Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-17 / 244. szám
1985. október 17., csütörtök Somogyi Néplap 3 Megszoktuk, hogy nem múlnak el gond nélkül az őszi szállítások. Most is így van, főképpen a kirakotton vagonok okoznak bajokat. A teherautós vállalatok egyelőre bírják az iramot, sőt még kedvezményeket is ígér némelyik. A közúti fuvarozásban a maszekok megjelenése eléggé éles versenyt teremtett, ezzel a fuvaroztatók járnak jól. A vasútnál az utóbbi években többször kérdeztük: miért nem szervez a MÁV saját kirakóbrigádokat, mint valaha tette. A válasz többnyire az volt: nincs ember, nem éri meg... Az idén úgy tetszik megtört a jég. Siófokon és Kaposvárott is vasutas rakodócsapatról hallhattunk. Netán mégis megéri... Őszi szállítási csúcs - évente visszatérő témánk. Ezúttal egy egész oldalt szenteltünk rá. Remélve, hogy itt közreadott tapasztalataink - a maguk szerény módján - talán segítik a gondok megoldását. A neheze következik Még a cukorrépa-betakarí- tást megelőzően, a répatermelők és a kaposvári gyár képviselőinek megbeszélésén hallottam: a szállításnál a honvédségi járművekre, sőt a magánfuvarozókra is számítanak. Amikor kedden Zsillé Lászlóval, a kaposvári Szövetkezeti Szállítási és Szolgáltató Vállalat igazgatójával beszélgettem az idei feladatokról és az eddigi tapasztalatokról, a járműveivel Somogyiban és Tolnában dolgozó vállalat vezetőjének szavaiból is kitűnt: a korábbinál jobb a szállítóbázis a megyében, ezúttal nem a fuvaroztató rohangál fuvarozó után, inkább a fordítottját lehet tapasztalni, a szolgáltató igyekszik minél több megbízót szerezni, hogy leköthesse kapacitását. A tájékoztatásából a mezőgazdasági nagyüzemek „kivárás i taktikájára” is következtethettünk, s ezen sem kell csodálkozni. A kukorica betakarításával számos üzemben azért vártaik, hogy a csövek lehetőleg szárazon száradjanak, így a nedvességelvonásra kevesebbet kell költeni. A cukorrépa kiszedését pedig azért halogatták, mert ha némi csapadékot kap a föld, köny- nyebben — kevesebb költséggel, kisebb veszteséggel — végezhetik ezt a munkát. — Ma még nem beszélhetünk szállítási csúcsról, kielégíthetetlen igényekről — mondja Zsillé László. — Szervezetten, zökkenőmentesen zajlik a fuvarozás. Somogybán és Tolnában hatvan gépkocsink dolgozik, általában ipari, de főként kereskedelmi és építőipari vállalatoknak szállítanak. Számottevő feladat teljesítésére szerződtünk a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal meg a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolai Tangazdasággal is. Az őszi idényben szombati és vasárnapi fuvarokat is szervezünk. A vállalatnak az idén a tervek szerint 10.6 millió árutonna-kilométert kellene teljesítenie, az első negyedévben azonban a kedvezőtlen időjárás miatt akkora volt a lemaradásuk, hogy ezt már aligha hozhatják be a hátralevő két és fél hónapban. Pedig a tangazdaságnak például kukoricát is szállítottak és az igazi hajrá ezután következik — a kereslet azonban olyannyira visz- szaesett, a megbízatások any- nyira megoszlanak a számos fuvarvállaló között, hogy a korábbinál lényegesen kevesebb gépkocsival is győzik a kérések teljesítését. A géppark nem gyarapodott, inkább — a beruházási korlátok miatt — csökkent, s most már a szintentartás is gondot okoz. A tehergépkocsiállomány meglehetősen öreg, az átlagos életkor négy év. ŐSZI SZÁLLÍTÁS Vasárnap reggel a kaposvári vasútállomás Erzsébet rakodóján. A szél homokszemeket csap a szemünkbe. Bágyadt napfény csillog a daru búbján, súlyos teher alatt lassan fordul a monstrum. Körülötte szakállas, bajuszos fiatalemberek serénykednek, a Signál fuvarozó gmk tagijai. Reggel hétre jöttek, hogy megszabadítsák a vagonokat több tonnányi terhűktől, s viszik az árut a házépítők boltjába. Az úton túl ünneplés kaposváriak sétálgatnak, vasárnapi ebédre készülődő családok autóznak a nagyszülőkhöz. — Megéri-e? — kérdezem a rakodóktól, nem minden célzatosság nélkül. A válasz a lehető legtermészetesebb: — Miért csinálnánk különben ? Valahogy így gondolkodhat a vasúti Volán-kiren- delt rakodóbrigádja is, amely tömör fémhuzalgurigákat bucskáztat le a vagonról. Egyébként üres a rakodó környéke, komoran hallgatva rejtik terhüket a vagonok. — Milyen áru vár kirakásra most? — kérdeztük Pánovics Sándor raktárno- kot. — Van itt mindenféle. A tsz-eknek búza, bor, papír- dobozok az Egyesült Izzónak, s még hosszan sorolhatnám. A beérkezett árunak talán egyharmadát rakják itt ma le, a többi megvárja a hétfőt. — A vállalatok talán nem is tudják, hogy árujuk érkezett. — Lehetetlen.. Amikor megkapjuk az értesítést, hogy kinek, milyen rakomány jön, azonnal értesítjük a vállalatokat... — Hétvégén? Senki sincs ott. — Ügyelet mindig van. S akik szerződést kötöttek a gmk-val, vagy a Volánnal, nyugodtan pihenhetnek, mert a szállítópartnereiket hívjuk. Sajnos évek óta sok a hétvégén kinakatlan kocsi Miklósics Endre körzeti áruirányító kimutatásokat terít elém. — Pénteken 177 kocsit kértek az üzemfőnökségtől a vállalatok, szövetkezetek, s csak 139-et tudtunk adni. összesen 3804 tonna árut adtak fö:l. Ugyanakkor 145 kocsirakomány áru érkezett. Vasárnap sokkal kevesebb a feladások száma, az üzemfőnökség területén összesen 56 kocsiba rakodnak. Mintegy 120—130 érkezet, de ezek zöme répasizálliító vagon. Hétvégén gyakran jön nagyabb szállítmány — acéllemez, papír, bor, bútorszőnyeg, oláj, étolaj —, de nagy részét nem viszik el a címzettek. Könnyebben kifizetik a kopsiálláspénzt, mint a hétvégi rakodásért járó ösz- szeget. Később tudom meg: a MÁV a kényszerkirakodás bevezetését határozta el. Ha a rakodási idő kezdetétől eltelt három óráig nem jelennek meg. a címzett emberei, az üzemfőnökség megbízottai rakják ki az árut. Háromszoros árat fizet érte a vállalat. A díj kétharmada a rakodóké lesz. Ez talán jobban ösztönöz a hétvégi munkára. Tíz óra körül fogytán vannak a gerendák, nagyot szusszannak a gmk tagjai. — Hazakészülnek? — Igen. Hacsak nem jön egy újabb szállítmány. MÁV-brigádok hétvégi rakodáshoz A siófoki MÁV kereskedelmi pályaudvar két éve költözött ki a város szélére, az ipartelepre. A szomszédságukban van a gabonaforgalmi, a Zöldért, a Fűszért, és ott sorakoznak a város üzemei is. A hét első napja az előző hét végén érkezett áru kirakodásával kezdődik. Legutóbb a konzervüzem számára érkezett csomagoíló- karton, de — nyilván munkaerő híján — nem rakták ki a vagonokat az érkezés után. Bognár Gyula kereskedelmi hivatalnok, a pályaudvar vezetője szinte lemondott már arról, hogy a