Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-04 / 233. szám
1985. október 4., péntek Somogyi Néplap 3 Tervek és szabályozók A közös terheket közösen viseljük Uborka helyett paprikát savanyítanak Ha lesz tasak, meglesz a terv is Az elmélet ismerős, sőt a gyakorlatban is számtalanszor kipróbáltuk. Már gyerekkorunkban, amikor a nehéz követ nem tudtuk elmozdítani a játszótéren, né- hányan körbefogtuk, aztán megemeltük — mindjárt könnyebben ment. Megoszlott a téher — fogalmazom most, felnőtt fejjel, amikor a tertheink korántsem ilyen egyszerűen megfogalmazhatóak. Merthogy a terheink mostanság nagyobbrészt anyagi természetűek. És ezúttal nem is annyira a háztartások forintjaira gondolok, mint inkább az országos gazdálkodás pénzére. Tegyük gyorsan hozzá: természetesen nem független a kettő egymástól, hiszen a tgazdaság fellendülése mindenkor érezhető az egyes ember pénztárcáján is — mint ahogy a stagnálás, a nem-fejlődés is. A vállalatok, intézmények, egyéb gazdálkodó szervezetek zsebe mostanában nem különösebben duzzad. A terhek pedig nőnek. Tévében, rádióban halljuk: forintok híján küszködnek a művelődési házak, meginognak patinás sport- egyesületek *— és akkor még csupán a nem-gazdálkodási szférát tekintettük. A terhek növekedése: az energiaárak, az anyagköltségek, a külföldről és csak külföldről beszerezhető termékék ellenértéke fékeZhetetlenül kapaszkodik felfelé. Ezeket a hatásokat még a gazdálkodók sem tudják 'kivédeni. Ez a baj. Gond a gyárakban, intézetekben dolgozóknak, mert kevesebb jut béremelésre, sőt, műszaki fejlesztésre is. Gond ez a népgazdaságnak is, hiszen az adósságterheket törleszteni kell, mégpedig rangos, magas színvonalú munkával, jól eladható termékekkel. És nehézségek támadnak a közvetlen környezetben, a megyében, a kerületben is, ahol számítanák a gazdálkodó szervezetek befizetésére is. Pénzügyi szakembernek kell ahhoz lenni, hogy valaki nyomon kövesse: merre is „gurul” egy-egy megtermelt forint, hány felé oszlik szét a munkák nyomán létrejövő érték. E helyen aligha érdemes a financiális számfejtés rejtelmeibe bonyolódnunk, elégedjünk meg annyival: azok a körülmények, amelyek lehetővé teszik mindennapjaink kultúrált eltöltését. munkavégzésünket, gyerekeink ellátását és még sok egyebet, egyszóval élel- körülményeink tárgyi feltételei egyáltalán nem ingyenesek. Minden pénzbe kerül — még akkor is, ha nem fizetünk érte percenként. Fizet az állam. Megkérdezhetjük: miből? Nos — abból, amije van. Vagyona pedig az államnak többnyire abból van, amit az állampolgárok és a gazdálkodó egységek befizetnek. Ha pedig nem gazdálkodnak eredményesen, ha nem megy jól az üzlet —■ keve- sehb befizetésből kevesebb jut utakra, telefonra, bolthálózatra. lakóterületek fejlesztésére és még sok egyébre. így állunk most. Alig van olyan tanácsülés, falugyűlés vagy egyéb lakóhelyi fórum, ahol ezek a kérdések föl ne Falugyűlés Somogygesztiben A 660 lakosú Somogygesz- tiben mintegy-kétszázan jöttek el a szerda esti, községi riépfront'bizottságot választó falugyűlésre. A helyszínül tervezett párthelyiség szűkösnek bizonyult, így végül a kultúrház nagytermében került sor Péntek Ferenc községi népfrontelnök beszámolójára. Ebben, s az ezt követő hozzászólásokban nyoma sem volt a jólfésült ünnepélyességnek. Ki-ki azt mondta el, aminek igazán örül, vagy ami a szívét nyomja. Nemegyszer felforrósodott a hangulat, az emberek közbetapsoltak, vagy elutasító morgolódás támadt, jelezve, hogy egy faluközösségben az állítások hitelét a tapasztalát patikamérlegén mérik. A mernyei közös tanácshoz tartozó hét társközség közül az elmúlt években a, somogygesztiek végezték a legtöbb társadalmi munkát. 