Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
1985. október 26., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK GYUGY Nyugalmat sugárzó épület a gyugyi (kastély. Valahogy kisebbnek tetszik, mint amekkora valójában. Békés szimmetriája, zömük, de nem nehézkes tömege arról árulkodik : egyszerűségre, szerénységre törekedett építtetője. Vannak kastélyok — még kicsinyek iis —, amelyek köré fényes bálokra készülő sokaságot, zajos vadászatra induló vendégsereget képzel az ember, amint körülpillant. Ide más illik: kora délutáni csend, bímezgető lányok, asz- szonyok, olvasgató vagy épp gazdasági számításokkal bíbelődő férfiak, pipafüstbe vegyülő enyhe kölniillat... Régimódi vidéki idill. Többen is igazolták ilyen sejtéseimet. Először is a régi adatgyűjtők, akik a Csánki féle monográfiát összeállították. A becses könyv ezt írja: „A községbeli kastélyt Kacs- koivics Ignácz építtette 1865- ben s ez most Kaoskövics Kálmáné, kinek itt kb. 7000 kötetes nevezetes könyvtára Van. Itt van számos egyéb ritkább munka között... Pázmány Péter „Kalauza” 1746-ból. . . Csokonai Vitéz Mihály kiadatlan levelei és versei, Hess Mátyás első magyar nyomdász több kiadványa stb ...” Kacskovics Kálmánról, a tudós gazdálkodóról több emléket őriz Salamon Kálmán, akinek szülei cselédek voltak. — Én még gyerek voltam, ő pedig már nagyon öreg. Mindig a parikban sétálgatott, olvasgatott. Egyszer rajta is kapott, amint néhány legénykével együtt a lányok után leskelőd tünk. De csak ránkmordul: iiszkiri a parkból, komi még a fehér nép nézegetése. Én különben nagy becsiben voltam tartva, mert a faluban hárman voltunk Kálmánok. Az öreg Kacskovics volt az első, a veje, áki akkor már a birtokot vezette a második. Nádasi Kálmán, a vő sem véletlenül került a családiba. Róla Salamon János (Kálmán testvére) 'beszélt: — Amikor idenősült, nem volt gazdag ember. Mégis hozzáadták a lányt, nem máshoz. Miért igen jól képzett, nyugodt, erőskezű mezőgazda volt. Virágzott is a birtok a keze alatt. Mesél erről a környezet ma is. A kastélyt körbevevő épületék megromlott állapotukban is elárulják: jól szervezett, szépen jövedelmező gazdaság volt itt. A magtárt ma is használják, a hatalmas pince gyomrában jóféle bort tartanák a hordókban. A boltíves istálló álig gondozottján is szép, néhány nagy testű, nyugodt ló abrakot benne. A miaga idejében az átlagosnál jóval tágasabb ás korszerűbb volt a oselédház, ez is erős építmény. — Nádasi Kálmán belenézett a cselédek fazekába — mondta Salamon Kálmán. — Ha úgy látta, hogy nem esznek eleget, ákkor küldetett nekik. Nem mondom, hogy dúskáltunk a földi javakban, de mindig került az asztalra tisztességes étel, s ez akkoriban nagyon sokat jelentett. Egyszer, aratásikor kijött a Móric — Kálmán volt, nem tudom már, hogy miért neveztük Móricnak —, és meglátta, hogy az embereknek elég gyönge ebédet vittek ki az asszonyok meg a gyéretek. Átszalajtott a szomszédos NicZky-b irtokra, mert az volt közelebb. Átadtam ott az üzenetet és egy kolbásszal, (tenyérrel megrakott kosárral tértem vissza. Elgondolkodtató történet. Az itt-ott romló, munkásszállássá alakított kastélyban járva is ezen morfondíroztam. Vajion az emberi együttérzés késztette adakozásra a birtokost vagy a gazdasági megfontolás: a jóllakott, erős em'berék többet dolgoznak és abból nagyobb a haszon ... ? Sándor József szavai az előbbi felé hajlítottak: — Én nem függtem tőle. Mi apámmal a magúink urai voltunk: a saját földünkön gazdálkodtunk. Nem volt sok az a föld, de eltartott bennünket. Apám sok szaktanácsot kapott Nádasi Kálmántól. Én kevésszer beszéltem vele, de jól emlékszem rá. Gondolom, abban az időben a legdemokratikusabb gondolkodású emberek közé tartozott. Sándor József többször is nyomatékkai hangsúlyozta a hajdani önálló gazdálkodó „státuszát” és pártatlanságát. Igazolni látszik elbeszélését, hogy a