Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-09 / 237. szám
1985. október 9., szerda Somogyi Néplap Mindenki nem mondhat nemet r KRUMPLI-KRÍZIS Az almáskertek kincse A Szovjetunióba, Kubába megy a somogyi alma Jelenleg több mint 1000 vagon étkezési, 160 vagon vető és 1000 vagon ipari burgonyára nincs vevő. Somogybán 11 burgonyatermelő gazdaság és sok kistermelő nehéz helyzetbe került Miközben Krumplis Fáni, az új vendéglátóipari láncolat mind nagyobb sikert arat, a termelőknek a burgonya okozza a legnagyobb gondot. A dél-somogyi gazdaságokban érdeklődtünk, hiszen itt vannak a legnagyobb termőterületek. Hiánnyá András, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát közgazdasági igazgatója: — Bizonyos előjeleket már a tavasszal, illetve a nyár elején észrevehettünk. Előzetes számításaink szerint az idén legalább tízezer hektárral több burgonyát ültettek az országban, mint tavaly. Ebből következtetni lehetett: túlkínálat alakul ki a piacon. Arra törekedtünk, hogy biztos vevőkre találjunk. Ki- sebb-nagyobb csomagolásban, első osztályú minőségben, fogyasztói áron alul vittük a termést a benzinkutakhoz, kínáljuk a krumplit kerületeink központjában, és megkerestünk olyan nagy ipari üzemeket, mint a Dunaújvárosi Vasmű, vagy a Péti Nitrogénművek, ahol közvetlenül árulunk. Tóth Zoltán, a mikei tsz elnöke: — Nálunk létkérdés a burgonyatermesztés. Ez a talaj kedvez a növénynek. A vetőgumó mellett voksoltunk, ám úgy látszik, erre nincs most igény. Korábban több alföldi gazdaság vett tőlünk, most sorra visszalépnek. Az étkezési burgonya eladása csaknem lehetetlen. Az sem bizonyos, hogy segít rajtunk a hámozott krumplit feldolgozó és tartósító üzem. Korábban a hibás gumókat is felvásároltuk, így használtuk ki a kapacitást. Most a saját ■ termésünket kell biztonságba helyezni. Zákányt Sándor rinyaúj laki tsz-elnök: — Szántóterületünk tizenöt-tizenhat százalékán termesztünk burgonyát, s ez árbevételünk huszonöt százalékát adja. A tavalyi termésből az idei értékesítésre szánt mennyiséget sem tudtuk eladni: több mint egymillió forint veszteségünk van. Ha az idei helyzet nem változik, akkor újabb hárommillió forintnak kell búcsút mondanunk, tehát mérleghiányosak leszünk. A háztájiban termeltetett huszonöt vagon termésnek sincs vevője. A burgonya fontos növényünk. Tizenötmillió forintot költöttünk tárházra, speciális gépekre ... A minap felkerestük a megyei Zöldért igazgatóját a vízvári, az inkei, a kadarkúti és a jákói termelőszövetkezet elnökével. A szerződött mennyiség felét lemondják. Fizetnek ugyan kötbért, de ezzel nem megyünk semmire. A budapesti Zöldértnek a magyar élelmezési szabványnak megfelelő minőséget küldtünk. Volt olyan vagon, amelyiket a fémplomba felszakítása nélkül küldtek vissza, mint elfogadhatatlant. Az átvett- nél is 25—40 százalékos veszteséggel kell számolnunk. Zsaluzni másként, olcsóbban Tegnap délelőtt Kaposváron a Sáév központ jajban a jugoszláviai Radnik építőipari vállalat — a számukra már hagyományos, a magyar gyakorlatban újszerű zsaluzó anyaggal ismertette meg a résztvevőket. Először csak prospektusokon láthatták a meghívott magyar szakemberek a speciális zsalut, a rövid előadást követően azonban a Sáév egyik leányvállalata, a Somogygép — ők a közvetlen tárgyaló- felék — építési területén, az alkalmazás helyszínén is viszontláthatták a hasznosításra félajánlott szerkezetet. A bemutatóra Stjepan Goles, a gyár igazgatója