hétvégi károsodás gondjai megszűnnek. Elmondta: — Inkább fizetnek a vállalatok, mintsem rakodnának, mert ez még mindig jobban megéri nekik. Persze vannak jó példák is; a gia- bonaforgalmi a legnagyobb szállítónk, és jó a kapcsolatunk. Sajnos, nem tudjuk mindig kielégíteni az igényeiket, bárhogy szeretnénk is. mivel a gabona szállításához zárt kocsikra volna szükséglünk, s mi épp ebből tudunk kevesebbet adni. — Vannak más cégekkel is ilyen gondjaink? — Általában nem túl nehéz a kocsik kiállítása, ha mégis, akkor az a fölöslegesen álló, ki nem rakott vagonok miatt van. — A kötbéren kívül van-e más lehetőségük a vagonok felszabadítására ? — Most kísérletezünk egy új módszerrel; azzal, hogy saját dolgozóinkból szervezünk brigádot, akik vállalják a hétvégi rakodásokat. Az előkészítést már megkezdtük, van is jelentkező, de még nem tudtuk, hogy milyen szervezeti rendiben dolgoznak, miképpen fizetünk nékik és egyéb formai apróságokat is tisztázni kell még. — Mekkora a forgalmuk ezekben a hetekben? —- Érezzük az őszi csúcsot. főként a gabona miatt, de az ipari üzemek is most adják fel az utolsó negyedévi szállítmányaikat. A Siófoki Állami Gazdaság például heti tíz vagont kap a Szovjetunióba induló alma- szállítmányokhoz, a Fűszért állandóan szállít, a Kaposgép gyáregysége szintén rendszeresen jelentkezik: az NDK-ba küld gépeket. — Ez a pályaudvar közös a Volánnal. Milyen ez az együttlét? — Előnyös, hiszen sok olyan áru étkezik és indul, amelynek a fuvarozását a Volán végzi. Fontos szerepük van a konténerek szállításában. Ez valószínűleg erősödik, mert mind nagyobb az érdeklődés a konténeres szállítás iránt. Drága a közúti fuvarozás A Titán kereskedelmi vállalat kaposvári kirendeltségének vezetője, Tököly Rudolf elmondta: — A MÁV októberban és novemberben a mezőgazda- sági megrendeléseket részesíti előnyben, így mi is kénytelenek vagyunk más megoldás után nézni. A kirendeltség évi költségvetése 18—20 millió forintot biztosít a szállításokra, a pécsi központ — amely négy megyét lát el — százmillió forintot költ, fuvarra. Az őszi kényszerhelyzet megemeli a költségeket, fuvaroztatni ugyanis muszáj, a boltok nem maradhatnak áru nélkül. A szállítás egy része ilyenkor a közútra terelődik, s ez kétszer annyiba kerül, mintha vagonokban érkezne az áru. — 1980-ban kötöttünk a 13-as Volánnal fuvaroztatá- si szerződést. Azelőtt nekünk is voltak gépjárműveink, azonban a szerződés megkötése után átadtuk ezeket a Volánnak. A megbízás az áru átvételére és a raktárakba való kiszállításra is érvényes, sőt ha nem rakodnak ki időben, a vasúti állásidő egy részét is a Volán fizeti. A kirendeltségünk három-négyszázezer forintot fizet a MÁV-nak évente ilyen okok miatt. Ha folyamatosan érkeznének a szállítmányok, sok pénzt takaríthatnánk meg. A nagy ipari vállalatoknál gyakorlatilag már péntek délután „megáll az élet”. Hétfőn kezdik rakodni a vagonokat. kedden indítják útnak, s vége a hétnek, mire a rendeltetési helyére érkezik a vasúti kocsi. — Hogyan oldják meg most a szállításokat, hiszen a szerződésben' rögzített ütemtervet tartaniuk kell? — Nehezen, és főleg drágán. Az általunk foglalkoztatott tehergépkocsiknak olyan fuvarfeladatot igyekszünk biztosítani, hogy ne kelljen üresen futniuk a