Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-04 / 233. szám

Somogyi Néplap 1985. október 4., péntek VÁRKONYI PÉTER TANÁCSKOZÁSAI Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, aki az ENSZ közgyűlésének 40. üléssza­kán New Yorkban tartóz­kodik, találkozott Vu Hszüe- csien kínai, Ali Abdessza- lam Triki líbiai, Abdellatif Filali marokkói, Faruk as- Saraa szíriai, Isidoro Mal- mierca kubai külügyminisz­terrel, Mohammad Ali Ima- jah dél-jemeni külügymi­niszter-helyettessel, vala­mint Faruk Kaddumival, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizott­sága politikai osztályának vezetőjével. A megbeszéléseken szó esett a kétoldalú kapcsola­tok időszerű kérdéseiről, to­vábbá eszmecserére került sor a nemzetközi helyzet főbb problémáiról. Belgrádban folytat tárgyalásokat Erich Honecker, a NSZEP KB főtitkára, államfő (balról középen). A jugoszláv delegá­ciót Vidoje Zsarkovics, a JISZ KB elnökségének elnöke ve­zeti. (Telefotó: ADN—MTI—KS) Zsarkovics Honeckerrel találkozott Gaztettek Az ember csupán hitetlen­kedni és megdöbbenni tud: miként lehetséges, hogy ami­kor oly (világosak |a terroriz­mus veszélyei, újra meg új­ra ilyen akciókról kell ér­tesülnünk? Még a nemzetkö­zi eseményekben kevésbé jártas olvasó is tudja, hogy a világ egyik legzaklatottabb térsége a iközel-kelet, hogy itt volna a legnagyobb szük­ség ia békés megoldások ke­resésére, a szemben álló fe­lek, s az őket támogató erők jószándékára. S mi történik ehelyett? Ugyanazon a napon két felháborító hír is érkezik a térségből. Libanonban egy szélsőséges muzulmán cso­port foglyul ejtett négy szov­jet állampolgárt és még a gyilkolástól sem riadt visz- sza. iA másik hír Izrael — sokadik — agressziójáról szól: harci repülőgépeivel barbár bombatámadást hajtott végre a Palesztinái Felszabadítási Szervezet tuniszi központja ellen. Nehéz volna a két hírt rangsorolni: melyik mögött húzódik meg felháborítóbb cselekmény? Az első eseté­ben a Szovjetuniót, azt az országot vették célba, amely a legelszántabb híve az igaz­ságos közel-keleti rendezés­nek, így a libanoni meg­nyugvásnak is. Mi volt az emberrablók és a mögöttük megbúvó erők. szándéka? Ne­tán az, hogy így majd rá- kényszeríthetik a Szovjet­uniót az igazságos ügyükért küzdő arab népek cserben­hagy ására? Ha erre számí­tottak, tévedtek. A másik hír, bármilyen felháborító, nem meglepő. Ismét csak bebizonyosodott, hogy a békés rendezés leg­főbb gátja a térségben: Izrael. Bármit is hoz fel újabb agressziója igazolására, nyilvánvaló, hogy — miként egy egyiptomi újság is írta — „Izrael fél a békétől”. Célja a térségben a zűrzava­ros állapotok konzerválása, az általa megszállt területek megtartása, is még a külön- utas rendezési tervek sin­csenek ínyére. Legalább ilyen riasztó az az önhittség, amellyel barbár akcióit vég­rehajtja. Nem véletlen, hogy tuniszi bombatámadása szin­te azonnal világméretű fel­háborodást váltott ki, s csu­pán egy ország, legfőbb pat- rónusa, az Egyesült Államok próbálta „önvédelmi szem­pontokkal” védeni az agresz- szort — ikevés sikerrel. A világ közvéleménye így minősíti a Tunéziában és a Libanonban történteket: gaz­tettek. Kocsi Margit Vidoje Zsarkovics, a JKSZ KB Elnökségének elnöke csütörtök délelőtt Belgrád­ban megbeszélést folytatott Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK Államtanácsa elnöké­vel, aki szerdán érkezett jugoszláviai hivatalos baráti látogatásra. A véleménycse­re középponjában a két párt együttműködésének to­vábbi erősítése, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom jelenlegi helyzete állott. Az SZKP KB főtitkára beszédet mondott a nemzetgyűlésben (Folytatás az 1 .oldalról.) Az SZKP KB főtitkára ez­zel összefüggésben aláhúzta, hogy a Szovjetunió a lehető legteljesebb mértékben fi­gyelembe veszi Franciaor­szág biztonsági érdekeit, és a francia fegyverzet csökken­tésének kérdése ma nem időszerű. 