11183-ban csaknem kétezer, tavály 1374 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke. Az itt élők sokat tesznek lakóhelyükért, így természetesnek tartják, hegy bele is szóljanak a falu életét érintő döntésekbe. Péntek Ferenc nem sorolt adatokat, ő csak a tettekről beszélt, a szőlőbe vezető út rendbetételéről, az óvoda udvarán létesített kreszpályá- ról, a járdaépítésekről, az új buszváróról és arról, hogy közös erővel az idén végre elkészült az „eperjesi híd”. Mint mondta, vannak olyan társadalmi munkák, amelyekről a jelentések nem szólnak. „Ugyan ki jegyezte föl, hogy Kádár Pista barátomnak két véres hólyag lett a tenyerén, mikor az útmenti bozótot nyeste?” Végh Imre, a közös tanács elnöke azzal kezdte, hogy a Somogygesztiben tartott, kihelyezett tanácsülés bizonyította, hogy ennek a községnek van jövője. Az öt év eredményei között szólt arról, hogy egy hónapon belül át. akarják adni az új két tantermes, központi fű- téses általános iskolát. Beszámolt a VII. ötéves terv elképzeléseiről, az új tanácsi gazdálkodási rendről. Nem hallgatta el azt sem, hogy a Mernyét Somogyjád- dal összekötő út hiányzó három kilométeres szakaszának megépítésére egyelőre nincs lehetőség. Célul tűzték ki a, további járdásítást és egy új víztározó megépítését. A feladatok rangsoráról mint mondta, az itt élőknek kell dönteniük. A hozzászólók közül többen is szóvá tették, hogy a szociális segélyek elosztásánál a munkát és magatartást is mérlegelni kell, nem csupán a kimutatott jövedelmet. «Elhangzott olyan vélemény, hogy jó volna differenciálttá tenni a községfejlesztési hozzájárulás mértékét. Többen állították, hogy az említett összekötő út új lendületet adhatna a falu fejlődésének. A legnagyobb egyetértés egy idősebb lakos panaszát kísérte, aki elmondta, hogy gyerekkorában azért zavarta el a csősz a faluban levő kastélyparkból, mert grófi tulajdon, most azért, mert természetvédelmi terület. Mint mondta: a csősz ugyanaz az ember, csak akkor a Janko- vics gróf alkalmazottja volt most a kastélyt kezelő vállalaté ... A tanácselnök válaszai után a falugyűlés megválasztotta az új községi népfrontbizottságot. Az elnök Németh Jánosné, a titkár Péntek Ferenc lett. Ez alkalommal adtak át emléklapot a kiváló társadalmi aktivistáknak. Kiss Lajosné elöljáró 35 évi közéleti és társadalmi munkája elismeréseként a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntető jelvényt, vette át. Bíró Ferenc vetődnének. Közfeladatok ellátására anyagi erőforrásokra van szükség, a csatornák azonban igencsak szűkülőben ... Mit lehet ilyenkor tenni? A megoldást a játszótéri kőemelgetés példája sugallja: álljunk neki, ki-ki ereje, képességei szerint, osz- szuk meg a terhet. Közös erővel aztán majd csak boldogulunk. A pénzügyi rendszerben ezt a modellt kell tehát megvalósítani. A valóságban azonban ez nem ilyen egyszerű. Vegyük a legegyszerűbb, meglehetősen gyakori példát. „A" vállalat jól dolgozik, „B" .kevésbé. Ki lehet találni olyan progresszív tehát növekvő irányú elvonási módszert, amelynek alkalmazásával a jobban dolgozótól mindig többet, a kevésbé eredményes cégtől pedig kevesebbet veszünk el. Jó rendszer ez? Nyilvánvalóan nem, hiszen ily módon a jól gazdálkodót büntetjük. No de mi a teendő akkor, ha a rosszul működő vállalattól hiába akarunk, nem lehet elvonni semmit, mert nincs miiből? Egészen leegyszerűsítve ilyen képet mutat a közterhek közös vállalása. Ebben az erdőben próbálnak a pénzügyi szervek újabb lés újabb szabályozók megalkotásával utat vágni. Ez az út persze lehet itt- ott kacskaringós — fontos azonban látnunk az irányt, mit akarunk elérni, és milyen módszerékkel. Azt aligha helyeselné bárki is. hogy ezeket a terheket alapvetően a lakosságra hárítsa az államháztartás. A különféle díjak és befizetések így is éppen eléggé igénybeveszik a pénztárcánkat. A gazdálkodók forintjaira azonban — hangsúlyozva . az arányos közteherviselés elvét — nagyobb szükség van, mint valaha. A közgazdasági szabályozók sűrű, sokak szerint túlságosan is gyakori változását érdemes néha ezen a szemüvegen át is megvizsgálni. Hogy a közös terheket valóban közösen viseljük. Bognár Nándor Két igazán fontos kérdés foglalkoztatja az idei szezonban a Siófoki Állami Gazdaság konzervüzemének vezetőit. Az egyik, hogy országszerte, így a gazdaságban is, kevés uborka termett. Ezért a Szovjetunióba szállítandó vegyes savanyúság egyik alapanyagát helyettesíthetik-e mással. Például paprikával, amelyből viszont nagyon jó volt a termés.- Az engedély megérkezett, a 170 vagonnyi vegyes, darabos, savanyú mintegy 70 százaléka kerül áz új recept szerint a megrendelőhöz. A szállításokat az év utolsó két hónapjára tervezik. A megrendelt mennyiség jó része már üvegekben van. A múlt héten további 40 vagon készárut raktároztak el a már meglévő 00 mellé. A másik, a hazai fogyasztók körében is kedvelt termékükből, a Sió levőkből folyamatos a gyártás. Az idén újdonsággal, a narancslével is találkozhattak a vásárlók. Ez azonban magasabb árfekvése, vagyis kissé borsos ára miatt nem szorította ki a már ismert hagyományos levőket, az almából, kajsziból, őszibarackból, vegyes gyümölcsből készült italokat. Ivó le vekből egyébként — háromféle csomagolásban — több mint 10 milliót készítenek. A legtöbb aggodalmat az okozza, hogy kapnak-e elegendő tasakot a 2 deciliteres ivólevek csomagolásához. Ígéretet kaptak a folyamatos szállításra, de a korábbi, kedvezőtlen példák alapján csak akkor hiszik el, ha már elegendő mennyiség érkezett a konzervgyár raktárába. Az uborkához hasonlóan kevés volt a befőttnek való gyümölcs is. A meggyet elverte a jég, a tervezett 80 vagonnál lényegesen kevesebbet, mindössze 23 vagon befőttet készítettek. Az eltérés pótolható más termékekkel. így az év végén a veszteség nem jelent kiesést. Amíg az ivólevek és a befőttek hazai üzletekbe kerülnek, addig a gyümölcsből előállított velőt külföldi piacokra szállítják. Elsősorban az NDK és Jugoszlávia megrendelésére küldenek gyümölcsvelőt almából, körtéből, meggyből és őszibarackból. Ez évben 250 vagonra van igény, eddig 180-at már elkészítettek. A konzervgyár alig több mint 100 dolgozója nem győzi csúcsidőben a munkát, ezért júniustól, és még ezekben a napokban is diákok — közép- és főiskolások segítik a feldolgozást. Jelenleg pécsi főiskolások dolgoznak a gyárban egyhetes váltásokban. A félszázas kis csapatot még 26 Salgótarján környékéről érkezett vendégmunkás egészíti ki, akik már nagyon is otthon érezhetik magukat, mert az egész évben részt vesznek a munkában. N. Zs. Titkolózó Levi's Marcaliban a megszokott munkával telik az idő A korábbinál erőteljesebb reklámkampányba kezdett Magyarországon a Levi’s cég. Budapesten boltot nyitottak, magyarországi teniszversenyt támogattak ... Valami tehát készül, s itt- ott a sajtóban is olvashattunk célzásokat új termékekről és egyebekről. Kíváncsiskodva állítottunk be tehát Bojtor Ferenchez, a marcali íarmergyár igazgatójához. s kérdeztük: mi — Körülbelül annyit tudok, mint önök — kezdte a választ. — Én is a hírmorzsákból értesültem mindenről, hivatalos tájékoztatást nem kaptam. Számunkra már megszokott, hogy partnerünk titkolózik, mert ez a módszer hozzátartozik a tengeren túli és a Nyugat-Euró- pában honos üzleti és reklámfogásokhoz. Mi tehát nyugodtan gyártjuk a Levi’s farmert és várunk. Azután vagy történik valami, vagy nem . . . — Nyugodtan gyártják? Az év elején nem ezt hallottuk. — Valóban, márciusban és áprilisban kevés volt a munkánk. Akkor egyéb gyártmányokkal átvészeltük a megrendeléshiányt. Júniustól augusztusig be is hoztuk a lemaradást, most pedig a vártnál több nadrágot rendelt tőlünk a Levi Strauss. Jelenleg kordbársony nadrágokat varrunk exportra, nemsokára pedig újra a hagyományos vászonfarmer következik. Az idén először magyar alapanyagból is készítettek Marcaliban a Levi’s megrendelésére kord nadrágokat. Ilyen még soha sem volt, s bár márkajelzés nélkül kellett megvarrniuk a hazai szövetből a farmert, talán ez az újdonság is jelez valamit. Az igazgató persze óvatos volt: — Meglehet, hogy először és utoljára vittünk exportra hazai anyagból készített terméket, de ki tudja ... Üzletileg persze óriási eredmény volna, ha az itthoni termék is megfelelne a márka követelményeinek, de ez egyelőre legföljebb vágyunk lehet, a tények nem erősítik reményeinket. A megszokott munkával telik tehát az idő Marcaliban. A gyár évek óta egyenletesen termel, egymillió darab az átlagteljesítmény, némelyik évben néhány százezerrel több, máskor kevesebb. Az idén például kevesebb lesz, de már januárban tudták, hogy 1985-ben valószínűleg nem érik el az egymilliót. A minőség természetesen a szigorú mérce szerint állandó. A Levi’s pedig reklámoz. Néhány hónapon belül bizonyára kiderül, hogy miért indította ezt a kampányt. L. P. ..lóg a levegőben"?