is eljött. Öt kértük, hogy tájékoztasson a bemutátott termékükről és röviden szóljon a hazai tapasztalatokról is. — Kapcsolatunk a magyar szakemberekkel nem újkeletű, éppen ezért azt ;s tudtulk, hogy Magyarországon ehhez hasonló szerkezetű és technológiát igénylő zsáluzó- szerkezet nincs. Ugyanakkor a jelenleg használtak meglehetősen faigényesek, ami érthető. hiszen ezeket csak egyszer tudják felhasználni, vagyis minden egyes építéshez új zsaluanyagot kell készíteni. — Azt hallottam, hogy az önök zsaluja akár 80—100 alkalommal is felhasználható. Igaz ez? — Válóban így van, s ezt azért is biztonsággal mondÉppenhogy kifújták a kommunisták magukat a helyi szakszervezeti választások után, már ismét nagy feladat előtt állnak: készülnek a beszámoló taggyűlésekre. Hartai Imre, a Kaposvári Cukorgyár pártvezetőségének titkára harmincöt éve dolgozik a gyárban. Az idei vezetőségválasztáskor került erre a posztra, előtte segéd- művezető volt. A mostani munkájához szükséges gyakorlatot alapszervezeti szervező-, majd párttitkárként szerezte meg. Az ötvenegy éves szikár férfi megfontoltan beszél, ugyanakkor a szenvedély is érezhető a mondatain. Különösen akkor, amikor azt ecsetelte: új munkastílust kezdtek meghonosítani a pártmunkában, s ennek az eredményét ma már lépten- nyomon érzik. — A gyár pártvezetősége készül az öszegezésre. A gazdasági tevékenységet, a gyár helyzetét is mérlegre tesszük a pártmunkán kívül. Nagyon fontos időszakot Frank Gyula, a Tszker nagyatádi területi központjának igazgatója: — 1983 hasonlóan kritikus év volt. Több gazdaság kény télén-kellet len lemondott a burgonya termesztéséről; importból kellett fedezni a hazai szükségletet. Tavaly a minisztérium létrehozott egy úgynevezett intervenciós keretet, amely biztosítékot nyújtott a*rra, hogy a termést átveszik, vagy az eladhatatlan meny- nyiség után kártérítést fizetnek. Jól járt mindenki. Az idén azonban nincs ilyen keret, csak eladhatatlan készletek vannak. Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese: — Jártunk a minisztériumban, semmi biztatást sem kaptunk arra, hogy esetleg külföldön eladható a hazai termés. A termelők kedvezőtlen helyzetbe kerültek, de azért nincs akkora eladhatatlan mennyiségről szó, mint amennyiről ők beszélnek. Igaz, hogy a homok- szentgyörgyi és a barcsi tsz felére csökkenti a burgonyáiéi mő területének a nagyságát. A krumli-krízis napirendre került a Teszöv elnökségi ülésén is. Bogó László, a TESZÖV titkára: — Az országos gondok megegyeznek a somogyiakkal. Csődről kell beszélnünk. Egyszerűen lehetetlen, hogy például Budapestre 2j50—3 forintos áron szállítsanak a szövetkezetek. Az új árképzés nem kedvez a termelőknek. Ha nem történik gyors változás, akkor megérhetjük, hogy jövőre 15—20 forintért kell megvennünk egy kiló krumplit. Nagy Jenő hatom, mert nálunk Jugoszláviában .már több mint 10 éve építkezünk ezzel a szerkezettel és bevált. — Mondana néhány műszaki ismertetőt ? — Ehhez a szerkezethez bármilyen rossz minőségű fenyőt fel lehet használni. Ragasztott technológiával készül, három rétegben, adott szélességben és 'különböző hosszúságban. A felülete nagyon szép sima betonkiképzésre ad lehetősséget és gyorsan összeállítható. Mintegy 30—40 százalékkal olcsóbb az itt haszná,Lt zsaluknál. Időiben pedig mintegy 60 szá- zalékos megtakarítás érhető el a megépítésében. Mikor terjedhet el ez az új szerkezet itthon.? — Ez az első ház, amit ezzel a