Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-11 / 239. szám

985. október 11., péntek Somogyi Néplap 5 Kapcsolatunk az európai kultúrával ÍRTA: KÖPECZIBÉLA MŰVELŐDÉSI MINISZTER A madridi találkozó záró­dokumentumának határozata szerint Budapesten rendez­zük az Európai Kulturális Fórumot, amely az alkotás, a kultúra terjesztése és a kulturális együttműködés kérdéseivel foglalkozik. A fórum nemcsak a megértést, a párbeszéd folytatását, vég­ső fokon a béke megőrzé­sét szolgálja, nanem annak tudatosítását is, hogy az ide­gen kultúrák megismerése minden ország érdeke. Magyarország az elmúlt negyven esztendőben tuda­tosan törekedett arra, hogy nyitott és széles körű kap­csolatokat tarfson a világ kultúrájával. Elsősorban a korábbi egyenlőtlenségeket kellett megszüntetni, ame­lyek a nyugati és a keleti kultúra befogadását jelle­mezték, és bepótolni azt a lemaradást, amely a szocia­lista országok irodalmának és művészetének hazai meg­ismertetésében mutatkozott. Egy emberöltő alatt sikerült elérni, hogy a Szovjetunió népeinek és a többi szocia­lista országnak szépirodal­ma, zene- és képzőművésze­te folyamatosan jelen legyen Magyarországon. A hatva­nas évektől kezdve megis­merhettük a nyugati világ új művészeti jelenségeit és irányzatait is. Kezdettől fog­va nagy súlyt helyeztünk a klasszikus értékek terjeszté­sére, amelyeket legjobb íróink és művészeink mutat­ták be a magyar közönség­nek. A helsinki konferencia utáni években az európai országok közötti kulturális kapcsolatok eredményesen fejlődtek. Bár a gazdasági nehézségek hátráltatták a kulturális együttműködés anyagi alapjainak bővítését, előtérbe került a minőség és a kölcsönösség követelmé­nye. Nemzetközi kulturális kapcsolataink kereteit kor­mányközi kulturális egyez­mények, kulturális vegyes- bizottságok, intézményközi megállapodások és műszaki- tudományos egyezmények alkotják. Európában nyolc szocialista és 18 tőkés or­szággal van egyezményes kapcsolatunk, és további 3 ,tőkés állammal kormánykö­zi munkatervvel egyenérté­kű csereprogramunk van. E munkatervek keretében egye­temi és főiskolai ösztöndí­jasokat küldünk és foga­dunk, konferenciákat és szimpóziumokat rendezünk, művészeti rendezvényeket, kiállításokat tartunk. Számos európai nagyvá­rosban rendszeresen sor ke­rül egy négy magyar kultu­rális hétre, amikor kiállí tó - sokkal, filmszemlékkel és zenei rendezvényekkel sze­repelhetünk a külföldi kö­zönség előtt. Különösen sok kiállítást rendezhetünk kül­földön. Igen élénk az érdek­lődés a magyar zenepedagó­gia és a kortárs magyar ze­neművészet iránt; Magyar- ország pedig különösen a XX. századi külföldi zene­szerzők műveinek előadásá­ban vállal úttörő szerepelt. Előadóművészeink is sokat szerepelnek külföldön, s e téren „kivitelünk” jóval meg is haladja a „behoza­talt”. Kulturális és tudomá­nyos külkapcsolataink fejlő­désiének fontos része a ta­nulmányutak rendszere. Az utóbbi 10 esztendőben a Nyugatra utazók száma megduplázódott. A felszabadulás óta mini­den száz, Magyarországon megjelent könyviből 19 fordí­tós, s ezzel a világstatiszti­kában igen előkelő helyen szereplünk. Magyar szépiro­dalmi műveket elsősorban a szocialista országokban, s különösen a Szovjetunióban