Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
8 Somogyi Néplap 1985. október 19., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS ELFELEJTETT ÉRTÉKÜNK: Színpadi fényben Batthyány Gyula Világdivat a szecesszió. A gödöllői műhely révén a magyar képzőművészet is jelentős szerepet vállalt e stílus és világérzés festői kifejezésében. Gödöllő szerepe a századfordulón nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a svéd Beírn om te és a finn Akseli Gallen-Kallela szövetsége révén nemzetközi műhely lett, hanem abban is, hoigy a magyar tájaik festői feldolgozását vállalta. A magyar szecesszió egyik különös, elfelejtett alakja Batthyány Gyula. Amit tudunk róla, hogy Batthyány Lajos, az első felelős magyar miniszterelnök dédunokája volt, hasonlóan hányatott sorsú ember. Keveset mondanak működéséről az annalesek, pedig értékei különlegesek és meg- becsülendők. 1887-ben születet Ikerváron. Müncheniben és Párizsban tanult, és Budapesten halt meg 1959-ben. Életműve egykori titkárénál, Szaibó Lászlónál lappangott Polgárdin, Pogány ö. Gábor és Moldvay Győző közreműködésével került a nyilvánosság elé a Hatvani Galériában. A meglepetést nem a nevéhez fűződő különcségek okozzák, hanem a művek értékei. Témái: párizsi, bagdadi, erdélyi tájak, megörökítette Nógrádverőce térségét is és a Bakonyt. Jelentősek portréi (Csilki öregasszony). Fontos művelődéstörténeti kollekció Széchenyi ciklusa, mely portréján túl idézi a legnagyobb magyar alkotásait, szellemi környezetét Batthyány Gyula együttérzéssel festette meg Dózsa megégetését. Ugyanez a szolidaritás nyilvánul meg személyes többlettel, amikor dédapja, gróf Batthyány Lajos alakját formálta meg. Eszközeiben, témáiban egyaránt a sokoldalúságot szerette. Életművére Pásztohy Domonkos és Szabó László hívta fel a figyelmet az Élet és Irodalom hasábjain 1982-ben, s Hatvanban meghaló tták a híradást. így került ki a „lexikon-kriptáiból” Batthyány Gyula figyelmet keltő és érdemlő munkássága, mely a magyar szecesszió egyik érdekes és feldolgozást sürgető epizódja. Batthyány Gyula: Csíki Öregasszony Losonci Miklós Fiatalkori Önarckép Oleg Nazarov FUfCSO Minden munkanap ugyanúgy kezdődik az osztályunkon: Je- ronyin, a technológus kör- behordozza tekintetét a szobán, aztán panaszkodik nekem: — Látja, Szergej Nyikolájevics, ez a Szerjábkin már megint hiányzik. — Szerjábkin? De hol van, amikor épp a negyedévi összesítői kellene készítenie? — Nem tudom — ránt vállat Jeronyin. — Talán társadalmi munkában van. Ha akarja, megkereshetem. — Keresse — mondom, s a munkámba mélyedek. öt perc múlva Gnyilenkó, a könyvelő szólal meg: — Szerjábkin hiányzik, s nincs a helyén Jeronyin sem — morogja tüskés hangon az ablakpárkányon viruló kaktusznak. — Megkeressem őket, Szergej Nyiko- lájevics? — Keresse — egyezek bele. Űjabb öt perc múltán elém ugrik Makarissev, a tervező: — Szergely Nyikolájevics, ez már mégis csak arcátlanság! Ha akarja, fölkutatom és előállítom őket akár élve, akár halva! — Talán inkább élve — jegyzem meg hidegvérűen. Ez a Makarissev mindig olyan forrófejű, jobb az elején lehűteni. Makarissev tehát kivihar- zik a szobából, s így már csak ketten maradunk. Jómagam, s osztályunk büszkesége, a szerény laboránsi beosztású Ahmed. Végül már ő sem bírja tovább. — Szergej Nyikolájevics, én öt perc múlva előállítom őket! Maga ismer