zsaluzással készítünk — mondta Kiss Béla a Somogygép igazgatója. — Ha minden terv szerint halad, jövőre már tömegesen használni fogjuk. N. Zs. hagytunk magunk mögött, áttértünk az új vállalati rendszerre, igazgatót, vállalati tanácsot választottunk, aztán itt voltak a szakszervezeti választások. Mindez nagy munkát adott a négy alapszervezetnek, a gyári pártvezetőségnek. Most elmondhatjuk, hogy mindkettő jól sikerült. — Milyen lesz a mostani számvetés? Hartai Imre rágyújt egy cigarettára, s utána folytatja: — Ebben az elemzésben elsősorban az szerepel majd. ami megtörtént. Nagyobb politikai munkát végeztünk, a szakszervezeti választások például már júliusban megkezdődtek. Oda kellett figyelnünk, hogy minden rendben menjen, az szb-titkári posztra pedig olyan fiatalA .lassan rozsdásodó leve- lék közüli helyenként fürtökben csüngve mosolyog a mélypiros alma. Megremeg az ág, ahogy nevelt termését szorgos kezeik leszakítják. Telnek a ládák, a konténerek, traktor húzza az értékes terhet, s a válogató soroknál fürge targoncák forognak. Egymás mellett dolgozik a diák, aki először, vagy esetleg néhányadszor gyakorolja az almaszüret mesterségét azzal, aki éven át foglalkozik a termés nevelésével, és nagy tapasztalata alapján, akár szemibéhúnyva, csupán tapintásra is pontosan tudja, melyik az első osztályú, vagy az export minőségű gyümölcs. Kirkovics István a Kutasi Miamii Gazdaság igazgatója: — Már a telepítéskor, mint . minden számottevő gyümölcsös nagyüzem, a külső munkaerő segítségével is számoltunk. Bnélkül lehetetlen megoldani a nagy 'kézimunkaerőt igénylő feladatot. Az átlagosnál az idén valamivel kevesebb, huszonöt—huszonnyolcezer munkanapot töltenék az üzemben a diákok. Most is nyölcszázan dólgoz- nak. A másik tekintélyes alma- termelő nagyüzem a vései Űj Élet Termelőszövetkezet elnöke, Porosa István mondja: — Nálunk most négyszáz- negyven diák van, még négy turnus jön, és addigra körülbelül éppen végzünk is. Mindkét, gazdaság, ahol a termelés szerkezetében meghatározóan fontos termék az alma, a betakarítás utolsó •harmadánál tart. Ilyenkor már mód van a tapasztalatok összegezésére; a kérdésre, hogy hogyan fizet az éves fáradozásért a gyümölcsös, a vezető már nagyobb biztonember kerüljön, aki korrekt és megfelelő partner lesz. — Kapnak-e segítséget az alapszervezetek a beszámoló taggyűlés előkészítéséhez? — Erre mindenképpen szükség van, hiszen három új titkárunk van. Ök most számolnak be először a vezetőség nevében az egyéves munkáról, a kongresszus, a pártértekezletek határozatainak megvalósításáról. Ilyen szempontból én is új vagyok a saját posztomon — így magam is segítségre szorulok. A gyári pártvezetőség tagjai a helyszínen adnak útmutatást, tanácsot az alapszervezeteknek. — Miben léptek előre egy év alatt? — Úgy fogalmaznék, hogy a pártvezetőség elégedett a pártélet fejlődésével. Élén- kebb volt a politikai élet, Sággal tud válaszolni, mint egy hónappal ezelőtt. — Ez az év — mondta a kufadi állami gazdaság igazgatója — lényegesen jobb a tavalyinál. Egyaránt vonatkozik ez az értékesítési lehetőségre és a félvásárlási árra. — Hogy vallanak erről a számszerű adatok? — Mintegy négyezerháromszáz tompa termést takarítottunk be a várható hat- ezaregyszázból, és ebből ezernyolcszáz tonnányi piacra került. Az eddíigi szállítások állapján várhatóan semmi akadálya nem lesz annak, hogy a tervezett ezerháromszáz tonna állmát elküldjük a Szovjetunióba és