Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

2 Somogyi Néplap 1985. október 19., szombat A hét három kérdése Ismét súlyos zavargások voltak a Dél-afrikai Köztársaságban. A halálos áldozatokat is követelő összecsapásokban a fekete bőrű résztvevők az apartheid-politika ellen til­takoztak. Események címszavakban Hétfő: New Yorkban megnyílt az ENSZ közgyűlés ün­nepi ülésszaka. — Moszk­vában befejeződtek a szovjet—líbiai tárgyalá­sok, Kadhafi elnök ha­zautazott. — A lengyel választásokon a szava­zásra jogosultak 78 szá­zaléka járult az urnák­hoz. * Kedd: Az európai kulturális fórum megkezdte mun­káját Budapesten. — Az SZKJP Központi Bizott­sága elfogadta a párt programtervezetét. Szerda: Kormányválságot idézett elő Rómában az „Achil- le Lauro” ügye, a repub­likánus párt kivált a kabinetből. — Mitterrand francia államfő Brazíliá­ban tárgyal. — Radzsiv Gandhi indiai miniszter­elnök Londonban Tthat- cher asszonnyal folytatott megbeszéléseket. Csütörtök: Fokozódik az amerikai nyomás Nicaraguára, Or­tega elnököt nem enge­dik be az ENSZ-közgyű- lésre, Managuában rend­kívüli állapotot rendel­tek el — 46 ország veze­tőinek részvételével Nas- sauban megnyílt a brit nemzetközösség értekez­lete. Mitterrand elnök befejezte brazüiai látoga­tását. — Véget ért az európai kulturális fórum plenáris része. Péntek: A Szocialista Intemaoio­nálé bécsi leszerelési konferenciája a fegyver­kezési hajsza korlátozá­sát sürgette. — Peresz izraeli kormányfő Wa­shingtonban, — Megkez­dődtek az olasz kor­mányalakítási tárgya­lások. ® Mit jelenít a vita az USA-ban a SALT—I. értel­mezéséről? Jó 13 éve annak, hogy Moszkvában Leonyid Brezs- nyev és Richard Nixon aláír­ta a SALT—I. szerződést. A hadászati (a legnagyobb és legpusztítóbb) fegyverek kor­látozását kimondó szerződés tulajdonképpen lejárt, gya­korlatilag azonban mindkét nagyhatalom tartja magát előírásaihoz, tilalmaihoz. Az Egyesült Államok csil­lagháborús tervei nyilvánva­lóan beleütköznek a SALT— I. rögzítette korlátozásokba. Washingtoniban viszont nem hajlandók arra, hogy ezt el is ismerjék, hanem úgy tün­tetik fel, mintha a SALT—I. szabályainak újabb értelme­zésével valójában meglenne a jogi lehetőségük a rakéta­elhárító fegyverekkel folyta­tandó kísérletekre. McFar- lane nemzetbiztonsági ta­nácsadó, aki közismerten a „héják” közé tartozik, vetet­te fel majd két hete, hogy tulajdonképpen az USA kor­mányát az új értelmezés ré­vén nem köti a 13 évvel ez­előtti szerződés. Shultz kül­ügyminiszter ugyan nem hí­ve ennek, de hogy a Rea- gan-kormányzaton belüli vi­tát ne vigye ki az USA és szövetségeseinek a viszonyá­ba, a brüsszeli rendkívüli NATO-ülésen már igyekezett megnyugtatni minisztertár­sait, hogy az Egyesült Álla­mok nem él a lehetőségeivel, amelyek a már említett új­raértelmezésből adódhatná­nak ... Míg Brüsszelben főként a nyugat-európai érdekeket hangoztatták, a jövő héten Washingtonba összehívott „nyugati csúcstalálkozón” az amerikai érdekek kerülnek majd előtérbe. Reagan nem hagyott kétséget afelől, hogy ragaszkodik az űrfegyver­kísérletek folytatásához. A NATO-beli visszhang bizo­nyos, számokkal kifejezhető felmérésével szolgált az úgy­nevezett „NATO-parlament”, a 16 tagország parlamentjei­ből álló, egyébként semmi­lyen döntési joggal nem ren­delkező testület állásfoglalá­sa. Az USA által szorgalma­zott, az űrfegyverkezést tá­mogató véleményt San Fran­ciscóban, ezen a bizonyos „NATO-közgyűlésen”, 91 sza­vazattal 12 ellenében és 38 tartózkodással fogadták el. Tehát korántsincs egyetértés az amerikabarát, atlanti hon­atyák soraiban sem a rea­gani tervekről. íi lehet-e szűrni közös irányzatokat a Stockholmban és Budapesten elhangzottak­ból? A két főváros — Svédor­szágé és Magyarországé — a helsinki folyamatban fontos helyet elfoglaló két tanácsko­zásnak ad otthont. Stock­holmban a bizalom- és biz­tonságerősítő intézkedések­kel és a leszereléssel foglal­kozó értekezleten a 35 részt­vevő úgy döntött, hogy új munkaszakaszba kell kezde­ni. Most már meg kell te­remteni annak az előfeltéte­leit, hogy a záróokmányt megszerkeszthessék és 1986 novemberéig el is fogadhas­sák. Ezért most már olyan kérdésekre kell irányítani a figyelmet, ahol