adnak ki jelentősebb szám­ban — az angol és francia nyelvterületen a magyar szépirodáimat alig népsze­rűsítik. Nem más a helyzet a filmforgalmazás terén sem: a szocialista országok­ban számos filmünket játsz- szák, a tőkés országokban viszont — az évi 70—80 ná­lunk bemutatott nyugati filmmel szemben — alig vesznek át magyar filmet kereskedelmi forgalmazásra. Megközelítő viszonosságról leginkább a zeneművészet területén beszélhetünk nyu­gati vonatkozásban is. Ezek a példák azt mutat­ják, hogy bizonyos területe­ken a kiegyenlített csere­kapcsolatok a szocialista or­szágokkal alakultak ki, a nyugati kultúrának Magyar- ország elsősorban befogadó­ja. Az európai tőkés orszá­gokkal ugyan sokat fejlőd­tek kulturális kapcsolataink, de sokszor egyoldalúak és viszonzatlanók. Leginkább Ausztriává! és Finnországgal sikerült kiegyensúlyozott és sokoldalú együttműködést megvalósítani: az utóbbi esetében csaknem 20 test­vérváros, barátsághetek, társadalomtudományi együtt­működés, különféle szimpó­ziumok és nyelvtanfoUyaimok jelzik a másból még kiak­názatlan lehetőségeket. Kulturális küilfcapcsala- taiimlk fontos területe a ma­gyarság nyelvének és mű­velődésének megismertetése a külföldi szellemi élettel. A világ 25 országában, 83 felsőoktatási intézményben 236 oktató foglalkozik ma­gyar nyelv és más hungaro­lógiái tárgy oktatásával. A nagy egyetemeken hungaro­lógiai központok épülnek ki: eddig Berlinben, BécSbem, Párizsban és Rómában mű­ködik ilyen egyetemi cent­rum. Nő a magyar intézetek jelentősége is, ezek a magyar művelődés terjesztésének központjai Berlinben, Bécs- ben, Helsinkiben, Párizsban, Prágában, Rómában, Szófiá­ban és Varsóban, 1958 óta hazánkban is szervezünk nyári egyetemeket, ahol ed­dig megközelítően 25 ezer hallgató fordult meg mint­egy 40 országból. A szocia- iisíta országokból legtöbben az NDK-ból, a tőkés orszá­gokból pedig a Német Szö­vetségi Közitársaságból jöt­tek. Reméljük, hogy a Kultu­rális Fórum Európa-szente felhívja a figyelmet a ma­gyar kultúra, a magyar mű- yészet értékeire, és idehaza is tágítja azoknak a körét, akik az európai művelődés eredményeire kíváncsiak. A fórum így egyszerre szol­gálhatja a kulturális nyi­tottság és nemzetköziség követelményiét, és jelentős állomás lehet a helsinki úton. NEVELÉSRŐL A pedagógusok családlátogatásai Az iskola érdeke és köte­lessége a folyamatos együtt­működés kialakítása és fenn­tartása a szülőkkel. Ennek egyik feltétele, hogy a pe­dagógus ismerje tanítvá­nyainak családi környeze­tét, az ott folyó nevelést, és segítse a szülők munkáját. Folyamatos tájékoztatással az iskola céljairól és ered­ményeiről, a gyermekek fej­lődéséről. Szükséges, hogy az iskola felhasználja a szü­lők tapasztalatait az iskolai nevelésben, és adjon taná­csokat mind a különleges ne­velési eljárásokat igénylő gyermekek szüleinek, mind a többi szülőnek. A család és az iskola együttműködésének a gya­korlatban jól bevált formái: a szülői értekezletek, a fo­gadó órák, a családlátogatá­sok, az alkalmi találkozások. Ezek közül kiemelkedő sze­repük lehet a családlátogatá­soknak, mert ez ad (adhat) lehetőséget a legtöbb közvet­lenségre, a gyermekek neve­lésével kapcsolatos eszme­cserére. Mire kíváncsiak a nevelők