Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-22 / 248. szám

1985. október 22., kedd Somogyi Néplap 3 HARMINCÖT EVES TANÁCSOK Árokmetszés A Kis-Balaton Vízügyi Társulat Üjvári Károly vezette szo­cialista brigádja — amely Nemesdéden és környékén dol­gozik — az iskola fölkérésére készséggel vállalttá és elvé­gezte az intézmény és az óvoda előtti árok metszését, tisz­títását társadalmi munkában A mai napon szocializmust építő munkánk kiemelkedő állomására emlékezünk: 35 éves a tanácsrendszer. 1952. október 22. olyan mérföldkő, amely végét jelentette egy ötéves, céltudatos tevékeny­ségnek, és kezdetét egy hosz- szú korszaknak. A felszaba­dulás utáni állami [berendez­kedés forradalmi átalakítá­sát nem a régi államszerve­zet azonnali m"«változtatásá­val, hanem fokozatosan, terv­szerű intézkedésekkel végez­tük el. 1944. decemberében, ami­kor a szovjet hadsereg ala­kulatai elérték Somogy me­gye határát, megalakultak a nemzeti bizottságok. A poli­tikai feladatokon kívül vál­lalták az élet, az állami élet újraindításának feladatait, és államigazgatási teendőket is elláttak. A közigazgatás a felszabadulást követően régi formában, de új tartalommal működött. Az MDP 1948-ban tartott első kongresszusán mondta ki az új államszervezet lét­rehozásának szükségességét, és megfogalmazta a szerveze­tek elvi alapjait. Az 1949. évi XX-as törvény, a Magyar Népköztársaság Alkotmánya rögzítette a tanácsok meg­szervezésének feladatát, és meghatározta működésük alapvető szabályait. Hazánk­ban tehát alkotmányos ren­delkezések álapján jöttek létre a tanácsok. Az 1950. október 2<2-ji vá­lasztások nagy érdeklődés mellett zajlottak. Erre mu­tat, hogy a választásra jogo­sultak száma a felszabadu­lás előttinek csaknem a két­szeresére emelkedett. Amíg az utolsó megyei törvényha­tósági bizottsági választások­nál a választójogosultak 50 százaléka sem szavazott, ad­dig 1960-ben a választók 97 százaléka élt szavazati jogá­val. A választás azonban nemcsak a jogosultak szá­mában, ihanem a választottak összetételében is alapvető változást hozott. Jól mutatja ezt, hogy Somogy megye utolsó törvényhatósági bi­zottságába munkás egyálta­lán nem került be, ugyanak­kor a megválasztott tanács­tagok 44 százaléka munkás, 40 százaléka pedig dolgozó paraszt volt. Az I. tanácstörvény alap­ján megváltozott az igazga­tás szervezete. A párt és a kormány úgy döntött, hogy lehetőleg minden községben önálló községi tanácsot kell létrehozni. Megyénk 252 köz­ségében 244 községi tanács és végrehajtó bizottság alakult a felszabadulás előtti 107 jegyzőséggel szemben. A ta­nácsok tisztségviselőivel csaknem kivétel nélkül új emberek: munkások, parasz­tok és alkalmazottak voltak. Az apparátusiba százával ke­rülték új dolgozók a munka- padok mellől és a szántóföl­dekről. Az apparátus és a ta­nácsok tagjai, tisztségviselői nagy kedvvel láttak munká­hoz, igazgatási, szakmai is­meretek hiányát lelkesedé­sük, tenn1 takarásuk pótolta. A tanácsok létrehozásának fő célja az volt, hogy ve­zessék és szervezzék a helyi társadalmi, gazdasági és kul­turális tevékenységet, védjék a dolgozók jogait. A tanács volt az a legmagasabb szer­vezeti forma, amely megfe­lelt a szocialista építés kö­vetelményeinek. Működé­sükben érvényesült a demok­ratikus centralizmus elve, a testületi vezetés és ellenőr­zés. Bevonták a dolgozókat a központi és a helyi állami teendők megoldásába. A ta­nácsrendszer elősegítette a szocialista demokratizmus kibontakozását, a gazdaság- szervezés kulturális nevelő feladatok jobb ellátását. A tanácsok megalakulásuk­tól kezdve részesei voltak a területi és a helyi társadal­mi, politikai, gazdasági fej­lődésnek. Érzékeny fokmérői vdltak az általános politiká­nak, s ez tükröződik a taná­csok jellegét, szerepét, fel­adatait szabályozó három