engem! Igen, ismerem. Ahmed tehát eltávozik. Az ablakhoz megyek, hadd látom az utca lüktetését. De csak azt látom, hogy a szemközti Appeninek söröző kirakta mögötti tüllfüggöny sem tudja elrejteni kedves munkatársaimat: Jegorint, Szerjábkint, Gnyilenkót és Makarissevot. Egy perc múltán Ahmed is az asztalukhoz ül — az imént rohan- vást ügetett át az úton. Nos, nagyot sóhajtok, a hűtőkamrához lépek. Még idejében megcsináltattam az intézet nagytatarozásakor. Két üveg sört teszek magam elé, óraláncommal fölnyitom az egyiket, s megtöltök egy jókora poharat. „Milyen furcsa emberek vannak! — gondolom közben, fotelomban hátradőlve, behunyt szemmel. — Hogyan lehet jobban szeretni a csapolt sört, mint az üvegest?" Ferencz Győző fordítása Bródy Sándor és a magyar dráma * A XIX. század második felének magyar drámájáról nem beszélhetünk Csiky Gergely nélküli Róla régen leírta az irodalomtörténet, hogy a magyar polgári színmű megszületésének előkészítésében elévülhetetlen érdemei vannak. Vele lezárult, és megkezdődött egy korszak. Az az út, ami a magyar drámáiban Kisfaludy Károlytól Szigligeti Edén át töretlenül vezetett, összegződött Csiky drámaírói munkásságaiban. így nyitányát is jelentette annak a fejlődésnek, amelyik Bródy Sándoron át Molnár Ferenoig és még tovább vezet, addig a körig, amelyik a magyar polgári dráma kiteljesedésében nagy szerepet játszott. Egyet keli értenünk Csiky monográfusával, hogy legjellegzetesebb és legnagyobb hatású műve a Cifra nyomorúság volt. Utána több mint három évtizedig egyre- másra születtek olyan drámáik, amelyek új szint, más megközelítést hoztak, de az alapproblémát változatlanul hagyták. A Cifra nyomorúság mondanivalóját nem a cselekmény hordozza, hanem a környezetrajz. Az a sivár kistisztviselő világ, amelyiket a társadalom arra késztetett, hogy színvonalasabban éljen, mint jövedelme alapján megtehetné, magasabb nívót tűzzön ki magárnak célul, mint amire a kapott juttatás predesztinálná. Ez jelentkezik Thury Zoltán: Katonák című drámájában csakúgy, mint később Földes Imre a Hivatalnok urakról írt színművében. A Cifra nyomorúság megkerülhetetlen Bródy pályája szempontjából. Azt látjuk, hogy különösen a Dadában olyan környezetet, olyan miliőt rajzolt meg, amelyik kapcsolódik Csiky Gergely munkájához. Még valamit figyelembe kell vennünk Bródy munkásságánál. A népszínművet. Erről többször szóltak már elmarasztaló, illetve néha dicsérő hangnemben. Az bizonyosnak tekinthető, hogy a népszínmű jellege, megjelenése hatással volt a naturalizmus kibontakozására a magyar színpadon. Elsősorban azért, mert az űj stílusirányzat, mint színpadi jelenség szembekerült a népszínműnek azzal a vonásával, amelyik az idill és a reálizmus közöt ingadozva nem jutott el az utóbbi kiteljesítéséig. Realistákat nem tudott felmutatni szerzői sorában. Ugyanakkor azzal, hogy a népre, gondjaira, életére irányította a figyelmet, jelentős tettet hajtott végre; ezáltal az írók ugyancsak felfedezték maguknak ezt a terrénumot. Igaz, oly módon, hogy a későbbi, különösen a falusi tárgyú drámákban mindig ott érezhetjük valamilyen formában a népszínműnek hatását. (Jobb esetben egy-egy csődöt mondott népdráma következményeit igyekezett megszívlelni a drámaíró.) Kimutatható a kapcsolat nemcsak Barta Lajos Zsuzsijában, hanem Bródy Sándor Dadájában is. Főleg a szereplők beszélgetésében és a környezetrajában fedezhető fel a hatás. A két tendencia, azaz a népszínmű és Csiky Gergely drámaírói munkássága nyomán tudjuk koordináták közé helyezni az utat, amit a magyar dráma fejlődésében Bródy Sándor bejárt, ö ugyan a XX. század első felében vélt igazán drámaíróvá, első munkája a század- forduló körül került színre, de közvetlen szálakkal kapcsolódik ahhoz a szemlélethez, amit Csiky elindított. * A Gondolat Kiadónál készülő könyvből. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy Csiky és Bródy között nagyjából és egészében egy évtizednyi űr tátong. Csiky halála után a Paulay Ede is elhuny:, s a Nemzeti Színház színvonala erőteljesen lefelé tendált. A Népszínház pedig hamis, idillikus népszínműveket játszott. Operettjei csak a pótlékai voltak az igazi irodalomnak, drámát pedig szinte egyáltalán nem mutattak be. Nem elhanyagolható tény, hogy a hanyatló hivfatalos színházak mellett a kapitalizmus fejlődése, a pezsgés, ami Magyarországon ebben az időszakban bekövetkezett, létrehozta a tőkés vállalat formájú magánszínházaikat. 1896-ban megnyílott a Vígszínház. Nyomóban egyre másra születtek kisebb-na- gyo&b nézőterű színházi vállalkozások. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Nemzeti Színház későbbi erőteljesebb fejlődésének egyik mozgató rugója az; versenyre akart kelni a Vígszínházzal.) A/vaz a Vígszínház olyan irányzatot hozott, ami közönségigényt elégitett ki. Fontos jelenség, hogy a kor drámaírói kapcsolódtak az intézményhez. Amikor a Vígszínház munkája csúcspontra jutott, az eszmény aiz előremutató naturalizmus. Vezetője, á Kolozsvárról Budaipestre hívott Didt- rói Mór természetszerűen híve volt az új irodalmi irányzatnak. Hozzá kell tenni, hogy igyekezett tompítani szélsőségeit, s úgynevezett szalonnaturalizmust hozott létre. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Thália színház megalakulását sem. A fiatalok szervezték annak érdekében, hogy megújítsák a magyar színházi kultúrát, s a deklaráló stílus helyett természetesebb játékmódot alakítsanak ki. Hevesi Sándor mondta később: „A Thália nem a jelszavaknak, nem laz ígéreteknek, sem a reklámnak a légvára, hanem a munka műhelye és hajléka volt.” Ez a színházi műhely kötődött a naturalizmushoz. Ezzel, ily módon válhatott a XX. századi magyar színjátszás és drámairodalom egyik megújító motorjává, rugójává. Műsorukon olyan drámákat lehetett látni, amik előrevetítették azt a korszakot, amelyiket Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért neve fémjelez. A fénykor indítópontjá- nál ott kell látnunk Bródy Sándort is. Bródy nagy hatású, országosan ismert író, amikor a színpadot felfedezte magának. Elbeszéléseiben sajátosan ötvöződött a társadalom mélységei felé tájékozódó naturalista, s a felfedezett igazságtalanságok ellen küzdő harcos demokrata. GéH- kitűzóseiben a szocializmussal rokonnak érezte magát. Ugyanakkor Jókain nevelkedett romantikus, aki a szép magyar nyelv irodalmi meghonosításában fontos munkát végzett. A XIX. századi drámaírók közül emlékeztet Kisfaludy Károlyra, akiihez hasonló nagyvonalú, gondtalan könnyedséggel írt, s műveinek jelentős részében témákat elnagyolt, befejezetlenül vagy lezáratlanul hagyott, hogy azzal esetleg pillahatnyi örömöt szerezzen. Ebből következik, hogy színpadi alkotásiad között sok olyan van, amelyik kitűnő kezdet uitán nem