van esély a 35 állam álláspontjának ta­lálkozására. Az erőszakról való lemondás ügye lehet ilyen téma, s elképzelhető kölcsönös engedmények alap­ján való megállapodás a na­gyobb hadgyakorlatok korlá­tozásáról is. A stockholmi zá­róokmány is oda kell hogy kerüljön a helsinki folyamat következő elemét jelentő bé­csi találkozó tárgyalóaszta­lára. Ugyanez lesz a feladata a héten Budapesten megkezdő­dött európai kulturális fó­rumnak is. Ennek lezárult a plenáris szakasza: elhangzott a 35 résztvevő állam küldött­ségvezetőinek felszólalása, s a legtöbb állásfoglalásban a kulturális együttműködés igénye jelentkezett, az euró­pai párbeszéd igenlése. Sok felszólaló állt ki máris amel­lett, hogy a tanácskozás vé­gén eredményeket rögzítő záróokmány jöjjön létre, mégha ennek tartalmáról most még, a vita eljén, elég­gé eltérők a nézetek. Tulajdonképpen sem Stock­holmban, sem Budapesten nem könnyű konszenzust el­érni, hiszen az európai ka­tonai szembenállás éppoly súlyos problémákat hoz fel­színre, mint kelet és nyugat ideológiai küzdelme kulturá­lis téren. ® Mibe bukott bele az olasz kormány? Spadolini hadügyminiszter és republikánus miniszter- társai kivonultak az ötpárti koalíciós kormányból. Betti- no Craxl miniszterelnök a parlamentben bejelentette kabinetjének a lemondását. Az okot most nem annyira a belső gazdasági-társadalmi gondok, mint inkább külpo­litikai véleménykülönbségek szolgáltatták. A kormányfő és keresz­ténydemokrata külügymi­nisztere, Andreotti a közel- keleti válsággal kapcsolatban olyan diplomáciai tevékeny­ségre vállalkozott, amely nem volt sem Washington, sem Tel Aviv ínyére. Az olasz kormány tárgyalásokat sür­getett, amelyekben szerepet szánt Arafatnak, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet­nek is.' így érthető, hogy Craxi élesen elítélte Izraelt a tunéziai PFSZ-főhadiszál- lás bombázása miatt. Ami­kor pedig az „Aoh'ille Lauro” elleni kalózakció véget ért, a római kormány vezetői vál­lalták a túszok kiszabadítá­sáért nyélbeütött alku fel­tételének teljesítését, s ami­kor a palesztin Abu Abbasz (az alku egyik létrehozója) az amerikaiak „jóvoltából” a kezükbe került, minden amerikai és izraeli tiltakozás ellenére szabad embernek nyilvánították a PFSZ-veze- tőt, aki biztonságban távoz­hatott Rómából... Az olasz—amerikai ellen­tétet különösen rossz néven vette Spadolini hadügymi­niszter, alki — s ez mér a rakéta telep í tési ü gyben meg­mutatkozott — az USA fenn­tartások niéllküli szövetsége­se. Pártjai, a kis republiká­nuspárt is az. Magatartásu­kat alighanem az óceánon túlról érkezett „súgás” ma­gyarázza. Washington más összetételű és más alapállá­sú kormányt szeretne látni Rómában. Arról nem is be­széltei, hogy mennyire nem szívesén halljainia Reagan a „nyugati csúcstalálkozón” az olasz kormányfőtől bíráló hangokat, netán szemrehá­nyást ... Washingtoni meg­félemlítés! kísértetnék is be­illik hát Spadolini lépése, a republikánusok által kirob­bantott kormányválság. Pálfy József Előrehozott f*i ftmiuifti vá­lasztásokat tartottak Bel­giumban, amelyek eredmé­nyeként ismét — a képen szavazás közben láltható — Wilfried Martens alakíthat kormányt Világméretű tiltakozás a dél-afrikai költő kivégzése miatt A világközvélemény tilta­kozása ellenére a dél-afrikai hatóságok pénteken reggel a pretoriai központi börtönben kivégezték Benjámin Moloi- se dél-afrikai költőt és haza­fit, az apartheid-rendszer el­len küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) tagját. Moloise-t azzal vádolták, hogy egy 1982-es gerillaakció során megölt egy rendőrt. Mind ő maga, mind pedig az ANC cáfolta, hogy a rend­őrt a fiatal költő ölte volna meg. A kivégzés ellen tiltako­zott az ANC, az Afrikai Egy­ségszervezet, a Közös Piac szervezete és két alkalommal az ENSZ Biztonsági Tanácsa is. Az ANC a kivégzés előtti napon kilátásba helyezte: meg fogja torolni tagjának halálát. Dél-afrikai katonák, az ítélet végrehajtásának előes­téjén körülvették a fiatal költő házát Johannesburg fe­kete lakta külvárosában, So- wetöban, és könnygázgráná­tokkal kényszerítették annak elhagyására mintegy kétszáz fiatalt, akik annak kertjében gyülekeztek. Feszített ütemben megkezdődtek a helyreállítási munkála­tok szovjet Tádzsikisztán földrengés sújtotta körzetében Megegyezés és megújulás A lengyel választások után Karzámierz Barelkowski, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Politikai Bizottságának tagjfe, a LEMP KB titkára, a lengyel szejmnék az orszá­gos listán vasárnap megvá­lasztott képviselője Varsóban interjút adott. A választásokat értékelve Kamzámierz Barcikowski le­szögezte: „A vasárnapi oirszággyű- léssi választásokat a párt po­litikai bizottsága és sze­mély szerint én is rendkívül eredményesnek tartom. A jól sikerült választások le­zárják a válságkorszakot Lengyelországban. A Politi­kai Bizottság úgy foglalt ál­lást, hogy a 78,86 százalékos részvételi arány az ország mai politikai helyzetében op­timális eredmény. Ez azt bi­zonyítja. hogy teljes kudar­cot vallott a föld alatti el­lenzék bojkottfelhívása. A nem szavazó 21 százalékot sem minősíthetjük ellenzé­ki beállítottságúak. Fel­méréseink szerint a távoima- radottak mintegy felének — vagyis a szavazásra jogosul­tak 8—10 százalékának — voltak csak politikai indíté­kai. Úgy értékeljük, hogy az új választási rendszer be­vált. Tudatában vagyunk természetesen annak, hogy a választási törvényt a jövő­ben tovább lehet még fej­leszteni, de úgy véljük eb­ben a formájában teljesen megfelelt mai adottságaink­nak. A választásokat pár­tunk a szövetséges pártok­kal együttműködve komo­lyan és felelősségérzettel, ideológiailag jól készítette elő. Az államtanács már a közéljövőfoen összehívja a szejim alakuló ülését, ahol megválasztjuk a képviselő­ház tisztségviselőit és meg­kezdődhet a törvényhozás érdemi munkája.” új szovjet miniszter Rendkívüli NATO-külügyminiszteri értekezletet tartottak Brüsszelben. A képen a résztvevők egy csoportja: háttal Genscher nyugatnémet, jobbról van den Broek holland, középen Tindemans belga külügyminiszter TOLLHEGYEN Kevés olyan szenvedélyes, gyűlölködő hangú vita zajlik manapság politikusok kö­zött, mint amilyen a jelen­legi izraeli miniszterelnök, Peresz és a volt osztrák kancellár, dr. Bruno Kreis­ky Iközött folyik. Peresz ne­mes egyszerűséggel antisze­mitának bélyegzi Kreiskyt, akinek a „bűne” Tel Aviv szemében az, hogy jó kap­csolatokat épített ki külön­böző arab személyiségekkel, Arafattól, Kadhafiig, s újra meg újra próbálkozott: ho­gyan lehetne tárgyalásos megoldást találni a közel- keleti válságra. Ha ezt a nagy célt nem is tudta megközelíteni, az tény, hogy Kreiskynek köszönhetően több fogolycserére került sor: az arabok kezében volt izraeliek és izraeli táborok palesztin foglyai nyerték vissza egyszerre szabadsá­gukat. Peresz dühét most az váltotta ki, hogy Kreisky igen Ikeményen elítélte a tuniszi PFSZ-főhadiszállás elleni izraeli légitámadást. Nem válogatta meg szavait, amikor ezt az izraeli akciót minősítette... Mindketten a Szocialista Internacionálé vezető testü­letének tagjai, a hét ele­jén volt bécsi ülésen még­sem találkoztak. Peresz gyorsan elhagyta az osztrák fővárost, s Washingtonba ment, Kreisky pedig késés­sel érkezett oda Dániából, ahol az utóbbi napokat töl­tötte. Nem kellett kezét fog- niok, de a Szocialista Inter- nacionálé ülését is megkí­mélték személyes és szemé- mélyeskedő vitájuktól. Vi­szont emiatt a szocialista, szociáldemokrata pártok képviselői sem tudtak iga­zi, érdemi vitát folytatni a közel-keleti kérdésről. Meg­lehet, hogy egyesek meg­könnyebbültek: nem kell Izrael ellen állást foglal- niok. (p) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Nyi- kolaj Lemajevet kinevezte a Szovjetunió olajfinomító és kőolajvegyészeti ipari mi­niszterévé. Az eddigi minisz­tert, Viktor Fjodorovot, nyugdíjba vonulása miatt felmentették tisztségéből. Nyikolaj Lemajev 1929-ben született. 1950-től kezdve egy Ufa melletti olajfinomí­tóban dolgozott. 1963-ban a nytizsnyekamszki 'kőolajve­gyészeti kombinát igazgató­jává, majd nem sokkal ké­sőbb a Nyizsnyekamszknyef- tyehirn elnevezésű kőolajve­gyészeti ipari egyesülés ve­zérigazgatójává nevezték ki. 1985 márciusáig töltöttebe ezt a tisztséget, s akkor ki­nevezték a Szovjetunió olaj­finomító és kőolajvegyészeti ipari miniszterének első he­lyettesévé.

Next

/
Thumbnails
Contents