Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-11 / 239. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLI. évfolyam, 239. szám Ara: 1,80 Ft 1985. október 11., péntek LÁZÁR GYÖRGY TERJESZTETTE ELŐ A KORMÁNYPROGRAMOT Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka Tagnap délelőtt megkez­dődött az Országgyűlés őszi ülésszaka. A nyáron alakult Új összetételű törvényhozó testületiünk első munkata- nácsikozásán részt vett Lo­sonc zi Pál, az Elnöki Tanács elnöke; Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Aiz őszi ülésszakot Sarlós István, nyitotta meg. Kegye- létes szavakkal emlékezett meg a legutóbbi ülésszak óta elhunyt Salgó László és Sándor József képviselőikről. Az elhunyt képviselők em­lékét az Országgyűlés jegy­zőkönyvben örökítette meg, s az ülésszak résztvevői egy­perces néma felállással rót­ták le kegyeletüket. Ezután az Országgyűlés az Országos Választási Elnök­ség jelentése alapján buda­pesti 48. számú választóke­rületben megüresedett kép­viselői helyre a pótképvíse- lőfcént megválasztott Radnai Gábor mandátuméit igazolta. Törvényhozó testületünk tudomásul vette a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának jelentését a nyári ülésszak Óta végzett munkáról, majd döntött a mostani tanácsko­zás napirendjéről.: 1. a Minisztertanács elnö­kének előterjesztése a kor­mány programjáról; 2. a Magyar Népköztársa­ság 1984. évi költségvetésé­nek végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; 3. interpelláció. Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően Lázár György terjesztette elő a Minisztertanács prog­ramját. Tisztelt Országgyűlési Tisztelt Képviselő Elvtár­siak! A kormány munkaprog­ramját tárgyaló országgyű­lési ülésszak szervesen il­leszkedik azoknak a nagy fontosságú belpolitikai ese­ményeknek a sorába, ame­lyekét a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusa nyitott meg. Pártunk legfelsőbb fórumának ta­nácskozása, felszabadulásunk 40. évfordulójának megün­neplése, a választások, nap­jainkban. pedig a szakszer­vezetek és a Hazafias Nép­front kongresszusi előkészü­letei jó lehetőséget adtak és adnak arra, hogy történelmi távlatból nézve tegyük mér­legre eredményeinket és gondjainkat, tervezzük meg a szocialista építés felada­tait. Belpolitikai helyzetünk stabil. Minden törvénytisz­telő állampolgár, bármilyen legyen is a világnézete, nem­zetisége, egyenlő jogókat él­vez. A közös célok és a szö­vetségi politika talaján erő­södő szocialista nemzeti egység tág teret nyit az al­kotni tudó és akaró embe­rek számára. A tervgazdál­kodásit folytató Magyaror­szágnak, amelyet alig fél évszázada még az éhségzó­nába sorolt a viliág, ma kö­zepesen fejlett gazdasága, egyre korszerűsödő ipara, a nemzetközi élmezőnyben he­lyet foglaló mezőgazdasága van. Hazánkban teljes a foglalkoztatottság és a lét­biztonság, mindinkább köz­kinccsé válnak a tudomány és a kultúra értékei. — A legutóbbi fél évti­zedben nyugtalanítóan fe­szült nemzetközi helyzet­ben és számunkra hátrányos világgazdasági körülmények­kel birkózva nagy erőfeszí­téseket tettünk, hogy végre­hajtsuk a XII. kongresszus határozatát. A teljesítmény, amit felmutathatunk figyel­met és megbecsülést érde­mel, de várakozásainktól és reményeiktől elmarad. Az okokat kutatva nehézségeink forrósai között egyaránt megtalálhatók az áltálunk nehezen befolyásolható kül­ső és a tőlünk függő okok. A küiláő tényezőkkel, mint realitásokkal természetesen számolni kell, de ha nem alkarunk a magyarázkodás hibájába esni, a fő figyelmet mégis arra kell fordítani, hogy mit és hogyan javít­hatunk a saját munkánkon. Bár ezen a téren is előre jiutótitunk, önkritikusan be kell látni: minden igyeke­zetünk ellenére sem tudtuk elkerülni, hogy az elmúlt évékben újabb teherpróbá- nak tegyük ki lakosságun­kat. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke expozéját mondja. A társadalmi-gazdasági fej­lődés adott szakasza pedig azt kívánja, hogy figyelmün­ket az operatív tennivalók­ról egyre inkább a fejlődést megalapozó koncepcióknak és megvalósításuk feltételei­nek a kidolgozására, a fő folyamatok összehangolására és ellenőrzésére fordítsuk. A hetvenes években meg­bomlott egyensúly helyreál­lítására tett erőfeszítések eredményeként a konvertibi­lis valutában számolt külke­reskedelmi forgalom 1982 óta minden évben aktívum­mal zárult, eleget tettünk fi­zetési kötelezettségeiknek, és megkezdtük az adósságállo­mány csökkentését. Ezt a fontos célt sikerült nagyobb megrázkódtatás nélkül elér­ni, alapvető társadalmi vív­mányainkat megvédtük. Or­szágunk gazdaságának tel­jesítménye, pénzügyi viszo­nyaink külföldi megítélése érezhetően javult. A helyzet reális értékelé­séhez azonban az is hozzá­tartozik, hogy a termelési szerkezet és az exportképes­ség javítására tett intézkedé­sek, bár kézzelfogható ered­ményeket hoztak, mégis ke­vésnek bizonyultak ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani a nemzetközi piac egyre szi­gorúbb követelményeivel. Főleg ennek tudható be, hogy az egyensúly helyreál­lításában nagyobb szerepet játszott a behozatal és a bel­földi felhasználás korlátozá­sa, mint a hatékonyság javí­tása, a kivitel növelése. Mi­vel a számítottnál kisebb nemzeti jövedelemből évről évre két és fél, három szá­zalékot a hitelek törlesztésé­re és a kamatok fizetésére kellett fordítani, a tervezett­nél kevesebb jutott a fo­gyasztásra és a beruhá­zásokra, lelassult a műszaki fejlődés, ezzel együtt a gaz­daság strukíurális átalaku­lásának üteme. Nem tudtuk elkerülni a reálbérek és a pénzbeni társadalmi juttatá­sok reálértékének csökkené­sét sem. Most arra van szük­ség, hogy fordulatot hajt­sunk végre a jövedelemter­melő-képesség növelésére. Ez nem könnyű, de telje­sí íhető feladat, ha tartaléka­inkat mozgósítva meggyor­sítjuk a gazdálkodás haté­konyságának javítását, és aktívabban kihasználjuk a szocialista gazdasági integ­ráció lehetőségeit, ha a ver­senyképes, jó áron értékesít­hető termékek termelésének s kivitelének növelésével megállítjuk, de legalábbis mérsékeljük a cserearányok romlását. Ehhez viszont arra van szükség, hogy szellemi és anyagi erőinket a jól megválasztott fejlesztési cé­lokra összpontosítsuk, a gazdálkodási feltételeket még inkább olyanná formál­juk, hogy azok megfelelő erővel ösztönözzenek, és ha kell, kényszerítsenek a ha­tékonyság javítására. Ha jól meggondoljuk, ezek nem új követelmények, nem másról van szó, mint arról, hogy következetesebben szerez­zünk érvényt gazdaságpoliti­kai elveinknek. — Arról adhatok számot, hogy a VH. ötéves terv ki­dolgozása kielégítő ütemben halad, és megvan a lehető­ség rá, hogy a törvényjavas­latot az év végén az ország- gyűlés elé terjesszük. Olyan népgazdasági terv kidolgo­zására törekszünk, amely az egyensúly megszilárdítását, a gazdaság élénkítését. az életszínvonal emelését a ha­tékonyság javítására építi. Mai ismereteink szerint — feltételezve az erőforrások Különleges érdeklődés előzte meg a ^kormány