Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-09 / 237. szám
2 Somogyi Néplap 1985. október 9., szerda Fogságban az Áchille Lauro (Folytatás az 1. oldalról.) Bettino Craxi miniszterelnök az Achille Lauro olasz utasszállító hajó elfoglalásáról értesülve rögtön összehívta a legközvetlenebb munkatársait. A miniszterelnök még hétfőn, a késő esti órákban tárgyalt Giulio Andreotti kül- ügy- és Giovanni Spadolini hadügyminiszterrel. Mindhárom politikus állandó kapMálía: híd Európa és Afrika között. Akii egyszer is járt a sizigeten, s szót váltott a va'lettai politikusok bármelyikével, ezt a mondatot gyakran hallhatta. Csakugyan: a sziget hatezer éves történetére. ikul túrájának alakulására, civilíizádiójána'k fejlődésére meghatározóan hatott a két kontinens közti elhelyezkedés. Málta a Földközi-tenger kéklő víztükrét hasítva Szicíliából éppúgy könnyűszerrel élérhető, mint Líbia partjaitól. Háromszázhúsz ezer lakója máiig is a matti nyélivet beszéli, híven illusztrálva a sziget ősi történelmét, az itt megfordult arabok, normannok és spanyol hajósok, francia és brit hódítók századait. A nyelv — eredetét illetően — valószínűleg pun dialektusból származik, solk-sok arab jövevényszóval, de hatott rá az olasz és az angol nyelv is. A Máltai Lovagrend 268 esztendőn át uralta a szigetet. A XVI. században települtek át Rhodőszről, s ők kezdték meg a híres erődítményrendszer 'kiépítését. Ennek a homok- és mészkőből létesült szigeterdőnek különösen a második világháborúban nőtt meg a jelentősége: huszonhatezer fasiszta légiitámadássall dacolt ekkor a szövetségesek egyik legnagyobb t ámaszp o njakén t. Az utolsó brit katonák alig néhány éve, 1979-ben távoztak a szigetről. A valetíai kormány szilárdan el nem kötelezett politikát folytat, s a hetvenes évek közepétől sürgette a 'brit támaszpontok kiürítését, bár London évi 14 millió fontot fizetett a bázisok használatáért, s ennék a jelentős összegnek az elmaradása bizony sok gondot okozott a szigetországnak. Arról nem is szólva, hogy az óv.ről'-évre gyarapodó munkanélküliséget is kedvezőtlenül befolyásolta a támaszpontok bezárása. Éppen az Európa és Afrika közti összekötő-kap öcs szerepből, Málta politikájának e gyakran vitatott sar- ka'latos pontjából kiindulva magyarázható a szigetország képviselőinek magatartása a madridi konferencián. Valetta ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy az. európai biztonság és együttműködés helyzetét áttekintő tanácskozás záródokumentumában a 35 résztvevő ország kötelezze el magát az európai biztonság és a Földközi-tengeri kérdések összekapcsolása csolatban áll az egyiptomi hatóságokkal. Spadolini rendkívüli megbeszélést folytatott a vezérkari főnökkel, a főbb fegyvernemek parancsnokaival, és készültségbe helyezte a fegyveres erők egy részét. Fuad Bitar, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet római irodájának a vezetője hétfőn este kijelentette: a PFSZ teljes mértékben elhatárolja magát ettől az akmelllett, s hagyja jóvá a mediterrán térség biztonságáról tartandó küiön konferenciára vonatkozó javaslatát. Ezt a fellépést íjónéhány küldöttség feleslleges késedelmet okozó, túlzott makacsságának minősíttette. Más megfigyelők viszont emlékeztetnek arra, hogy Málta kormánya annak idején a helsinki alapokmány aláírása előtt is hasonló kifogásókat támasztott. Különvéleményben természetesen egy Máltához hasonló mini- államnák is joga van, még egy Madridhoz hasonló jelentőségű nemzetközi konferencián is. Ám a spanyol fővárosban folyó, s a kompromisszumos záródokumentum-tervezetig hosszú évek kimerítő diplomáciai kötélhúzásával eljutó értekezlet fontossága sókkal nagyobb, semhogy egyetlen li'lyen vitapont megakadályozza sikeres befejezését. Ezért mutatnak rá az optimistább szakértők, hogy a máltai fenntartások Helsinkiben átmenetinék bizonyultak. Gy. D. ciótól, és elítél mindenfajta polgári személyek ellen irányuló terrorcselekményt. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke az AFP francia hírügynökségnek adott hétfői nyilatkozatában leszögezte: a magunk részéről csakúgy, mint eddig, most is határozottan elítéljük a polgári személyek elleni támadásokat, és erőszakos cselekményeket, még akkor is, ha azok egyúttal az izraeli kormány ellen irányulnak. A Pravda a bírálatról A megalapozott, konstruktív, pártszerű bírálat további térnyerését tartja szükségesnek keddi vezércikkében a Pravda, s ugyanakkor kifogásolja azt a gyakorlatot, amely egyes taggyűléseken volt .tapasztalható. Az SZ1KP pártszervezeteiben jelenleg folynak a beszámoló- és vezetésé gv ál as z- tó taggyűlés ék, amelyek részét képezik a párt jövő év fébruári kongresszusára történő felkészülésnek annak a menetrendnek megfelelően, amelyet a KB ez év áprilisi plénumán hozott határozat rögzített. Ez hangsúlyozta, hogy a tanácskozásokat kommunista nyíltsággal, a bírálat és önbírálat szellemében kéül megtartaná. Mint az SZKP KB lapjának cikke megállapítja, a legtöbb helyen a pilénuim út- mutiaitáisali alapján folynak a taggyűléseik, ám akadnák ezzel ellentétes megnyilvánulások is. Előfordul még, hogy csak előre bejelentett felszólalók mondhatják el a már szintén élőre megszerkesztett „hozzászólásaikat”, s így kedvező kép alakul ki az egyébként hiányos munkáról. Előfordul az is, hogy az „alulról” jövő bírálat szavaikban ugyan támogatásra talál, de aztán senki nem tesz konkrét lépéseiket. Ott cselekszenek helyesen, áhoL rendszeresen tájékoztatják a párttagokat a bíráló megjegyzéseik sorsáról. A cikk felhívja a figyelmet annák jelentőségére, hogy értékeljék a pártbizottságok munkáját. Mindezt azért tartja fontosnak a lap, mert még számos helyen a pártbizottságok gyengén dolgoznak, nem teremtik meg a kitűzött feladatok teljesítéséhez szükséges feltételeket. Két kontinens között Merre tart Portugália? Hétfőn hajnalban Lisszabonban néhány fiatal „Mario Reagan” nevét festette rá Mario Soaresnek az utcákon kiragasztott többszáz arcképére. Az amerikai elnök „legjobb portugál barátja” csúfos vereséget szenvedett a vasárnapi parlamenti választáson. Napokkal előbb — a júniusban lemondásra kényszerített, de még hiva- ! ólban lévő — Soares miniszterelnök még az abszolút többség megszerzésében reménykedett. Az eredmények ismeretében azonban kénytelen volt tudomásul venni, hogy több mint 800 ezer korábbi híve elfordult tőle, s nem-et mondott az amerika- barát, a dolgozók érdekeit sértő politikájára. Ez a mostani választás legfőbb tanulsága, még akkor is, ha az ország aggasztó jelenéért ugyancsak felelős szociáldemokrata párt 2,7 százalékos szavazattöbbséget szerzett, s ezzel újból Portugália vezető pártjává váltak. Nagy meglepetésként hatott, hogy a fél éve hivatalosan még nem létező politikai erő, a Demokratikus Megújulás Pártja (PRD) több mint egymillió voksot szerzett .s 18 százalékkal az ország harmadik pártja lett. A stabilitásra, az alkotmányos rend megszilárdítására gazdasági fellendülésre vágyó rétegek ebben, az Eanes köztársasági elnök által támogatott pártban vélték felfedezni a megújulás képességét. A politikai térképen középen helyet foglaló új erő vonzotta a jobboldali pártok, illetve a szocialisták jobboldali politikai gyakorlatából kiábrándult százezreket. Ebben a pártban „benne van” egy későbbi kormányzati tényező lehetősége. Ezért hát nem meglepő, hogy a PRD a kommunistáktól is Tüdott szavazatokat elhódítani. A PKP — a munkáskerületek- ben megőrizve tömegbázisát — országosan 2,5 százalékkal esett vissza, de a fővárosban tovább erősödött és 20 százalékos eredménnyel megelőzte a szocialistákat. Sőt, a legnagyobb ipari centrumban, Setubalban 38 százalékkal vezető párt lett. Merre tart Portugália a választás után? Erre a kérdésre a lisszaboni sajtóközpontban született egy matematikai formula: 4+1= több ismeretlen. Utalás ez arra, hogy az eddigi négy nagy párt helyett most öt szólította az urnákhoz híveit, s az így megszületett választási eredmény semmiképp sem ad egyértelmű választ a jövőre vonatkozólag. Egy kis túlzással élve: Portugáliában politikai patthelyzet állt elő. A politikai erőviszonyok csak módosultak, de alapvetően nem változtak meg. A baloldal nem elég erős ahhoz, hogy tovább fejlessze a tíz évvel ezelőtt kivívott eredményeket. A jobboldal pedig ahhoz gyenge, hogy radikálisan visszafordítsa vagy