Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-08 / 236. szám

2 Somogyi Néplap 1985. október 8., kedd A normalizálás mutatója Francia őrnaszádok cirkálnak az atomrob bán tások ellen tiltakozó Greenpeace mozgalom hajói védelmében. (Telefotó: — AP—MTI—KS) Rendőrgyilkosság Londonban színesbőrű délelőtti rend­Fegyveres felvonulás a niearaguaihatáron indokolta a halál bekövet­keztét, de a 49 éves asszony családja ebben nem hitt. Hozzátartozók, csakúgy mint Brixtonban, tüntetni mentek a helyi rendőrség elé, ez azonban békés felvonulás volt, olyannyira, hogy a Jarrett-család intette le a fizikai erőszakra készülőket. Vasárnap délután azonban — egy nappal a tisztázatlan haláleset után — a Broad- water Farm lakótelepén jár­őröző rendőröket megtámad­ták, majd minél nagyobb számban érkeztek rendfenn­tartó csoportok a helyszínre, annál jobban elszabadult a pokol. Gépkocsikból bariká­dok épültek, amelyek, csak­úgy, mint Brixtonban, rövi­desen kigyulladtak, és ezek fedezékéből hullottak kövek, benzines palackok és más tárgyak a rendőrökre. A za­vargásokban nyolcvan em­ber sérült meg. kivizsgálják, mondta, de a zavargásoktól elkülönítetten kezelik. Ezzel értésre adta, hogy átfogó és független vizsgálatot — amit a parla­menti ellenzék követel — nem rendelnek el ezúttal sem. A londoni rendőrfőkapi­tány maga részéről „botrá­nyosnak” minősítette embe­reinek megvádolását. Beje­lentette, hogy a zavargások „nem folytatódhatnak”, s megakadályozásuk végett a rendőrség, ha kell, kemé­nyebb eszközökhöz nyúl. ö maga parancsot adhat példá­ul műanyag-lövedékek hasz­nálatára. Vízágyú és könny­gáz használatát folyamato­san mérlegelik — hangoztat­ta. Hurd belügyminiszter sze­rint most az a „legfonto­sabb”, hogy a megölt rend­őr, Keith Blakeley gyilkosát megtalálják. Mégsem üzletháza riporter... Százötven tagja van a kül­földi újságírók kairói szövet­ségének. /Az egyiptomi tör­vények szerint élnek és dol­goznak, háborítatlanul, az udvarias hatóságok jóvoltá­ból, amelyek nemrégiben a szocialista tudósítókra vo­natkozó, még a szadati idők­ből származó hátrányos meg­különböztetéseket is felszá­molták. Így azután derült ég­ből villámcsapásként érte őket az értesülés, hogy a kormányzat tárcaközi vitái­nak kereszttüzébe kerültek, és hogy törvényes státusuk voltaképpen megszűnt. Az újságírók megszámlál­hatatlanul sokszor sorolták fel az egyiptomi külkereske­delmi mérleg kibillenésének az okait. Minden kairói kel­tezésű cikkben szerepelt az olajárprobléma, nevezetesen az, hogy a kőolaj világpaici árszintje süllyed, ez gondo­kat okoz az államháztartás­nak, de szociális feszültsége­ket is, hiszen amióta ez az irányzat megkezdődött, egyiptomi vendégmunkások tömegeinek mondanak fel. Ebből kiindulva rendelte el a munkaügyi minisztérium, hogy minden betelepülő kül­földi korporáció kilencszer annyi egyiptomit foglalkoz­tasson, mint amennyi ide­gent. Mégis, a következő idő­szakban az újságírók cikkei­nek központi témája saját helyzetük volt. A munka­ügyi minisztréium vaskala­posai ugyanis egy „vaskalap” alá helyezték a külföldi üz­leti-gazdasági érdekeltsége­ket, és az újságírókat. Ez annyit jelent, hogy amikor a kormányzati szerveknél akk­reditáltatja magát egy afri­kai, vagy egy ázsiai, vagy akár egy magyar tudósító, akkor egyúttal kilenc egyip­tomi alkalmazottat is köteles felvenni a bérlistájára. Kai­róban egyedül a londoni köz­pontú Reuter-iroda felelt volna meg az említett kivá­nalmaknak. A tájékoztatási állammi­nisztérium, az állami tájé­koztatási hivatal ,és az ennek alárendelt sajtóközpont be­csületére legyen mondva, hogy a rendelet különös ér­telmezését az újságírók nem szenvedték meg. Mélyen a felszín alatt a tájékoztatási és a munkaügyi tárca vi­szont hevesen csatázott. Nem is semmiért: a mun­kaügyi tárca — elméletben — megfosztotta az újságíró­hadat a munkája végzéséhez szükséges adminisztrációs kedvezményektől. Nem adtak ki például az újonnan érke­zettek jelentős csoportjának munkavállalási engedélye­ket, és sokaktól megtagadták az ilyen engedélyek megújí­tását. Így dollár-tízezreket vetettek ki behozatali vám­ként személyi ingóságokra, még ha ezeket a riporter ter­mészetesen csak ideiglenesen akarta is használni Egyip­tomban. Kérdésessé, sőt, törvény- ellenessé vált azoknak az irodai és személyi ingósá­goknak a vámelbírálása is, amelyek — időlegesen — már az országban voltak. A világhírügynökségek eseté­ben ezek több százezer dol­lárt értek. Az értékek időle­ges használatáért az újság­írók bankóvadékot fizettek, vagy helyettük diplomáciai missziók vállaltak garanciát. A nagy depozitokat — mun­kavállalási engedélyek híján — bármikor lefoglalhatták volna. Szerencsére a munkaügyi minisztérium észbe kapott. A kétségbeesésében nagy egy­ségbe tömörülő sajtótudósítói testület és a pártján álló tá­jékoztatási tárca nyomása alatt a héten bejelentette, hogy a riporter: mégsem üz­letház. Az előkészített bőrön­dök visszakerültek a szekré­nyek tetejére, és a riporterek továbbra is vendéglátóik saj­nálatos gazdasági gondjairól írnak, nem pedig a légitár saságokkal leveleznek. Lengyelországban október 13-án választják meg a sziejim 460 képviselőjét. Az 1980-lban kirobbant társadal- mli-giazdasági válság óta ez lesz az első parlamenti vá­lasztás, így fontos mutatója lesz az élet normalizálódásá­nak. A választásokat nem ép­pen könnyű időszakban tart­ják. A társadalmi, politikai és gazdasági helyzet bonyo­lultabb, mint tavaly volt, a tanácsi választások idején. Az ellenzéki tevékenységéről ismert katolikus pap, Jerzy Popieliusziko meggyilkolása miatt sokakban hosszú időre megnőtt a bizalmatlanság a kormányzattal szemben. A közvélemónykutatások még ez év elején is kimutatták az ügynek az általános han­gulatra gyákorolt negatív hatását. A rendkívül ke­mény tél lelassította a gaz­dasági növekedést, és félő, hogy az idei éves terv elő­irányzatai közül nem mind­egyiket sikerül majd telje­síteni. A tavasszal emelték az alapvető élelmiszerek, a villany, a tüzelő árát, amit münden család megér zett, különösen a júniusi húsár­emeléseket. Ennek ellenére a választá­sok iránti érdeklődés nem kisebb, minit tavaly volt. A képviselőjelöltekkel való találikozókra valamivel töb­bel mentek el az idén, mint a tavaly júniusi tanácsi vá­lasztások előtti hasonló gyű­lésekre. Az állampolgárok kérdéseket tettek fel a je­lölteknek, elmondták mit várnak a megválasztandó képviselőktől, beszámoltak mindennapi gondjaikról. A két ország kaitomapoli- tikájának egyeztetéséről jött létre megállapodás Manfred Wömer nyugatnémet és Kató Koicsi japán hadügy­miniszter között Wörner és Kató egyetértett a katonai kérdésekkel kapcsolatos pár­beszéd bővítésében, és — ennek részeként — a had­ügyi tisztségviselők kölcsö­nös látogatásainak rendsze­resebbé tételében. Wömer vasárnap érkezett hivatalos látogatásra Tokió­ba, s hétfőn kezdett tárgya­lásokait japán kollégájával, ö az első európai NATO- tagállám hadügyminisztere, aki Japánba látogatott. Hi­vatalos tokiói Személyiségeik tájékoztatása szerint köl­csönösen elemezték az euró­pai és az ázsiai katonai Legtöbben a súlyos környe­zetszennyezésről és a Len­gyelországban különösen súlyos lakáshiányról beszél­ték. A befolyásos római kato­likus egyház nem mozgósít­ja a híveket a választásokon való részvételre. A papok nem agitálnak a szavazás ellen sem, de legtöbbjük nem is fog példát mutatni, csak­úgy, mint tavaly, amikor a tanácsi választásokon az al­só papságnak csak 'kis ré­sze vett részt a püspökök pedig nem járulták az ur­nák elé. A megcsappant és befolyá­sát vesztett ellenzék most is a szavazás bojkottjára szólítja fel a lengyeleket, de ez a taktika már tavaly is látványos kudarcot vallott. A választásra jogosultak 75 százaléka nem hallgatott rá­juk. Sőt, az urnáktól távol maradt 25 százalék egy része sem, hiszen nem szavazhat­tak a kórházban vagy ott­hon fekvő betegek, az úton és külföldön levők. A szavazáson való részvé­tel vagy távolmaradás nem minden esetben jelent poli­tikai állásfoglalást. Az idén is lesz ugyan aki politikai szembenállását fejezi ki azzal, hogy nem szavaz (az ilyenek ma már csak néhány százalékot tesznek ki), lesz­nek olyanok is, akik a sza- vazóhelyiségek 'körül fognak ólálkodna, és „számlálná” há­nyán léptek be. Utóbb majd megpróbálják bebizonyítani, hogy a választásokon keve­sebben vettek részt, mint ahogyan hivatalosan bejelen­tik a szavazatok összeszám- lálása után. (Az ellenzéki cso­helyaetet. Ennek során — mint a táékoztatásból kitűnt — arra a sajátos következ­tetésre jutottak, hogy mind egymás között, mind az Egyesült Államokkal fokoz­ni kell a katonai együttmű­ködést az állítólagos szovjet fenyegetéssel szemben. Han­goztatták, hogy a Nyugat „biztonsága” — úgymond — globális megközelítést köve­tel, ami megfigyelők szerint annyit jelent,, mint a stra­tégiai és katonai együttmű- kötés kiterjesztését a NATO és kívülállók között a világ különböző területeire. Manfred Wömert a nap folyamán fogadta Nafcaszo- ne Jaszuhiro japán minisz­terelnök. A találkozón úgy vélekedtek, hogy az NSZK és Japán — mint fogalmáz­portok tavaly is így tettek, de kénytelenek voltak elis­merni, hogy a részvételi arány még az ő számításaik szerint is magasabb volt, mint amekkorát saját győ­zelmüknek tekinthettek vol­na.) Ahogyan tavaly a la­kosság háromnegyede elment szavazni, úgy valószínűleg az idén is legalább ennyien fognak az urnák elé járul­ni. Persze, közöttük is sokan lesznek, akik ezzel vagy az­zal elégedetlenek. Nyilvá­nosságra hozott közvélemény- kutatási felmérések is azt mutatják, hogy a mér emlí­tett égető lakáshiányos, vagy az egyes vidékeken már-már katasztrofális környezet- pusztuláson kívül sok olyan kérdés van még, amelyben körülbelül minden második lengyelnek kritikus a véle­ménye. Bizonyára jópáran lesznek olyanok is, akik aaért men­nek el szavazni, mert hatá­rozott igent mondanák a gyökeres szocialista refor­mok politikájának. Sokan azért fognak megjelenni a szavaaáhelyi&égekben októ­ber 13-án, mert állampolgári kötelességüknek tartják, mert úgy érzik, hogy a választás hozzátartozik egy ország nor­mális életéhez. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB el­ső titkára, a kormány elnö­ke a The Washington Post című amerikai lapnak szep­temberiben adott nyilatkoza­tában azt mondta: ha a vá­lasztásra jogosultak 75—80 százaléka fog élni állampol­gári jogával, az a normali­zálódás és a stabilizáció ma­gas szintjéről fog tanúskod­'iák — „egyformán felelős a béke és stabilitás fenntartá­siáért”. A japán kormány képviselőjének közlése sze­rint ilyen összefüggésben ke­rült szóba az Egyesült Álla­mok ű nf egyverkezési prog­ramja, illetve a nyugatné­met és japán csatlakozás ehhez. Minderről rendkívül keve­set hoztak nyilvánosságra, annyi azonban kiszivárgott, hogy Wörner határozott tá­mogatásáról biztosította a Reagan-féle „csiLiagháborús” tervet. Azt „indokoltnak és szükségesnek” nevezte azzal az érvvel, hogy az állítóla­gos , hasonló szovjet kuta­tások” ellensúlyozását szol­gálja. A nyugatnémet had­ügyiminiszter jelezte, hogy az NSZK kormánya hama-« rosah dönt a részvételről. Vasárnap estétől hétfő haj­nalig súlyos zavargások szín­helye volt az észak-londoni Tottenham kerület. A Broad- water Farm nevű lakótele­pien szabályos lázadás tört ki, több száz fekete és — ki­sebbrészt — fehér fiatal tá­madt a rendőrökre, pusztí­tott el és gyújtott fel min­dent, ami a keze ügyébe ke­rült. A „lázadók” fegyvere­ket használtak és egy rend­őrt késszúrásokkal megöltek. Ez volt az első eset a brit szárazföldön, hogy faji jel­legű zavargások során rend­őrt ölték. A tottenhami eseménye­ket egy, a brixtonival meg­döbbentő hasonlóságot muta­tó incidens robbantotta ki. Itt is rendőrnyomozók ha­toltak be egy többgyermekes színes bőrű asszony lakásába, s a házkutatás itt is halállal végződött: Cynthia Jarrett összeesett és nem tudták többé életre kelteni. A rend­őrség természetes okokkal A tottenhami közösség vezetői sajtóértekezletükön a őrséget hibáztatták az előző éjjel történt véres zavargá­sokért. Mondanivalójukkal szinte kizárólag a kirobban­tó okra, a 49 éves Cynthia Jarrett asszony halálára, il­letve a rendőrségnek ez ügy­ben tanúsított érzéketlensé­gére irányították a figyel­met. Azt mondták el, hogy a házkutatást végző rendőrök átlépkedtek a haldokló tes­tén, és nem voltak hajlandók rádiójukon mentőt hívni. Nézetük szerint a másnap dühöngő fiatalok közül so­kan arra gondolhattak, hogy ha folytatódik ártatlan csa­ládanyák „véletlen” elhalá­lozásának sorozata, egyszer „az ő anyjuk is sorra kerül”. Douglas Hurd belügymi­niszter a televízióban a leg­csekélyebb mértékig sem volt hajlandó elfogadni ezt a kö­vetkeztetést. A haláleseteket A hondurasi hadsereg egy­ségeinek és a hondurasi terü­leten állomásozó niearaguai ellenforradalmároknak a ni- caraguai határ mentén való felvonulása rendkívül veszé­lyes helyzetet teremtett a térségben — jelentette ki újságíróknak Sergio Ramirez niearaguai alelnök. Ramirez Kubából és Pana­mából való hazatérése után találkozott a sajtó képvise­lőivel. Mint mondotta, fenn­áll a veszély, hogy az Egye­sült Államok a közeli jövő­ben egy a niearaguai—hon­durasi határon előidézett fegyveres provokáció ürü­gyén nyílt katonai interven­ciót kezd Nicaragua ellen. ni. Tűz pusztított a képen látható norvég fúrótornyon. A 80 olajbányász közül egy eltűnt, a többit megmentették. (Telefotó: — AP —MTI—KS) Nyugatnémet—japán hadügyminiszteri tárgyalások

Next

/
Thumbnails
Contents