ta­nácstörvényben is. Az első két tanácstörvény államhatalmi, államigazgatá­si és tömegszervezeti szer­vekként határozta meg a ta­nácsokat. Megfogalmazta gazdaságszervező feladatai­kat. Ezzel kifejezésre juttat­ta, hogy feladataikat a lakos­ság legszélesebb rétegeinek bevonásával lássák el, és el­végezzék mindazon ügyek in­tézését, amelyeket 'korábban a központi szerveknek alá­rendelt dekoncentrált szervek végeztek. A tanácsok munkája jól indult, sok feladatot oldot­tak meg, a tanácstörvényben megfogalmazott élveket azonban maradéktalanul nem tudták érvényre juttat­ni. A tervutasításos gazdaság- irányításd rendszer nem biz­tosította számukra az önálló tervezést és gazdálkodást. Sem a fejlesztésben, sem a költségvetésben. Szűk anyagi lehetőségeik miatt nem tud­ták kielégíteni a lakosság kommunális, szociális, műve­lődési igényeit. A lakosság­gal való szoros kapcsolat ki­alakítását nehezítette a rájuk háruló adóbevételi és -be­gyűjtési tervek teljesítése. A II. tanácstörvény cél­ként tűzte ki az ellentmon­dások feloldását, a tanács­szervek hatáskörének növe­lését, önállóságuk fokozását, a testület meghatározó sze­repét és az igazgatási munka törvényes, gyors, szakszerű ellátását. E célok elérése ér­dekében több központi intéz­kedés történt. Tanácsi irá­nyítás alá kerültek azok a vállalatok, amelyek lakossági szükségleteket elégítették ki, továbbá az egészségügyi, a szociális és a művelődési in­tézmények. A munkában elő­térbe került a község- és vá­rospolitikai tevékenység. El­ismeréssel lehet szólni a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésében végzett tevékenysé­gükről, majd a termelőszö­vetkezetek gazdálkodásának megszilárdításáért végzett munkájukról. Az eredmények mellett egy sor kötöttség, formális élem nehezítette a tevékenységet. Ezek feloldása, valamint a társadalmi fejlődésben bekö­vetkezett változások eredmé­nyeként új szakasz kezdő­dött, amely felvetette szervezetük és működé­sük újraszabályozásának szükségességét. A gazdaság- irányítás átfogó reformjá­val összhangban megindult a tanácsrendszernek a re­form új követelményeihez való fokozatos hozzáigazítása. Több olyan intézkedés szüle­tett, amely a munka demok­ratizmusát, hatékonyságát, a szervezet korszerűsítését és a tevékenység egyszerűsítését szolgálta. Előtérbe került a községi szint szerepének a növelése. E változásokat fogalmazta meg az 1971. évi I-es, har­madik tanácstörvény, amely a tanácsokat a demokratikus centralizmus elve alapján működő népképviseleti, ön­kormányzati és államigazga­tási szervként határozza meg. Az azóta élteit időszak bizo­nyítja, hogy a tanácsok mind­inkább megfeleltek a tör­vényben megfogalmazott szerepüknek. Munkájukban és tevékenységükben azonban változatlanul a népképvise­leti jelleg fokozását, a tes­tületi munka demokratizmu­sát, a 'lakosság közügyekbe való bevonását kell javítani. Azt kell elérni, hogy növe­kedjen önállóságuk, hatáskö­rük és felelősségük, fejlőd­jön önkormányzati szerepük a terület- és településfej­lesztésben, a lákosság szük­ségleteinek kielégítésében. Ezért kell növekedni a ta­nácstestületek szerepének és a lakosság közreműködésé­nek a tervezés egész folya­matában, a gazdálkodásban. Jobb feltételeket kell terem­teni a tanácsok és a nem ta­nácsi gazdasági szervezetek együttműködésében. Tovább kell javítani a hatósági ügy­intézést úgy, hogy a bürok­ratikus munkamódszerek, a lélektelen ügyintézés, az ügyfelekkel való nem meg­felelő bánásmód ne jellemez­ze a közigazgatást. Elismerés a tanácsi mun­kában a XIII. kongresszus­nak az a megállapítása, hogy „A szocialista államszervezet részeként működő tanácsok­nak kiemelkedő szerepük van a társadalomépítő felada­tok megoldásában, a telepü­lés fejlesztésében, a lakosság ellátásának szervezésében." Ebben az értékelésben