Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-22 / 248. szám
1985. október 22., kedd Somogyi Néplap 5 Japán adó-verő ajándékba Verseny állomást kaptak az amatőrök Rádióbeszélgetés az expedícióval Hétfő délután öt óra után egymás után érkeznek a rádióamatőrök az MHSZ kaposvári központjának második emeleti szárnyába. Először mindenki Dobai József klubtitkárhoz köszön be, aztán megkezdődik a tapasztalatcsere. Többen körbeállják Meisz- terics Kornélt, az élelmiszer- ipari szakközépiskola elsőosztályos tanulóját. A fiatal klubtag egy apró egyéni vevőt épített, azt nézegetik. Elsőként Való József ül a klub adó-vevőberendezése mellé, s azonnal megtelik sustorgással, sípolással a szoba. Való József a régi tagok közül való. A harmincegy éves férfi a Kaposplast- nál dolgozik, és szívesen tölti itt szabad idejét. Már megszerezte a B fokozatú vizsgát. — Japánnal és az Egyesült Államokkal is teremtettem rádiókapcsolatot. Ritkán Ausztrália is bejön ... Ez a terjedéstől függ. Az nagyon jó érzés, amikor valaki nem angolul, hanem magyarul mondja a köszönömöt. Megérkezik a szintén B vizsgás Ötvös Csilla, a SZUV dolgozója, ő így vall a rádiózásról : — Nyelvgyakorlásnak is jó ez; aztán megismerkedünk idegen országokkal, emberekkel, amikor leülünk a rádió mellé. Nagyon jó itt a társaság is. Én most készülök a legmagasabb, a C vizsga letételére. A nagydarab, harcsabaju- szú Pálfi László érkezik ötéves, izgékony Péter fiával. A régi amatőröknek már otthon is van készülékük, így még többet lehet kalandozni az éterben. Dobai József klubtitkár elmondja, amikor egy kis csend támad a szobájában, hogy a kaposvári Puskás Tivadar Rádióklubnak száznegyven tagja van. 15—20 amatőr szerezte meg a legmagasabb C fokozatú vizsgát. Ez a hétfői foglalkozás egy kicsit ünnepélyesebb, mint a többi, hiszen legtöbb szó a két napja átadott versenyállomásról esik. A klubtitkár előhozza a raktárból a japán adó-vevőt, hadd csodálja meg mindenki. Az országos központ lepte meg őket vele ajándékképpen. Eldi'csekszenek egy szenzációszámba menő összeköttetéssel. Való József elérte a magyar tengerjáró expedíciót Szardínia partjainál. Sokan gratuláltak érte. Három évvel ezelőtt vették birtokba az amatőrök a fo- nyódi átjátszó állomást. Az amatőrök most újabb fontos állomáshoz érkeztek, Újabb idegenforgalmi látványosságok Vörsön helyreállítják a szép régi kúriát. A patinás épületben jövőre megnyílik i Kis-Balaton élővilágát bemutató állandó kiállítás. Egyidejűleg Balatongyörök tatárában is dolgoznak egy -cúria helyreállításán. A tó- sözelii épületben Nagy End- 'e afrikai trófea, festmény És grafika, továbbá néprajzi gyűjteménye kerül közönség elé. A híres tanzániai vadász közreműködésével a kúria nagykiterjedésű parkjában vadaskertet is kialakítanak. Olyan állatokat — például madarakat, bivalyt stfo. — telepítenek, amelyek ugyan a hazai faunát képviselik, de rokonaik Afrikában is megtalálhatók. Velük együtt lakója lesz a parknak egy oroszláncsalád is. amikor Gadácstól néhány kilométerre, a somogydöröcs- kei József ^hegyen 'kipróbálták a versenyállomást. Szabó Béla ezredes, az MHSZ megyei vezetőségének titkára elmondta, hogy régi álmuk valósult meg. — Másfél évvel ezelőtt nagyon komolyan elhatároztuk, hogy elgondolásunkat valóra váltjuk. Megerősített bennünket, hogy az MHSZ országos központjának rádió- technikai osztálya is biztatott, bátorított bennünket. Felajánlották segítségüket a fölkeresett gazdálkodó intézmények, honvédségi alakulatok. A klubtagok szintén példamutató aktivitást tanúsítottak. — Ügy hallottam, hogy nagyon sokat dolgoztak. — Az állomás építésének mi magunk voltunk a tervezői, a beruházói, a kivitelezői. Érthető, hogy minden szombaton és vasárnap, munkaszüneti és pihenőnapokon, hétköznapokon pedig a munkaidő befejezése után csináltuk. A rádióamatőrök mintegy ötszáz óra társadalmi munkát végeztek. Sokat segített a szorosadi tsz, a Csepel Művek kaposvári gyára, a Kaposplast, a Dédász, a barcsi Umitech szövetkezet, a Volán, az igali gamesz, a mezőgazdasági főiskola, a Geodéziai Vállalat, több katonai alakulat. Dobai József, aki hat hónapja áll titkárként a rádióklub élén, még a szabadságát sem vette ki, hogy minden sikerüljön. — A