Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
4 Somogyi Néplap 1985. október 19., szombat Kaposvári történetek A „gatyás uraság” 125 ezer köbméter tűzifa a Séf ágtól Űj gépek könnyítik meg a munkát Az eddigi teljesítések alapján most mór bizonyosra vehető, hogy az ország négy erdő- és fagazdasága — a mecseki, a somogyi, a taala- tonfelvidéki és a felső tisza- vddéki — november végéig megvalósítja idei tűzifa- szállítási tervét. — Gazdaságunkban mintegy ezer dolgozó vesz részt közvetlenül a kitermelésben, a rakodásban és a szállításban, s az egységeket — az erdészetvezetőket és az erdei munkásokat — az ösztönző bérezés is a mennyiségi termelésre serkenti — tájékoztatott Takács László, a Sefag vezérigazgatója, — Az anyagi érdekeltségnek ez a fonmája, az erdei munkáknak kedvező időjárás és a gépesítettség is közrejátszik abban, hogy november végéig még a többletvállasunkat is teljesítjük tűzifaszállításban ... A Sefag 1984-,ben 48 ezer köbméter tűzifára szerződött az ország különböző részén levő tüzép-tielepekkel. Akkor mintegy 80 ezer köbméternyi halmozódott föl a területen, aztán jött a hosszú és az átlagosnál jóval hidegebb tél, s megnőtt a kereslet a tűzifára. Hóban, fagyban, síkos utakon szállították a fát a tüzép-telepekre, úgy, hogy prémiumot fizettek a dolgozóknak ösztönzésként a nehéz körülmények között végzett munkáért, de még így sem győzték a megmö- vekedett igények kielégítését. Az idén aztán a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium támogatást helyezett kilátásba a többlet- költségek fedezésére a gazdaságoknak arra az esetre, ha az 1984. évinél több tűzifát szállítanak... — Többlettermeléssel kellett fedeznünk azt a különbözetiét, ami a tavalyi 48 ezer és az erre az évre az ország négy tüzép-telepével leszerződött 90 ezer köbméter tűzifa között mutatkozott. Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a kereslet kielégítéséhez ez a mennyiség sem elegendő, még többre van szüksége az országnak. A belső tartalékok feltárásával további 35 ezer köbmétert, vagyis összesen 125 ezer köbméter tűzifát adunk az idén év végéig, s ebből mindössze 9 ezer köbméter mariad decemberi szállításra, a többit november végéig a rendeltetési helyére juttatjuk. Az idén eddig kitűnő partnernek bizonyult a MÁV, jelentősen segítette szállítási feladataink teljesítését, de hogy ezután, a cukorrépa-betakarítási szezonban hogyan elégíti ki vagonigényeinket, az majd elválik... Nemcsak tűzifa-szállítási feladatainak megvalósításával áll ilyen jól a Sefag, a tőkés országokba irányuló export jelentős túlteljesítésével is számolnak; az 1984. évi 370 millióval szemben az idén 410—420 millió forint bevételt várnak külföldi szállításaikból. Az exportból szármázó bevétel az összbevételnek mintegy a negyedét teszi ki a Sefagnál. Vajon milyen úton-módon tesznek szert erre a teljesítményfelfutásra a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál ? — Említettem, hogy a belső szabályozás, az ösztönző bérszabályzat több és jobb munkára serkenti dolgozóinkat, de egyúttal értéknövelésre is bíztatja egységeinket. Az energiaellátásban jelentkező gondok nyomán és a szabályozók módosítása révén egyértelművé vált, hogy az értéknövelés és a költségcsökkentés mellett a kitermelt fatömeg mennyiségi növekedésének kell előtérbe kerülnie. Az idén á kedvező időjárás is szerepet játszott abban, hogy a fát ömeg-ki termelés nem jelentett költségnövekedést, s az erdészetek — főiként a nagyatádi, a marcali és a nagybaijoimi — igazán kitettek magukért. — Mit kell érteni a belső tartalékok feltárása alatt, ami ugyancsak nagyot lendített a termelésben? A hűvösre forduló időben gyorsan lett laposabb a vásárlók pénztárcája tegnap a kaposvári hetipiacon, Valamirevaló gyümölcsöt például nem adtaik 20 forintnál olcsóbban. 25 és 40 között változott a szőlő ára. 25-ért kínáltak császárkörtét, 15— 20 forint volt a mutatósabb alma. S nem átallották ugyan,ennyit kérni a cefreminőségű szilváért. Elképesztően drága, kilónként 35—40 forint a héjas dió. Ezzel arányosan a dióbél is másfélszer drágább az egy év előttinél: 150 forint. Keserű szájízzel vettük tudomásul az édes mandula 120 forintos árát. Dömping volt a 25—30-ért mért sütniivaló gesztenyéből. Szerényebb csemege a gerezdenként 6 forintos sütőtök. Méltányosabbnak látszottak a zöldségárusok árúi. 10 —12-ért adták zsenge karfiolt, 6-ért fejes, 8-ért lila káposztát. Csák 4—5 forint a burgonya kilója, akárcsak a késői fejes saláta darabja. 22—26 forint a szivárvány minden színében virító paprika. becs ómin őség ű t 14-ért — Az alacsonyabb értékű, rosszabb hasznosanyag-kiho- zatalú hengeres fát tűzifának dolgoztuk fel, illetve az arra alkalmasat papírfiaként tőkés exportra küldtük: a papírfa vasúton és kamionokban jutott el Olaszországba, Ausztriába, az NSZK-ba, a parketta pedig Hollandiába és Svédországba. Érthető, hogy ilyen tetemes mennyiségű fa feldolgozásához, értékesítéséhez szükség volt a Sefag gépparkjának fejlesztésére is. öt kérgezőgépet vásároltak — részben hazai, részben külföldi gyártóktól —, s így a kézi kérgezés mellett már mintegy 60 ezer köbméter fán gépek végzik el ezt a munkát. Korszerűsítették a szá'ldítógépsort, több motorfűrészt vettek — így a korábbi négy évről kettőre csökkent ezeknek a „kihordási” idejük —, nőtt a szállító és kiközelítő gépek száma, s az erdészetekben korszerűen felszerelt műhelyeket hoztak létre az értékes eszközpark karbantartására. Mindez együtt tette lehetővé, hogy a Sefag az idén 125 ezer köbméter tűzifával járuljon hozzá a tüzelő- anyag-gondók enyhítéséhez. Hernesz Ferenc mértek. 18 forintra mérséklődött a csípős cseresznyepaprika ára. A dérrel dacoló paradicsom 8-at kóstált. A főzőhagyma 12 forintba került, 60 a fokhagyma. Az utóbbit a csalafiinitább termelők darabonként négyért kínálták. Nem volt kapós 20-ért a zöldbab. A fejtettből változatlanul 15-ért adtak egy bögrényit. Megkérték az árát a késői zöldborsónak: 30-ért vesztegették. Színesítette a választékot a csomónként 6 forintos hónapos retek. Ugyanennyiért kaptunk vegyes zöldséget is. Tojásra 3 forint alatt nem lehetett alkudni, annál inkább az élő baromfira. Egy pár tyúk 210 forintos árából 30-at engedtek. Egy nagy kacsát 200-ért adtak el. Most is 60 forint az élő pecsenyecsirke kilója. Hosszú sorban álltak a vásárlók a halgazdaság furgonja előtt, ahol friss .