3» Mihail Gorbacsov meg­említve, hogy a Szovjetunió moratóriumot hirdetett a kö­zepes hatótávolságú rakéták európai telepítésére, bejelen­tette, hogy a Szovjetunió je­lenleg 243 olyan SS—20-as rákét a egységgel rendelke­zik, amely az európai öve­zetben van hadrendbe állít­va. Ez azt jelenti, hogy ez pontosan megfelel az 1984 júniusi szintnek, amikoris a közepes hatótávolságú ame­rikai rakéták európai telepí­tésére válaszul elkezdték a további szovjet rakéták el­helyezését. Az ekkor pótló­lag telepített SS—20-as ra­kéták jelenleg nincsenek be­vetési készenlétben, s az említett rakéták elhelyezé­sére szolgáló, nem mozgat­ható berendezéseket pedig két hónapon belül leszere­lik. Mindazonáltal az Egye­sült Államok területe vonat­kozásában tett válaszintéz­kedéseink továbbra is ér­vényben maradnak. Mihail Gorbacsov kifejtet­te, hogy a Szovjetunió az adott esetben mit ért az „európai övezet” kifejezés alatt. Ez az az övezet, ahon­nan az itt elhelyezett köze­pes hatótávolságú rakéták nyugat-európai területen lé­vő célpontok megsemmisí­tésére alkalmasak. Gorbacsov hozzáfűzte, hogy a régi és rendkívül hatásos SS—5-ös rakétákat a Szovjetunió már teljesen ki­vonta fegyverzetéből és foly­tatja a SS—4-es rakéták ki­vonását. Ez azt jélentó, hogy a Szovjetunió az Európai öve­zetben most egészében véve jelentősen kevesebb közepes hatótávolságú hordozó raké­tával rendelkezik, mint 10 Megdöbbenést és felháborodást keltett a diplomatagyilkosság A bejrúti diplomatagyilkos­ság nagy megdöbbenést és felháborodást keltett az ENSZ székhelyén. Javier Pe­rez de Cuellar, a Világszer­vezet főtitkára megbélyegez­te a bűncselekményt, és kö­vetelte, hogy azonnal enged­jék szabadon az emberrab­lók fogságálban levő többi szovjet állampolgárt; Petr Mladenov bolgár kül­ügyminiszter rámutatott, hogy a gaztettet éppen az el­len az ország, a Szovjetunió ellen követték él, amely tel­jes mértékben támogatja az arab népek — köztük a li­banoni nép — igazságos ügyét. Bulgária követeti a szovjet túszok szabadon bo­csátását — mondta a külügy­miniszter. Clovis Makszud, az Arab Liga tagországainak állandó ENSZ-megfigyelője hangsú­lyozta: mindazok, akiknek szívügye a közel-keleti béke és a helyzet igazságos rende­zése, a túszként tartott szov­jet állampolgárok szabadon bocsátását sürgetik — tette hozzá. Az Egyesült Államok a külügyminisztérium szóvi­vőjének helyettese útján szerdán elítélő véleményt kö­zölt a diploma fagyi Ikosság- ról. Dzsemajel libanoni elnök szerda este tanácskozott a biztonsági szolgálatok veze­tőivel. A megbeszélésen a bejrúti szovjet intézmények őrizetének megerősítéséről volt szó. Az elnök felvette a kapcsolatot a Nyugat-Bej rú­tot ellenőrző milíciákkal is. Egyetértésüket kérte ahhoz, hogy a kormány biztonsági alakulatokat küldjön a vá­rosrészbe. A nagykövetség épületét jelenleg a Haladó Szocialista Párt alakulatai őrzik. Az észak-libanoni Trtpoli- ban hatórás éjszakai viszony­lagos nyugalom után csütör­tök reggel ismét kemény harcok voltak. A szembenál­ló felek ágyúkkal, aknave­tőkkel és rakétákkal lőtték egymás állásait. vagy 15 évvel ezelőtt. Gor­bacsov aláhúzta, hogy ezt az önkorlátozást az európai biztonság széles körű érde­kei diktálják. Gondolom — mondotta —, hogy Európa most joggal elvárja az Egye­sült Államok válaszlépését, nevezetesen azt, hogy szün­tesse be közepes hatótávol­ságú rákétái további telepí­tését az európai kontinen­sen. * * * A világ nagy hírügynöksé­gei és tömegtájékoztatási eszközei röviddel Mihail Gorbacsovnak a francia par­lamentben csütörtökön mon­dott beszéde után részlete­sen ismer tették a Szovjet­unió újabb békekezdeménye­zéseit. Ronald Reagan amerikai elnök szavai szerint, „Euró­pába telepített SS—20-as ra­kéták leszerelése”, illetve az a körülmény, hogy a Szov­jetunió kész közvetlenül tár­gyalásokat folytatni Francia- országgal és Nagy-Britanniá- val a nukleáris fegyverekről, a szovjet álláspont megvál­tozását jelenti. (Mint 