Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

I AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 231. szám Ára: 1,80 Ft 1985. október 2., szerda Van reális esély a fegyverkezési verseny megfékezésére Várkonyi Péter felszólalása az ENSZ közgyűlésen Életkörülmények falun mm Ülést tartott a megyei tanács Valamennyi helyi szervezet jobb együttműködésére van szükség a falvak népességmegtartó erejének növeléséhez. A helyi tanácsoknak meghatározó szerepük lesz a szolgál­tatások fejlesztésében - állapították meg tegnapi ülésü­kön a megyei tanácstagok. Október ,22-én harmincöt Nehéz az iskola- táska Elmúlt már az iskolakezdés izgatott várakozása, belelen­dült tanár-szülő és gyerek a rendbe. Azazhogy talán még­sem? Mert szigorú ez a rend, és különösen az elsősök szá­mára szokatlan. Pontosan meghatározott időbeosztás érvényes, azonos időben szó­lal meg az órák kezdetét és végét jelző csengő, furcsa, sőt, néha elfogadhatatlan az iskolakezdő kisdiák számára a házirend. A reggelenkénti izgatott örömeit felváltotta a rossz­kedvű ébredés, és egyre gyakrabban hangzik el a kér­dés; anyu, mikor lesz szom­bat? Anyu meg apu értetlenül áll csemetéje előtt, hiszen, mondják, annyira örült a "verek az iskolának, emlék­szel, még augUS'iíÜS""11' *£ sem lehetett róla venni a kék iskolaköpenyt, most meg nem akarja felvenni! Szapo­rodnak a beírások az üzenő­füzetben, sokasodnak a pi­ros és fekete pontok, öröm és kudarc között ingadozik a további életet meghatározó hármasszövetség: tanár-szü­lő és kisdiák. Meg kell szokni a rendet. El kell fogadtatni a gyerek­kel, érdekeltté kell tenni' őt. A család rendje azonban nem mindig alkalmazkodott ed­dig a külső követelmények­hez. S néha tehetetlenek va­gyunk, mert ismeretlen előt­tünk a módszer, amivel el tudnánk érni, hogy gyerme­künk „bírja ki” végre csen­desen azt a negyvenöt per­cet, amíg egy tanóra tart, ne felejtse az iskolában a toll­tartót, s ne hagyja otthon, a kilincsen lógva a tornazsá­kot. Gondban van a tanár is. Harmincegynéhány gyerek, az életet kóstolgató kisdiák különféle rendjét kell össze­fognia, egyszerre figyelni mindegyikre, hogy a kisgye­rek érezze a követelmények komolyságát. Ha kudarcról számol be otthon a gyerek, ha elkeseredés ül a máskor vidám szemekben, ha sírva dugja el az iskolatáskát, vagy azt mondja, elveszett az üze­nőfüzet, otthon gyakorlati­lag nincs más lehetőségünk, minthogy elbeszélgetünk ve­le. Léteznek otthoni bünteté­sek is. Nagyobb vétség ese­tén klasszikus az esti mesétől való eltiltás, aztán ezzel gya­korlatilag be is fejeződtek a lehetőségek. Mondhatnánk azt is, ebadta kölyke, nem jössz szombaton kirándulni, vagy nem mehetsz le játsza­ni az udvarra. Rossz mód­szer. Elvonjuk a lehetőség­től, hogy megismerhesse tá- gabb környezetét, s ezzel po­tenciális lehetőséget terem­tünk arra, hogy később az iskolában se tudjon megfe­lelni a környezetismereti kö­vetelményeknek. Eltiltjuk a mozgástól, tétlenségre kár­hoztatva ideig-óráig, s a gye­rek ezt az elvesztegetett időt természetesen behozza — máshol. Talán éppen az is­kolában, óra alatt. Nehéz lett az iskolatáska. Idő, türelem és kitartás kell. Ha sokkal könnyebb nem is, de örömmel elfogadott ta­risznya lesz. Klie Ágnes Várkonyi Péter külügymi­niszter, az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszakán résztvevő ma­gyar delegáció vezetője ok­tóber 1-én délelőtt felszólalt a közgyűlés plenáris ülésén. Beszédének bevezető részé­ben méltatta az ENSZ negy­ven esztendős tevékenységé­nek jelentőségét, majd