megsemmisítse a vívmányokat. Az új elnöki párt sikere némileg közép irányba állította a politikai iránytűt: a PRD ellenzékben A programban meghatározott kísérletek és megfigyelések végrehajtásával folytatja a közös munkát a Szaljut—7—Szojuz T—14 —Kozmosz 1686 orbitális űrkomplexumon tartózkodó három szovjet űrhajós: Vlagyimir Vaszjutyin, Viktor Szaviniih és Alekszandr Vol- kov. Kedden az űrhajósok geofizikai kísérleteket^ végeztek, s fénykép- és filmfelvételeket készítettek a Szovjetunió középső és déli területeiről, valamint az óceánok vízfelszínének egyes térségeiről. kíván maradni és az úgynevezett semlegességével a mérleg nyelvének szerepét kívánja betölteni. Mivel egyedül egyik párt sem képes kormányt alakítani, így majd az alkudozások után derül ki, hogy — az eddigi nyolc kormányzási formulát — milyen koalíció követi. A nyugat-európai politikai szóhasználatban a szélesebb értelembe vett baloldal — hozzá számítva az új pártot — abszolút többséggel rendelkezik a parlamentben, ám a köztük lévő ellentétek lehetetlenné teszik az akcióegységet. A klasszikus jobboldal (szociáldemokraták, kereszténydemokraták) még együttesen sem képesek többségi kör- mányt létrehozni. így tehát a jövő ismét bizonytalan. A gazdasági, társadalmi válsággal együtt úgy tűnik, hogy a kormányzási válság is tovább tart Portugáliában. Nem véletlen, hogy választáson részt vett külföldi újságírók egy része így búcsúzott egymástól: tavasszal veled ugyanitt. Utalva arra, hogy már egy új, időelőtti választásra gondolnak. A három kozmonauto folytatja az űrkomplexum „legkésőbben” érkezett egységének, a Kozmosz 1686- nak az üzembe helyezését, a műhold tudományos berendezéseinek ellenőrzését, biológiai kísérleték végzését. A szinte minden percüket lefoglaló programban szerepéi erőnléti gyakorlatok végzése is. Saját jelentéseik- és a földi ' irányítóközpontba beérkezett telemetrikus adatok tanúsága szerint Vaszjutyin, Szavinih és Volkov egészségesek, jól érzik magukat, az űrkomplexum repülése normálisan folytatódik. A szovjet űrhajósok folytatják a munkát A trópusi esőzéseik földcsuszamlást idéztek elő Puerto Rico Ponce nevű városában. Legalább 400 épület összedőlt, vagy megsérült, az áldozatok száma még nem ismert. Szankciók Dél-Afrika ellen Kubai— Zimbabwei tárgyalások Hétfőn .Havannában tárgyalások kezdődtek Robert Mugabe zimbabwei miniszter- elnök, a ZANU—HF élnöke, valamint Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, állam- és kormányfő között. Eszmecserét folytattak a két országban végbemenő forradalmi folyamatokról, valamlint az Afrika dél részén kialakult robbanékony helyzetről. Rámutattok, hogy a Dél-Afrtilkai Köztársaság ismételt agressziókat hajt végre az Afrika déli részén lévő fron tors zá gok élten, miközben folytatja Namíbia illegális megszállását és akadályozza a délnyu gat -af nika i ország függetlenségének a megadását. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn egyhangúan elfogadott határozatban ítélte el a Dél-Afrikai Köztársaságot a legutóbbi — szeptember 30-án — Angola ellen elkövetett légitámadásért. A 15 tagú testület követelte, hogy Dél-Afrika „feltétel nélkül és haladéktalanul vonja ki ösz- szes fegyveres erejét a megszállt angolai területekről és a legnagyobb mértékben tartsa tiszteletben Angola szuverenitását, légterét, területi integritását és függetlenségét”. A határozatban leszögezték: a Biztonsági Tanács ismételten megvitatja a Dél- Afrikai Köztársaság ellen hozandó szankciók ügyét, amennyiben a fajüldöző rezsim a jövőben is figyelmen kívül hagyja a testület határozatait. Az elmúlt két hétben a Biztonsági Tanács immár másodszor ítélte el Pretoriát az Angola ellen elkövetett agressziós cselekedetekért. A testület Ausztrália, Egyiptom és Peru képviselőiből álló, tényfeltáró bizottságot küld Angolába, hogy felmérje a dél-afrikai fegyveres intervenció által okozott károkat. A határozatban felszólították a tagállamokat, hogy adjanak meg „minden szükséges segítséget” Angola védelmi képességének megerősítéséhez. Ezt a szövegrészt külön .vitoban fogadták el a BT tagjai: 14-en megszavazták, és csak az Egyesült Államok tartózkodott.
