Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-12 / 214. szám
2 Somogyi Néplap 1985. szeptember 12., csütörtök KÖZLEMÉNY a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének csehszlovákiai látogatásáról Dr. Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Bohuslav Chnoupeknek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének a meghívására 1985. szeptember 10- 11-én hivatalos baráti látogatásit tett a Csehszlovák Szocialista Köztársaságiban. A Magyar Népköztársaság külügyminiszterét fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. Várkonyi Péter és Bohuslav Chnoupek tájékoztatta egymást országaink szocialista építőmunkájáról, megtárgyalták a magyar— csehszlovák kapcsolatok helyzetét és fejlesztésük feladatait, véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet alakulásának legidőszerűbb kérdéseiről. Elégedetten állapították meg, hogy a két ország kapcsolatai a marxizmus—lenin- izmius és a szocialista internacionalizmus elvei, a közös érdekeken és célokon alapulnak, magas szintűek és valamennyi területen gyümölcsözően fejlődnek. A miniszterek aggodalmukat fejezték ki a nemzetközi helyzet feszültségei miatt, amelyeket az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus legagresz- szívebb erőinek politikája idéz elő. Ezek az erők továbbra sem hagynak fel azokkal a kísérletekkel, hogy katonai fölényre tegyenek szert, fokozzák a fegyverkezési versenyt, és lépéseket tegyenek a világűrre történő kiterjesztésére. A két fél szilárd meggőző- dése, hogy a feszült nemzetközi helyzetben, is van reális esély a szélsőséges erők törekvéseinek visszaszorítására, a veszélyes folyamatok megállítására és visszafordítására. Ehhez kedvező feltételeket teremtene a genfi szovjet—amerikai tárgyalások sikere. Ud- vözlik a küszöbön álló szovjet—amerikai felső szintű találkozót. Ezzel öszefüggés- ben nagyra értékelik és telContadora-kilátások Döntő jelentőségű találkozó — így jellemezte a panamai diplomácia vezetője a Contadora-csoportban résztvevő országok Panamavárosban ma kezdődő tanácskozását. A közép-amerikai válsággal behatóbban foglalkozó megfigyelők véleménye tökéletesen egybeesik a külügyminiszter értékelésével. Valóban úgy tűnik, hogy a karibi krízisben hosszabb ideje iközvetítő államok akciója most egyfajta vízválasztóhoz érkezett sőt, az se elképzelhetetlen, hogy Mexikó, Panama, Kolumbia és Venezuela egybehangolt akciói a térségben uralkodó feszültség csökkentésére most végképp összeomlanak. Mi indokolja ezt a borúlátást? — kérdezhetik azok, akik figyelemmel kísérték a Nicaragua körül összpontosuló válság megoldására eddig tett diplomáciai lépéseket, s hozzászokhattak, hogy a ma- naguai kezdeményezéseket általában elutasítás fogadta, s a Contadora által kidolgozott béketervezetet sem sikerült mind ez ideig tető alá hozni. Nos, a változásaz eddigi patthelyzethez képest leginkább az Egyesült Államok magatartásában jelentkezik. Washingtonban a jelek szerint egyre inkább előtérbe kerül a Contadora-fo- lyamattal való szakítás szándéka, s — ami ezzel szorosan összefügg — a nicara- guai ellenforradalmárok sokoldalúbb, katonai téren is jobban érezhető segítése. Épp a hét elején rendeztek (szintén Panamában) a latinamerikai amerikai nagykövetek számára egy olyan, szigorúan zárt ajtók mögötti értekezletet, amelynek napirendjén a jövőbeli Managua- ellenes lépések szerepeltek. (A titkosságra jelemző, hogy még a tanácskozás helyszíne sem volt ismeretes.) Ez a találkozó enyhén szólva sötét árnyékot vet a Contadora külügyminiszterek ma kezdődő konferenciájára. Nem kevésbé baljós az az időzítés, hogy az Egyesült Szerda esti kommentárunk Államok fegyveres erői épp a hét közepén kezdtek újabb héthónapos haditengerészeti gyakorlatot „Exotic Palm,, fedőnévvel a karibi térségben. A manőversorozat jól tükrözi a Managuára gyakorolt, fokozódó Washingtoni nyomást. Kérdés, tud-e változtatni a borús összképen az újabb közvetítő próbálkozás? Jelent-e segítséget, hogy az elmúlt hetekben létrejött az úgynevezett „limai egyeztető csoport", hogy Argentína, Uruguay, Brazília és Peru bekapcsolódása révén gyorsítsa meg a megfeneklett diplomáciai próbálkozásokat? Nem kevés múlik tehát a mostani panamai tanácskozáson, s csak remélni lehet, hogy nem g pesszimista forgatókönyv válik valóra, teret hagyva így a kibontakozásnak az évek óta egyre súlyosbodó közép-amerikai válságban. E. É. jes támogatásukról biztosítják a szovjet békekezdeményezéseket, aláhúzták a valamennyi atomróbhantás egyoldalú moratóriumára teftrt bejelentés jelentőségét. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság továbbra is következetesen törekszik a katonai szembenállás csökkentésére kontinensünkön. Ennek érdekében aktívan hozzájárulnak az európai biztonsági és bizalomerősítő, valamint leszerelési kérdésekkel foglalkozó stockholmi konferencia munkájához. Meggyőződésük, hogy átfogó politikai megállapodások, mindenekelőtt a katonai erőszakról való kölcsönös lemondás, előlsegítenék az európai államok békés együttműködésének fejlődését. Síkra szállnak azért, hogy a bécsi tárgyalások mielőbb kimozduljanak a holtpontról. Törekednek arra, hogy a budapesti kulturális fórum az enyhülést szolgáló folyamat szerves része legyen. Mindkét fél aggodalom^ mai szólt a Közel-Keleten állandósult feszültségekről. Állást foglaltak a válság olyan átfogó és igazságos rendezése mellett, amely figyelembe veszi valamennyi érintett fél érdekit. Nyugtalanítónak tartják a középamerikai és a karibi térségben kialakult helyzetet, szolidaritásukról biztosították a Nicaraguái Köztársaságot, támogatják a Contadora- csoport országainak pozitív törekvéseit. Elítélték a Dél- Sfrikai Köztársaság sok áldozatot követelő aparitheid- politikájált. Támogatják a Vietnami Szocialista Köztársaságnak, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságnak, és a Kambodzsai Nép- köztársaságnak a délkelet- ázsai térség helyzetének tárgyalások útján történő normalizálására irányuló következetes politikáját. Várkonyi Péter és Bohuslav Chnoupek hasznosnak és eredményesnek értékelte tárgyalásait, amelyek szívélyes elvtársi légkörben, a teljes nézetazonosság jegyében folytak le. Várkonyi Péter hivatalos látogatásra hívta meg Bohuslav Chnoupefcet, aki a meghívást köszönettel elfogadtad MTI) Fenyegetés a világűrből Az elképzelések szerint így festene egy, az űrrepülőgépek' kel felkereshető amerikai űrállomás, kozmikus harcál láspont A jelzett kísérlet, mint az űrfegyverkezés területén annyi minden más, önmagában természetesen nem szemlélhető. Hiszen a Reagan nevével fémjelzett „csil- labháborús” program, amelyre 1983-ban 8,5, 1984-ben. 9,3 milliárd dollárt költöttek, és az 1985-ös kiadások várhatóan megközelítik majd a 13 milliárd dollárt, jóval szélesebb és átfogóbb. A jelenlegi és a néhány esztendőre előre kidolgozott tervek — beleértve az űrrepülőgépekkel, a lézer- és a sugárnyaláb-fegyverekkel, és az elektromágnesen „ágyúkkal” kapcsolatos elképzeléseket — elvileg teljesen újszerű, minden eddiginél veszedelmesebb harceszközök világűrbeli megjelenésével fenyegetnek. Egyébek között szó van olyan űrállomások megépítéséről, amelyek a kozmikus-földi hadműveletek koordinálására lennének hivatottak. Csakis ennek ismeretében érthetjük meg, voltaképpen mit is álcáz az amerikai elnök úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezése (SDI), aminék valójában semmi köze sincs tényleges védelmi feladatokhoz. A katonai ügyekben nem járatos laikusnak is feltűnhetett, hogy a műholdelhárító fegyver: kipróbálásával időben csaknem egybeesett az MX mintájú, tíz nukleáris robbanótöltettel felszerelhető interkontinentális ballisztikus rakétával végzett csendes-óceáni repülési kísérlet. A hadászati rendeltetésű rakéta-nukleáris eszközök gyorsított ütemű fejlesztése és rendszerbe állítása arról tanúskodik, hogy az amerikai politikai és katonai felső vezetés az SDI- al, továbbá a szárazföldi, a tengeri, a légi telepítésű atomfegyver-arzenál korszerűsítésével, és a nyugat- európai elhélyezíésű Pershing—2-kikel, a rofootrepülő- gépekkei együtt komplex módon igyekszik megteremteni a büntetlennek vélt első csapásmérési képességet. Ennek a törekvésnek felel meg a jelenlegi washingtoni pdlitiikai vonalvezetés, amely a másik tárgyaló fél zsarolására, az „erő pozíciójának” kiharcolására spekulál, noha az efféle taktikának —akárcsak a múltban — a jövőben sincs esélye a sikerre. Az adott időpontban elkerülhetetlenül szükséges szovjet válaszlépések nem maradnak el, így az Egyesült Államok fölényszerzési vágyai — csak vágyak maradnak. A Novoje Vremja a Moszkvában nemrégiben megjelent „Csillag- háború — Illúziók és veszélyek” című katonai kiadványt ismertetve, mindazonáltal figyelmeztet a várható fejlemények nem lebecsülendő kockázataira. Az SDI-ről szólva kimutatja, hogy ez rendkívül agresszív jellegű, és magában hordja a nukleáris konfliktus kirobbanásának lehetőségét. „Az atom- konfrontáció logikája — írja a lap —, olyan, hogy egy lépcsőzött rakétavédtelemnek semmiképpen nem lehet védelmi célja; ennek elemei a katonai fölény kivívásának egymáshoz kapcsolódó láncszemeit képezik”. Amennyiben az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés megvalósul, olyan mértékben bomlik meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult katonai paritás, és olyan mértékben destabilizá- lódik a világhelyzet. És ezért valakinek — valakiknek — teljes mértekben vállalniuk kell a súlyos felelősséget. Ami a Szovjetuniót illeti, az ENSZ-közgyűlés őszi ülésszakán, a genfi leszerelési bizottságban, s minden egyéb tárgyalási csatornán — így a Gorbacsov—Reagan találkozó alkalmával is — a középpontba akarja állítani a békés világűrért vívott harc alapkérdéseit. Minden azon múlik majd — az erő szokásos demonstrálásán túlmenően —, milyen érdemi lépést kíván tenni az amerikai kormányzat?! A pillanatnyi előjelek mindenesetre nem túlságosan biztatóak... (Folytatjuk.) Serfőző László alezredes Ígéretes LEHETŐSÉGEK Magyar—-japán kapcsolatok Ha a hazánkba irányuló japán idegenforgalom jellegzetességeit vizsgálnánk, alighanem azonnal feltűnne Kecskemét vonzereje. Az első pillanatra talán érthetetlennek tűnő jelenség magyarázata egyszerű: a távol- keleti álltam zeneművészeit, énektanárait évről évre idecsábítja a Kodály-intezet, a magyar zeneoktatás messze földön híres, s a felkelő nap országában különösen nagy becsben tartott tanítási módszere. De említhetjük Kocsis Zoltán vagy Ránki Dezső nevét, Liszt vagy Bartók műveit — mindegyik jól cseng a magas kulturális igényeiről ismert Japánban. Vonzó nevek A zene, a kultúra persze csak kiragadott példa: számos más területet, szerencsére gyorsan bővülő listát kéllene felidézni, ha a magyar—japán kapcsolatok helyzetét, változásait és távlatait akarjuk szemügyre venni. A kultúránál maradva, ki ne emlékezne a k®» mesterverseny-győztes Ko- bajasi Kenicsiro magyarországi diadalúitjána vagy a magyar mozikban is kirobbanó sikerrel játszott JCuro- sawa-f ürmeikre? A nevek vonzerejét említettük — ki tagadhatná, hogy egy Canon, Nikon, JVC, Sanyo vagy Sony márkanév a magyar szakértők, mérnökök és vásárlók szemében is biztosítékot jelent a megbízhatóságra, a kiváló minőségre? A küszöbön álló magas szintű magyar kormányküldöttség; látogatása kapcsán örömmel állapíthatjuk meg: a két ország viszonya az elmúlt időszakban kedvezően alakult, politikailag rendezett, nem terheli jelentős vitás kérdés, mindkét részről megvan az igény a kontaktusok további szélesítésére. Ennek nem mond ellent államaink eltérő társadalmi berendezkedése, különböző politikai elkötelezettsége sem. Az utóbbi évtizedek legr fontosabb kétoldalú esemé- nyeinék felvillantása1 is érzékelteti ezt a folyamatot. A második világháború után került sor kapcsolataink újraértékelésére, a diplomáciai viszonyt 1959-ben állították helyre. Az 1970-es évtized elején alakult meg a kereskedelmi kamarák közreműködésével a magyar— japán, illetve a japán—magyar gazdasági klub. E két testület célja napjainkig változatlan: a kereskedelmi kötelékek erősítése, az áruforgalom kiszélesítése, sokoldalúbbá tétele, új