Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-10 / 238. szám

4 Somogyi Néplap 1985. október 10., csütörtök Környezetvédelem a mezőgazdaságban Kétszeresen is fontos té­máról rendezett tanácsko­zást tegnap Kéthelyen több megyei és regionális szerve­zet, valamint a vendéglátó termelőszövetkezet. A nö­vénytermesztés, az állatte­nyésztés és a mezőgazdasági nagyüzemek ipari tevékeny­sége — ha kellő figyelem nélkül csinálják — jelentős környezetszennyező forrás. Ugyanakkor a mezőgazdál­kodás maga is szenvedi a környezeti ártalmakat, s ter­ményei, amelyeket az em­ber elfogyaszt — szerencsét­len esetben — maguk is hor­dozhatnak károsító anyago­kat, vegyszermaradványokat. Dr. Tarján Lászlóné, a me­gyei tanács környezetvédel­mi titkára nyitotta meg a rendezvényt, majd dr. Sza­bó Lajos, az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal dél-dunántúli fel­ügyelőségének igazgatója tar­tott előadást, amelyben is­mertette a Pécs közelében levő Garé község határában létesítendő veszélyes hulla­dékok elhelyezésére szolgá­ló létesítmény terveit. Ki­emelte: — A korábbi években nem ügyeltünk eléggé a kör­nyezetvédelemre, elmarad­tunk e téren a kívánatos színvonaltól és most lépés- kényszerbe kerültünk. Bár­mily sokba kerül is, hazánk­nak fel kell zárkóznia azok­hoz az országokhoz, ame­lyekben már hamarabb ész­revették, hogy jobban keli óvni a természeti környeze­tet. A somogyi eredmé­nyeket dr. Szabó Lajos két ténnyel illusztrálta: néhány éve a felügyelőség annyiszor bírságolt, ahányszor vala­melyik mezőgazdasági nagy­üzemnél ellenőrzést tartott. Ma már csak minden máso­dik ellenőrzés után követke­zik büntetés, pedig a vizs­gálatok azóta szigorúbbak lettek. A javulás e némiképp keserű megvilágításából is kiderül: bőven van még te­endőnk. Dr. Kaurek Róbert, a pé­csi vízügyi igazgatóság tevé­kenységéről és a vízvéde­lemről beszélt a tanácskozá­son. Fölhívta a figyelmet többek között arra, hogy a téeszek kezelésében levő víz­művek meglehetősen elha­nyagolták. Keserű pirula az is, hogy a Somogybán a szá­zadforduló óta létesült négy­száz halastó legtöbbje elöre­gedett, gondozattam A két előadás után öt kor- referátum hangzott el. Né­hány felszólaló többek kö­zött az elpusztított mezővé­dő erdősávok, a rendkívül nagy talajpusztulás, a kör­nyezetbarát nagyüzemi mű­velés hiánya miatt adott hangot aggodalmainak, ugyanakkor beszámoltak né­hány kedvező jelenségről is. Kevés volt a szenvedély eb­ben az eszmecserében. Akadt aki úgy vélekedett: a kör­nyezetvédelmi problémák a termelőtevékenység velejá­rói. Holott épp az a legfon­tosabb, hogy fölismerjük: csak akkor árt a termelés a környezetnek, ha a régi szemlélet uralkodik tovább. Nem orvosolni való bajokat kell okoznunk, hogy aztán védhessük a környezetet, ha­nem úgy kell termelnünk, hogy az ártalmakat eleve megelőzzük. Több egymás­nak elentmondó vélemény is elhangzott azonban a fe­lek mindezt nyugodtan tu­domásul vették. Sajnos ez a nyugalom is jelzi, hogy a szemléletváltozás lassúbb a kívánatosnál. Mindezekkel együtt a tanácskozás meg­rendezése már önmagában üdvözlendő tény, s remélhe­tőleg a gondolkodás gyorsí­tását is segíti. L. P. Az északiak spionjai Lincoln megmentője Nem keld sok fantázia an­nak a kérdésnek megvála­szolásához; milyen szerepet vállaltak a Pim'kerton detek- tjvügynökség tagjai az 1861 és ’65 közötti polgárháború­ban, mélyben az iparosodó észak és a rabszolgatartó, mezögazdáítkodó dél csapott össze. Ök lettek az északiak spionjai. Baltimore-bán nem állt meg a vonat Tegyünk azonban most egy kis kitérőt. Történetünk­höz s annak polgárháborús fejezetéhez tartozik ez is. Az ügynökség embereit gyakran alkalmazták fegyveres vo­natkísérőként is. Sok band'i- tafámadást hiúsítottak