kifeje­ződik az is, hogy a tanácsok társadalmi, gazdasági fejlő­désünk minden időszakában hozzájárultak az elmúlt 35 év eredményeihez, jól éltek a rájuk bízott hatáskörökkel, szélesedett működésük de­mokratizmusa. Mindez jóleső elismerést jelent a tanácsta­goknak és a tanácsapparátus dolgozóinak. Dr. Kassai János a megyei tanács vb-titkára A Balaton-parti nyári éj­szakában három fiatalember sétál, látszólag cél nélkül, a szállodáik környékén. Sóvá­rogva be-bepillantanák egy- egy nyugati kocsi ablakán. Egy acélkék BMW ülésén rá­diómagnót vesznek észre. Egymásra néznek. Szólniuk sem kell, értik a dolgot. To- vábhsétálnak. Bár elmúlt már éjfél, az utcán még sok a járókelő. Lassan elcsendesedik a környék,' s az idő alkalmas­nak látszik a cselekvésre. Egyikük az ajtóhoz lép, kul­csokat próbál a zárba. Hiába azonban az igyekezet. Halk pisszenés jelzi, hogy veszély közeleg. Pillanatok alatt el­tűnnek mindhárman a kocsi közeléből, s távolról szemlé­lik, amint a rendőr a két ci­villel elsétál a kiszemelt gép­kocsi mellett. A fiúk ma nem mernek többet kockáztatni. • • • A megnövekedett bűnügyi feladatok ellátására ez év márciusában önkéntes rend­őri század alakult — többek között — Siófokon. A külön­böző munkahelyek dolgozóit tömörítő század három terü­letien — három szakaszban — segíti a rendőri munkát: van vízi rendészeti, közleke­dési és közbiztonsági szakasz. Ez utóbbi csoportba főként a Siotour és a Pannónia Vállalat dolgozói találhatók. A painnóniások munkahe­lyükön a szállítás területén dolgoznak, s szinte egy egész brigád egyöntetűen vállalta a társadalmi többletfeladato­kat, az önkéntes rendőri te­vékenységet. Csoportjuk ve­zetője Horváth Gábor; rajta kívül különösen sokszor je­lentkezett szolgálatra, Juhász Sándor és Rékai hászló. Hol és miiben tudtak az önkéntes rendőrök a hivatá­sos állománynak segíteni? Igen fontos feladatnak tekin­tették a nyáron, hogy a gép­kocsifeltöréseket, lopásokat megakadályozzák. Gyakran rótták a város utcáit éjsza­kánként. Főként azokat a ré­szeket, ahol korábban gya­koriak voltak a gépkocsifél- törések. Munkájuk eredmé­nyességét nehéz lemérni, hi­szen tettein érniük nem si­került egyetlen elkövetőt sem, arról pedig, hogy a je­lenlétük hány gépkocsit mentett meg, nem lehet sta­tisztikát készíteni. A szakasz tagjai részt vet­tek a rendőrség nagy és kis akcióiban, ellenőrizték a kü­lönféle szórakozóhelyeket, igazoltattak. Havonta leg­alább négy, legföljebb ti­zenhat óra szolgálatot írtak elő nekik, a pannóniások azonban a nyáron ennél többször is tevékenykedtek. Munkájukra rendkívül nagy szükség volt, hiszen rengeteg a rendezvény, a koncert. Augusztusiban pe­dig, az NB I-es labdarúgó- bajnokság megkezdődése óta a több ezer szurkolót vonzó Siófoki Bányász-mérkőzése­ken szintén ott találhatók az önkéntes rendőrök. A hivatá­sosokkal közösen azon fára­doznak, hogy a szórakozni vágyókat ne háborgassák ga­rázda, rendbontó emberek. Gyarmati László Sok társadalmi munkát végeztek Népfrontválasztás a peremkerületben A városrészben tapasztal­ható változások önmagukért beszélnek. A Hazafias Nép­front kaposvári Vörös Had­sereg úti körzeti szervezete nincs irigylésre méltó hely­zetben, eredményei mégis számottevőek. A megyeszék­hely legnagyobb szervezete ez: területe a mezőgazdasági főiskolától, a Nyár, a Hársfa és a Virág utcától Szentja- kabig terjed. Mintegy 15 ezer ember gondjával-bajával kell itt törődni. Ráadásul 36 üzem, gyár, gyártelep, óvo­da, iskola és egyéb intéz­mény található e területen. Sajátos gond, hogy éppen ezért naponta nagyon sokan járnak ide a város más te­rületeiről, sőt a környező községekből is. A körzetben a közelmúlt­ban tartották meg a város­részi fórumot: ezt a körzeti népfrontbizottság újjává- lasztásával kötötték egybe. A gyűlésen Kertész