háromszázötven tonnát Kubába. A vései szövetkezetből eddig kilencvenöt vagon termés gurult el ugyancsak a Szovjetunióba, Kubába és Csehszlovákiába, s ahogy számítják még csaknem ugyanennyi indulhat a külföldi fogyasztókhoz. — A kétszáz hektáros termő gyümölcsösünknek negyvenöt—ötven százaléka külföldön értékesül — mondta Porosa István. — Ebben az jobb a hangulat a gyárban, örülünk annak, hogy a párttagok sokkal jobban hozzászólnak a témákhoz taggyűléseken. Megszűnt a hajdan tapasztalt passzivitás. Ez más fórumokra is egyre jellemzőbb. A hétköznapokon is így van ez. Az „asztalra teszik”, ha gondjuk, problémájuk van. Jó, hogy nem titkoljuk el a gazdasági nehézségeket sem. — A cukorgyár mindig arról volt ismert, hogy sok munkás kerül a párt soraiba innen. — Ez a hagyomány most is folytatódik. Úgy gondoltuk, hogy nyolc dolgozót veszünk fel, s a végén tizenegyen lettek párttagok. Ez a megnövékedett bizalomnak, tekintélynek is köszönhető. A fiatalokon kívül ezért jelentkezett a pártba két köévben — főként a napfényszegénység miatt — a rneny- nyiség elmarad a várttól, s a minőség is lehetne jobb, vagyis a válogatást végzőknek igen nagy gonddal kell ellátni a munkájukat, hogy ne legyen kifogás. Am mindezzel együtt a korábiaknál kedvezőbb az összkép. A két j ellent ős almaterme- lő somogyi nagyüzemben piaci gond nincs. A diákok, a külső munkaerő foglalkoztatása miatt a betakarítás sem oikoz nehézséget, igaz különböző utakat keresve, idejében gondoskodtunk arról, hogy a megtermelt érték maradéktalanul biztonságba kerüljön. A kutasi gazdaságban már szeptemberben meghirdették a „szedd és v,idd”-akciót, amelynek méltán lett nagy sikere a megyében. Az erre a célra kijeaöFt területen, a fáról válogatva, jutányos áron bárki leszedhette a saját igényeinek megfelelő gyümölcsöt. Ezúton eddig mintegy húsz vagonnyi termés került a fogyasztókhoz. Jól járt a gazdaság, mert segítség ez a betakarítás gondjában, és jól járt az is, ák'i tárolni tudja a tavaszig a család álma- szükségletét. — Miivel .van feldolgozási lehetőségünk, mi más utat választottunk — mondta Porosa István. — Úgynevezett hétvégi, részes akciót szerveztünk. Bárki jöhet a hétvégeken segíteni az almaszüretben, 3 leszedett termés húsz százaléka az övé. Koppan a szög az export útra készülő láda tetején, fürge targoncák súlyos ládákat emelnek, az ailmáskentek- ben még hangos az élet. De a pirosodó gyümölcsök, szomszédságában sárgulnak, har- nulnak a Hovelök. Csupaszodnak a fák. Még egy-két hét, és ismét véget ér egy nagy munka a gyümölcsösben. Vörös Márta zépkorú nehézgépkezelő. — Mi az, amiben nem sikerült eredményt elérni? — Talán a pártcsoportok tevékenységében. Igaz, hogy így kampány idején nem könnyű összehívni az embereket. A legtöbbször a munkapad mellett tárgyalnak egy-egy kommunistával. Megesett, hogy a vezetőségek adtak pártmegbizatáso- kat a csoportok helyett. — Mire ösztönzik az alapszervezeteket? — A gyári pártvezetőség úgy érzi, hogy valami elindult a politikai életben. A választás óta jobban felkaroljuk azokat, akik tenni akarnak a gyárért, a fegyelem, a rend erősítéséért, a jó partneri kapcsolat kialakításáért. Ez abban is érződik már, hogy a gazdasági vezetőktől is megkövetelik: ők se hiányozzanak a taggyűlésekről. Most erre a bizalomra alapozva szeretnénk még jobban kiaknázni a lehetőségeinket, s megtalálni a legjobb módszereket a politikai munkában. Lajos Géza Nem titkolják a gondokat