meg a P ihker ton-detek t í v ak, nem­egyszer maguk is áldozatul esve az utasok, vagy a poslta- vagon kifosztóihak. Allan főnök is otthonos vélt a transzkontinentális vonalon közlekedő szerelvényeken. Ezernyaicszázhatvanegy ele­jén azt a megbízást kapta Salmuel Féltőmtől, az egyik vasúttársaság elnökétől, hogy nyomozza kli: Maryland hű­séges marad-e az unióhoz, vagy a konföderatistákhoz csatlakozik. A vasúttársa­ságnak ez létkérdés volt: el­lenséges államon át nem közlekedhettek a szerelvé­nyek. Miközben történetünk főszereplője ingatlanközvetí­tő irodát nyitva sZi'matolt Baltimore-bán a marylamd-i szándékok felől, váratlanul összeesküvés nyomára buk­kant. Hamarosan világossá vált előtte, hogy a legelva- kultabbak Abraham Lincoln életére törnek. Az Egyesült Államok elnökét a mesterde- téktív még mlint vasúttársa- sági ügyvédet ismerte és kedvelte meg. Feltétlen hívé­vé vált. Amikor felfedte, hogy a merényletet tervező összees­küvők vezetője Cyprliano Ferranidiini, rászabadította egyik munkatársát, aki tel­jessé tette új adataival a gyanút. A merénylők a wa­shingtoni eskütételre utazó elnököt egy szűk folyosón akarták meggyilkolni: itt kel­lett áthaladnia az Egyesült Államok új elnökének ahhoz, hogy Ballimore-ban átszáll- jon a másik szerelvényre. A továbbiakban maga Lincoln mondja el, akinek naplójá­ból idézünk: „Este nagy tö­meg várt a Continental Ho­tel előtt. Mr. Judd, chicagói jóbarátom kérte, hogy keres­sem fel szobájában. Átmen­tem, s ott találtam Mir. Pin- kertont, egy ügyes chicagói detektívet, aki napok óta Baltimore-lban gyanús egyé­nék figyelésével és felkuta­tásává! foglalkozott. Píinker- ton tájékoztatott arról, hogy tervet szőttek meggyilkolá­somra, s mindenki tudja, hogy pontosan mikor utazom át Baltömire-on. Arra kért, hogy még az éjszaka egyene­sen utazzam vele tovább Washingtonba. Nem tetszett nekem a javadat... Ahogy visszatértem szobámba. a vá­rakozók tömegén keresztül, találkoztam Eredetiek Sewarddal. Vélem jött a szo­bámba, s ott elmondta, hogy apja és Scott tábornok küld­te azzal a megbízással, hogy tájékoztasson arról, hogy de- tektíveliik B.altimore-ban fel­fedeztek egy összeesküvést a meggyilkolásomra. Semmit sem tudtak Fin'kerton tevé­kenységéről. Most már elhit­tem az összeesküvésről szóló híreiket.” Allan Finkerton a leggon­dosabban tervezte meg Lin­coln elnök útját. Maga kí­sérte őt a hálókocsihoz, és Kate Warne nevű ügynöknő­jével — alki betegápolónak maszkírozta magát — végig­kísérte a vonalon az elnö­köt. Titkos üzenetváltásait, rejtjeles táviratait alighanem tanítják a imái amerikai bűn­üldöző iskolákban. Még ar­ra is talált ellenintézkedést, ha dessüfríroznák titkos táv­iratait. Az adás után vala­mennyi táyíróvonallat meg­szakították ... A szerelvény belezúdult az éjszakába, és nem állt meg Baltimore-ban. Washingtonban Abraham Lincoln elmondhatta az eskü szövegét: „Ünnepélyesen megesküszöm, hogy híven teljesítem az Egyesült Álla­mok elnökének kötelességeit, és minden erőmmel meg­őrzőm és megvédem az Egye­sült Államok álkoitmányát.” Féljegyezték, hogy amikor 1865 áprilisában az dlnök mégis merénylet áldozata Lett, Pinkerton sírva bizony­gatta : ha ő jelen van a vég­zetes napon, azaz 14-én a Ford Színházban John Wilkes Booth színész nem gyilkol­hatott volna. Kémek az első vonalban Az észak—déli polgárhá­borúnak, melyet Lenin „vi­lágtörténelmi jelentőségű, progresszív és forradalmi há­borúnak” nevezett, együk el­ső északi veresége a Bull Run-1 volt. Ezután kapta Allian Pinkerton azt a mun­kát, amelynek sikere tovább növelte irodájának hírét. Suttogták, hogy a déliek e sikerének hátterében felderí­tő tevékenység áll, afféle Falugyűlés Csurgón KRITIKUS NAPOK Elviselhetetlen az utak ál- állapota, javítani