családlátogatás­kor? Elsősorban arra, ho­gyan él a tanuló otthon, mi­lyen a helyzete a családban. Hogyan neveli a szülői ház a tanulót, ki tud vele fog­lalkozni: az anya, apa vagy esetleg a nagyszülők? Minden józanul gondolko­dó szülőnek tudnai kell, hogy a gyermeket nem le­het a társadalom ellen ne­velni. Az a legszerencsésebb, ha o család és az iskola, a társadalom nézetei, követel­ményei egybeesnek. Ha ez nincs meg az adott család­ban — ami bizony olykor előfordul —, akkor a közös találkozások során arra kell törekedni, hogy megszűnjön a „kettős nevelés”. Hogy a tanuló nevelésében a társa­dalmi hatások érvényesülje­nek, a szocialista rendsze­rünknek megfelelő nevelés uralkodjék. Ugyanis ez a ta­nuló érdeke, aki szocialista társadalomban cseperedik fel, és egész életét szocialis­ta társadalomban fogja leél­ni. A pedagógus igyekszik megismerni a gyermeket mint „otthoni” tanulót. Ugyanis előfordulhat eltérés az iskolai és az otthoni ma­gatartás között. Például az otthon „jólnevelt”, csendes gyermek az iskolában szinte fékezhetetlen, vagy éppen fordítva: az iskolai jó tanu­ló otthon zsarnok, önző, és semmivel nem segíti a csa­lád felnőtt tagjainak életét, mert ő tanul. Természetesen nem lényegtelen megtudni, hogy mennyit szokott tanul­ni a gyermek, van-e elég ide­je erre a pluszfoglalkozások miatt. Tud-e a család meg­felelő helyet biztosítani er­re, akár külön szobával vagy egy csendes zuggal, tanuló- asztallal, és jó megvilágítás­sal. Hogyan tanul otthon a gyerek, törekszik az olvasot­tak megértésére? Némán vagy hangosan tanul, és ho­gyan történik az ellenőrzé­se, önmagát képes ellenőriz­ni vagy a szülő kénytelen rendszeresen ellenőrizni őt? Az sem közömbös kérdés, hogy vannak-e kedvenc tan­tárgyai, és van-e szívesen vállalt hobbija? Még tovább lehetne sorolni a kérdéseket, amelyekre szeretné a reális választ megkapni a pedagó­gus a szülővel folytatott négyszemközti beszélgeté­sek során. Hogyan fogadja a szülő a pedagógust, mit várjon a lá­togatástól az érdekelt csa­lád? Néha még előfordul egy régi nézet, hogy már megint valami baj van a gyerekkel, mert különben nem jönne el a tanítónéni, a tanárbácsi. Pedig ma már nemcsak akkor megy el a családhoz a pedagógus, ha „baj”, probléma akad a ta­nulónál, hanem tervszerűen minden családhoz el kíván jutni. Egyrészt mert előír­ják, tanácsolják a tantervek és a rendtartások, másrészt mert látják, hogy a tanulók otthoni életének megismeré­se mennyire elengedhetetlen az eredményes neveléshez. Tehát a jól tanuló gyermek szüleihez éppúgy igyekeznek eljutni a nevelők, mint azok­hoz, akiknek nevelésében tényleg problémák jelentkez­nék, az iskolában a tanulás, í magatartás terén. Azt többnyire elfogadjuk, mert tapasztaljuk, hogy min­den ember, kisgyermek más és más egyéniség, hogy van­nak tulajdonságai, melyeket ismerve könnyebb őt fejlesz­teni, nevelni. Mindehhez a tanulót megismerő és fej­lesztő munkához sok segítsé­get adhat a nevelők család- látogatása. De csak akkor, ha a szülők és a pedagógu­sok egyaránt felismerik je­lentőségét, és valóban ki­használják azokat a lehető­ségeket, amelyeket nyújthat az eredményes neveléshez. dr. Szeléndi Gábor A Somogy megyei múzeum holnap reggel fél tízkor mú­zeumi délelőttöt rendez gye­rekeknek, felnőtteknek. A matiné utón a résztvevőik szakemberek vezetésével bőrtárgyakat, babákat, gyur­mából lakóházakat és népi használati tárgyakat készít­hetnek, valamint beavatják őket a népdalok, népi játé­kok színes világába. