságának száma rohamosan apadt. Mára azonban megállt ez az irányzat. Munkát ad a Május 1. Ruhagyár hélyi üzeme háromszáz asszonynák, valamivel több embernek ad kenyeret a helyi tsz, sokan dolgoznák az áfésznál, s találnak munkát az erdőigazdaságban, az aszfaltkeverő-telepen és a vasútállomáson. A vonaton és a Karódra betérő — nem gyakori — menetrend szerinti autóbuszon mégis több tucatnyian járnak el HjathöLdas volt valaha a vásártér Karódon, hat holdon, rakták ki portékáikat a -takácsok, vargák, szűrszalbők, kádárók. Kellett a tér a tömérdek jószágnak is: ménesek lába alatt dübörgőit a föld, ökrök hajnali bőgése verte föl a kará- diak álmát. Minden évben négyszer, az országos vásárok napján. A faiunák — olykor mezővárosként is emlegették — jót hozott a vásáros Sídkadailom: a szomszéd népek a karádi gölöncsér és kötélverő portékáját vették meg, s az áldomásra szomjazó torkok olajozása is a karádi ko.csmárosok zsebét dagasztotta. Meg is énekelték azt a nevezetes helyet a karádi faluvéigén, ahol a 'képtelenségekkel teli farkadig idején még a lán-yo,- kat, legényeket is áruba bocsátották a tréfás kedvű falusiak. Régi település ez, elmúlt 850 éves. Ferdén szaladnak föl az utcák a domboldalra, s az észlak— déli völgyek között huzatosán fütyül a szél. Mintha óriás szántott volna ekéiével déli irányban a Balatontól, olyan szabályosak itt, Külső-Somogyiban a domibnyi barázdák. A völgyfenéken patak, lá- pos rét, a lankákra települve falu falu hátán. Mennyi élet árad, dübörög, formálódik e völgyekben? Ettől függ és ettől függött a falvak jelene és jövője. Ettől- függ Karádé is. Tőle négy-öt kilométerre, Nagy- csepély és Kötésié határán régi, zord épület áll. Malom volt valamikor, még régebben csárda, beszálló vendégekkel, betyárokkal, karcos borral. A karádi szekeresek hajdani kedvenc tanyája. Még az út is megtalálható a rét szélén, a századelőn ültetett vén eperfasorral. A homokba tengelyig süpped a kocsikerék. Ez az út nem épült ki, nem kapott kőzúzalék-ibundát, a kocsmáros tönkrement, és Karód sorsa is másként alakult. Pedig a törökkoriban még a környék vitathatatlan központja volt. Városi ránghain járási székhely: Nagy-Karód na-hie. Akkor kezdett a környező községek népe Karódra szivárogni. Rangját a település később is megtartotta, s a XVIII. században egyenesen beolvasztotta a környék kis fálvait. Királyi lovasiskolát telepítettek 1806-ban- a községbe, imájd lovasszázadnak épült laktanya. Még 1870 körül is itt gyakorlatozott a somagy—balatoni 70. számú zászlóalj egyik százada. Járásbíróság is működött itt, s tíz évig önálló járási székhely volt Karád a múlt száród derekán. Az 1900-as évekre népessége megközelítette a négyezret. S amikor megépült a sínpálya F-elsőmo- csolád és Siótok között, Karád szintén kapott állomást. Egyetlen lelkes lokálpatrióta sem kételkedett a falu fényels jövőjében. Mégis máshogyan alakult minden. Elköltözött a faluból a bíróság, elmentek a katonák. A vasút se tudta igazán- f-ölgerjeszteni Klárád motorját: az állomás három kilométerre épült a falutól, s a szerencsésebb Tabnak szinte a közepén. A forgalmas utak a szomszédos völgyekben1 vezettek, az élet amott jobbam gyarapodott, erőteljesebben szerveződött. A két világháború 'között elfogytak a növekedés energiái. A népesség gyara- padása tartott még egy ideiig. Az ötvenes években Karád -lakosainak a száma még meghaladta az ötezret. Ma ennek a fele sincs. A falu főutcáján sok minden vall a múltról. Mindenekelőtt a iméltóságos külsejű középületek, s a> hosszú polgárház, amelyben a háború előtt a híres karádi vas- keregkedés széjkelt. De más is látszik, szorosan a mai és a tegnapi Karád részeként. Az étterem falán tányérok lógnak a karádi hímzés motívumaival, s a kerekded levélkék ott pompáznak a kis-áruház kirakatára pingálva. A falu gazdag népművészetének része a febérhímzés. Sok-sok szép darabot készítettek a karádi asz- iszonyok. Ezek eljutottak az ország minden részébe, és Európa mim den országába. Évekig, évtizedekig varrták a hímeket az asszonyok, -maguk és hites uruk gyönyörűségére. Mert legszív-esiebben a férfiingek Jhurításán” (az ingelőn) .találjuk a rozmárig nos népi hímzést, a később országos hírre kapott kárádi hímzés ebből alakult ikii. A húszas évek yégén jött Karódra egy ámlbídózus fiatal lány, fTautner Ilona, s az ügyvezető könyvelője lett a helyi hitelintézetnek. Szábad idejében gyűjteni kezdte a régi hímzéseket, rajzolta -motívumait, sőf ma@|a is kipróbál- -ta ezt a munkát. A harmincas évek -gazdasági válsága idején négyöt gondoilt, és megszervezte az asszonyokat. Hímzéseiket a fővárosban jó pénzért fölvásárolták. A