felszabadulás után a birtokból száz holdat sokáig meghagytak a kastély gazdájának, sőt az egyik első állami gazdaságiban is vezető posztot kapott. Az ötvenes években állították félre, hamis vádakkal — így emlékeznék róla a helybeliek. A kastély jelenlegi gazdája a szőlősgyöröki termelő- szövetkezet. Salamon János és Kálmán, valamint Sándor József végigkísérte a ma már vészessé válni kezdő romlást. Mindhármain azt mondták: harmincöt éve csák „tűzoltómunkával” hárították el itt a kisebb hibákat. A termelőszövetkezet központjában viszont az elnök, Komáromi Ferenc azzal hárította el a gazdaság felelősségét, hogy a téesz már leromlottan vette át a kasélyt és a hozzá tartozó épületeket. De nemcsak „védekezett”, hanem biztató dolgokat is mondott: — Korábban úgy gondoltuk, hogy eladjuk az egészet. Nekünk csak nyűg volt. De most bekerült az országos pályázatba Gyugy, és vállalkozóként mi is részt vennénk a hasznosításban. Meglehet: virágzó idegenforgalmi helyet tudunk csinálni ott. Az is meglehet, hogy a veszélyeztetett építményeket — akárhogy is vette át a szövetkezet — gondozni kellett volna eddig is, hiszen a használónak, tulajdonosnak törvény által előírt kötelessége a nemzeti vagyon még ily kicsiny (részének a megóvása is ... De a mulasztások helyett most már érdemesebb a lehetőségétet emlegetnünk. Valóban: a megyei tanács által kiírt pályázat egyik legfontosabb része a gyugyi épületek rendbetétele. Remélhetőleg néhány év múlva újina régi szépségében láthatjuk. Luthár Péter Somogyi kastélyok Nem is szeretem a mustot... Világéletemben nosztalgiát éreztem a szüret iránt. Rágondolva gyerekkori kifestőkönyvek vidám képei ötlöttek la szemem elé: őszi napfény, .rozsdásodó levelek, népes, vidám' társaság. Bizonyára a soha el nem érhető vágyakat megszépítő távolság tette ilyen vonzóvá számomra ezt a másoknak legészen hétköznapi eseményt. A szüretelés élménye mindeddig nem adatott meg nekem. Igaz, az otthoni fényképalbum őriz egy ynegsár- gult képet, ahol egy nagy kondért áll körül a népes szüretelő társaság, ,s ezen a képen én is rajta vagyok. Ha megerőltetem az emlékezetemet, rémlik is valami. Sok vidám ember, evés-ivás. A poros hegyi úton valaki motorozni vitt. De szőlőfürtökre nem emlékszem. Még egész kisgyerek voltam, amikor a szüleim vettek egy kis szőlőt. Egyszer kint is voltunk, emlékszem a domboldalon sorakozó tőkékre, meg a köztük álló gyümölcsfákra. Mire termést hozott volna a „birtok”, eladtuk. Még a nyáron mesz- szire költöztünk onnan, azt se láthattam, ahogy a következő tulajdonos leszedte az érett fürtöket. Később a nővérem gimnáziumba ’ment, és az osztályuk sokszor járt táborba. Fantáziámat gyönyörködtető történeteket mesélt az őszi munkáról. Fülig ragadósak lettek, még a kezüket is a masszává összenyomódott szőlőben 'mosták meg víz >helyett ... Alig vártam az építőtáborozások korszakát. Üjabb csalódás várt. A gimnáziumból iés az egyetemről is minden évben mentünk őszi munkára. Szedtünk és válogattunk almát, körtét, barackot, csak éppen szőlőt nem. Egyszer még Hegyalján is jártunk, de akkor még a szőlőszemek apró sőrétekhez hasonlítottak, ezért inkább a rakamazi téeszbe vittek bennünket almát szedni. Később komolyan elhatároztam, hogy visz- szatérek ide, és ilegalább „ki- bicként” meglesem a tokaji szüretet. Abban az évben nagyon |hideg volt az ősz, húzódott-halasztódott a szőlőérés; végülis látogatásomból semmi sem lett. Az utóbbi hetekben mintha csoda történt volna. Szüretre kaptam meghívást! Az első öröm után puhatolózni kezdtem tapasztaltabb ismerőseimtől: vajon mire számíthatok. Délutánra már nem érzed a derekadat! — mondták otthon. Kolléganőm ezzel 'bíztatott: — „Ha mohát szedsz, akkor ülsz a földön és szemezgetsz, mert a java lepotyog.” — Egy másik munkatársam kutatott az emlékei között. Ja, igen, most már emlékszik. Egyszer őt is 'meghívták szüretre, s