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Köz­pont ma délután történelmi játszóházra hívja a 4., 5,. és 6. osztályos diákokat, mely­nek fő témája a honfoglalás lesz. Hétfőn hét órától a bu­dapesti Tomkins énekegyüt­tes ad koncertet. A 15 tagú együttes repertoárja a voká­lis, angol zenei hangzásra épül. Műsorukban madrigá­lok, szerelmi dalok, népdal- feldolgozások szerepelnek. Bizonyára nagy sikere lesz holnap két órától a nagyatá­di Gábor Andor Művelődési Központ által szervezett ki­rándulásnak. A játszóház résztvevői a parkerdőben kü­lönböző szabadtéri játékokon szórakozhatnak. Rossz idő esetén rongybabákat készít­hetnek a művelődési köz­pontban. A talbi művelődési központ­ban hétfőn nyílt meg Talva- szi Noémi festő-grafikusmű­vész kiállítása. A tabi Galé­riában Nagy Ferenc fafaragó tárlata várja az érdeklődőket s a közelben levő zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (ké­pünkön) — a romantikus mű­vész festményei és néprajzi gyűjteménye változatlanul — érdekes látnivalót ígér. Barcson a Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban látható Orosz Lajos Pillanatok című kiállítása. Vasárnap este hat órakor Barcson, nyolc órakor pedig a nagyatádi helyőrségi művelő­dési otthonban ígér kikap­csolódási lehetőséget Lukács Sándor Éveim című zenés irodalmi összeállítása. Holnap este Babócsán, a Medium együttes közreműködésével bál lesz. A Zselic SE természetjáró szakosztálya a hétvégén há­romnapos honismereti túrát szervez. A résztvevők meglá­togatják az isaszegi 48-as honvéd emlékművet, majd Gödöllő után megnézik a gyöngyöspatai XIII, századi műemlékitemplomot. A ki­rándulás célpontja Eger, de útközben Bélapátfalva, Szil­vásvárad, és Ludas neveze­tességeivel is megismerked­nek, gyalogtúrákat tesznek a környéken. Az ÉDOSZ Művelődési Ház Kinizsi természetbarát egye­sülete holnap mecseki túrát hirdet. Az útvonal: Mánia— Melegmányi völgy—Kanta­vár és Döimörkapu. Vasárnap a marcali Hely­őrségi Művelődési Otthon nyugdíjasklubja kirándul Székesfehérvárra, ahol meg­tekintik az István király mú­zeumot. A művelődési ott­honban holnap hét órakor Zárai Márta és Vámosi Já­nos lép pódiumra. KÖNYVESPOLC Á hegy A magyar irodalom feke­te báránya. Margón kívüli személyiség; nem tagja a szövetségnek. Esztergomi csdigalházába visszahúzódva évente két-három regényt publikál. Ezek gyanúsan imagas példányszámban je­lennek meg, s fogynak el a könyvesboltokból napok alatt. Mégsem nyilatkozik mint az olyanok, akiknek egyszer az életben szintén síikerül ez; mondom, nem nyilatkozik, hogy ő tartja el a kevés példányszámban publ Utalóikat. Nemere Istvánnak hívják. Aat hiszem, a hajdani elemi isjkoilai példamondatot a hozzá hasonlókról diktálta az iskolamester: „Író ír.” ír, de a kritika nemigen mél­tányolja. Nem, mert kimon­datlanul is gyanús műfajok­ban publikál. Politikai re­gény — divatosabban: poí- fiction —, fantasztikus re­gény — divatosabban: Scien­ce fiction —, kalandregény — divatosabban: krimi —, s nagy ritkán az elismert, „szabályosan” realista re­gény műfajában. Egyszer viszont kritikák pergőtűzébe került: az Ifjúsági Lapki­adónál megjelent A rejtélyes elődök című munkájával tqtt rossz fát a tűzre. Ma­gyar Dan'ikennek bélyegez­ték, s mi tagadás, volt is bénne némi igazság... Azt viszont senki nem verte nagydobra, hogy 1982Hben az Európai Science-Fiction Szö­vetség neki ítélte a legjobb európa-i scifi író megtisztelő címet. A Nemere-jelenség azon­ban nemcsak emiatt érde­mel szót. A szerző új köny­ve — A Hegy — ad módot arra, hogy néhány példával igazoljuk ezt. Bármennyire is „margón kívüli” alkotó valaki, azt feltétlenül fél kell fedezni munkásságában — mert érdemes! —, hogy szinte naprakészen próbál választ keresni jel'enidőnk legégetőbb kérdéseire. Oly­kor ezt a jövőbe vetítve te­szi, máskor a kalandregény látványos akcióival tolja előtérbe válaszait, vágy egyáltalán nem személyes gondjait. Halj meg énekelve című, a Magvető Ra-re so­rozatában megjelentetett re­gényében például a chilei eseményekre reagált, mint­egy az értelmes emberi élet, a cselekvés mellett agitóllr va. Feszes, izgalmas cselek­ménytkörítéssel. A sötétség határán című munkájában a biológiai háború veszélyére reflektoroz, szintén' patojk- víz-sodrású cselekménnyel. Több regényével igyekszik feltárni a terrorizmus ter­mészetrajzát. Az évek sorén mestere lett a regényépítfce- zésnek: a művek szerkezete mérnöki teljesítményt láttat velem. A Neutron-akcióval, az Acélpápávdl (Kossuth és Népszava Kiadó) a nálunk nemigen gyakorolt politikai tartalmú fikcióregény mű­fajával kísérletezett. Tehát; hiány-műfajban próbált nép­szerűt írni... Üj regénye egyben új so­rozatot kezd a Szépirodalmi kiadónál; a Kentaur Köny­vek első darabja e. A Hegy című munkáját az utópiszti­kus regény címkével láthat­nánk el. Már a cím is ért­hető metaforikusán: hegy­csúcson él az a közösség, mely kommunát alkot. Ma­gasabb, más formáját a len­ti társadalmi viszonyoknak. A mindenki egyért, egy min­denkiért elvét valósítják meg a gyakorlatban. A kö­zösen megtermelt javakból ezek a szelíd hegyi embe­rek egyformán részesülnek. Döntéseik is közösek. A fegyverek hatalmát nem nyögik. Illetve, egyszer .., De erről szól az új Nemere­regény. A háború szaggatta síksájgi városból megbízás­sal indul a fennsíkra egy őrmaigy. Megbízása arra szól, derítse fel, mi történt négy kalten ával, akik parancsra megmásztak a hegyet, hogy ellenőrzésüket kiterjeszthes­sék erre a területre is. A vissza nem tért katonák tör­ténetére fokozatosan — nyo­mozás során — derüli fény. Mégsem ez itt a lényeg. Az olvasó a történteket némi fantáziával maga is kiokos- kodhatja előre. Nemere Ist­ván olyan kérdésekre keres vá|laszt, mint ez: hogyan ferdíti el a háború a lelke­ket, és teszi bűnössé az ár­tatlanokat? Ez amióta a vi­lág a világ, izgalmas kér­dés. S az is amit az író su­gall: ha fegyver van, előbb- utóbb öldöklés támad ... Olyan igazság ez, mint amit a színSirodalomban Csebov- nál szoktak emlegetni; ha első felvonásban puska lóg a falon; annak a harmadik­ban el kell sülnie. Az élet- dramaturgia hasonló, erre figyelmeztet Nemere. Leskó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents