Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

6 Somogyi Néplap 1985. október 19., srómbat AZ IFJÚSÁG ELETE Jobb érdekvédelmet Kevés pénz Jut a klubokra Kisközségek hátrányban Bármennyire groteszk a kép, gyakran megesik, hogy a kisközségben élő fiúk és lányok az otthoni kényelmes fotelból fölkelve rozoga lá­bú székre ülnek egy félóra múlva a KISZ-helyiségben. A szedett-vedett berendezés meg sem közelíti az otthoni kényelmet, a technikai be­rendezésről nem is szólva. Somogy huszonöt és fél ezer KISZ-tagja közül négy­ezerkétszáz tevékenykedik a lakóterületi alapszerveze­tekben. E csaknem százki- lencven szervezet többsége a községekben, egy töredéke pedig a városokban műkö­dik. Az általában kis létszá­mú közösségek tagjainak mintegy hatvan százaléka bejáró dolgozó, tanuló. A bevezetőben már jelzett kontrasztból kiderült: na­gyon eltérőek az anyagi és a tárgyi föltételek. Sajnos, ál­talában a kedvezőtlen jelző illik rá. Például kevés alap­szervezet használhat önálló helyiséget, a többség^ „társ­bérlő”. Ritkán előfordul, hogy a fiataloknak még „sa­ját fészkük” sincs. A fiúk és a lányok a ren­dezvények bevételéből, a tár­sadalmi munka jutalmából, a tagdíjakból próbálják meg­venni, amire szükségük van. A gondokat növeli, hogy a KISZ-bizottságok, a tanácsok költségvetéséből is csak csur- ran-cseppen valami. A társ­községekben egy-kétezer fo­rint évi támogatás jut a KISZ-szervezeteknek. Ez bi­zony édeskevés. A fiatalok részt vesznek a lakóhely politikai életében, szervezik a szabadidő hasz­nos eltöltését. Sajnos, ma még sokkal kisebb a szere­pük a településpolitika ala­kításában, mint amire lehe­tőség volna. Elsősorban a KISZ-alapszervezet presztí­zse határozza meg ezt. Szerencsére ennél nagyobb teret kapnak a fiatalok, amikor társadalmi munkát szerveznek a településen. Többségük szívesen fog szer­számot, ha értelmes célt tűz­nek ki eléjük. Ezt bizonyítja az ifjúsági parkok sora, a sportlétesítmények építése, karbantartása, a művelődési intézmények felújítása, a községek és a városok szé­pítése. Ide sorolható az, amit a somogyi fiúk és lányok a barcsi gyermekotthonért tet­tek. A településpolitikai tervek kialakításában ma még el­sősorban a községi KISZ-fai- zottságok vesznek részt. Ök képviselik egyben a társköz­ségek partnerszervezeteit, sőt a terület fiatalságának érdekeit is. Sokat kell tenni azért, hogy a többségében bejáró fiatalok részt vegyenek a falugyűléseken, a tanácstagi beszámolókon. A kép ugyan­is ma még lehangoló. A la­kóhely fiataljai közül elég kevés megy el oda; ehhez sem az ösztönzést, sem a fölkészítést nem kapják meg. Nagy tartalékok rejlenek a tanácsok és a lakóhelyi KISZ-alapszervezetek kap­csolatának erősítésében. Most a testületek egy része alig- alig tud valamit a fiatalok tevékenységéről, s fordítva is ugyanez áll. Épp ezért határozta el a megyei KISZ- bizottság, hogy több aktívát von be a munkába a lakóte­rületen. Sokat segíthet az is, ha fölkészítik a tanács- és a póttanácstagokat, a képvi­selőket és pótképviselőket a helyi ifjúsági rétegérdekek képviseletére. Az általános iskolások le­endő KISZ-tagsága szem­pontjából meghatározó, mennyire terjed ki az alap­szervezetek figyelme a hete­dikesekre és a nyolcadiko­sokra. Megkönnyítené az át­menetet a gyermek- és ifjúsági szervezet között, ha általánossá válna bevonásuk a KISZ-életbe. A társközségek és a kiste­lepülések ifjúsági klubjai az egyetlen közösségi és köz- művelődési lehetőséget kí­nálják a fiataloknak a leg­több helyen, ugyanakkor e helyiségek állapota, fölsze­reltsége nem mindenhol megfelelő. Érdemes volna változtatni, hiszen a KISZ utánpótlásának a nevelésé­ben nagy a klubok szerepe. Gondot okoz mindenhol, hogy a fiatalok munka után a háztájiban, a kiskertben vagy máshol dolgoznak, hogy plusz jövedelemhez jussanak. Ezen most nem le­het változtatni, épp ezért a lakóhelyi KlSZ-szervezetek- nek kell sokkal jobban al­kalmazkodniuk a helyzethez, megtalálva a legmegfelelőbb munkaformákat, hogy minél többen vállaljanak — még ha kisebb — feladatokat is. L. G. Élményt jelentett a vitakör A kaposvári Táncsics Mi­hály gimnázium III/A osz­tályának négy tanulójával beszélgettünk osztályalap- szervezetük KlSZ-munká- járól. Héder Lilla, az alap­szervezet titkára: — Elsőben megválasztot­tuk az osztályalapszervezet vezetőségét, s azóta nem is kellett változtatni rajta, bár minden évben újra szavaz­tunk. Akcióprogramunk mindig az iskolai KISZ-bi- zottság tervéhez igazodik, azt egészítjük ki ötleteink­kel. Az alapkövetelmény ter­mészetesen a jó tanulmányi munka, a szabadidős tevé­kenység csak utána követke­zik. Osztályunkból többen tagjai az énekkarnak, a di­ákszínpadnak, s társainktól jelennek meg írások a Vo- luntasban is. Többen láto­gatják a Táncsics filmklub vetítéseit is. Rumszauer Ágnes kultúr­felelős: — Két bérlet közül választhatnak diáktársaink. Az első és második osztályo­sok a westernsorozatot láto­gatják, a harmadikosok és negyedikesek a „Barátság és szerelem” címmel jelzett fil­mekre válthatnak bérletet. Működik az úgynevezett „su­limozi” is, kötelező olvas­mányok kerülnek filmvá­szonra. Az osztály tanulmá­nyi kirándulást tervez az európai kulturális fórum egyik rendezvényére. A legjobb nyári progra­mokat is felelevenítjük. — Sokan voltunk építőtá­borban Bolyban — felelik szinte egyszerre. Erősítést kapnak Kővágó Gabriellától, aki agitációs és propaganda­felelős, valamint Palotás At­tilától, az iskola „rajzművé­szétől”. Ágnes részt vett Ba- latonfenyvesen egyetemi elő­készítőn matematikából és fizikából. Mint elmondta, hasznára váltak az előadá­sok. Attila két hétig hódol­hatott szenvedélyének, a nagyatádi képzőművészeti tábor lakójaként. Ismét visszakanyarodtunk a közösséghez. — Igyekszünk valami újat nyújtani, de ehhez emberek­re, méghozzá cselekvő embe­rekre van szükség — mond­ta Héder Lilla. — A klub­délután például nálunk so­hasem diszkóval, hanem szel­lemi totóval, játékos vetél­kedővel kezdődik, hogy va­lami tartalmat is adjunk a rendezvénynek. A szórakoz­tató programokon kívül ter­mészetesen tartunk vitakö­röket is. Olyan emberek is megszólalnak a vita során, akik legtöbbször csak csönd­ben üldögélnek. Gabriella a vitakör kap­csán tett egy csöndes meg­jegyzést: — Az ember először el­borzad, amikor meghallja, hogy vitakör lesz. Én sem szerettem először. Aztán részt vettem egy tanfolya­mon a politikai képzési köz­pontban, s az előadók meg­mutatták, hogyan lehet ér­dekessé tenni egy beszélge­tést, hogyan lehet a tagokkal vitát ,„provokálni”. — Milyennek ítélitek meg az alapszervezetetek mun­káját? — Jó, de messze van az ideálistól — jegyzi meg Rumszauer Ágnes. — \Mikor |lesz ideális? Lilla próbálja rá megadni a választ: — Ha nem úgy mennek be néhányan a KlSZ-gyűlésre, hogy nekem csak egy órám van gyere­kek, és utána megyek, csi­náljatok, amit akartok. És akkor, ha valóban a közös­ség dolgozik, és nem három­négy erbber. Ha valaki KISZ-gyűlésre megy, akkor ne fizikát tanuljon közben. Mindent a maga idejében. A I'II/A osztályfőnöke Pel- lion Jenő. Történelemszakos, a gimnázium párttitkára, így érthetően kritikus szem­mel észrevételezi osztálya munkáját. — Sok tanítási órájuk van, ezért a délutáni progra­mokra, bizony, néha fárad­tan érkeznek. Azt kívánjuk elérni, hogy legyenek igé­nyesek, adjanak tartalmat rendezvényeiknek. Ez még nem mindig sikerül. A kö­vetkező osztályfőnöki óra anyaga a családi életre való nevelés. Előtte kérdéseket adtam fel a tanulóknak, s mondtam, hogy név nélkül is be lehet adni a kérdést. Az osztály háromnegyed ré­sze névvel ellátva adta be, s olyan bőséges terjedelem­ben, hogy két osztályfőnöki foglalkozást is felölelhet az anyag. Azt hiszem, ez már jelent valamit. Berzeviczy Zsolt Hatmillió olvasó Népszerű a Murzilka A Szovjetunióban megje­lenő 47 gyermeklap között talán a Murzilka a legnép­szerűbb. Ezt az is bizonyít­ja, hogy csaknem 6 millió pél­dányban adják ki. A lap nemrég ünnepelte megjele­nésének 60. évfordulóját. Az APN tudósítója Alek- szej Seveljovval, a Murzilka főszerkesztőjével készített in­terjút: Felnőttként — iskolapadban A tanulásra mindenkinek van lehetősége. Mégis van­nak, akik csak évek múltán ismerik fel, hogy kevés a tudásuk, esetleg szégyellik általános iskolai végzettségü­ket. Ez az egyik oka, hogy sokan esti tagozaton tanul­nak gimnáziumban, szakkö­zépiskolában. Dómján Ernőné azok közé tartozik, akik a'tanulás ne­hezebb formáját választot­ták. Fonyódon a Volán Tou- ristnál dolgozik adminisztrá­torként, és Balatonfenyvesen lakik; onnan jár be hetente két alkalommal Kaposvárra, a Táncsics gimnáziumiba. —Hét évvel ezelőtt a ne­gyedik osztály elvégzése után, érettségi -előtt hagy­tam abba tanulmányaimat a kereskedelmi szakközépis­kolában. Férjhez mentem; a kisfiam most hároméves. Hétfőn és szerdán az iskola miatt éjfélkor érek haza, de még ilyen nehézségek árán is pótolnom kell a hiányos­ságokat. Munkahelyem nem kötelezett a tanulásra, mivel a négy osztályom megvan, de tartozom magamnak annyi­val, hogy leérettségizzem, s ehhez az utolsó évet el kell végeznem a gimnáziumban. Kustos István autószerelő­nek ugyanez a véleménye. Az ő esetében azonban más is szerepet játszott. Szép ke­resetet adó szakmája van. Annak idején örült, hogy le- tehette az iskolatáskát; in­kább a pénzre volt szüksége, mint a papírra. — Egyéni ötlet volt, hogy továbbtanuljak. Hiába van egy jó szakmám, mellette másodállásom, nem szeret­nék az aknában megöreged­ni. Szükség van az érettségi­re, enélkül már nehezen tud érvényesülni az ember. Nem könnyű így tanulni esti ta­gozaton, két műszak, másod­állás és család mellett. De­cemberre várjuk a babát, kell a pénz. Szabad időm kevés van, és azt ki kell használnom. Ha az ember egy kicsit igényes, szeretne előbbre lépni, ahhoz tanul­ni kell. Nagy Sándor gépkocsive­zető a Volán 13. Sz. Vállala­tánál. Lakatosnak tanult, majd az Ipari Szakközépis­kolába járt három évig. Mint a legtöbb fiatal, ő is sok mindenbe belekezdett, s így abbahagyta a tanulást. Most újra próbálkozik az érettsé­gi megszerzésével. — Bizonyítani szeretnék önmagámnak, a családom­nak, a környezetemnek. A vállalattól nem kapok ked­vezményt a tanulmányi sza­badságon kívül. A gépkocsi- vezetéshez nincs szükség érettségire. Aláírattak velem egy olyan papirt, hogy az iskolába járás nem akadá­lyozhatja a munkámat. A vidéki utak miatt sokszor nehéz beosztanom az idő­met. Másodállásként a szín­házban statisztálok. Ez is a tanulás