folytatódik annak megfelelően, olykor a hatásvadászat kedvéért élszalasztott lehetőségeket. Hasonlít Csiky Gergely pályafutásához munkássága abban, hogy pontosan felmérte a közönség ízlését, behódolt annak, s megelégedett sokszor olcsó megoldásokkal. Mindezek ellenére olyan dolgokat is létrehozott, amik elévülhetetlen érdemekkel ruházták fél. Az egyik legfontosaibb éppen aiz volt, hogy a mélyen át- érzett romantika^ utóhullámaként olyan színjátékkal lépett fel, amiben szép nyelven szólaltak meg a szereplők. Az a ritmikus balladai nyelv ez, amivel már Tóth Ede is kísérletezett munkáiban, de igazán jó megoldásokat nem sikerült elérnie. Bródynál viszont a színészek szálmára kitűnően használható valósággá vált a szép színpadi nyelv. Ö ugyanis bármilyen ölnagyolt légyen is drámája, a legszebb szókészlettel író színpadi szerzők közé tartozik. A gazdag, árnyalt, ritmikus mondatok oly módon hatottak, hogy nem gyengítették a mondanivalót, azzal teljes egységet alkottak, és segítették a feszültség megértését, jellemzését adták egy-egy szereplőjének. Nem az új romantika hulláma az, ami Bródy Sándor drámáiról pályáján fordulópontot, újat hoz. Inkább az b szemlélet, ami 1902-től érvényesült színpadi munkáiban. ölyan változást hozott létre a magyar dráma történetében ezzel, amit 1880- ban Csiky Gergely produkált a Proletárokkal. Ha ebhez hozzátesszük azt a látásmódot, amit Gorkij színműveiből ismert meg akkor azt mondhatjuk, hogy Bró- dynak sikerült szervesen ötvöznie a hazai hagyományokat és a világirodalom legmodernebb áramlatait. Kapcsolódott a naturalista drámához. Munkáiban a külszín alatt, a zengően szép nyelvezeten túl reális kép kerekedett azokból a problémáikból, amelyekkel színpadi szerzőként szembekerült. A magyar társadalom feudális kövületeivel Csiky Gergely már a polgárság nevében és szemléletével igyekezett felvenni a harcot. Természetes, hogy munkássága után már csak az a polgári szemléletű radikalizmus következhetett, arai meg is szólalt Bródy Sándor színműveiben. Bródy az elindítója a század első évtizedének drámairodalmában a kritikai realista szemléletnek. Ez Molnár Ferenc a polgárt igenlő és a polgárt gúnyoló, az új nézeteket tükröző színjátékaiban teljesedett ki. Ezért érdemel figyelmet az a jelenség, amit Herczeg Ferenc testesített meg. Herczeg kortársa és vetélytársa is egyiben Bró- dynak. Azt igyekezett drámáival bizonyítani, hogy ami elmúlt, az nem szűnt meg teljesen. Egyértelműen fogalmazva; életképesnek törekszik bemutatni, amit a történelem mór halálra ítélt. A dzsentri réteg szószólója lett, s így szükségszerűen szembekerült azzal a felfogással, amit Bródy képviselt. Szó volt arról, hogy a drámairodalomban a Kisfaludy—Szigligeti—Csiky út egyenes folytatója Bródy Sándor. Ilyen minőségében ösztönzője az egész magyar modern irodalomnak. Különösen azt kell kiemelnünk, hogy nagy hatást gyakorolt az ifjábbakna, akik így a színpadokon egyenes követői lettek a Kisfaludy—Szigligeti—Csiky—Bródy által teremtett eredményeknek Bennük vált teljessé a polgári gondolkodást és magatartást tükröző magyar dráma. Kialakításában és megteremtésében Bródy a polgári liberalizmus lehetőségeinek, és a szociális tendenciák kibontásával fontos szerepet játszott. Utána Molnár Ferenc és köre a polgárságot olyan kritikával nézhette, ahogyan az műveikben ma is látható, Laczkó András