Rezső nép­frontelnök értékelte az öt­éves tevékenységet. A város­részben ma már csak egyet­len olyan utca található, amelynek útja nem szilárd burkolatú. Mindenütt van villany, egészséges ivóvíz. Különösen nagy társadalmi összefogást igényelt a Ráma­hegyre vezető utak építése. Sok gondot akozott koráb­ban az áruellátás és a köz­lekedés. Az utóbbi években sikerült előbbre lépniük, jól­lehet a helyzeten továbbra is javítani kell. Sok helyen nem megfelelőek még a buszvárók. A szennvíz-elve- zetés szintén égető gond. Ja­vult viszont a telefonálási lehetőség a nyilvános állo­mások üzembehelyezésével. Felújították az általános is­kolát, s tornaterem is épül.t sok társadalmi munkával. A környéken lakók évente mintegy félmillió forint ér­tékű társadalmi munkával járulnak hozzá környezetük szépüléséhez. Nincs megold­va még a tömegsport gond­ja. Főleg a Vörös Hadsereg útja környékén lakók gyere­kei szorulnak az utcára. A népfrontmozgalom szo­ros szálakkal kötődik a szo­cialista brigádmozgalomhoz. A területen található gyárak, üzemek kollektívái rendsze­resen segítenek a feladatok megoldásában. Különösen so­kat tettek a húskombinát és a cukorgyár dolgozói például a tornaterem építésénél. Na­gyon jó a kapcsolat az ál­talános iskolával, az Edosz művelődési házzal. Az elnök befejezésül okle­veleket és könyvjutalmakat adott át a jól dolgozó aktí­váknak. Harangozó Gyula, a városi népfrontbizottság titkára jó­nak értékelte a munkát. A mozgalom minden területen eredményes volt. Farkas Ist­ván, a városi tanács általá­nos elnökhelyettese a város­részben és a városban vár­ható változásokról, tervek­ről, elképzelésekről beszélt. Többen hozzászóltak az el­hangzottakhoz. Kérdéseket tettek föl, gondokat említet­tek — olyanokat, amelyek közvetlenül érintik a körzet­ben lakókat. Néhány kérdés­re a helyszínen választ kap­tak, más észrevételeket to­vábbítanak az illetékesek­nek. A mintegy félszáz jelen le­vő ezután a körzeti népfront­bizottság új elnökének, Es­küdt Zoltánt, titkárának pe­dig újból Eggendorf er Jó­zsefet választotta meg, majd a tizenegy bizottsági tagra is voksolt. Négy személyt vá­lasztottak a városi bizottság­ba, küldöttnek pedig tizen­hármat. A gyűlés végén Harangozó Gyula megköszönte Kertész Rezső 1957 óta végzett’ áldo­zatos, példamutató munkáját. Gy. L. Megkezdődött az Összefogás gázvezeték építése Megkezdők az összefogás gázvezeték-rendszer Endrőd és Hajdúszoboszló közötti szakaszának építését. Az új csőrendszeren 1988-tól az ed­digieken felül évi két-három milliárd köbméter földgáz érkezik majd az országba a Szovjetunióból. A vezeték szovjetunióbeli szakaszát ezernégyszáz mil­liméteres, az eddig használ­taknál hatszáz milliméter­rel nagyobb átmérőjű csö­vekből készítették, így azo­nos idő alatt több gázt szál­líthatnak rajta. A hazad sza­kasz Beregdarócnál csatla­kozik a szovjet területről érkező fővezetékhez, és a hajdúszoboszlói gáztárolók­nál ér véget. A szokástól el­térően először az utolsó, az Endrőd és Hajdúszoboszló közötti nyolcvanöt kilométe­res rész építéséhez fogtak hozzá, s ezt a jelenlegi bel­földi szállítási gondok csök­kentése érdekében már a teljes vezetékrendszer ki­építése előtt üzembe állítják. E szakasz építési költségei meghaladják a másfél mil­liárd forintot. Ebből nyolc­százmillió forintot a Dunai Vasműben gyártott speciá­lis csövekért adnak ki, a töb­bit pedig a különböző ki­egészítő és segédberendezé­sek beszerzésére, az üzem­ben tartásihoz szükséges hír­közlőlánc kialakítására használják fel. Megkezdődött a martfűi növényolaj-ipari üzemben az idei napraforgó feldolgozási szezon. Naponta 24 órás műszak­ban több mint ezer tonna napraforgóolajat, nyersolajat ál­lítanak itt elő, amely további finomításra kerül. Önkéntes rendőrök Siófokon

Next

/
Thumbnails
Contents