versenyállomás építésének első szakaszán túljutottunk — nyugtázta Szabó Béla, — de még hátra van a munka: egy versenyzőgárda és utánpótlás kialakítása. Azok a rádióamatőrök, akikkel a hétfői foglalkozáson találkoztam, meggyőztek róla: hamarosan az egész világon megismerik majd a versenyállomás HA 3 KGC/ P hívójelét. Lajos Géza TV-NÉZŐ IRODALMI MŰVEK A KÉPERNYŐN A televíziós műsorok jelentős része irodalmi művek alapján készül. Az elmúlt hét programja is bizonyíték erre, fölsorolni is sok lenne valamennyit. ízelítőül: a hétfői adásnapon a közönség választott; Sarkadi Imre A gyáva került képernyőre. A Sinkó Ervin regénye nyomán készült Optimisták tévéváltozat ép>p a múlt héten fejeződött be. Az angol BBC feldolgozásában Shakespeare Lear király című drámáját pénteken láttuk. A gyerekek vasárnap délelőtt láthatták a somogyi születésű Babay József Három szegény szabólegény című színművének tévé-változatát. A hét egyik kiemelkedő, művészi élményt nyújtó filmje William Faulkner Zsivány című regénye nyomán készült. A neves amerikai író utolsó regényében is az amerikai Dél izzó levegőjét érzékeltette, annak a Délnek a levegőjét, melyet Mark Twain még ragyogó napsütésben ábrázolt, gondoljunk csak Tom Sawyer kalandjaira. A Zsi- ványok gyerekhőse elfojtott érzelmeket, vad dühöt, megaláztatást ismer meg ezen a Délen. Luciust, a tizenkét éves kisfiút néhány napos városi kirándulásra csábítja felnőtt barátja s a vidáman induló történet egyre ború- sabb lesz. A bordélyház üdvöskéje a gyermeki tisztaságban megfürödve változtatni akar életén, de újabb megaláztatás kell, hogy érje, csak így szabadulhat meg korábbi életformájától. Ebben a történetben a £aj.i gyűlölet — amit Faulkner egyébként szinte valameny- nyi regényében oly kitűnően ábrázol — a feketekérdés épp, hogy csak felvillan, — egyaránt a humor és az elfojtott érzelmek forrása, — talán azért, hogy még nagyabb hangsúlyt kapjon a fehér mocsokból ki- fürödni vágyó lány sorsa. Ezekben a napokban megkülönböztetett figyelem övezi a budapesti kulturális fórumot. Szombaton késő délután bepillanthattunk a Finnországban működő Magyar Intézet tevékenységén keresztül a nemzetek közötti kulturális élet kiemelkedően fontos eseményeibe. Északi rokonainkkal épp a nyelvi sajátosságok folytán 1839-től van együttműködésünk, amit a II. világháború évekig szüneteltetett, majd 1959-ben született meg a máig érvényes kulturális egyezmény. A csaknem egyórás dokumentumfilm egyaránt érzékeltette, mi történik Helsinkiben, Tamperében, illetve Budapesten, Magyarország más városaiban ennek az egyezménynek a megvalósítása érdekében. Bizonyára ott ültek a képernyő előtt azok a kaposvári középiskolások, akik a Munkácsy gimnázium kórusával néhány kellemes napot Finnországban töltöttek és énekkultúránknak újabb híveket szereztek, elismerést arattak. Nem véletlen, hogy épp nyelvész teremtett hidat a finn—magyar kapcsolatoknak, de az irodalom is sokat tehet azért, hogy mind jobban megismerjék egymást a népek. A kis népek különösen sürgetik a külföldi befogadás feltételeinek javítását — erről beszélt többek között felszólalásában az európai kulturális fórumon Boldizsár Iván. Ezekben a napokban, az őszi megyei könyvheteken nemcsak a falvakban, hanem országszerte kis- és nagyobb településeken egyaránt sokat fogunk még hallani az olvasás hasznáról, a könyv emberformáló szerepéről. Horányi Barna Gúzsba kötve táncolni Álom maradt a Munkácsy-kör Kiállítások nyílnak szinte minden héten a megyeszékhely nagy kiállító- termeiben, a városi és községi művelődési intézményekben, az iskolákban. A megye jónéhány elismert képzőművésszel dicsekedhet. Az utánpótlás képzésével, a vizuális kultúra fejlesztésével azonban gondok vannak. A középfokú intézmények közül még viszonylag a gimnáziumok vannak a legjobb helyzetben, itt is elsőben hetente egy, majd másodikban és harmadikban kéthetente egy óra jut a rajzoktatásra, negyedikben egy sem. — Mit lehet kezdeni eny- nyi idő alatt? — kérdeztük Svenda Istvánt, a kaposvári Munkácsy gimnázium fiatal rajztanárát. — Bizony elsőben az alapoktól kell elindulni. Az idekerülő diákok nyolcvan százalékának rettentően ,gyenge a rajztudása. Nincs térlátásuk, nem ismerik fel a