Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
Somogyi Néplap 1985. október 26., szombat Az őszi BNV-n a fogyasztói javak szakvásárán már láttuk, októbertől már kapható is az Orion gyárban összeszerelt Orion-Panasonic videomagnetofon. A japán céggel kialakított kooperáció ebben az évben ezer készülék összeszerelését teszi lehetővé. A videó-magnót infravörös távszabályozóval látják cä. A készülék 16 programot memorizál, s egy program felvétele 14 nappal előre beállítható. MTI-fotó — Balaton József felv. Hiányoznak a pénzügyesek papíron KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK A vár „románca Utódok Ösztöndíjakról beszélgettünk a minap Somogy egyik mezőgazdasági üzemében a vezérigazgató-helyettessel. Elmondta: több hallgatót támogatnak a számviteli főiskolán, mert kellene a szakember, de hogy mit tudnak nyújtani, arról nem esett szó., mert ki tudja, mi lesz még három év múlva. Lehet: lakást adnak, de az is, hogy nem. A központi irodában is kaphatnak munkát, de lehet az, hogy csak valamelyik kerületükben lesz hely. Másutt is hasonló a bizonytalanság. Egy bizonyos, hogy még három év múlva sem lesz elegendő, jól felkészült pénzügyi szakember a somogyi mezőgazdasági üzemekben, mert sokáig nem fordítottak kellő figyelmet képzésükre. Akik eddig „hajlongtak” a főkönyvek, « kimutatások fölött, egyre- másra kiöregednék, nyugdíjba mennek vagy nyugodtabb helyet keresnek maguknak. Ez a beszélgetés jutott eszembe a Teszörv megyei elnökségének legutóbbi ülésén. Ott is elhangzott, hogy kevés pénzügyi szakember van a termelőszövetkezetekben, pedig szükség lenne rájuk. Megannyi kötöttség, szabályozó között eligazodni — tisztelet a kivételnek — csak érettségivel nem nagyon lehet. Derűlátásra pedig semmi okunk. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának személyzeti osztályvezetője Németi László iNo, persze, nem minden áruét, de a tegnapi kaposvári piacon „zsebbevágóan” érezhető volt: ezen az őszön csütörtökről tegnapra virradóan mérték a legalacsonyabb éjszakai hőmérsékletet. A szegfűt például általában 24 forintért adták, drágábban, mint tavaly ilyenkor. A kínálaton és a forgalmon érződött a halottak napjára való készülődés: a sírokra való árvácska — kinyílt és ibimbós — 3 forintért keresett gazdát, a műkoszorúkat már 50-ért lehetett kapni, fenyőgallyakból készített koszorúkat és csokrokat a virágok számától függően 310- 450, illetve 210-300 forintért adtak. A krizantém szála 20- 30 forint volt, de ezek — a szegfűkhöz hasonlóan — már fóliasátrakban, üvegházakbnn vészelték át a fagyos éjszakákat. mondta: nem somogyi jelenségről van szó, hasonló a kép az ország többi szövetkezetében is. Bogó László, a Teszöv titkára arról panaszkodott, hogy a somogyi termelőszövetkezetek képesítés nélküli főkönyvelői közül sokan még a tálcán kínált lehetőséggel sem éltek. Ajánlották nekik, hogy szerezzék meg a felsőfokú képesítést a kihelyezett kaposvári tanfolyamon, még csak nem is jeleztek vissza. Meglehet, féltek őszülő halántékkal beülni az iskolapadba, de az már fölöttébb furcsa, hogy maguk helyett sem küldtek senkit. Gyanítható, hogy a szakmai féltékenység húzódik meg a háttérben, mert ha képzettebb ember álcád mint ők, akkor nekik idő előtt kell búcsúzniuk. Az elnökség a káder és személyzeti munka helyzetét vizsgálva megállapította, hogv az utánpótlási