Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-12 / 214. szám
1985. szeptember 12., csütörtök Somogyi Néplap 3 r A megyében is ezekben a hetekben zajlanak a bizalmiválasztó szakszervezeti csoportértekezletek. Mintegy 4700 kis közösségben több mini 100 ezer dolgozó választja meg közvetlenül első számú munkahelyi képviselőjét. E jelenleg félidejénél tartó választások tétje rendkívül nagy, s meghatározó az egész szakszervezeti mozgalom fejlődésében. A bizalmi ugyanis kulcsember, mert ő ismeri legjobban dolgozótársait, a helyi gondokat és lehetőségeket és az ezekből adódó tennivalókat. A tagságnak mindenekelőtt a bizalmi jelenti a szakszervezetet. Az ő rátermettségüktől, bátor szókimondásuktól, személyes példamutatásuktól függ, miként érvényesül a dolgozók érdeke és véleménye. A most folyó csoportértekezletek módot adnak az elmúlt öt év munkájának értékelésére és a feladatok meghatározására is. Hogyan éltek a bizalommal a bizalmiak? Melyek voltak munkájuk eredményei és kudarcai? Hogyan látják saját lehetőségeiket, mik a gondjaik? Hasonló kérdésekre keresték a választ munkatársaink üzemek és gazdaságok dolgozóival, régi és új bizalmiakkal, szakszervezeti tisztségviselőkkel beszélgetve. ELVE A BIZALOMMAL A tisztség rangja A 42 éves Világos István, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát nagybaráti kerületének dolgozója jól ismerte az egykori csélédhá- zak világát, s még jobban az ott élő embereket, akik az elmúlt éveikben a pusztáról a környező nagyobb településekre költöztek, ö maga Somogyszoibon vásárolt házat. Onnan jár naponta a kombinát keverőüzemébe, alhol darálásként dolgozik, s öt éve a szakszervezeti bizalmi tisztét is betölti. . — Itt, a keveröben megfordul mindenki, aki az állattenyésztésben dolgozik; naponta találkozunk. Az emberek arcáról tudom, hogy gondjuk van-e vagy örömük. Sokan nem mondják, hogy mi nyomja őket, hogy a gyerek iskolába megy, de nincsen pénz a felszerelésre, vagy üdülne, ha volna hova menni..., de látom én azt. És segítek is, ha lehet. Nálunk pedig mindig lehet. Za- kocs Gyula, a főbizalmi mindemben támogat, s a kombinát is megtesz mindent. Most például Csehszlovákiába szerveztek utat. Igaz, én nem voltam, mert kell a pénz az új házra. De a többiek jól érezték magukat. A múltkor brigádgyűlésen arról beszélgettek, hogy kellene valamit tenni a munka könnyítésére. — Naponta százötven—kétszáz mázsát mozgatunk meg a vállunkon. Ezért nem jön hozzánk újj ember. Pedig egy rámpa segítségével talicskával hordhatnánk a zsákot. S döntöttünk: mi magunk építjük meg, társadalmi munkában. Az őszre kész is lesz. A kombinát nagybaráti kerületében a hét elején tartották meg a bizalmiválasztó csoportértekezleteket. Világos István három jelölt között kapta meg újra a 19- tagú csoport bizalmát. Munkatársai azt mondták: azért, mert becsületességével, önzetlenségével és példamutatásával rangot szerzett a közösségben, s nyílt szavának súlyai van. Választás után választás előtt A Videoton tatai gyáregységében az alkatrészüzem lakatoscsoportja a múlt héten tartotta a taizalmiválasz- tást. „Új efntaen”, Horváth Ernő kapott bizalmat. Ő mondta: — Több mint tíz éve dolgozom a gyáregységben, így jól ismerem az. eredményeket, a gondokat, és azt is tudom, mit vállaltam. A Huszonnyolc év a vasútnál Klein Elemér ezekben a napokban-he tekben nem panaszkodhat, hogy nincs elég gondja. A kapolsrvárii MÁV-üzemfőnökség 71 szakszervezeti bizalmicsoporíja közül az egyiknek a gondjai az ő vállát nyomják. — Ügy hiszem, a legnehezebb munkaterületen dolgozók, a tartalékosok bizalmija vagyok. Huszonhárom munkatársam szinte állandóan más-más helyszínen végez szolgálatot. így rendkívül nehéz őket összefogni. 1957 óta dolgozom a vasútnál, Kaposváron. Bizalminak először 1974-ben választottak, és azóta töltöm be ezt a tisztséget. Egyébként körzeti üizemfőnökségi kocsi- irányítóként tevékenykedem. A szakszervezeti választások előkészületei már hetek óta folynak a vasútnál, s még eltlurt egy ideig, amíg kiderül, kik kapnak szavazatot az egyes tisztségekre. — A bizalmi testületi ülésen mégválasztották a jelölő bizottságot; én is tagja lettem. Mi teszünk majd jai- vaslatot a dolgozóknak a szakszervezeti tisztségviselők személyére, s ők az/ október 19-i választáson szavazhatnak. A jelöltek névsorait egy héttel a választások előtt közzétesszük a munkahelyek hirdetőtáblaTöbbes lelőlés társadalmi munka nem új számomra, mert előző munkahelyemen már egy cikluson dolgoztam bizalmiként, az idén pedig a nágocsi községi közös tanács tagjává és a végrehajtó bizottság tagjává is megválasztottak. Itt, a munkahelyemen 30 szakszervezeti tag érdekeit képviselem. Igyekszem megoldani a feladatot, s ha szüség lesz rá, nemet is bátran mondok. Partnere szeretnék lenni a gazdasági vezetőknek. A display-szerelő üzem előkészítő műhelyében holnap lesz a bizalmiválasztás. Túrós Zoltánná műszerész 1983 óta bizalmi. Eddigi munkájáról így vallott: — Igyekeztem megfelelően képviselni a szakszevezeti csoportba tartozók érékéit; akár bérfejlesztés, akár prémiumelosztás vagy segélyezés van... Eddig nem volt nagyobb konfliktusom. A főnök rendszerint figyelembe vette véleményemet, meghallgatta tanácsomat. Jó érvekkel mindig sikerült meggyőznöm ... Mint megtudtuk, Túrós Zoitánnéval a mostani választások során már mint lehetséges főbizalmihelyet- tessel számolnak. Főbizalmi két tűz között — Nem látták valahol Kárpáti Lászlót? — érdeklődöm a Toldi lakótelepen dolgozó épátőmunkásoktól. — Dehogynem — hangzik innen is, onnan is a válasz. — Az ötemeletesben van. Kárpáti László kőműves- brigád-vezető a Sáév szak- szervezeti főbizalmija. Megfontolt, nyugodt szavú ember. 1951 óta dolgozik a vállalatnál, régi szakszervezeti aktíva, hat éve főbizalmi. Százhatvan ember érdekeit képviseli, s mint mondja —, számunkra nem a beutaló a fontos, -hanem az, hogy mennyi pénz van a borítékban. Hozzám fordulnak, ha indokolatlan normarendezés, prémiumelvo- nás nehezíti a munkát. Legutóbb például hónapokba telt, amíg sikerült megegyeznünk a gazdasági vezetőkkel egy normakérdésben. Nálunk hosszú évek óta dolgoznak együtt az emberek. Ügy érzem, megbíznák bennem, hozzám jönnek néha még családi ügyekben is. Olykor nehéz az érdekéket egyeztetni. A gazdasági vezetőik, az évek során már megismerték azt a tulajdonságomat, hogy nem engedek a negy ven- nyolcból. Előfordult, hogy meg is gyanúsítottak: a magam érdekében verem a vasat, biztosan hasznom származik belőle. Harminc év alatt sokféle változást éltem át a szakszervezetben; ismerem a szabályait és a lehetőségeket. Az emberek szívesebben fordulnak panaszaikkal munkatárshoz, minthogy bekopogjanak egy irodába. Ügy gondolom, ha valaki elvállalta a bizalmi tisztét, meg is kell felelnie annak, felibe- harmadába sem végezheti a dolgát. Sokszor érzem magam két tűz között. Vannak, akik már csak legyintenek, ha meglátnak az irodaépületben: na, a Kárpáti már megint kitalált valamit. Rövidesen itt a választás, nem tudom, hogy ismét rám szavaznak-e majd az emberek. Talán jobb lenne ha más, fiatalabb munkás vállalná. Előfordult, hogy keserű volt a szám íze egy-egy csatározás után, de sokszor éreztem örömet is: ha segíthettem valamelyik munkatársamnak. Á kis közösség ereje Ács Béláné A Tungsram kaposvári elektronikai gyárában félidejénél tart a választás. Ács Béláné, a gyár szakszervezeti .titkára már átélt néhány választási időszakot, s hogy élvezi az emberek bizalmát azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1967 óta tölti be ezt a tisztet. — Az új választási rendszer számos újdonságot hozott. Most sokkal nagyobbá mozgás, többen foglalkoznak a jelölésekkel és a jelöltekkel is, mint akár a legutóbbi választásokon. Vaskos iratköteget lapoz, s közben részletesen sorolja a tennivalókat. Pontosan tudja, hogy az egyes üzemrészekben kik azok, akikről mint lehetséges bizalmiakról beszélnek és hogy hol lesz többes jelölés. A 46 tagú meós- és ide- genáru-csoportban például többes jelölésre lehet számítani. — Bízom abban, hogy újra megválasztanak — mondja a jelenlegi bizalmi, Schuszter Mihályné. — A legtöbb kérésben sikerült segítenem. Igaz, nem lehet mindenkinek mindenben eleget tenni. Tudok arról:, hogy mást is jelölnek majd a választáson. A többség dönt. — Mi a legnehezebb ebben a munkában, és mi ad örömet? — Az emberek adják az örömet és a gondot is. A vállalattól minden segítséget megkapunk. Három éve vagyok bizalmi, de még nem fordult elő, hogy elutasították volna az általam tolmácsolt kéréseket. Amikor példáid áttértünk a csoportos bérezésről az óraibérre, kezdetben kevesebb lett volna a dolgozók fizetése, ha nem kérjük a szakszervezeti vezetés segítségét. Ugyancsak az szb segített, amikor a két csoport között bérfeszültség alakult ki. Egy esetben nem sikerült teljesíteni a dolgozók jogos igényeit: a meó utolsó szakaszában megoldatlan a terem szellőzése. Még az idén elköltöznek azonban onnan a dolgozók, így végül ez is megoldódik. Itt sem a segítőikészség hiányzott; egyszerűen nem volt mód a változtatásra. A mozgalmi élet nem a szakszervezeti székhazakban), hanem mindinkább a munkahelyeken zajlik. Hogy az utóbbi években egyre gyakrabban halljuk és ot- vassuk e tényt és törekvést egyaránt kifejező mondattot, az a szakszervezetek önmegújító szándékát, az új követelményekhez való alkalmazkodását, növekvő demokratizmusát tükrözi. Az SZMT vezető munkatársai is jól látják, hogy a mozgalmi munka színvonalának emelésében a kis közösségek tevékenysége meghatározó. Ezért igyekeznek egyre több személyes tapasztalatot szerezni az üzemékben, műhelyekben. Ezekben a hetekben naponta vesznék részt a munkáról számotadó bizalmiválasztó csopontér- tekezletekten, a legtartaiim|a- sahb jelentésnél is pontosabb képet kapva így az eredményekről és gondokról. E tapasztalatokról kérdeztük Varga Józsefet és dr. Eger- szegi Lászlót, az SZMT két titkárát. — A bizalmiak túlnyomó többsége helytállt — mondta Varga József. — Érdemben képviselte társai érdekeit, mozgósított, nevelőszerepet vállalt, s partnere tudott lenni a gazdasági vezetőknek. Ezt tükrözték a cso- pomtúrtefcezleteken elhangzott vélemények és az is, hogy az eddig megválasztott több mint kétezer tiset- ségyiselő nagyobb része ismételten bizalmat kapott. Mintegy kétszáz olyan bizalmi volt, aki csak formálisan töltette be tisztét, s még a kötelezően előírt évi csopontértéke zietet sem tartotta meg. S bár ez figyelmeztető, fejlődést mutat, hogy az ilyen, feladatukat elhanyagolok száma j óvtál kisebb az öt év előttinél. Elsősorban a bizalmiaknak köszönhető, hogy a nehezebb gazdasági feltételek között meg; tudták értetni a dolgozókkal, hogy a realitások sokat emlegtetett határai tágíthatok jobb, fegyelmezettebb munkával. — Nagy szerepe volt a bizalmiaknak abban — mondta dr. Égerszög? László —, hogy például az elmúlt négy évben nyújtott 293 millió forint vábiallaiti lakástámogatás 70 százalékát fizikai dolgozók, csaknem a felét pedig fiatalok kapták. Differenciáltabbá vált a segélyek és körültekintőbbé aiz üdülési lehetőségek elosztása. Bérkérdésekben sem léhet már dönteni a bizalmiak nélkül. A jó példák ellenére is igaz azonban, hogy a bizallmiák egy része nem él1 valaimfeny- nyi Lehetőséggel, elsősorban csak egyetértési jogát gyakorolja. A változáshoz persze az is kell, hogy a dolgozók még jobban ismerjék bizalmijuk jogait és követeljék is meg, hogy érdekükben éljen ezekkel. Például hogy érdemben vegyen részt a vállalati döntésekben. Tapasztalható, hogy a dolgozók gyakran olyan ügyekben is az SZB-hez vagy az SZMT-hez fordulnak, amelyekben a bizalmiak is tudnának segíteni. — A mostani választások új vonásai közé tartozik a ■titkos és többes jelölés lehetősége. — Eddigi tapasztalataink alapján viszonylag kevés helyen éltek ezzel a lehetőséggel — mondta Varga József. — Ennek egyik oka, hogy a kisközösségekben az emberek szívesebben mondtak szemtől szemben véleményt. Annál is inkább, mert a csoportok nagy része elégedett volt az eddigi ..bizalmi munkájáiVBi. — A viszonylag kevés kettős jelölésben talán része van annak . is, hogy sokan félnek a tisztséggel járó felelősségtől és konfliktusoktól. A bizalmiak szerint az a legnehezebb, hogy olykor „nem”-et is kell mondaniuk. Márpedig mint állítják, ezt „lefelé” tenni népszerűtlen, „fölfelé” veszélyes dolog. Szükség esetén meg tudja-e védeni a mozgalom a nyíltan bíráló, szókimondó ' bizalmit? — Erre megvannak a jogi és politikai garanciák. Fontosabbnak tartom azonban a helyi közösség erejét. Ha a bizalmi eevütt él a csoporttal, ha ténylegesen társai nevében és érdekében szól, nem érheti semmiféle hátrány. Egy embernek ugyanis talán, be lehet tartani, de agy egységesen fellépő közösségnek semmiképpen nem. Schuszter MiháJyné