-balatoni keszeget kínáltak 20 forintért. Megfakult a virágpiac kínálata. A legkecsegtetőibb a szálanként 14 forintos szegfű volt. B. F. Különc emberek is voltak szép számmal Kaposváron. A húszas-harmincas években például városszerte ismerték Sípos Gábort, akit mindenki csak „gatyás ura- ság”-nak nevezett, mert régimódi ruhában járt. Csizma,, bő szárú gatya, dolmány és süveg volt az öltözete, mint a régi parasztembereknek. Gazdálkodó volt; kis rezidenciájának romjai m(a is megvannak a Szigetvári utca végén, a temetővel szemben. Síposnak furcsa szokás sa-i vóltaik, sajáit törvényei szerint élt. Birtokán egyedül „uralkodott”, még a kakast sem tűrte meg a házánál. Akkor érezte jól miagát, ha ujjat húzhatott a törvény- nyél s különös tetteivel felhívhatta magára a figyelmet. Barátai nem voltak, mulatni ritkán járt. Néha, amikor nótás kedve kerekedett, házához rendélte a katona,zenekart, és szakadásiig fúva-t- ta a „Harminckettes baka vagyok én... ” kezdetű nótát. Egy kocsmát azért néha meglátogatott: a Kispipa vendéglőt (a tervezőiroda van a helyén). Ennek a kocsmánalk áltálában vasutas-ok és katona tiszthelyettesek voltak a vendégei. Sípos Gáspár egyetlen lányáA színét Talán harminc éve sincs még, hogy kisdiákként féltő szeretettel és büszkeséggel vettük át szeptember első napjaiban tanító néninktől az új tankönyveket, próbálgattuk tükör előtt az iskolaköpenyt, tornadressszt és a dorcónalk nevezett — legtöbbször barna — tornacipőt. Ez utóbbi az év végi tornaiünnepélyre rendesen fehérre változott édesanyánk Silviával folytatott gondos kezelése nyomán, fgaiz, nem mindegyikünk élhette át az új darabok keltette boldog érzést; többgyerekes családoknál „lemenő rendszer” uralkodott. Azaz: a nagyobb testvér az utána következőre hagyta így-úgy megbecsült tanszereit, ruhadarabjait. Ilyenkor csak a sötétkék borítópapír és a piros szélű, fehér vignetta cserélődött ki az apró kezek munkája nyomán. A szamárfülek örökös emlékként jelezték hogy járt úton haladunk. Persze akkoriban a kitaposott ösvény még biztonságos terepet jelentett. Nem cserélődték oly gyakorta a tantervek, kevesebb volt a kísérlet, a tankönyvírók — legalábbis úgy látszott — örökérvényű igazságokat róttak a fehér papírra. Vagy mégsem? Valami megváltozott az utóbbi esztendőkben. Kézenfekvő a megjegyzés: a tudományok, főleg a természettudományok, rohamos fejlődése kényszerít bennünket a gyakori módosításokra, no és a mozgó világ egyik tükre, az irodalom va-gy a múltunkat felelevenítő történelem megközelítése is új módszereket, szemléletet igényel. Valóban, az ismeretek bővülése, a világkép alakulása megköveteli a gyors reagál lást. Gond csak akkor van, ha a tartalmi átalakítást öncélú formai variációk sora helyettesíti, ha az így keletkezett dzsungelben tanár, diók nem az ösvényen való továbbhaladásban, hanem a televény kiirtásában fárad el. Csák a több éjszakáin jegyzetfüzete fölé görnyede- ző. tanár tudná elmondani, hogy mit jelent például a gimnázium első osztályában magya-r irodalmat tanítani. J Mit jelent a különböző kulnak különös módon akart vőlegényt szerezni: kinézett magának egy jóképű tizedest vagy szakaszvezetőt, leiitatta, és a kocsáder ék-ban hazayit- te. Otthon kihívta a leányát, és megkérdezte: — Tetszik neked ez a katona ? — Nem — felelte dacosan a leány. Akkor kivitte a katonát a szemközti temetőbe, a sírok közé, és magára hagyta. Szegény katona aztán aludhatott reggelig a sírok között ... Sípos Gábor nem szeretett adót fizetni, ezért rendszeresen jártak hozzá a végrehajtók. — Akinek pénz kell, majd eljön érte — mondogatta. Egy