tervek és elképzelések néhol csak azért születtek meg mindenféle alap nélkül, hogy a vezetők egy-egy ellenőrzéskor fedezni tudják magukat. Bizonyíték erre, hogy amikor vezetőválásra kerül a sor, kiderül: nincsen megfelelő utód. Az elmúlt években többször is találkozhattunk ilyennek, és nemcsak a ilyennel, és nemcsak a pénzügyi munkában, öt év alatt a somogyi termelőszövetkezetek csaknem felében változott az első számú vezető. Negyvenkét elnök búSzőlőt még mindig lehet kapni, a zala gyöngyéért 24, a zseliickislakról hozott otellóért 30 forintot kértek. A rózsa krumplit ötért, a zöldséget 15, a sárgarépát 12, a téli körtét 20 forintért kínálta a kadarkúti termelő. Paprikát 12-26 forint között szeretettünk be, az alma ára is 12 forintnál kezdődött. A téli és kora tavaszi fagyok ártottak a diófáknak, gyér a termés — ezzel magyarázták az árusok, hogy a dióbél most 140 forintért ,is elkel, tavaly ilyenkor csak 95-100 forintot kaptak kilójáért. Keresettek a tél „hírnökei”: a gesztenye — volt belőle bőven — kilójáért 25 forintot kért kaposmérői tulajdonosa, de adták másutt 28-ért is; a sütőtök jókora szelete 7 forintért cserélt gazdát. A fejes salátát 3-5, a paradicsomot már 12 forinttól kínálcsúzatí el a közösségtől. Hatan öregségi, négyen rokkantsági, nyolcán korkedvezményes nyugdíjba vonultak. Egy elnök váratlanul meghalt. Hárman-hárman egyesülés, beolvadás vagy csere miatt kerültek más posztra. Tizennégyen viszont alkalmatlanságuk miatt voltak kénytelenek elköszönni. Elgondolkodtató adatok ezek. Kezdve attól, hogy miért romlik meg a téeszel- nökök egészsége egy bizonyos idő után, egészen addig, hogy milyen a szakmai felkészültségük, képesek-e megbirkózni a feladatokkal. De ne csak az elnökökről essék szó. Van olyan mező- gazdasági üzemünk, ahol a középvezetőiknek főiskolai végzettségük van, de akad — és ez a többség — olyan is, ahol a hasonló munkakörben levőknek még technikusi oklevelük sincs, s ennek oka nemcsak a technikusképzés hiányára vezethető vissza. Tény: a középvezetők nem tolonganak azért, hogy magasabb képesítést szerezzenek. Lehetne-e őket ösztönözni? Igen! Csakhogy ehhez a személyzeti munkát kell megjavítani. Nem örömteli az elnökség megállapítása. Épp ezért kellene mielőbb változtatni az anyagi és erkölcsi elismerés jobbításával, a szakmai képzésre való ösztönzéssel. ták, s — bármilyen szokatlan is — csemegekukoricát is láttunk: 2 forint volt csöve. Az élő csirkének 50-60 kilója, a tojásnak 3,50 darabja a kiskereskedőnél, a kacsáért 230-340 forintot kértek. A már megléhetősen „kopottas" Vendel-gomba kilója 40-ért sem sokáig feküdt az asztalon, s a válogatott, 60, 90 és 100 forintért kínált, termesztett csiperke is gyorsan elkelt. Amikor 1911. nyarán a Széchenyi téren az Uránia mozi alapjait ásták, öt csontvázat és egy régi patkót találtak. Bejelentették a leleteket a régészeknek. Még ugyanebben az évben megkezdték a város csatornázását. A Korona utcában meg a Széchenyi téren fegyvereket, a Vár utcában pedig sok csontot és ágyúgolyót hoztak napvilágra az ásók. Ezután még számos régiség került elő, több köbméteres alapkövek, a Szigetvár felé nyíló kapu maradványa és a hozzá vezető cölöphíd, meg török boeskortaipak. A régészek tudták, hogy a mai Széchenyi téren valamikor mély vizesárok húzódott, ami mögött a vár külső palánkfala épült. Hátrább — mai