kéll a ke­reskedelmen, jobb művelődé­si feltételeket kellene terem­teni, az egészségügy fejlesz­tésre szorul. Megannyi ilyen és ehhez hasonló téma vető­dött föl a csurgói falugyűlé­sen. Molnár Gergely, a nép­frontbizottság titkára adott számot ötéves munkájukról. Beszélt arról1, hogy milyen fejlődés ment végbe Csurgón az elmúlt évtizedben, s ezért mit tettek a helybeliek. Tár sadalmi munkában bontot­ták a régi iskolát, összefo­gással hozták be a gázt is, bár ez utóbbi kétségeket is éb­reszt. Hol a munka milyen­sége miatt panaszkodnak a Iákók, hol azért, mert köz­vetlenül a fűtési szezon előtt még nem tudják, hogy keli-e szenet venni, vagy lesz-e óra, nyomáscsökkentő, azaz fűt- betndk-e gázzal1? Volt aki az­zal foglalkozott, hogy milyen Csurgó közrendje, miért fél­nek esténként az utcára menni, s hogy miért sok a randalírozó fiatal. Tény, s ezt Gál Endre tanácselnök is elmondta: Csurgón romlott a közbiztonság. Ha másként nem megy, be kell záratni a kocsmákat. (Még mindig nincs a nagyközséghez mél­tó vendégfogadója Csurgó­nak.) Ahogy Gál Endre hangsúlyozta: elsődleges, hogy nőjön a település lakos­ságot megtartó képessége. Elképzeléseik közül' néhá­nyat. Űjabb családiház tel­keket alakítanak ki. Sürgető feladat a rendelőintézet bő­vítése, amelyhez a tanács a lakosság összefogását kéri. Ennek kapcsán hallottuk, hogy a rendelkezésre álló források ismeretében a csur­góiaknak keli eldönteniük: titkos szervezet. A Fimker- ton-detekfívék hamar nyom­ra bukkantak... Dr. Robert Greenlhow or­vos özvegye macskaugrásnyi- ra lakott a Fehér Háztól. Va­lóságos szalont vezetett, ahol estélyein divat volt megje­lenniük a legelőkelőbbeknek is. Az északi mágnások, fő­tisztek nem sejtették, hogy a déliek Vadrózsa nevű ügy­nökének tesziik a szépet, ki­fecsegve a hariititkökat is. Egész hálózatot szervezett előkelő washingtoni hölgyek­ből, akik cselédlány ruhában, keblükbe rejtve, vagy kon- tyukba csavarva továbbítot­ták a rejtjeles kémijelentése- ket, melyek végűiig címzett­jükhöz, Beauregard déli tá­bornokhoz jutottak. A pol­gárháború első nagyobb üt­közete Rose asszony közre­működésével fordult a déliek javára. Finikertonnak jutott az a kétes dicsőség, hogy az özvegyet letartóztassa, szer­vezetét felgöngyölítse. A katonai felderítésnek is avatott mesterévé előlépett ravasiz skót kora „hatodik hadoszlopát” körültekintően szervezte. Ügynökei álnéven, álruhában ott voltak min­denhol, ahdl valami történt, így a sorrendet is nekik kell megállapítaniuk. A bölcsőde ügyében is rájuk vár a dön­tés: épüljön új vagy bővít­sék a régit? Sok szó esett arról, hogy Csurgón kritikán aluli az utak állapota. Korszerű, mo­dem családi házak épülnek, de ha kilép az ember a ka­pun, sárban kell baktatnia. Nincs megoldva a belvíz el­vezetése, s a járdák minősé­ge is romlik. Hogy milyen lösz, az a csurgóiaktól függ, hiszen a járdákat a lakos­ságnak kell rendibetennie társadalmi munkában, ami­hez anyagati és szakembert ad a tanács. Csurgó általános rendezési terve elavult, a jelenlegi kö­rülményekhez kell igazítani. A Tisztelt Szerkesztőség! rovatban október 2-án jelent meg Horváth Ferenc, Ka­posvár, Honvéd utcai lakos levele, amelyben elmarasz­talta a Gyertyános-völgyi tu­ristaház és környékének ál­lapotát. A terület jelenleg a kaposvári Kinizsi Termé­szetbarát Egyesület kezelé­sében van, ezért szükséges­nek érezzük, hogy választ adjunk bíráló észrevételei­re. Három évvel ezelőtt elha­nyagolt állapotban vettük át kezelésre a turistaházat. A Gyöngyvirágra ráfért a tata­rozás, ezért társadalmi aktí­vagy készülőiben volt. Dave Gralhiam, a Dadogó Dave m|int kereskedő árulta porté­káját a déli táborokban, és kőidben értékes információ­kat továbbított északra; ugyan ki