'ismere­tes, Gorbacsov a NATO ra­kétatelepítésére válaszlépés­ként elhelyezett pótlólagos szovjet rakétákról beszélt.) Az Ohio állambeli Oincinatti- ban újságíróknak nyilatkozva Reagan azt mondta, hogy „nem ellenzi” a nukleáris fegyvertár csökkentéséről szóló közvetlen tárgyaláso­kat Moszkva, Párizs és Lon­don között. Az amerikai el­nök nem reagált a csapás­mérő űrfegyverek teljes betil­tására tett szovjet javaslat­ra. Brüsszelben NATO-tiszt- ségviselők pozitívan nyilat­koztak arról, hogy a Szov­jetunió kész elválasztani a közepes hatótávolságú raké­tákról folytatott tárgyaláso­kat a hadászati űrfegyverek­ről szóló megbeszélésektől. Ugyancsak N ATO-szakértők üdvözölték Gorbacsovnak azt a bejelentését, hogy a Szov­jetunió kész elfogadni a stockholmi értekezleten az el nem kötelezett országok javaslatát ,,a bejelentési kö­telezettség alá eső katonai te­vékenység éves terveinek kölcsönös cseréjéről”. Hágában a holland kü- ügyminisztérium szóvivője közölte, hogy kormánya „ta­nulmányozza” a szovjet köz­léseket az SS—20-as raké­tákra vonatkozóan. A Pravda todósítói arról is szólnak, hogy a francia bur- zsoá sajtó egyes orgánumait olvasva óhatatlanul is fel-' idéződik Mihail Gorbacsov televíziós nyilatkozatának az a gondolata, hogy a bizal­matlanság és a gyanú felol­dásához nem csupán politi­kai akaratra, hanem ennek fegfelelő pszichológiai átál­lásra ás szükség van. A szovjet lapok részletesen beszámolnak a szerdai nap eseményeiről, idézik az el­hangzott beszédeket. A Taszsz szovjet hírügynökség csütörtökön folyamatosan kö­zölte a Párizsból keltezett tudósításokat. Busz-szerencsétlenség (Törökországban. Az autóbuszon nyu­gat-európai turisták voltak, közülük hat meghalt, 25 meg­sebesült. OPEC-értekezlet — a zavarodottság jegyében? Ha Irak egy hordóval is többet exportál, Irán kettő­vel toldja meg saját kivite­lét — így fenyegetőzött az iráni olajipari miniszter, mintegy megadva az OPEC újabb miniszteri tanácsülé­sének alaphangját. Heves összecsapások, késhegyig menő viták jellemezték a kő­olajexportáló országok utób­bi években tartott vala­mennyi értekezletét, válto­zatosságot csak az jelentett, hogy melyik országot kiál­tották ki bűnbaknak. A kartell legutóbbi júliusi ér­tekezletén Irak, Irán, Ecua­dor, Katar és Gabon ült „a vádlottak padján” — ezúttal első ízben a szervezet törté­netében Száúd-Arábiát ve­szik tűz alá a többiek. A szaúdi királyság, a vi­lág legnagyobb olajtermelő­je hosszú ideje már egyedül védelmezte a szervezetet az­zal, hogy visszafogta olaj tér-/ melését. Ríjad képes lenne akár napi 10 millió hordó (egy hordó 159 liter) színre hozatalára is, mind­máig megelégedett azonban azzal, hogy csak egynegye­dével működtesse kapacitá­sait: 2,5 millió hordó körüli mennyiséget dobjon a piac­ra. A tizenhárom tagország közül Szaúd-Arábia volt az egyetlen, amely nem élt a szervezet jóváhagyásával, nem használta ki a számára engedélyezett 4,5 millió hor­dós kitermelési keretet. Mindaddig, amíg az olajpia­ci válság csak a népesebb, vagy a háborús terheket is finanszírozó országokat ráz- kódtatta meg, Szaúd-Arábia minden további nélkül meg­engedhette magának ezt a hatalmas áldozatot. Csak­hogy az idén már nem éri el a szokásos milliárdos többletet az ország fizetési mérlege, sőt várhatóan 20 milliárd dolláros deficittel Szaúd-Arábia lesz az Egye­sült Államok mellett az az ország, amelynek fizetési mérlege a legnagyobb hiányt halmozza föl a világon. Az olajbevételek növelése érdekében a szaúdiak meg­alkudtak legnagyobb vevőik­kel, az ARAMCO konszern­hez tartozó három nagy amerikai olajtársasággal, hogy olcsóbban értékesítik a nyersolajat. Nem a hivata­los hordónkénti 28 dolláros áron, hanem 2—3 dollárral ez alatt. A megállapodás sze­rint ugyanis ezentúl a szaúdi olajárakat nem a hivatalos OPEC ár alapján alakítják ki, hanem azok a feldolgo­zott kőolajipari termékek mindenkori szabadpiaci árát követik, amelyek jelenleg alacsonyabbak a szervezet rögzített árainál. Az árcsök­kenés keresettebbé teszi a szaúdi olajat és a királyság várhatóan 1,5 millió hordó­val növeli is eladásait. Az új szaúdi ár- és terme­lési politikai fordulat érthe­tően óriási zavarodottságot keltett az OPEC-tagok so­raiban. A tagországok több­sége úgy érkezett Bécsbe, hogy végre kivívja magának a „nagyobb szeletet” a nem növelhető tortából, a korlá­tozott mennyiségben eladha­tó nyersolajmennyiségből. Irak 500 ezer hordó több­letre jelentett be igényt — ennyit szállíthatna új kő- olajvezetékén keresztül —, de Irán, Venezuela, Indoné­zia és mások is ilyen mér­tékben szeretnék fokozni ki­termelésüket. Csakhogy a szaúdiak elragadják az or­ruk elől a piacot — ha ténylegesen 1,5 millió hor­dóval többet értékesítenek, a többiek egy cseppel sem ad­hatnak több olajat. Őszi tanácskozásaikon rendszerint vérmesebb re­ményeket szövögetnek a szervezet tagországai, arra számítva, hogy majd télen világszerte jelentősen foko­zódnak az energiaigények. Az előrejelzések. szerint azonban komoly fordulatra nem lehet számítani a pia­con. Jelenleg 14—14,5 millió hordó OPEC olajra van ve­vő, s ez a mennyiség télidő­ben legfeljebb 15,5—16 mil­lióra futhat föl, tehát a hi­degebb idő legfeljebb a szaúdi bevételeknek kedvez­het. Igaz, hogy a kőolaj sza­badpiacán újabban drágulás tapasztalható, az árak meg­közelítik az előre rögzített szerződéses árak szintjét, de ennek csak időleges okai vannak. A Hárg-szigetet ért iraki bombatámadások kö­vetkeztében állítólag kéthar­madára esett vissza az iráni kivitel és a kitermelési ne­hézségek miatt átmenetileg mérséklődtek a Szovjetunió nyugati olajeladásai is. A távlatokat mégsem ezek az események, inkább a szerve­zeten kívüli országoknak to­vább bővülő kitermelése és a fejlett országokban foly­tatódó takarékossági erőfe­szítések határozzák meg. Ilyen körülmények között az OPEC miniszterek vitája ezúttal sem hozhat ered­ményt a szervezet számára. A tanácskozás kimenetele mégis lényegesen eltérhet a megszokottól. Az olaj körüli fejleményekre a szaúdiak gyakorolják a legnagyobb befolyást, így a királyság pálfordulására vagy meghát­rálnak a többiek, vagy fel­veszik a kesztyűt és könyör­telen árharcot indítanak. Ez utóbbi esetben tavaszra 15— 18 dollárra zuhanhatnak az árak a mostani 28 dollárról — mondta Jamani szaúdi olajügyi miniszter. Marton János Berlinben tartják meg a XI. szakszervezeti világkongresszust Határozatok elfogadásával Moszkvában csütörtökön be­fejezte munkáját a Szakszer­vezeti Világszövetség főtaná­csának 37. ülésszaka. A fő­tanács megerősítette, hogy jövő év szeptemberében Ber­linben tartják meg a XI. szakszervezeti világkongresz- szust. A világkongresszusra törté­nő felkészüléssel foglalkozó határozat megállapítja, hogy azon minden szakszervezeti tömörülés képviseltetheti miagát, amely hozzá kíván járulni a szakszervezeti moz­galom egységének és nem­zetközi szolidaritásának erő­sítéséhez, elő kívánja mozdí­tani a népek közötti békét és együttműködést. A Főtanács felhívással fordult valameny- nyi szakszervezethez, hogy aktívan vegyenek részt a vi­lágkongresszus előkészítésé­ben. A szakszervezeti jogok kér­désével kapcsolatos határo­zatban az SZVSZ főtanácsa ülésének résztvevői elítélik, hogy egyes tőkés országok­ban meg akarják fosztani a dolgozókat jogaik védelmé­től. Külön határozatot hagytak jóvá a Főtanács ülésén a nemzetközi helyzetről, amely­ben aggodalommal szólnak a folytatandó fegyverkezési hajszáról. Elítélik a világűr militarizálásával kapcsolatos amerikai terveket, egyúttal megállapítják, hogy az egész világon megelégedéssel fo- fadták a nukleáris űrfegy­verzetek kérdéseivel foglal­kozó szovjet—amerikai tár­gyalások megkezdését. A Fő­tanács hangsúlyozza a szov­jet békékezdeményezések je>- lentőségét, s a háborúellenes és békeszerető erők tevé­kenységének aktivizálására szólít fel.

Next

/
Thumbnails
Contents