gabonatároló helyén — a téglából készült vár állt. Különös, hogy csak ezekben az években kezdtek a régi kaposvári várral foglalkozni, pedig a korábbi időben nagyobb lehetőség lett volna az értékes leletek megőrzésére. Abban az időben a Szokola-berek még megvolt, és a várhoz vezető utat is csak néhány évtizeddel azelőtt töltötték fel. A kaposvári várat 1555. szeptember 12-én foglalta el a török sereg, és 1886. november 12-én szabadult fel. A törökökkel kötött béke köA Marcaliból jött jelzés a pékáru minőségének romlásáról szólt. Azok, akik ismerték és nem szerették a régi kenyérgyárban sütött pékárut, azt mondták: arra vártak, hogy majd az új ontja magából a jó, illatos kenyeret, a gömbölyű zsömlét és a szépen ívelt kiflit. A gyárat öt éve adták át. — Most szép kenyeret kaptam — mutat a szatyorra egy középkorú asszony, aki késő délután vásárolt. Erre persze nem lehet sokat adni, mert nem ritka az, hogy olyan lapos kenyeret sorakoztatnak a polcra, hogy szégyellném, ha én'készítettem volna. — A legtöbb baj nem a A Zöldért boltjában az árcédulák általában hasonló összegeket mutattak, mint amennyit a 'magánárusok kértek hasonló áruért: a jonatán almát 12, a fokhagymát 60, a mákot 80, a karfiolt 14, az első osztályú körtét 22, a hegyes zöldpaprikát 10, a céklát és a fejes káposztát 5-5, a vöröshagymát 14 forintért adták kilónként, a tojás darab ja 2,80 forint volt. H. F. vetkeztében Kaposvár vára is a többi magyar erősség sorsára jutott. 1702-ben felrobbantották Lipót császár aknászai. A kaposváriak visszatélepadési engedélyt kaptak az Eszterházyaktól. Ettől kezdve a vár területén megmaradt épületekben helyezték el a közigazgatási szerveket és ugyanitt volt a birtokközpont is. A vár egy szigeten volt. melyet a Kapós vize folyt körül. A mocsár feltöltését 1849-ben kezdték meg, akkor szűnt meg a várhoz vezető híd is. A kaposvári vár történet 1931-ben zárult le. A Kapos szabályozása és a vasút építése addig is károkat okozott a megmaradt romokban, de akkor eltüntették az utolsó maradványokat is. Hiába tiltakozott a lakosság, hiába a műemlék országos bizottsága, a vár csákány alá került. Rabatt Jenő hírlapíró nyílt levélben kérte dr. Vétek György polgármestert az Űj Somogy hasábjain: hagyja meg a vár maradványait. A hangvétel miatt érdemes idézni a sorokat: „Méltóságos Uram! Kegyelmet kérek a kaposvári vár felszínre került romjainak. Kegyelmet azoknak az öreg falaknak, amelyek a történészek megállapítása kenyérrel, hanem a zsömlével van — mondja igazat adva a panaszosnak Babai Lajosné, marcali új ABC üzletvezető-helyettese. — Napi ezer kilogramm kenyeret kapunk, négyfélét. Van, hogy nem sikerül, de azért ez nem mindennapos. Van lehetőségünk a cserére, a visszaküldésre. Sajnos a zsömlével rosszabb a helyzet, a reggeli vásárlók közül sokan reklamálnak. Talán az éjszakai sütés nem megy úgy, ahogy kellene. A reggelivel sokszor van baj. Hogy romlott-e a pékáru minősége az utóbbi időben? Ezt nem mondhatom. Hol jobb, hol rosszabb. Változó... A bejelentések eljutottak a tanácrhoz is. Dr. Schuman Tamás, a hatósági osztály vezetője a közelmúltban kapott jelentést a kenyérügyről. — Csalódott a lakosság, mert azt várta, hogy az új kenyérgyár kitesz magáért. Nem így történt. Valóban gondot abban látom, hogy amíg karbantartás miatt zárva volt a marcali malom, sokszor rossz minőségű