közutakon. Egyeztetjük az igényeket a Volánnal és sokszor CB-rádión vagy telefonon közük a gépkocsivezetővel, hogy hol, milyen árut vegyen fel visszafelé. Általában kamionok mennek, egy jászberényi fuvar például tízezer forintba kerül. A szállítási költségeket az is növeli, hogy sok a megyében a kistelepülés, ahova el kell juttatnunk az árut. — Előfordult-e fennakadás a fuvarozásban? — Főleg akkor, ha torlódnak a vagonok. Egyet naponta minden különösebb erőfeszítés nélkül kiraknak az emberek, de ha négy-öt vagon érkezik, már napokig várunk, míg a raktárakba kerül az áru. Sok a reklamáció is, hiányosan., vagy megrongálva érkeznek a szállítmányok, nem egy tengeri kígyó perünk van ilyen ügyekből.. A legnagyobb szállítási csúcs vállalatunknál mjjd karácsony előtt várható, olyankor nem ritka, hogy három-négy kamion is érkezik egy nap. Ismeretlen a vagonhiány a cukorgyárban A kaposvári cukorgyárban az idei kampány során 300 ezer tonna répa feldolgozásával számolnak. E meny- nyiségnek a szántóföldről a gyárig való eljuttatása hozzávetőleg 40 millió forintba kerül. Könnyű belátni, hogy ilyen arányoknál a jó szállításszervezéssel milliókat lehet megtakarítani, vagy veszíteni. Az évek során e munkának jól begyakorlott rendszere alakult ki a gyárban, a feladat bonyolultságát mutatja azonban, hogy a legtökéletesebb előkészítés mellett sem vehető biztosra, hogy nem .fordul elő torlódás. Hogy lesz-e kényszerű vagonállás azt olyan kiszámíthatatlan tényezők is befolyásolják, mint hőmérséklet vagy a répa cukortartalma. — A beérkező nyersanyag kirakásának ütemét a gyártósor .kapacitása határozza meg — mondta Szabó Sándor térüzemvezető. — Az idei répa cukortartalma igen nagy. A gyárnak érdeke ezt a cukrot tökéletesen kivonni. A .technológiát nem lehet sürgetni, mert az nagyobb , veszteséget okozna, mint az esetleges kocsiállás. A répa kirakására szolgáló magasnyomású vízsugárral működő rendszer gyorsabb ütemet is lehetővé tenne, mint amit a gyár fogadni képes. Módot adna arra is, hogy mosott répából tartalékkészleteket halmozzunk fel. Az elmúlt hetek meleg időjárása mellett azonban kockázatos lett volna a túl- készletezés. Valamennyien izgalmas napokat éltünk át, hiszen a túl sok és túl kevés között csupán néhány vagon- nyi volt a különbség. Ezért fogadtuk megkönnyebbüléssel az ütemesebb kirakásra módot adó hidegebb időt. A szállításszervezőket és a kirakás irányítóit egyaránt dicséri, hogy e kiélezett helyzet ellenére a kampány eddigi időszakában nem volt fennakadás és csak minimális kocsiállást kellett fizetniük. Visnyei Róbert szállítási osztályvezető arról számolt be, hogy a MÁV-val kialakult jó együttműködés eredményeként, itt ismeretlen a vagonhiány. — öt úgynevezett répaforda szerelvény teszi folyamatossá gyárunk nyersanyag ellátását. Naponta 40—60 vagon fordul meg iparvágányainkon. A megállapodásban szereplő 11 órán belül valamennyi vagon továbbindul. Az összes nyersanyagmennyiség harmadát szállítjuk közúton. Ebben legjelentősebb partnerünk a 13-as Volán, amellyel 80 ezer tonna földes répa szállítására szerződtünk. A gyár tavaly 1,5 millió forint kocsiálláspénzt fizetett. Idén — az eddigiek alapján — várhatóan töredékére mérséklődik ez a veszteség. Kényszerkirakás — háromszoros áron