vette volna komo­lyam ezt a félnótásnak tűnő, akadozó beszédű, merev- görcsrohamot durva lelküle­tű katonák szórakoztatására produkáló fura alakot? Price Lewist mint Amerikával is­merkedő angol ellökellőség tűnt fel a déliek között. Szol­gája szintén Pinkerton ügy­nök volt. A virginiai hadi si­kerekben nekik is részük lett. Timothy Websterben a Kon­föderáció hadügyminiiisztere annyira hízott, hogy levele­ket továbbíttatott vele. ö is az északiak kéme volt. Feljegyezték, hogy a spion avval érdemélte ki a bizal­mat, hogy harnlis katonai hí­reket adott át a délieknek. Együtt bukott le Price Le­wis és John Scully felderí­tőkkel. Az utóbbi kiét ügy­nöknek a brit konzül köz­benjárására kegyelmet adtak, Webstert kivégezték a feflbő- szült déliek Richmondban, 1862. április 29-én. (Folytatjuk.) Leskó László A közeljövőben társadalmi vitára bocsátják az elképze­léseket. s a döntésnek meg­felelően készül majd él az új rendezési terv. A kérdésekre, panaszokra ezen a fórumon senki sem kapott konkrét választ. A ve­zetők úgy döntöttek, hogy a végrehajtó bizottság vala­mennyi kérdést megvizsgál­ja, és felelősséggel fog vá­laszt adni. Az élénk, vitázó hangulatú •közéleti összejövetelen újra választották a népfrontbi­zottságot. Az elnöki teendő- dőket isinét Molnár László, a gimnázium igazgatója látja el, a titkár újra Molnár Ger­gely lett. váinkkal először ezt a mun­kát végeztük el. Egyesüle­tünk azóta is rendszeresen használja, és gyakran lát vendégül másokat is. A ház lefestése kívül-belül megtör­tént. A feliratokról nem te­hetünk: felelőtlen egyének ilyen tevékenységét a bel­városban sem lehet megaka­dályozni. A kitört ablakokat rendszeresen pótoltatjuk. Következő feladatunk az elhinárosodott, teljesen el­halt vizű tó kitisztítása volt. Vizét leeresztettük. Hosszú idő telt el, amíg a meder úgy kiszáradt, hogy abban gépekkel és gyalog-munkával dolgozni lehetett. Idén ta­vasszal és a nyár elején a tó medrét kitisztítottuk. Mindezt a ház tágabb kör­nyezetének rendbetétele követte, amelyet folyamato­san végzünk. A levélben szó esik a Kőér forrás állapotá­ról. Ezt a forrást csak a2 utóbbi két hónapban három­szor tisztítottuk ki. Sajnos a kirándulók időről időre be­szemetelik. A szeméttároló­kat csak akkor tudjuk ki­üríteni, amikor elégetésére lehetőség van. A sportegye- sületek által szervezett tájé­kozódási versenyekről egye­sületünket nem értesítik, pe­dig ha ez megtörténne, gon­doskodnánk a ház társadal­mi felügyeletéről. A levélíró azt állította hogy a turistaházat sohasen találta nyitva. Ezen nagyor csodálkozunk, mert ott rend­szeresen vendégül látjuk a: élelmiszeripari üzemek szó cialista brigádjait, KISZ szervezeteit, az általános is kólák és a Zója nevelőott hon tanulóit. A még fennál ló nehézségeket megszüntet né, ha állandó gondnokot al kalmazhatnánk, ehhez vi szont saját anyagi lehetősé geink nem elegendőek. Egyesületünk többszö kért segítséget a VTSF-től,; megyei sporthivataltól és ; megyei természetbarát sző vétségtől. A gondnok beállí tására vonatkozó anyagi, ii letve státus kérelmünkr nemleges választ kaptunk társadalmi munkák elvégzé sére, szakmai segítségre é erkölcsi támogatásra pedi csak ígéreteket. Végezetül a levélíróna csupán annyit kívánun mondani, hogy amennyibe tollát az az őszinte szándé vezérelte, hogy segítsen természetbarát mozgalom nak, akkor keressen fel ben nünket. Minden javaslatot, őszin te szándékú, jó tanácsot szí vesen fogadunk. Örömmt Látjuk a levélírót is munfe túráinkon. A Kin-izi TermészetbarÉ Egyesület nevébe Balogh Ferenc Dóczi Imi elnök titké miként akarják és tudják jobbítani mindennapjaikat. Pinkerton „mezítlábas korában”. N. J. AZ ILLETÉKES VÁLASZOL A levélíró „tévedett”

Next

/
Thumbnails
Contents