rovására mehet; de mindent megteszek, hogy el­érjem a kitűzött célt. Nem könnyű „esti” isko­lában tanulni. A munkahely megértésére és segítségére is szükség van. Csak így lehet elvégezni az iskolát. Akinek nincs ideje, lemorzsolódik — kimarad, ők hárman a leg­kitartóbbak közé tartoznak. L. Cs, — Lapunk nemcsak a Szovjetunió legnagyobb pél­dányszámban megjelenő gyermeklapja. Olvasottságát tekintve a hasonló jellegű külföldi gyerekújságok kö­zött szintén az első helyen áll. Lapunkat a világ 90 or­szágában olvassák. — Hány évesek számára készül a lap? — A 6—10 éves gyerekek­nek, ám az olvasók korával kapcsolatos fölmérések azt bizonyítják, hogy szívesen olvassák a nagyobb gyere­kek és azok a felnőttek, akik a gyermekek nevelésével foglalkoznak. — Mit jelent tulajdon­képpen a Murzilka szó? — Ennek külön története van. A lap első számában írtunk egy bájos kutyakö- lyökről, Murzilkáról. Az el­beszélést Aminodav Ka- nyevszkij illusztrálta, még­hozzá olyan sikeresen, hogy a rajz és a Murzilka elneve­zés mind a mai napig él a lap címében. A gyerekek számára Murzilka az első barát és tanácsadó. Megoszt­ják vele apró titkaikat, taná­csokat kérnek tőle például abban, hogyan tanítsák meg a cicájukat beszélni. Talán még ennél is fontosabb: szi­lárdan hisznek benne, hogy Murzilka. mindenható. — Mondjon néhány szót a lap hagyományairól! — Lapunk kialakításában a szovjet gyermekirodalom legkiválóbb képviselői vet­tek részt, olyanok, mint Kor- nyej Csukovszkij, Szamudl Marsuk, Mihail Prisvin. Ma is dolgoznak nekünk olyan neves gyermekírók, mint Szergej Mihalkov, Marija Prilezsajeva, Zoja Voszkresz- szenszkaja, Jakov Akim, Szergej Alekszejev és Irina Tokmakova. Egy gyermeklapban igen nagy szerepe van az illuszt­rációknak. Lapunk illusztrá­torai között megtalálhatjuk Gyementyij Smarinov és Jevgenyij Csarusin nevét, ma pedig olyan ismert mű­vészekkel dolgozunk, mint Máj Miturics, Viktor Csizsi- kov, Veniamin Loszin és Nyi- kita Csarusin. — Véleménye szerint mi a lap legfőbb feladata? —Az, hogy erkölcsi alap- elvekre nevelje a gyerekeket, hogy meg tudják különböz­tetni mi a jó és mi a rossz. Az emberek, az élővilág, az állatok iránti szeretetre, az igazságtalanság és a kegyet­lenség elleni harcra akarjuk őket nevelni. Lapunk nem­csak szórakoztató jellegű. A gyerekek sok hasznos isme­retet is szerezhetnek belőle, így például megtudhatják, hogyan élnek más országok- beli - társaik és miért kell harcolni a békéért. — Mondjon néhány szót a lap tartalmáról! — Valamikor mindannyian gyermekek voltunk. Amikor azonban felnőttünk, sajnos, elf elejtettük, mi történik a gyermekkor boldog és gyö­nyörű világában. A Murzil­ka mindig emlékezik erre: lapunkat olyan, különleges emberek készítik, akik fel­nőtt koruk ellenére sem tud­nak teljesen elszakadni a gyerekektől. Ügy vélem, ép­pen ebben rejlik a lap nép­szerűségének titka. — Mennyi levelet kapnak? — Évente több mint 20 ez­ret. Sokan írnak külföldről is. Kérésekkel fordulnak hozzánk, tanácsot kérnek tő­lünk, jó munkát kívánnak a lapnak. Szerkesztőségünk gyakran végez kérdőíves föl­méréseket. A levelek egy része a kérdéseinkre adott válaszokat tartalmazza. Egyik tavaly végzett kérdő­íves felmérésünkből kide­rült például, hogy olvasó­inknak nagyon tetszettek a nagy honvédő háború hősei­ről szóló írások. Gyakran írunk ki pályázatot a gyere­keknek, melyeknek mindig nagy visszhangjuk van. A legsikeresebb munkákat kö­zölni szoktuk. N. Sz.

Next

/
Thumbnails
Contents