sík és térforma közti különbséget. Amikor az első órán kocka csonkolási feladatot kapnak, meglehetősen fura ddlgok jönnek ki belőle. Sokan elmondják, hogy általános iskolában csak modell után festettek, jópárszor el (is maradtak az órák, legtöbbjükkel pedig szakképzettet rajztanár foglalkozott. — Többen panaszkodnak a tárgyi feltételek hiányára. — Nálunk is elsősorban, a megfelélő hely hiánya okoz gondot. Igaz, van egy terem, ami a mienk, de csak névlegesen, tartanak itt más órákat is. Mivel a helyiségben nincs csap, a festésről le kell mondanunk. Nagylétszámú osztállyal, egy órában gyakorlatilag lehetetlen megoldani a vödörből való vízo&zto- gatást. Szertárunk sincs. A rajztáblákat, szemléltető eszközöket szekrényben tartjuk, de a modellanyagot, ami évek alatt összegyűlne, nem tudjuk hova tenni. Ha például ágat rajzolunk, hoznak a gyerekek, és utána ki kell dobni. — A fakultáció nem okoz némi könnyebbséget? — Az elmúlt tanévtől nálunk is beindul a rajz fakultáció, s itt valóban némileg jobbak a körülmények. A heti két óra a harmadik és negyedik osztályban körülbe- iül olyan; amilyennek a rajz- órána’k kéne lenni. Kisebb létszámmal és hosszabb időben festeni is tudunk. Az első évben két csoport indult, és sajnos, 'többnyire azok jelentkeztek, akiknek nem fűlt a foga a komolyabb munkához. Ez a társaság most már alakulgat, ki lehet belőlük hozni valamit, de kétszeres munkával, mivel vélt köztük olyan, aki nem is hitte magáról, hogy rajzolni is tud ... Az idén már csak feleannyian jelentkeztek, mivel halottak, hogy itt dolgozni is kell. Vannak, akik negyedik osztályban döntenek úgy, hogy a továbbiakban rajzzal szeretnének foglalkozni és szívesen csatlakoznának a csoporthoz, de ekkor már nem lehet. — Azt tervezték, hogy Munkácsy kör néven szakkört indítanak, ami kilépne az iskola kereteiből. Megvalósult ez a terv? — Valóban az volt a szándékunk, hogy az iskolai szakkört megnyitjuk a város minden érdeklődője számára. Bizonyára az üzemekben, vállalatoknál is mindenhói akadna egy-két olyan fiatal, aki szívesen rajzolgatna s a megye művészeti kínálata is megérdemelné, hogy értő közönséget neveljünk hozzá. A terv azonban füsbe ment, mert nem tudtuk hói tartani a szakkört. Külső intézményektől lis kértünk segítséget, sokat kilincseltünk, de sehol sem tudnak olyan termet biztosítani, ahol csak mi dolgoznánk, ahol felállíthatnánk a rajzbakokat és az egyéb felszereléseinket. így az idénis csak iskolai szinten, nyolc-kilenc tehetséges gyerekkel indulhatunk be, velük festünk, linókat, mono- típiá'kat készítünk. Pedig nagy igény lenne egy városi szintű szakkörre, mert bár gyerekekkel több helyen' is foglalkoznak, a felnőtteknek nincs választási lehetőségük, a Balázs János kör az egyetlen képzőművészeti műhely. — Visszatérve a diákokhoz: a gyakorlat mellett mekkora teret kap a műelemzés, a művészettörténet? — Mi rajztanárok ilyen szempontból szerencsések vagyunk, hogy viszonylag kötetlen a tanterv, s úgy osztjuk be az időt, ahogy akarjuk. Én minden évfolyamban az első félévet a najz- tanításnak szentelem, aztán a második félévben kerül sor az elméletre. Ilyenkor minden nagyobb művészeti korból tartok egy diavetítéses előadást, az ezt követő néhány órán pedig a diákok önálló munkával, beszámolókkal készülnék fel egy-egy választott alkotó munkásságából. Ezen kívül havonta egyszer elviszem őket egy kiállításra, illetve itt az aulában bemutatunk egy-egy megyei képzőművészt, mint most például Tibol László pedagógus festőt. — Tárgykultúrára, környezetkultúrára már nem marad idő. Gyenge vigasz, de el kell mondanom, hogy máshol még ennyi sincs. A szak- középiskolák még mostohább helyzetben vannak, s a vidéki gimnáziumokból sem nyílik tárílatlátogatásra annyi lehetőség, mint nálunk. Van, ahol még állandó tanerő sincs, csak óraadó tanár. Általános gond a szakemberhiány, hiszen ennek az álilás- nák a betöltéséhez képzőművészeti főiskolai végzettség kell, aki pedig ott szerez diplomát, az márt nem szívesen megy el rajztanárnak. A hallották alapján talán nem is egészen érthetetlen, hogy miért nem. Pedig a látásmód, a vizuális kultúra terén lenne csak igazán fontos, hogy hozzáértő ember irányítsa a fiatalok első lépéseit. T. K.