öt év­re szóló 1programjának is­mertetését \a parlament teg­napi ülésén. E fejlődésünket meghatározó dokumentum­ról beszélgettek becsengetés előtt a somogyi képviselők is. Reidl János az elmúlt na­pokban nyolc falugyűlésen vett részt, ezeken úgy ta­pasztalta, a kistelepülések gondjainak orvoslása az ed­digieknél is több erőfeszítést kíván. — A helyenként túlzó köz- pontosítások miatt a telepü­lések lakóinak a közös taná­csokkal kapcsolatos bizalma sok helyen megrendült. Igaz, vannak indokolatlan igények is, nem ttekinthető azonban ilyennek az alapellátás. Saj­nos, a közös tanácsok eltérő „hozzáállása” miatt nagy kü­lönbségek alakultak ki az egyes falvakban. A különb­ségek kiegyenlítése nem vár­ható csupán a lakossági te­javuló kihasználását, és fi­gyelembe véve a KGST-ben folyó tervkoordináció vár­ható eredményeit — a kö­vetkező tervidőszakban a nemzeti jövedelem évi át­lagban mintegy 3 százalék­kal lesz növelhető. A növe­kedésnek ez a mértéke ele­gendőnek látszik ahhoz, hogy folytatni tudjuk az adósság csökkentését, és egyidejűleg többet fordíthassunk a ha­zai felhasználásra is. Helyzetünkből és felada­tainkból következő paran­csoló szükség, hogy a belföl­dön felhasznált nemzeti jö­vedelemből az életszínvonal szerény, de érzékelhető javí­tásához szükséges fedezet mellett fokozatosan növekvő hányadot biztosítsunk a ter­melés bővítésére, a műszaki fejlődés megalapozására, a jövőt szolgáló kutatásokra és az infrastruktúra kiépítésé­nek meggyorsítására. Csak az aktív fejlesztési politiká­ra alapozott, gazdaságos ex­port növelésével és nem az import erőltetett korlátozá­sával érhető el a fizetési mérleg egyensúlyának meg­szilárdítása, biztosíthatók az előrehaladás forrásai. — A műszaki haladás él­vonalát megtestesítő fej­lesztés támogatásával egy- időben intézkedéseket ter­vezünk a ma még gazdaság­hervállalástól. Azért sem, mert épp a „lemaradott” fal­vak lakói, többségükben idős, kisebb jövedelmű emberek. Örömmel thallottam, hogy megyénkben a jelenlegi mintegy 24-ről 33 százalékra hő a községek részaránya a hetedik ötéves terv várható beruházási kiadásaiban. Plecskó Ferenc szerint az alapellátás milyensége nem mindig utal a település fej­lődési esélyeire. — Az alapellátás olykor o megcsappant lakosság­számhoz mérve lett jobb. Körzetemben Barcs kivételé­vel mindenütt csökkent a falvak lélekszáma, így az ellátási mutatók javultak. A lakosságmegtartó-képesség erősödése azonban csak az eltartóképesség növekedésé­től, azaz új munkahelyek te­remtésétől várható. Végül is tehát a kulcskérdés az e területeken működő gazdál­kodó egységek, főként gyen­talan, vagy veszteséges ter­melés jövedelmezővé tételé­re, vagy ha más megoldás nincs, a megszüntetésére. Az ipar termelésének átlagosan mintegy 3 százalékos növe­lését látjuk megalapozható­nak. A mezőgazdaságban a kö­vetkező években is a jól be­vált agrárpolitikát folytat­juk. Abból kiindulva, hogy fontos érdekünk fűződik az élelmiszergazdaság stabili­záló szerepének megőrzésé­hez, a közelmúltban intézke­déseket határoztunk el és léptettünk életbe a termelé­si érdekeltség javítására. Az ezektől várt ösztönző ha­tást is számításba véve, mai ismereteink szerint a mező- gazdasági termékek terrnélé- se évi körülbelül 2 százalék­kal növekedhet. Továbbra is indokoltnak tartjuk a kiegé­szítő tevékenység szükség­leteknek megfelelő fejleszté­sét. — Az építőiparróli szólva — bán a túlzó általánosaltás mém lenne igazságos — a kormány jogosnak tartja