módszereinek felkutatása. A két ország első kereskedelmi és hajózási egyezményét 1975- ben írták alá, addig is, majd a későbbiekben a klubok segítették elő a külkereskedelmi végek, majd az iparvállalatok közelebb ikerülését, mind kiterjedtebb együttműködését, nekik is köszönhető, hogy a kezdeti szinthez képest megtöbbszöröződött az árucsere-forgalom. A jövő piaca Persze nem azonos mértékben: jóval magasabbra kúszott a Japánból behozott cikkek, anyagok mennyisége, mint amilyen értékben hazánk szállítani képes. S ezzel máris ott vagyunk a kétoldalú .kapcsolatok egyik alapkérdésénél — milyen kilátásai vannak a gazdásági együttműködésnek, hol képzelhető el reális fejlődés? Nos, a szakértők egybehangzó véleménye alapján úgy tűnik, hogy lehetőségeink koránt sincsenek kihasználva, kölcsönös erőfeszítések és hatékonyabb tevékenység révén meg lehetne találni a módot egyrészt az áruforgalom további emelésére. másrészt a hátrányunkra jelentkező mérleghiány csökkentésére. Igaz, azt áligha remélhetjük, hogy a magyar—japán kereskedelem teljesen kiegyensúlyozottá válik — ez a japán exportsikerekre panaszkodó Legfejlettebb tőkés országoknak sem sikerül —, de azt mindenképp kitartóbban kellene keresni, hol vannak a japán piacon azok az ígéretes, kínálkozó „rések”, ahol a magyar vállalatok is betörhetnek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívüli, hogy a japán piac a jövő piaca, s az együttműködés számtalan lehetőséget kínál harmadik országokban történő egyeztetett fellépésre is. Nem keveset tanulhatunk természetesen a japán munkaszervezés, a kereskedelmi módszerek terén is, ami pedig a japán közreműködéssel megszerezhető technológiát illeti, az kétségkívül a világszínvonalat képviseli. Az eddig elért eredmények egyelőre szerények, inkább csak a távlatokat villantják fel. Néhány területen már sikerült kooperációs szerződéseket létrehozni. A magyar üzletekben kapósak az Akai—Videoton együttműködéssel gyártott hi-fi- tamyok, sőt nemrég megjelentek a boltokban az ugyanebben a konstrukcióban előállított videomagnók is. (A vetelyitárs, az Oriön a Macusita-céggel (tárgyal.) Tavaly jött létre az első magyarországi székhelyű magyar—japán termelő vegyesvállalat: a Polifoam polietilén habot gyárt japán technológia alapján hazai és külföldi értékesítésre. A távol-keleti szigetország nagy kereskedőházadnak érdeklődését jelzi, hogy Budapesten már féltucatnyian nyitottak. képviseleti irodát, köztük olyan mammutcégek, mint a Marubeni vagy a C. Itoh. Természetesien látni kell a korlátokat is: a földrajzi távolságot, a magas japán elvárásokat, a gyártási színvonal eltéréseit, a vámjellegű és egyéb sorompókat, mint példíául azt, hogy Japán elsősorban nyersanyagokat és energiahordozókat vásárol külföldön. Az igazi feladat tehát — ezek figyelembevételével — a reális lehetőségek felmérése, s minél tökéletesebb kihasználása. Toldó, mint a nemzetközi pénzpiac egyre megbecsültebb láncszeme fontos szerepet játszik a magyar h i teli el véteHekb er, kölcsönszervezésekben, s néhány éve a nemzeti bank képviseleti irodát tart fenn a helyszínen. Magas szintű látogatások A gazdasági kapcsolatokat, a kulturális, tudományos és sportkotelékeket szervesen egészíti ki — s persze visz- sza is hat rájuk — a politikai kontaktus oknak a z a sora, amély az elmúlt években mind magasabb szintre emelkedett. A hetvenes: évtizedben miniszteri (köztük külügyminiszteri) látogatásokra éppúgy sor került, mint a két törvényhozás delegációinak cseréjére. Most pedig — a folyamat eddigi Legkiemelkedőbb állomásaként — Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének vezetésével magyar kormányküldöttség látogat Tokióba. A magyar kormányfő útja — a kétoldalú kapcsolatok, az ígéretes lehetőségek áttekintése mellett — alkalmat kínál a nemzetközi élét aktuális problémáinak megvizsgálására, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések megvitatására is, s remélhetőleg érezhetően, hosszabb távon is elősegíti majd a magyar—japán együttműködés fokozatos bővítését. Szegő Gábor