alapanyagot kapott a gyár. Néha azt sem tudták, honnan érkezett a liszt. A bizonylatok csak késve jöttek, így a liszt azonosítása elmaradt. Amikor kisült a kenyér vágy a péksütemény, akkor „sült ki”, hogy miből készült. A másik ok ebből következik: nem tudták betartani a technológiai fegyelmet. Mi any- nyit tehettünk, hogy jeleztük a panaszokat a kenyérgyár vezetőjének és a sütőipari vállalat kaposvári központjának. Kértük, vizsgálják meg a jelenlegi állapotokat, és ha lőhet, változtassanak. Posza István, a marcali kenyérgyár vezetője némi kiegészítéssel ugyanazt mondta, amit már a tanács illetékese is megállapított. — Hat helyről érkezett az alapanyag, mindegyik más n szerint legalább öt és félszáz évvel ezelőtt épültek, és egy-két évszázad óta eltemetve álmodtak a régi dicsőségről. Kegyelmet kérek azoknak a tégláknak, amelyeket száz és száz ágyúgolyó tört, rombolt, de mégsem tudott elpusztítani. Ne ítélje halálra az öreg várromot, amely évszázadokkal ezelőtt bölcsője, magva volt ennék a városnak. Az egyének, nemzetek évszázadok óta büszkék őseikre... A közhit szerint Kaposvárnak nem volt múltja, csak jelene van, és jövője ... Előtűnt Kaposvár múltja kövekben, koponyákban, ágyúgolyókban. Méltóságos Uram! Ezen eltemetett kövek, falak, bástyák némán remélték, hogy az élet nem ítéli őket újra halálra ... Méltóságod tekintse meg a romokat, s biztosan hiszem, hogy megkegyelmez a falaknak, bástyáknak, amelyek fennmaradása az ősök iránti tiszteletből is kívánatos, a város idegenforgalmának a felendítése szempontjából pedig hasznos ...” A polgármester kurta választ adott. „Hiába ír nekem akár románcot is, Rabati Jenő, a döntésemet nem változtatom meg!” És lebontották a vár utolsó maradványait. Lévai József sikértartalommal. A különböző lisztek más technológiát igényelnek, ezért való- han változó minőségű kenyeret sütöttünk, összességében úgy látom — és ebben a boltvezető is megerősít —, hogy nem romlott a kenyér meg a pékáru minősége, csak átmenetileg több volt a kifogás. A panaszok a marcali malom megindulásával megszűntek. Gondot okoz továbbra is a zsömle minősége. Elkezdjük sütni a Sió-zsömlét. Ha megnyeri a vásárlók tetszését, ezt fogjuk gyártani. A beruházási tervekben szerepel egy új zsömlegyártó gép üzembe helyezése, amely lényeges javulást hozhat. Bánkúi Béla, a Somogy megyei Sütőipari Vállalat igazgatója nem látja indokoltnak, hogy a marcali kenyér és péksütemény minőségével a nyilvánosság előtt foglalkozzunk. — A sütőipart mindig csak szidják — mondta —, pedig itt is történnek jó dolgok, vannak jó elképzeléseink. (Bár az elképzeléseket nem lehet megreggelizni. A szerk.) Marcaliból konkrét bejelentés nem érkezett hozzánk. Segítenénk a bajon, ha értesítenének a kifogásokról.... A malomipar véleményét Molnár Zoltán termelési osztályvezető mondta el: — Egy hónapig volt zárva a malom. Minden évben leállunk a tervszerű karbantartás miatt. Most is megkérdeztük a kenyérgyár vezetőjét, honnan kér lisztet erre az időre. Aszerint kapta meg. Mégis mi ez az egymásra mutogatás? Egyhónapos szünet után újra működik a marcali malom. A kenyér minősége olyan, amilyen korábban volt. De ahogy több vásárló megjegyezte: soha nem volt igazán jó ... Nagy Zsóka JELZÉSEK NYOMÁBAN A marcali pékáru minősége EGY HÓNAP UTÁN ISMÉT MŰKÖDIK A MALOM Piaci körkép A dér „fölcsípte” az árakat
