Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-08 / 236. szám
2 Somogyi Néplap 1985. október 8., kedd A normalizálás mutatója Francia őrnaszádok cirkálnak az atomrob bán tások ellen tiltakozó Greenpeace mozgalom hajói védelmében. (Telefotó: — AP—MTI—KS) Rendőrgyilkosság Londonban színesbőrű délelőtti rendFegyveres felvonulás a niearaguaihatáron indokolta a halál bekövetkeztét, de a 49 éves asszony családja ebben nem hitt. Hozzátartozók, csakúgy mint Brixtonban, tüntetni mentek a helyi rendőrség elé, ez azonban békés felvonulás volt, olyannyira, hogy a Jarrett-család intette le a fizikai erőszakra készülőket. Vasárnap délután azonban — egy nappal a tisztázatlan haláleset után — a Broad- water Farm lakótelepén járőröző rendőröket megtámadták, majd minél nagyobb számban érkeztek rendfenntartó csoportok a helyszínre, annál jobban elszabadult a pokol. Gépkocsikból barikádok épültek, amelyek, csakúgy, mint Brixtonban, rövidesen kigyulladtak, és ezek fedezékéből hullottak kövek, benzines palackok és más tárgyak a rendőrökre. A zavargásokban nyolcvan ember sérült meg. kivizsgálják, mondta, de a zavargásoktól elkülönítetten kezelik. Ezzel értésre adta, hogy átfogó és független vizsgálatot — amit a parlamenti ellenzék követel — nem rendelnek el ezúttal sem. A londoni rendőrfőkapitány maga részéről „botrányosnak” minősítette embereinek megvádolását. Bejelentette, hogy a zavargások „nem folytatódhatnak”, s megakadályozásuk végett a rendőrség, ha kell, keményebb eszközökhöz nyúl. ö maga parancsot adhat például műanyag-lövedékek használatára. Vízágyú és könnygáz használatát folyamatosan mérlegelik — hangoztatta. Hurd belügyminiszter szerint most az a „legfontosabb”, hogy a megölt rendőr, Keith Blakeley gyilkosát megtalálják. Mégsem üzletháza riporter... Százötven tagja van a külföldi újságírók kairói szövetségének. /Az egyiptomi törvények szerint élnek és dolgoznak, háborítatlanul, az udvarias hatóságok jóvoltából, amelyek nemrégiben a szocialista tudósítókra vonatkozó, még a szadati időkből származó hátrányos megkülönböztetéseket is felszámolták. Így azután derült égből villámcsapásként érte őket az értesülés, hogy a kormányzat tárcaközi vitáinak kereszttüzébe kerültek, és hogy törvényes státusuk voltaképpen megszűnt. Az újságírók megszámlálhatatlanul sokszor sorolták fel az egyiptomi külkereskedelmi mérleg kibillenésének az okait. Minden kairói keltezésű cikkben szerepelt az olajárprobléma, nevezetesen az, hogy a kőolaj világpaici árszintje süllyed, ez gondokat okoz az államháztartásnak, de szociális feszültségeket is, hiszen amióta ez az irányzat megkezdődött, egyiptomi vendégmunkások tömegeinek mondanak fel. Ebből kiindulva rendelte el a munkaügyi minisztérium, hogy minden betelepülő külföldi korporáció kilencszer annyi egyiptomit foglalkoztasson, mint amennyi idegent. Mégis, a következő időszakban az újságírók cikkeinek központi témája saját helyzetük volt. A munkaügyi minisztréium vaskalaposai ugyanis egy „vaskalap” alá helyezték a külföldi üzleti-gazdasági érdekeltségeket, és az újságírókat. Ez annyit jelent, hogy amikor a kormányzati szerveknél akkreditáltatja magát egy afrikai, vagy egy ázsiai, vagy akár egy magyar tudósító, akkor egyúttal kilenc egyiptomi alkalmazottat is köteles felvenni a bérlistájára. Kairóban egyedül a londoni központú Reuter-iroda felelt volna meg az említett kivánalmaknak. A tájékoztatási államminisztérium, az állami tájékoztatási hivatal ,és az ennek alárendelt sajtóközpont becsületére legyen mondva, hogy a rendelet különös értelmezését az újságírók nem szenvedték meg. Mélyen a felszín alatt a tájékoztatási és a munkaügyi tárca viszont hevesen csatázott. Nem is semmiért: a munkaügyi tárca — elméletben — megfosztotta az újságíróhadat a munkája végzéséhez szükséges adminisztrációs kedvezményektől. Nem adtak ki például az újonnan érkezettek jelentős csoportjának munkavállalási engedélyeket, és sokaktól megtagadták az ilyen engedélyek megújítását. Így dollár-tízezreket vetettek ki behozatali vámként személyi ingóságokra, még ha ezeket a riporter természetesen csak ideiglenesen akarta is használni Egyiptomban. Kérdésessé, sőt, törvény- ellenessé vált azoknak az irodai és személyi ingóságoknak a vámelbírálása is, amelyek — időlegesen — már az országban voltak. A világhírügynökségek esetében ezek több százezer dollárt értek. Az értékek időleges használatáért az újságírók bankóvadékot fizettek, vagy helyettük diplomáciai missziók vállaltak garanciát. A nagy depozitokat — munkavállalási engedélyek híján — bármikor lefoglalhatták volna. Szerencsére a munkaügyi minisztérium észbe kapott. A kétségbeesésében nagy egységbe tömörülő sajtótudósítói testület és a pártján álló tájékoztatási tárca nyomása alatt a héten bejelentette, hogy a riporter: mégsem üzletház. Az előkészített bőröndök visszakerültek a szekrények tetejére, és a riporterek továbbra is vendéglátóik sajnálatos gazdasági gondjairól írnak, nem pedig a légitár saságokkal leveleznek. Lengyelországban október 13-án választják meg a sziejim 460 képviselőjét. Az 1980-lban kirobbant társadal- mli-giazdasági válság óta ez lesz az első parlamenti választás, így fontos mutatója lesz az élet normalizálódásának. A választásokat nem éppen könnyű időszakban tartják. A társadalmi, politikai és gazdasági helyzet bonyolultabb, mint tavaly volt, a tanácsi választások idején. Az ellenzéki tevékenységéről ismert katolikus pap, Jerzy Popieliusziko meggyilkolása miatt sokakban hosszú időre megnőtt a bizalmatlanság a kormányzattal szemben. A közvélemónykutatások még ez év elején is kimutatták az ügynek az általános hangulatra gyákorolt negatív hatását. A rendkívül kemény tél lelassította a gazdasági növekedést, és félő, hogy az idei éves terv előirányzatai közül nem mindegyiket sikerül majd teljesíteni. A tavasszal emelték az alapvető élelmiszerek, a villany, a tüzelő árát, amit münden család megér zett, különösen a júniusi húsáremeléseket. Ennek ellenére a választások iránti érdeklődés nem kisebb, minit tavaly volt. A képviselőjelöltekkel való találikozókra valamivel többel mentek el az idén, mint a tavaly júniusi tanácsi választások előtti hasonló gyűlésekre. Az állampolgárok kérdéseket tettek fel a jelölteknek, elmondták mit várnak a megválasztandó képviselőktől, beszámoltak mindennapi gondjaikról. A két ország kaitomapoli- tikájának egyeztetéséről jött létre megállapodás Manfred Wömer nyugatnémet és Kató Koicsi japán hadügyminiszter között Wörner és Kató egyetértett a katonai kérdésekkel kapcsolatos párbeszéd bővítésében, és — ennek részeként — a hadügyi tisztségviselők kölcsönös látogatásainak rendszeresebbé tételében. Wömer vasárnap érkezett hivatalos látogatásra Tokióba, s hétfőn kezdett tárgyalásokait japán kollégájával, ö az első európai NATO- tagállám hadügyminisztere, aki Japánba látogatott. Hivatalos tokiói Személyiségeik tájékoztatása szerint kölcsönösen elemezték az európai és az ázsiai katonai Legtöbben a súlyos környezetszennyezésről és a Lengyelországban különösen súlyos lakáshiányról beszélték. A befolyásos római katolikus egyház nem mozgósítja a híveket a választásokon való részvételre. A papok nem agitálnak a szavazás ellen sem, de legtöbbjük nem is fog példát mutatni, csakúgy, mint tavaly, amikor a tanácsi választásokon az alsó papságnak csak 'kis része vett részt a püspökök pedig nem járulták az urnák elé. A megcsappant és befolyását vesztett ellenzék most is a szavazás bojkottjára szólítja fel a lengyeleket, de ez a taktika már tavaly is látványos kudarcot vallott. A választásra jogosultak 75 százaléka nem hallgatott rájuk. Sőt, az urnáktól távol maradt 25 százalék egy része sem, hiszen nem szavazhattak a kórházban vagy otthon fekvő betegek, az úton és külföldön levők. A szavazáson való részvétel vagy távolmaradás nem minden esetben jelent politikai állásfoglalást. Az idén is lesz ugyan aki politikai szembenállását fejezi ki azzal, hogy nem szavaz (az ilyenek ma már csak néhány százalékot tesznek ki), lesznek olyanok is, akik a sza- vazóhelyiségek 'körül fognak ólálkodna, és „számlálná” hányán léptek be. Utóbb majd megpróbálják bebizonyítani, hogy a választásokon kevesebben vettek részt, mint ahogyan hivatalosan bejelentik a szavazatok összeszám- lálása után. (Az ellenzéki csohelyaetet. Ennek során — mint a táékoztatásból kitűnt — arra a sajátos következtetésre jutottak, hogy mind egymás között, mind az Egyesült Államokkal fokozni kell a katonai együttműködést az állítólagos szovjet fenyegetéssel szemben. Hangoztatták, hogy a Nyugat „biztonsága” — úgymond — globális megközelítést követel, ami megfigyelők szerint annyit jelent,, mint a stratégiai és katonai együttmű- kötés kiterjesztését a NATO és kívülállók között a világ különböző területeire. Manfred Wömert a nap folyamán fogadta Nafcaszo- ne Jaszuhiro japán miniszterelnök. A találkozón úgy vélekedtek, hogy az NSZK és Japán — mint fogalmázportok tavaly is így tettek, de kénytelenek voltak elismerni, hogy a részvételi arány még az ő számításaik szerint is magasabb volt, mint amekkorát saját győzelmüknek tekinthettek volna.) Ahogyan tavaly a lakosság háromnegyede elment szavazni, úgy valószínűleg az idén is legalább ennyien fognak az urnák elé járulni. Persze, közöttük is sokan lesznek, akik ezzel vagy azzal elégedetlenek. Nyilvánosságra hozott közvélemény- kutatási felmérések is azt mutatják, hogy a mér említett égető lakáshiányos, vagy az egyes vidékeken már-már katasztrofális környezet- pusztuláson kívül sok olyan kérdés van még, amelyben körülbelül minden második lengyelnek kritikus a véleménye. Bizonyára jópáran lesznek olyanok is, akik aaért mennek el szavazni, mert határozott igent mondanák a gyökeres szocialista reformok politikájának. Sokan azért fognak megjelenni a szavaaáhelyi&égekben október 13-án, mert állampolgári kötelességüknek tartják, mert úgy érzik, hogy a választás hozzátartozik egy ország normális életéhez. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a kormány elnöke a The Washington Post című amerikai lapnak szeptemberiben adott nyilatkozatában azt mondta: ha a választásra jogosultak 75—80 százaléka fog élni állampolgári jogával, az a normalizálódás és a stabilizáció magas szintjéről fog tanúskod'iák — „egyformán felelős a béke és stabilitás fenntartásiáért”. A japán kormány képviselőjének közlése szerint ilyen összefüggésben került szóba az Egyesült Államok ű nf egyverkezési programja, illetve a nyugatnémet és japán csatlakozás ehhez. Minderről rendkívül keveset hoztak nyilvánosságra, annyi azonban kiszivárgott, hogy Wörner határozott támogatásáról biztosította a Reagan-féle „csiLiagháborús” tervet. Azt „indokoltnak és szükségesnek” nevezte azzal az érvvel, hogy az állítólagos , hasonló szovjet kutatások” ellensúlyozását szolgálja. A nyugatnémet hadügyiminiszter jelezte, hogy az NSZK kormánya hama-« rosah dönt a részvételről. Vasárnap estétől hétfő hajnalig súlyos zavargások színhelye volt az észak-londoni Tottenham kerület. A Broad- water Farm nevű lakótelepien szabályos lázadás tört ki, több száz fekete és — kisebbrészt — fehér fiatal támadt a rendőrökre, pusztított el és gyújtott fel mindent, ami a keze ügyébe került. A „lázadók” fegyvereket használtak és egy rendőrt késszúrásokkal megöltek. Ez volt az első eset a brit szárazföldön, hogy faji jellegű zavargások során rendőrt ölték. A tottenhami eseményeket egy, a brixtonival megdöbbentő hasonlóságot mutató incidens robbantotta ki. Itt is rendőrnyomozók hatoltak be egy többgyermekes színes bőrű asszony lakásába, s a házkutatás itt is halállal végződött: Cynthia Jarrett összeesett és nem tudták többé életre kelteni. A rendőrség természetes okokkal A tottenhami közösség vezetői sajtóértekezletükön a őrséget hibáztatták az előző éjjel történt véres zavargásokért. Mondanivalójukkal szinte kizárólag a kirobbantó okra, a 49 éves Cynthia Jarrett asszony halálára, illetve a rendőrségnek ez ügyben tanúsított érzéketlenségére irányították a figyelmet. Azt mondták el, hogy a házkutatást végző rendőrök átlépkedtek a haldokló testén, és nem voltak hajlandók rádiójukon mentőt hívni. Nézetük szerint a másnap dühöngő fiatalok közül sokan arra gondolhattak, hogy ha folytatódik ártatlan családanyák „véletlen” elhalálozásának sorozata, egyszer „az ő anyjuk is sorra kerül”. Douglas Hurd belügyminiszter a televízióban a legcsekélyebb mértékig sem volt hajlandó elfogadni ezt a következtetést. A haláleseteket A hondurasi hadsereg egységeinek és a hondurasi területen állomásozó niearaguai ellenforradalmároknak a ni- caraguai határ mentén való felvonulása rendkívül veszélyes helyzetet teremtett a térségben — jelentette ki újságíróknak Sergio Ramirez niearaguai alelnök. Ramirez Kubából és Panamából való hazatérése után találkozott a sajtó képviselőivel. Mint mondotta, fennáll a veszély, hogy az Egyesült Államok a közeli jövőben egy a niearaguai—hondurasi határon előidézett fegyveres provokáció ürügyén nyílt katonai intervenciót kezd Nicaragua ellen. ni. Tűz pusztított a képen látható norvég fúrótornyon. A 80 olajbányász közül egy eltűnt, a többit megmentették. (Telefotó: — AP —MTI—KS) Nyugatnémet—japán hadügyminiszteri tárgyalások