meg­állapította: — Meggyőződésünk, hogy a világ békéjének megőrzé­se szempontjából meghatá­rozó szerepe van a szovjet— amerikai viszony alakulásá­nak. Rövidesen sor kerül a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek csúcs- találkozójára, amely elő­mozdíthatja a viszonyuk ja­vulását és hozzájárulhat a nemzetközi feszültség eny­hítéséiig. A ™zunk részé­ről üdvözöljük a találkozót csakúgy, mint a genfi szov­jet—amerikai tárgyalásodat, amelyeken — a félek megál­lapodásának megfelelően — az űrfegyverek, a hadászati és a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek szoros összefüggéséből kiindulva le­het és kell előrelépni a ha­dászati fegyverkezés korlá­tozása terén. Ennek érdeké­ben nélkülözhetetlennek tartjuk az olyan érdemi lé­péseket, amelyek megakadá­lyozzák a világűr militarizá- lását. Támogatjuk a Szovjetunió­nak, a megegyezésre irányu­ló törekvéseit és üdvözöljük a megállapodáshoz szükséges kedvezőbb légkör megterem­tését szolgáló olyan nagy jelentőségű lépéseit, mint a közép-hatótávolságú raké­ták telepítésének egyoldalú 16 750 személygépkocsit hozunk be Magyar—szovjet megállapodás Kedden a MOGÜRT Kül­kereskedelmi Vállalat és a szovjet Avtoexport külkeres­kedelmi egyesülés vezetői Budapesten aláírták a jövő évre szóló járműipari megál­lapodást. Eszerint 1986-ban a kölcsönös szállítások érté­ke csakúgy mint a legutóbbi években,, meghaladja majd a 800 millió rubelt. A most létrejött szerződés alapján a magyar járműipar a MOGÜRT Külkereskedel­mi Vállalat közreműködésé­vel 7600 különböző típusú Ikarus autóbuszt, 300 Tajga típusú, építkezéséknél hasz­nált munkáslakókocsit és jármű-,, főleg autóbusz pótal­katrészt szállít nagyobb té­telben a szovjet Avtoexport megrendelésére. A Szovjet­unióból 4400 haszonjármű érkezük. A megállapodás alapján jövőre 16 750 szovjet sze­mélygépkocsiit hozunk be, köztük több mint 13 ezer Ladát, a többi Volga, Moszk­vics és UAZ terepjáró. Az új tervezésű Ladák, a 2108-as típusú, mellsőkerék-meghaj- tású járművek behozatalára jövőre még nem kerül sor. felfüggesztése és más vá­laszintézkedések leállítása, valamint a nukleáris rob­bantások meghatározott idő­tartamra szóló moratóriuma. Úgy véljük, a nemzetközi biztonság megszilárdítását nagyban elősegítené, ha az Egyesült Államok hasonló lépésekkel viszonozná a szovjet kezdeményezéseket. Hazánk a Varsói Szerződés tagjaként, tevékenyen részt vesz a nemzetközi feszültség enyhítését, a fegyverkezési verseny megfékezését, a ka­tonai szembenállás szintjé­nek csökkentését célzó javas­latok kidolgozásában és a megvalósításukra irányuló erőfeszítésekben. Európai ország lévén nem­zetközi törekvéseinkben ki­emelt figyelmet szentelünk a földrész békeje és orsZaS“’* együttműködése kérdéséi­nek. Változatlanul valljuk, hogy az enyhülés eredmé­nyeinek védelmét és az eu­rópai együttműködés elmé­lyítését valamennyi résztve­vő állam a helsinki záróok­mányban foglaltak kiegyen­súlyozott megvalósításával képes a leghatékonyabban szolgálni. Jelentős fórumnak tartjuk a stockholmi konfe­renciát, amelynek fontos sze­repe lehet az államok közöt­ti bizalom erősítésében, az európai katonai szembenál­lás szintjének és veszélyé­nek csökkentésében. Az ENSZ-ben és más fó­rumokon kifejtett leszerelé­si erőfeszítések ellenére vál­tozatlanul, sőt növekvő in­tenzitással folytatódik a fegyverkezési verseny. Minden évben abban a re­ményben kezdődnek az őszi szállítások, hogy az idén mé­giscsak elmarad a zsúfolt­ságot, a bosszankodást, a ( hiábavaló vagonkéréseket és ' a kirakodásokra való vára­kozást jelentő csúcs. Szeptemberben még csak gyanítják, október elején pe­dig már számokkal ,is iga>- zolni tudják a szakemberek, hogy mégis volt, van és lesz is csúcsidőszák. Mint azt Schiszler László, a MÁV kaposvári üzemfő­éve lesz annak, hogy az ak­kori tanácstagválasztással gyökeresen megváltozott ha­zánk államigazgatási rend­szere, befejeződött népi de­mokratikus államunk szerve­zetének kiépítése. A megyei tanácstagok tegnapi ülésüket erre az évfordulóra való te­kintettel ünnepi megemléke­zéssel kezdték. Az elnöklő dr. Sarudi Csaba, általános elnökhelyettes az országgyű­lési képviselőikön, a tanács­tagokon kívül azokat a meg­hívottakat is köszöntötte, akik több, mint három évti­zede tanácstagként, vagy az apparátusban tevékenytked- nök. a «zocáaüstaL áiiabihatalpm megszületése évforduiojallSlf kapcsán dr. Kassai János, a megyei tanács titkára emlék- beszédében méltatta a taná­csok három és fél évtizedes történetét, majd tíz tanács­tagnak Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést adtak ét. Ahogy az ünnepi megem­lékezésben elhangzott, a ta­nácsoknak kiemelkedő sze­repük volt a települések fej­lődésében. Ám az utóbbi másfél évtizedben a gazda­ság- és társadalompolitikai változások hatására számot­tevően csökkent a falvák, el­sősorban a kistelepülések la­kossága. Mit lehet, és mit kell tenni a kedvezőtlen ten­dencia megállítása érdeké­ben? Ezt vitatták meg sok­oldalúan a megyei tanácsta­gok. A felszólalók mindegyike nökségének kereskedelmi szolgálatvezetője mondta, a kereskedelmi pályaudvaro­kon szerte az országban ma már mindenkor csúcs van. Nem kivétel ez alól a so­mogyi megyeszékhely sem, .bár tegnap, ottjártunkkor — talán a kellemes, bágyadt napfény tette — csöndes, nyugodt hangulat fogadott bennünket az árufogadó ra­kodótéren. A cukorrépa már nem új­donság, pedig csak néhány hete kezdődött meg a föl­utalt arra, hogy a falvak legfontosabb gazdálkodó szervezetei, a termelőszövet­kezetek és az állalmi (gazda­ságok eddig is kiemelkedő szerepet töltöttek be a vá­rosba irányuló népességmoz­gás mérséklésében. Hiszen a megtartóképesség alapvető eleme a munkaalkalom és a jövedelemszerzési lehetőség biztosítása. Ám a falvákban élők jó közérzetéhez egy sor más feltétel (is hozzátartozik a közlekedéstől a kereskedel­mi ellátásig, a gyermekintéz­ményektől a művelődési és sportolási léhetőségékig. A sokoldalú és jogos igények kielégítésére egymagában egyetlen tfalun levő szervezet sem képes, ezért — mint OiiSfi József mezőgazda- sági és élelmezésügyi osz­tályvezető mondta a téma előadója —, célratörőbb együttműködésre van szük­ség a helyi ‘tanácsok, a szö­vetkezeték és állami gazda­ságok között. És emellett igény van arra (is — minit felvetette ezt például Szabó Sándor kaposmérői tanácselnök —, hogy a falusi lakókat foglalkoztató válla­latok, üzemék is jobban kapcsolódjanak be a fontos társadalompolitikai cél meg­valósításába, a népesség- megtartó képesség növelésé­be. Szólt erről Boda János, a siófoki szövetkezet elnöke is, ráirányítva a figyelmet a helyben élő lakosság és ér­telmiség kapcsolata javításá­nak fontosságára. A vélemé­nyekből kicsendült, hogy az anyagi és szellemi erőik kél­dolgozása. A gyárba kerülő mennyiségnek mintegy 80 százalékát vasúton szállít­ják be, s ez rendszeresen igénybe veszi a vagonokat. — Napi három répavona­tot indítunk, vagyis 3000 tonna répát szállítunk a gyárba. A rakodással nincs gond, mint ahogy nagyon meg vagyunk elégedve a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalattal is. Az egyik legjobb partnerünk. Sajnos ezt nem mondhatjuk el va­lamennyi száliíttatónkról, Hadd ne soroljak neveket, hiszen mindegyik tudja, aki­re ez vonatkozik. — Több vagy kevesebb lett a dolguk a múlt évhez ké­pest? — Országosan a megren­delések visszaestek. Nem így a kaposvári üzemfőnökség területén, ahol a tavalyi első félévvel összehasonlítva az idén 700 tonnával többet szállítottunk. Tettük ezt az egyre elavultabb vagonpark­kal és azzal együtt, hogy változatlanul komoly gondot okoz, hogy nincs elég ko­csink a hét elején, mert ki- rakatlanul állnak péntektől hétfőig. lő összehangolásával mérsék­lődik az elvándorlás, foko­zódik a lakóhelyhez való kötődés — utalt erre Bartfai Imre somogyibabodi tsz-alnök. Szóba került a vitában a múlt megőrzésének fontossá­ga, a fiatalok, a pályakezdő értelmiség letelepedésének segítése és nem utolsósorban a foglalkoztatási, a jövede­lemszerzési lehetőségek bőví­tése, új (gazdasági egysé­gek kialakítása. Mint mond­ta zárszavában dr. Sarudi Csaba: szabályozók, a taná­csi gazdálkodás keretéi a VII. ötéves terv idején lé­nyegesen nagyobb önállósá­got biztosítanak, és nagyobb teret adnak a cél elérését se­gítő kezdeményezéseknek. Az önállóság és a nagyobb felelősség a tanácsülés má­sik témájánál is gyakran szóbá került. A szolgáltatá­sok helyzete, színvonala szo­rosan kapcsolódott az előző napirendihez, azzal a különb­séggel, hogy <ez nem csupán a falusi, hanem a megye va­lamennyi lakóját érinti. Ahogy az előterjesztésekből í„ r,ilonőrök értékel,. \<± ucpi --­t ék* a tapasztalatokat), és a vitából kitetszett: Somogybán rendkívül differenciált és el­lentmondásos a helyzet. Bár a megyék, között itt a legima- gasább az egy főre íjutó szol­gáltatás értéke, és a megyei átlag nem rosszabb az or­szágos átlagnál, nagy kü­lönbségék (tapasztalhatók a Balaton-part és belső So­mogy .településeinek ellátott­sága között.' A gazdálkodási rend változásával a helyi ta­nácsoknak meghatározó sze­repük lesz a szolgáltatások fejlesztésében. Eredményre azonban csak akkor lehet számítani, ha javul az anyag-, az alkatrészellátás, mód van a műszaki fejlődés­re, és ösztönzőbb érdekelt­séggel javul a szakmai után­pótlás. — Mit tudnak tenni, hogy ezt az áldatlan állapotot ha nem is lehet megszüntetfti, de valamelyest csökkenjen? — Meglehetősen borsos áron állnak megrákottan a kocsik a megengedett időn túl. Az idén eddig közel há­rommillió forint kötbért fi­zettek az érintett vállalatok, ez 1 millió forinttal több, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Nem kevés ösz- szegről van szó, de úgy lát­szik ez mégis jobban meg­éri, mint a hétvégi kirako­dáshoz embert találni. — Említette a kocsipark állapotát. Milyen kiesést je­lentenek a műszaki okokból álló, kihasználatlan vago­nok? — Naponta átlag mintegy 40 vagonkérelmet nem tu­dunk kielégíteni, ugyanak­kor 35—40 bent áll a mű­helyben javításra várva. Azt hiszem ezek a számok ön­magukért beszélnek. — Elkészült a konténer- pályaudvar. Mennyire hasz­nálják ki a megrendelők a konténer szállítás adta lehe­tőségeket ? — Ma (például 36 konté­nert jelentették leadásra. Elsősorban a Fűszert, a Ti­tán ,a ruhagyár él ezzel a lehetőséggel. Még nagyobb jelentősége ván á hagyomá­nyos 'szállításnak. Eddig 26 710 tonna árüt rakodtunk be a vagonokba. Konténerből hasonlóan a tavalyi első fél­évhez 2809 érkezett. N. Zs. (Folytaitás >a 2. oldalon.) Ahol mindig csúcs van Őszi szállítások a MÁV-nál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents