Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-31 / 256. szám
4 Somogyi Néplap 1985. október 31., csütörtök Ipari robotokat is készít a Mikroelektronikai Vállalat Gyöngyösön, az idén mintegy 130 darabot. Ezek üvegipari terméket előállító robotok és manipulátorok, s több jelentős többségét exportálja a vállalat. Így a gépgyártási ágazat 510 milliós bevételi tervét várhatóan túlteljesíti Képünkön: a duplex ampullagyártó gépet szerelik P 126 helyett Beszkid Lengyelország a 90-es években új típusú, európai színvonalú, elegáns kisauitót szeretne gyártani a FIAT— 126 helyett. A dél-lengyelországi BielSko-Bialában október végén már a varsói külföldi tudósítók is láthatták az új kocsi egyik prototípusát. Neve — a Biels- kiot övező hegyek után — Beszkid. Számítógéppel tervezett vonalai merészek, elegánsak, ko,: "zerűek. Hátulja, mint a kombiké, szélvédője lendületesen előreugró, orra erőteljesen lefelé lapuló. Hossza, szélessége, magassága nagyjából megegyezik a kis Polskiéval, de belül lényegesen >tág|asabb. Négy felnőtt kényelmesen elfér benne, a hátsó ülés összecsükásával pedig jókora csomagtartó alakítható ki az első két ülés mögött. A csomagok ki- és berakását felfelé nyíló har- .mariik ajtó könnyíti meg. A motor már elöl van; a tervek szerint az alapmodellt 700 köbcentissel készitik, de gyártanak majd 900—1000 köbcenti körüli változatot is. A Beszkid végsebessége 125 kilométer óránként. Átlagos fogyasztása kilencven kilo- méter/óra sebesség mellett mindössze 3,5—3,6 liter 100 kilométeren. A blelsko—bilalai autógyár vezetői eredetileg ezzel a kasa utóval akarták felváltani az egyre inkább elavuló FIAT 126-ot. Egy éve még azt remélték, hogy gyártásához találnak megfelelő nyugati partnert, de azóta kiderült, hogy Nyugaton nincs érdeklődés a Beszkid iránt. Igény lenne viszont egy egészen kicsi, a család 2. vagy 3. autójának szerepét betöltő városi miniautóra, amolyan „bevásárlókocsira”. Az FSM-ben ezért most arra gondolnak, hogy nyugati exportra gyártanának egy éppen ilyen pici kocsit, belföldre és a szocialista országokba pedig — ahol a családoknak általában csak egy autójuk van, és ezért annak valamivel nagyabbnak és univerzálisabbnak kell lennie — a Beszkidet. Már meg is állapodtak az olasz Fiat-céggel, hogy 1991 után — ameddig a 126-okai még az exportpiacokon tartják — Bielsko—Biöilábáh ismét Fiiát-modellt fognak gyártani. Addig is korszerűsítik, majd egészen át is alakítják a kis Polskikat. Az olasz oéggel egyetértésiben már az idén megkezdődik a „faoelifting”, vagyis azoknak az apróbb változtatásoknak a sorozata, amelyekkel kicsit kényelmesebbé varázsolják a kocsit, és 4 literre csökkentik a fogyasztását. Két év múlva, 1987-ben pedig gyökeres átalakítást hajtanák végre-a modellen. Folyadékhűtésűre cserélik ki a motorját, hátsó ajtóval is felszerelik. 1991-ben jönne azután az új autó, amely 90 százalékban erre az átformált 126-ra épülne. A leendő új Fiat-autó paramétereinek 99 százalékában már egyetértésre is jutottak áz FSM konstruktőrei. Az egyetlen vitás kérdés a fogyasztás: a lengyelek sokallják az olaszok által javasolt 4 litert. A Beszkid gyártását még előbb is el tudnák kezdeni Bielsko—Bialában, de ehhez körülbelül 60 milliárd zlotyt kellene beruházni, ami meghaladja Lengyelország lehetőségeit. Ezért a gyártásról kizárólag nemzetközi kooperáció keretében lehet szó. A lengyelek ajánlataikkal megkeresték már Bulgáriát, Csehszlovákiát, Magyarországot, sőt Kínát is. A bieflskói mérnökök szerint a Beszkid az ezredfordulóiig mindenképpen korszerű kocsinak számítana. Ha sikerülnek megállapodni a kooperációról a szocialista országokká!, akkor már 1989-ben le Is gördülhetne a szalagról ez a kis álomautó. Ehhez azonban legkésőbb egy éven belül meg kel! hozni a végleges döntést — mondták az FSM vezetői. Ha nem,, akkor „meghal a Beszkid”, mielőtt még világra jöhetne. S. J. Kihelyezett ülés Nagyatádon Közös fellépést az alkoholizmus ellen Az alkoholizmus napjainkban már népbetegségnek számít. Egyes becslések szerint ma hazánkban kétszázezer idült alkoholista van. Az iszákosság elleni harc hatásosabb fegyvere a mai napig is az emberi akarat maradt... Tegnap délelőtt Nagyatádon a kórház tanácstermében gyűltek össze az alkoholizmus elleni bizottság Somogy megyei szervezetének tagjai. Nem véletlenül választották Nagyatádot: e kisvárosban élénk megelőző, gyógyító és rehabilitációs tevékenység folyik. A Nagyatádi Konzervgyár megyénk példamutató üzeme az alkoholizmus elleni harcban. Rehabilitációs klubot működtet, amely kapcsolatot tart a város környékéről Nagyfára, gyógykezelésre küldött betegekkel és segíti beilleszkedésüket a társadalomba. A Nagyatád melletti ötvöskó- nyiban pedig hamarosan megnyílik egy nyolcvanágyas szocíoterápiás intézet, s az ottani helyek felét a gyógyításra szorulóknak tartják fenn. Ezeket az ismereteket egészítette ki dr. Szirtes István, a kórház igazgatója, dr. Tu- nyogi Cs. Miklós osztályvezető főorvos és dr. Kovács- né Moldoványi Judit pszichológus. Hármójuk beszámolójából nemcsak száraz tényeket ismerhettünk meg — hogy például Nagyatá-. dón és vonzáskörzetében 3900 alkoholista él — hanem képet kaptunk azokról a .mindennapi emberközeli egészségügyi feladatokról, amelyek megelőzésben^ és gyógyításban folynak. f Gondjaikat sem rejtették véka alá: kevés a hely, nem becsülik eléggé a munkájukat, a kezeltek húsz százaléka gyógyul csak meg, s a klubmunkja is akadozik. Sőt fiatalkorúak is egyre nagyobb számban kerülnek fel az elvonókúrára várakozók listájára. Kimutatásokkal igazolták: bármennyire lelkes is az alkoholellenesek csapata, társadalmi méretű, országos összefogás hiányában a helyzet kevésbé változik. A hozzászólók osztották az orvosi véleményeket, hangsúlyozva, hogy a megelőzés az első és legfontosabb tépés. Többen hasznos kiegészítést tették. Dr. Mózes Gábor, a Megyei Bíróság elnökhelyettese rámutatott — számokkal is igazolva—.milyen nágy az alkoholos állapotban elkövetett bűncselekmények száma. A bizottsági ülés utolsó napirendi pontjaként a tagok megvitatták az évi költségvetést. Az állami bizottság ugyanis év közben hétszázezer forintot juttatott erre a tevékenységre. Az Összeg níaigy része az ötvös- kónyi terápiás intézet céljait szolgálja. A többi pénzt felvilágosításra, propagan- diaamyatgok beszerzésére, egészségügyi hét megrendezésére és klubmunka támogatására folyósítják. Magyar—csehszlovák árucsere-megállapodás Spilák Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes és Ladislaw Somogyi szlovák kereskedelemügyi miniszterhelyettes szerdáin Budapesten aláírta az 1986. évi magyar—csehszlovák választék- osere-megá'llapodást. Ennék értelmében' a két ország állami és szövetkezeti belkereskedelme az 1985. évinél mintegy 5 százalékkal több, összesen 13,4 milliárd forint értékű árut szállít kölcsönösen egymásnak. Csehszlovákiáiból többek között szövet- és méterárut, cipőt, sportruházatot, férfi konfekciót, háztartási kisgépeket és fáházakat vásárolunk, Magyarország pedig műbőrből készült divatárukat, kozmetikai, kemping- és egyéb cikkeket szállít. A két fél megállapodása rögzíti az 1986-ra tervezett áruházi cseréket is. Ezek keretében 70—70 alkalommal rendeznek a jövő esztendőben árusítással! egybekötött nemzeti heteket különböző magyar és csehszlovák áruházakban. / Az aláíráson részt vett Ondrej Durej, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Ladislaw Somogyit fogadta Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter. Mérnünk kell. A Somogyi Néplap október 12-i számában megjelent Készül a térkép című írással kapcsolatban a következő észrevételeket teszem. A cikkíróval való találkozásunk alkalmával úgy véltem, meggyőztem őt arról, hogy kényszerűségből, a munkánkat végezve tesszük azt, amit magunk sem tartunk helyesnek, de nincs más választásunk. Mindenekelőtt félreértés volt: mi nem a pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat, hanem a budapesti Kartográfiai Vállalat dolgozói vagyunk. Munkánkhoz a helyi tanács támogatását élvezzük, hiszen az ő érdekük is, hogy a két társközség zilált térképanyaga, ingatlainnyilváin- tartása. rendben legyen. A lákosság tájékoztatására előadást szerveztünk a nyár elején a községi könyvtárban. Ennél többet nem tehettünk. Munkáink egy országos program része. Ehhez hasonló fölmérés utoljára az 1850- es, 60-as évékben készült Magyarországon. Az akkor készült .térképeket újabbak váltották fel, de ezek nem terjedtek ki az ország egész területére. Gazdasági lehetőségeink csak néhány éve tették lehetővé, hogy .térképrendszerünket új, korszerű alapokra helyezzük. E munkához felhasználjuk a jelenleg legkorszerűbbnek tekintett technológiát, a fotogrammetriát. Ez a módezer azonban nem mentesíti a térképészt a manuális munkától, a terep minden részletének bejárásától, és a rengeteg méréstől. A cikk által említett mérési anyagok valóban rendelkezésre állnak. Balatonmárda- fürdői irodánk polcai roskadoznak az időközi geodéziai munkák, kisajátítások, megosztások iratkötegei alatt. Ez az anyag nagyon is érdekel bennünket, mert a jelenlegi jogi állapotot tükrözik. A földmérési szabályzat azonban előírja, hogy minden térképezendő objektum, telek, épület és tereptárgy a térképezéshez szükséges mértékben a helyszínen mérendő. Kiemelkedő helyet foglal eil a .telek mérete, mert a területszámítást is ebből végezzük el. De szükségesek e mérések a fotogrammetriai kiértékelés ellenőrzése, az egyes részletek térképre való beillesztése, a jogi állapottól való eltérések felderítése céljából is. Tehát mérnünk kell, ez utasítás, és szakmai szükségszerűség. Hogy e méréseket hogyan tudjuk végrehajtani — különösen üdülőterületi körülmények között —, az a szabályzat szerkesztőit Ki ölte meg Sörnyén a halőrt? A címben föltett kérdés sokáig foglalkoztatta a Sör- nye környékén lakókat, a megye nyomozóhatóságait és a bíróságot. Annak idején tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy 1984. június 2-án a sörnyepusztai vegyesbolt előtt a 33 éves Reichert Tibor halőrt hasba szűrték, s a szerencsétlen ember sérüléseibe belehalt. A rendelkezésre álló adatok és az elkövető családjának vallomása alapján az ügyészség vádat emelt a fiatalkorú Horváth János ellen, aki akkor 15 éves volt. A kaposvári Megyei Bíróság 1984 októberében hozott ítéletet, s emberölés bűntette miatt négy és fél év szabadságvesztésre ítélte Horváth Jánost. Az ügy a fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság elé került, új tárgyalást rendeltek el, s a megyei bíróságon másodszor dr. Ujkéry Csaba tanácsa kezdte vizsgálni a körülményeket. A pótnyomozás során olyan bizonyítékok kerültek elő, amelyek kétségessé tették annak a fiúnak a vétkességét, aki magára vállalta a cselekményt. Az ügyészség az újabb adatok birtokában pótvádiratot nyújtott be; ebben a korábbi vádlott már csak bűnsegédként szerepelt s a gyilkosság elkövetésével az apját, a 33 éves Horváth Jánost vádolták. A bíróság kihallgatta azokat a személyeket is, aikikkel a sértett a kórházban még beszélni tudott, mérlegelte a szakértői véleményeket és a fiú módosított vallomását — ebben az ifjú Horváth úgy nyilatkozott, hogy nem ő követte ei a bűncselekményt. A bíróság végül a következőket állapította meg: 1984. június 2-án az újvárfalvi Horváth János -népes családjával Trabantba szállt, s elindult gyógynövényt gyűjteni. Dél körül érkeztek a sörnyepusztai vegyesbolthoz, ott megkérték a boltvezetőt, hogy nyisson ki. Sört és rövid italt vettek. Ekkor érkezett oda motoron Reichert Tibor halőr. Ö azt hitte, hogy Horváthné fiatalkorú (egyébként öt gyermek anyja), s kifogásolta, miért adnak alkoholt egy kiskorúnak? Szó szót követett; a vita során Reichert megragadta az asszony haját is, a boltvezető azonban kitessékelte őket. Az udvaron lökdösődni kezdtek, aztán repülő sörösüvegek, ütések jelezték elfajulását. Reichert fellökte Horváth- nét s, a fiút és az apát is megütötte. A fiú a Trabanthoz szaladt, onnan egy 17 cm pengehosszúságú késsel tért vissza, s apjának adta, s az ezzel szúrta hasba Reichertet... Utána autóba szálltak, és elhajtottak. A sérült még felült a motorjára, hazament, felhívta a mentőket; kórházba szállították, de néhány nap múlva belehalt sérüléseibe. A bíróság bűnösnek mondta ki a 33 éves újvárfalvi Horváth Jánost emberölés bűntettében, s ezért tízévi szabadságvesztésre ítélte és tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A fiú (a korábbi vádlottalt) bűnsegéd! tevékenységért egyévi és hathónapi — a fiatalkorúak fogházában letöltendő sza- szabadságvesztésre ítélte. Enyhítő körülményinek számított a sértett kezdeményező szerepe, súlyosbítóként, hogy az apa gyermekét arra vette rá, hogy vállalja helyette a bűncselekményt, s ezáltal hosszú ideig félrevezették az igazágszol- gáltatást. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítésért föllebbe- zett. Gyarmati László különösebben nem érdekli. A „jogtalan behatolás” földmérői körökben ősi (gyakorlat. Egyébként minden geodéta igazolványában olvasi- ható: ... „joga van: 1. a mérés helyét bármilyen ingatlanon keresztül megközelíteni, a méréseik végrehajtása érdekében az ingatlanra belépni, az ingatlanon vagy létesítményen méréseket végezni, földmérési jeleket elhelyezni vagy meglevő létesítményeket földmérési jelekké nyilvánítani; 2. a mérések végrehajtása céljából — szükség esetén — építményeken műszeráUlást, észlelőpillért 'létesíteni és az összeállítást, valamint a földmérési jel elhelyezését akadályozó fákat — az erre vonatkozó előírások betartása mellett — eltávolítani....” Tehát kormányszinten áldást kaptunk áldatlan tevékenységünkre. Ami a kapuk „feszegeté- sét” illeti: be kell jutnunk a telkekre, ha jelen van a tulajdonos, ha nincs. Az, hogy minden telektulajdonost megidézzünk egy 10—15 perces munka érdekében, esetleg az ország másik végéből idecitáljuk őket, az kivihetetlen. A munkát kora tavasszal elkezdtük, dolgoztunk egész nyáron, és még mindig van munkánk. A csaknem 8 ikm-es partszakaszon — nem kell bizonygatnom — mennyi telek, villa és egyéb épület van. Ott van még Keresztúr zártkertiéivel és kültertiletével együtt, ezeket is fel kell dolgoznunk 1986 tavaszáig. Nem várható, hogy álljunk a 'bezárt kapuk előtt, és várjuk a jószenen- osét. Segédmunkásaink túlnyomórészt nyugdíjasok, közülük kettő rendőr volt, és van egy helybeli tanácstagunk is. Az ő személyük -is garanciát jelent. A lezárt telkekre egyébként kétféle módon jutunk be. Ha a kapu könnyein nyitható, azaz a kitámasztó rúd nincs lelakatolva s a kapu az alsó tolózár felhúzása után könnyű nyomásnak enged, akikor (bemegyünk, és munkánk végeztével a kaput ugyanúgy bezárjuk. Kárt nem okozunk. Ha a kapu a fenti módon nem nyitható és magas a kerítés, akkor egy, a kerítés fokain átdugott lécre lépve jutunk be a telekre. Ezt a módszert csak a legszükségesebb esetben alkalmazzuk, mert minden elővigyázatosság ellenére balesetveszélyes. A földmérés és térképezés tehát nemcsak mérőszalag és lépték használatából áll. Munkánkat mindaddig így kéll végeznünk, amíg egy okos ember ki nem talál egy olyan eljárásit, amely felszabadít bennünket ebből a kényszerhelyzetből. Tisztelettel: D. Varga József földmérő üzemmérnök, a Kartográfiai Vállalat balatonmáriai kirendeltségének vezetője Az illetékes — igazának bizonyítására — részleteket közölt a 6/1969. (III. 11.) MÉM számú rendelet Vhr. 38. pár. (2) bekezdéséből — csaknem szó szerint — és joggal. Csakhogy a bekezr désnek második mondata is van. Ez pedig így hangzik: „A tervezett földmérési tevékenységről, illetve a zárt területre történő belépésről az ingatlan (építmény) tulajdonosát (használóját, kezelőjét) előzetesen tájékoztatni kell”. Ez elmaradt! Végtére is nem a térképészeti munkát, hanem a jogtalan behatolást kifogásoltuk cikkünkben. Miután a válasz első mondatából is kiderült, hogy maguk sem tartják helyesnek az értesítés nélküli, azaz jogtalan behatolást, így további vita nem lehet közöttünk. (A szerk.)