odaállították, hogy hajtsa a darálógépet. Egy óra múlva már olyan izomláza volt, hogy hazatérés után feleségével együtt úgy döntöttek: máskor inkább megveszik valahol a mustot, a bort. Nem magunkfajta elpuhult városi embereknek való ez a munka... Ahogy gyűjtöttem az információkat, egyre jobban elbizonytalanodtam. Azután valamiféle harci kedv lett úrrá rajtam. Azért se fog ki rajtam az a fránya szüret! — mondogattam magamban. Majd én megmutatom, hogy képes vagyok arra is, ami a falusi emberek számára természetes. Előkotortam egy polcon porosodó aerobik lemezt, s reggelenként — különös tekintettel a derék és a karizmok erősítésére — kondicionáló gyakorlatokat végzek. Hozzáláttam, hogy tető alá hordjam az udvaron tornyosuló farakást, mert úgy véltem, a rönkök emel- getése és szállítása némileg hasonlít a rám váró tevékenységre. így aztán könnyedén fogok hajlongani a szüreten. Közben aggódva figyeltem az időjárást, a telefonon érkező híreket a szőlő érettségi fokáról. Legutóbb az is eszembe jutott: tulajdonképpen nem is nagyon szeretem a mustot, meg a bort... Aztán erőt vettem magamon, és szilárdan elhatároztam: Most már csak azért is elmegyek a szüretre és leszedem azt a szőlőtTersztyánszky Krisztina VIDEOFELVÉTEL A MUNKÁSŐRÖKRŐL Módszertani segítség Mindenki szívesen gyönyörködik az ifjúgárdis- tákban, az úttörőgárdistáikban, amikor katonás fegyelmezettséggel vonulnak az ünnepségeken, a táborozás idején. Persze nagyon sok gyakorlás előz meg egy-egy ilyen ünnepséget. A honvédség, a rendőrség, a tűzoltóság mindenben készségesen támogatja a KISZ-bizottságot, az úttörőelnökséget. Ott vannak a kiemelt foglalkozásokon, a táborokban, amikor például az úttörőgárda szakalegységei fölkészülnék a feladataikra. A munkásőrség szintén eredményesen együttműködik az ifjúság hazafias-honvédelmi nevelésében a KISZ-szel és az úttörőelnökséggel. Különösen jók a tapasztalatok Kaposváron. Marosi János, a Lati nca Sándor munkásőr - egység parancsnoka elmondta, hogy a gárdisták képzésében mindig számíthatnak a munkás- őrök szaktudására, minden olyan eszközt megkapnak a gyakorláshoz, amelyre szükségük van. A KISZ városi bizottságával, a kaposvári úttörőelnökséggel kötött együttműködési megállapodás alapján például két-,két munkásőrt küldenek minden úttörőgárdista munkásőr-szakal- egységhez. A kaposvári munkásőr,egység elsősorban a politikai nevelő munkában vállalta a részvételt. így megismertetik a fiatalokat a munkásőrség megalakulásának történetével, a testület helyével, szerepével a mai társadalomban, beszélnek a munkásőri pártmegbizatás szépségéről is. A gárdisták kiképzésekor különösen fontos, hogy a munkásőrség rendelkezésükre álljon a teljes anyagi-technikai és szellemi lehetőségével. Az MHSZ bevonásával megtanítják a gárdistákat lőni. A KISZ- elsek kis-, aziúttörők pedig légpuskával gyakorolnak. Természetesen a fiatalok azt is elsajátítják — akárcsak a felnőtt munlkásőrök —, hogyan üldözzék, fogják el az esetleges diverzánst, miint járőrözzenek. A foglalkozások után nem jelent majd gondot a térképolvasás sem. Most .már megalakultak a munkásőr-szakal- egységek az iskoláikban, általában megkezdődtek a gárdista foglalkozások. A kaposvári Latin- ca Sándor munlkásőregy- ség éppen ezért határozta el, hogy módszertani segítséget ad a honvédelmi felelős tanároknak, a szakalegységeket pártfogoló munkásőröknek:, a KISZ-vezetőknek. Újdonságnak számít, hogy a fölkészítés alkalmával a legkorszerűbb eszközökéit is felhasználják. így például lesz videoprogram, elhangzanak hangdokumentumok is a foglalkozásokon. Nagyon nagy értékű és sok társadalmi munkával készül a somogyi munkás őrök nagyba jómi tábora. A városi mun- kásőregység azt tervezi, hogy elviszik oda az ifjú- és az úttörőgárdistákat. Később arra is lehetőség lesz majd, hogy a munkásőr-szafcalegysé- gek ott táborozhassanak. L. G.