azt a kritikát, hogy a vállala­tok nagy része lassan és drágán éipít, s hogy elfogad- haitatllain sok a minőségi hi­ba. Ezen a helyzeten mi­éi őbb változtatni belli (Folytatás a 2. oldalon) ge adottságú tsz-ek megerő­södése. Mészáros Győzőt az előző kormányprogramban meg­fogalmazott, ám teljesen nem teljesült két szándék foglalkoztatja: — Ilyen cél volt a szelek­tív iparfejlesztés és a válla­lati gazdálkodás önállóságá­nak növelése. Utóbbi helyett több tekintetben erősödött a költségvetési szemlélet. A fejlesztési követelmények ér­vényesítése sem volt min­dig következetes. A hosszabb távú gazdaságfejlesztés — s ez w vitában is megfogalma­zódott — csupán tartósabb érvényű szabályozásra ala­pozható. A kormányprog­ram is tágabb teret kíván adni az alkotó kezdeménye­zéseknek, és ezek fokozot­tabb elismerésének. Megha­tározó, hogyan sikerül majd beépíteni ezeket az elveket a szabályozórendszerbe. A gaz­daságunk által is kibocsátott Vasutas­találkozó A magyar és a szovjet vasutasok közötti, mintegy húsz esztendős múltú mun- kaverseny-imozgalom to­vábbfejlesztésének, a két or­szág közötti áruszállítási fel­adatok sikeres teljesítésének lehetőségeit vitatták meg csütörtökön a záhonyi MÁV- üzemigazgatóság eperjeskei állomásfőnökségén tartott ta­nácskozáson. A megbeszélé­sen hatvan magyar és tíz szovjet szocialista brigád ve­zetői és tagjai vettek részt, ott voltak a munkaverseny- mozgalomban érintett szol­gálati főnökségek vezetői, il­letve a hazai társigazgatósá­gok képviselői. A tanácskozáson értékel­ték a MÁV záhonyi üzem- igazgatóság * kollektívája ál­tal az SZKP XXVII. kong­resszusa tiszteltére korábban tett vállalások teljesítését. A SZOVJET néTjiNARJAI KULTÚRAN£#/1985 XS-M. A szovjet kultúra napjai alkalmából eszmecserét tar­tottak a szovjet és magyar színházi szaikeimberek csü­törtökön a Fészek művész- kLubban. A szovjet kultúra napjai országszerte zajló rendezvé­nyeinek sorában csütörtökön Szolnokon mutatkozott be a Moszkvai Virtuózok Kama­razenék ara. Pécsett Rudolf Kerer neves szovjet zongo­raművész koncertet adoltt a Liszt Ferenc hangversenyte­remben. Szombathelyen nyil­vános rádiófelvételt és kö­zönségtalálkozót rendeztek a megyei művelődési és if­júsági központban a Szovjet írószövetség küldöttségének részvételiével. A Budaörsi Művelődési Központban Ju- rij Uszanov Magyarországon élő szovjet festőművész al­kotásaiból kiállítás nyílt, amelyen a művész tizen­nyolc alkotása — pasztellje és ákvaiiellje — látható. Székesfehérváron szovjet filmplakát kiállítást nyitot­tak az MSZMP Oktatási Igazgatóságának épületében, és a városiban megalakítot­ták a szovjet filmbarátok körét. kötvény például jó lehetőség. Csupán erre azonban nem alapozható a fejlesztés. Dr. Horn Péter örömmel nyugtázta, hogy a kormány- program a nemzeti jövede­lem növekedési üteménél na­gyobb arányú ráfordítások­kal számol a tudományos ku­tatások területén. — Egy országnak, ha nem akar kimaradni a világmé­retű innovációs folyamatból, vállalnia kell ezt az arány- módosítást. A gazdasági prosperitás nyitja ugyanis az innováció, a tudományos ku­tatás gyorsabb termelőerővé válása. A mezőgazdasági nagyüzemekben ma erős ez a megújulási szándék és a készség az új kutatási ered­mények befogadására. Alko­tó partnerei a kutatóknak. A szűzbeszédére készülő dr. Vida Kocsárd somogyi képviselő a kormányprogram ma folytatódó vitájában kap majd szót. Bíró Ferenc Tágabb teret az alkotó kezdeményezésnek

Next

/
Thumbnails
Contents