ilyen alkalommal — miután kifizette az adósságát — leiitatta a végrehajtókat, aztán tököt rakott a kocsijába, és aközé fektette a törvény embereit. Behajtott a városba, s utcjahosszait kiabálta: „Tököt vegyenek, tököt...” Egyszer, mint az a virilistákhoz illett, beült a Turulszálló éttermébe, és kért egy feketét. A pincérek azonban nem szolgálták ki a paraszti öltözetű embert. Több se kellett a gatyás uraságnak, vásárolt egy zsakettet a turális közegből érkező gyerekek számára az esztétikai alapfogalmaikat úgy megmagyarázni, hogy azt értelmesen, gondolkodva ismereteik tárházába beépítve használni is tudja. Pedig magyar irodalom tankönyv még csak van, ha a segédeszköz volta időnként megkérdőjelezhető is. De mi történik ott, ahol szeptember végén, október elején i-s csak találgatni lehet, hogy vajon mit tartalmaz a legfrissebb kiadvány. S bár időben való megjelenését, valamint a megfelelő mennyiséget nyugtató szavakkal garantálja tévé- és rádióinterjúban az illetékes tárca képviselője, mégis késik. Kinek a hibájából? Kevés a papír, nincs megfelelő nyomdai kapacitás — sorolhatnám a régi érveket... Oktatásügy és kiadó, ipar és kereskedelem — s fordítva — tolják egymásra a felelősségét. Úgy hat: minden jól gördül, s az eredmény mégis anarchia. Mindmáig nem sikerült időben egyeztetni az igényeket a tornadressz, a bekötőStaimpfel és Poppel-féle divatüzletben, de alatta hagyta a bő gatyát. Beült a Turulba, és kért egy vödör kávét. Amikor kiszolgálták, a pincérek legnagyobb megrökönyödésére levette magáról az elegáns ruhát, s azt mártogatta a kávéba. — Igyál az anyád min- d-emségét, itt téged tisztelnék, nem az embert! A város vezetőivel Síposnak többször is meggyűlt a baja, becsületsértésért sokszor elítélték 14—14 napi elzárásra. A börtönbüntetést minden esetben pénzzel váltotta meg. Még a mezőn is külön utakon járt. Egyszer a városi uraik határszemlén voltak és velük szemben po- rosZkált B gatyás uraság. — Nini, a Sípos Gáspár! — mondták. — Most legalább egyszer jól a szeme közé nézünk. Amikor azonban melléje értek, a marcona képű Sípos ostorral a lovai közé vágott és olyan porfelhőt kavart, hogy az upaknak szeme-szá- ja tele lett porral. A kecskeháti erdőben, favágás közben hallt meg 1949- ben Kaposvár utolsó gatyás embere. Sokan még emlékeznék rá. Lévai József-----------------------------------é s dekorációspapír tekintetéiben sem .. . így történhetett meg az a fura helyzet, hogy a kereskedelem az előző évi igényekhez igazodva mázsa-számra rendeli a piros tornatrikókat, majd szeptember elején keserűen tapasztalja^ hogy mindenki a kéket keresi. És visszasírjuk még a száműzött kék füzet- borítót, a piros szélű vig- nyettávtal ívenként 50 fillérért, darabját 2 fillérért. Mert bár igaz, hogy az egyéniséget jobban kidomborító viirágmintási, sokszínű csomagolópapír finomabb minőségű, de borsos ára miatt egyre kevesebbeknek válik elérhetővé. Zárójelbe téve jegyzem meg csák: tudomásom szerint nem kötelező a bekötőpapír használata. Türelmet és figyelmet i-gényel tehát e kérdés megoldása. S Halán nem ártana abból az egyszerű képletből k-indulva rendezni a sorokat, hogy mérlegeljük anyagi és szellemi javainkat. Majd ahhoz igazodva, formáljuk igényeinket, tervezzük a jövőt. Várnai Ágnes Piaci körkép Dérrel dacoló paradicsom váltotta tornadressz
