Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 211. szám Ára: 1,80 Ft 1985. szeptember 9., hétfő Nyelvünk hétköz­napjai Még ha felületesen beszél­nénk is a nyelvről, a nyelv­nek a társadalomban betöl­tött szerepéről, akkor sem lehetne elfeledkezni a régi igazságról: nyelvében él a nemzet. iSok mindent jelent ez. Többek közt azt is, hogy jócskán a magyar nyelv he­te után ünneprontás veszé­lye nélkül beszélhetünk ar­ról, bizony, sok-sok olyan je­lenséggel is számolnunk kell, amely nagyobb figyelemmel elkerülhető volna. A látszó­lag egyszerű, kijelentő mon­dat, hogy a nemzet nyelvé­ben él, de nagyon sok je­lentést hordoz. A legelsőről — Bessenyei Györggyel szólva: minden nemzet a ma­ga nyelvén lett tudós — gyakran, már meg is feled­kezünk, ugyanis természetes tényként könyveljük el. Van azonban a fenti kijelentés­nek olyan árnyalata is, amely a nyelv ápolására, óvására szólít föl. Tekintettel arra, hogy az információk cseré­je túlnyomórészt a nyelv közvetítésével történik, min­denkinek kötelessége, hogy a sugallt fölszólításnak eleget tegyen. Hiába a számítógé­pek előretörése, a basic-nyelv egyre nagyobb térhódítása; részesei véltünk az informá­cióátadásban a rádió és még inkább a televízió forradal­mi robbanást okozó változá­sának, de a nyelv fontossá­gát, mindennapi életünkben való szerepét egyik sem tud­ja befolyásolni. Azok, akik fölismerve a nyelv szerepét és jelentősé­gét, szívügyüknek tekintik annak védelmét, aggódva szemlélik, mennyire nagy te­ret hódítanak nyelvünkben káros jelenségek. Kézenfek­vő, hogy elsőként a mind gyakoribb föltűnően közön­séges, trágár hangot említ­jük, amelynek akaarva-aka- ratlanul fültanúi vagyunk. A nyelvrontás leleményei, úgy látszik, kifogyhatatlanok. A hivatali nyelv — túlburjánzó fordulataival — legtöbbször például csak arra jó, hogy a sekélyes gondolatmenetről elterelje az olvasó figyel­mét. A legveszélyesebb jelenség pedig talán éppen az, hogy a mindennapi nyelvhasználatra is átterjed ez a silányság. Egymás közti beszélgetéseink során egyre igénytelenebb, színtelenebb mondatok jel­zik: a szüntelen kihívásnak a nyelv legtöbbször nem tud megfelelni. Ha valaki unal­masan, színtelenül, hibásan beszél, joggal következtethe­tünk arra, hogy beszéde tükre a gondolatainak. Olyan évtizedekben élünk, amikorra az emberiség föl­ismerte: jövőre (nagymérték­ben függ attól, hogyan vi­gyáz a környezetére. Szabad prédának tekinti-e az őt kö­rülvevő világ természeti for­rásait és rablógazdálkodást folytat, avagy okosan, ész­szerűen, gyermekeire is gon­dolva igyekszik azokat szol­gálatába állítani. Ma, amikor már a nyilvánosság előtti fe­lelősségre vonás veszélye nél­kül nem lehet kivágni egyet­len fát sem, hajlamosak va­gyunk arra, hogy azt higy- gyük: nyelvünket büntetlenül szennyezhetjük. Igaz, nem járják utcáinkat egyenruhá­ba öltözött nyelvvédők, még­is létérdekünk: adminiszt­ratív intézkedések nélkül is legyen igényünk arra, hogy óvjuk, ápoljuk, színesítsük nyelvünket. Czinege Lajos Ulánbátorba utazott Czinege Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a magyar—mongol gazdasági és rnűsizaki - tudómén yos együttműködési kormiány- fcözd bizottság magyar tago­zatának elnöke vasárnap Ulánbátorba utazott, ahol részt vesz a bizottság 18. ülésszakán. A Ferihegyi repülőtéren az elutazásnál jelen volt Dangászurengin Szaldan, a Mongol Népköztársasáig bu­dapesti nagykövete. Á Mexikói Egyesült Szocialista Párt küldöttségének látogatása A Magyar Szocialislta Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására szeptember 3—7. között lá­togatást tett hazánkban a Mexikói Egyesült Szocialis­ta Párt (PSUM) küldöttsége Pablo Gomeznek, a párt fő­titkárának vezetésével. A delegáció tagja volt Jósé Voldemberg, a párt politikai bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára és Cuauthemoc San- doval, a Központi Bizoittság tagja. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP főtitkára. A mexikói párt- küldöttséggel megbeszélést folytatott Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára. Találkozóra került sor Pozs- gay Imrével, a KB tagjával, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkárá­val, Ballai Lászlóval, a KB osztályvezetőjével és Györ- ke Józseffel, a KB osztály­vezető-helyettesével. A szívélyes, elvtársi lég­körben megtartott megbe­széléseken a két párt veze­tői tájiékoztatták egymást (Tudósítónktól.) Nincs megállás egy pilla­natra sem, a somogyjádi Alkotmány Termelőszövet­kezet vezetőinek, tagjainak, dolgozóinak. Elérkezett az őszi munkák dandárja. Szeptember 5-én megkezd­ték a 281 hektáron földbe kerülő repce magágyának előkészítését. Ügy számol­nak, hogy 15-ig befejezik a vetést is, ha kedvez az idő. A hónap máisodik felében kezdenek hozzá a naprafor­gó betakarításához. Ez a nö­vény csak közepes termést ígér — hektáronként 22—24 mázsa termést várnak. Kis­pártjiuk, országuk helyzeté­ről, soron lévő feladatairól. Megvitatták a nemzetközi élet időszerű kérdéseit, kü­lönös tekintettel a latin- amerikai helyzetre. Véle­ményt cseréltek a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom helyzetéről, az MSZMP és a PSUM kap­csolatairól, a két párt együttműködésének to­vábbfejlesztéséről . A megbeszéléseken kife­jezésre jutott az MSZMP- nök és a PSUM-mek a vi­lágbéke megőrzésére, a fegyverkezési hajsza megfé­kezésére, a leszerelés és a népek közötti együttműkö­dés ügyének előmozdításá­ra, a globális és regionális politikai és gazdasági prob­lémák megoldására irányu­ló törekvése. A Mexikói Egyesült Szo­cialista Párt küldöttsége Pábdo Gomez főtitkár veze­tésével szombaton elutazott Magyarországról! A küldött­séget a Keleti pályaudvaron Kótai Géza, az MSZMP KB tagija, a külügyi osztály ve­zetőije búcsúztatta. sékésik a kukorica érése is, így a legkorábbi fajták be­takarítása csak október 10-e után kezdődik meg. Jó ter­mést ígér viszont a' cukorré­pa 88 hektáron, s bíznak ab­ban, hogy elérik a szedésig a 15—16 cukorfokot. A repcén kívül 1081 hek­táron vetnek őszi kalászoso­kat. Ezzel a munkával októ­ber végéig szentnének vé­gezni. Idei céljaikhoz tarto­zik még 100 hektár szerves- trágyázása és 1000 hektáron az őszi mélyszántás elvég­zése. Az ősz folyamán kö­rülbelül 1160 tonna műtrá­gyát használna^ fel a mag­ágy készítése során. Rendkívül fontos a döntések végrehajtása Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára országjáró körútja során a kazahsztáni Ce- linográdra látogatott. Képünkön: a főtitkár a kombájnosok között Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára beszédet mondott szombaton Celiino- grádban azon az aktívaülé­sen, amelyen Kazaihsztán, Szibéria és az uráli területi párt- és állami vezetői az élelmiszerprogram megvalór- sításával, a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésével, a tudományos- műszaki haladás megggyor- sításával összefüggő kérdése­ket vitattak meg. Az SZKP KB főtitkára pénteken este érkezett országjáró körútja következő állomására, a ka­zahsztáni Gelinográdlha. Gorbacsov szombaton kor­szerű mezőgazdasági és ta­lajművelő gépekkel, a me­zőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményeivel Is­merkedett. Működés közben tékintett meg több, az inten­zív mezőgazdasági termelés­hez szükséges nagy teljesít­ményű gépet. Mihail Gorba­csov, aki maga is dolgozott mezőgazdasági gépállomáson és mezőgazdasági főiskolát végzett, hosszasan elbeszél­getett a gépkezelőkkel, ér­deklődött a gabona minősé­ge iránt, a hatékonyabb es jobb munkát ösztönző in­tézkedésekről. A délután folyamán meg­látogatott mezőgazdasági ku­tató intézetben a stabil ter­mésátlagok kialakításának léhetőségeirőil, az intenzív talajművelésről, valamint a tudománynak a mezőgazda­ságban játszott szerepéről folytatott beszélgetést az SZKP KB főtitkára a tudo­mányos munkatársakkal. Gorlbacsovot tájékoztatták arról, hogy az intézet jelen­tős kutatásokat folytat a ta- lajavitás és megfelelő nö­vényfajták nemesítése te­rén, különös tekintettel ar­ra, hogy Kazahsztánban a megművelhető földterület egylharmada szikes talajú. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, celimo- grádi látogatása befejeztével szombaton visszautazott Moszkvába. Újabb részleltek váltak is­meretessé Mihail Gorba- csovnak a tyumenyi és tomszki terület párt- és gazdasági ülésén pénteken mondott beszédéből. Nagy érdeklődéssel kísért beszé­dében a főtitkár hangsú­lyozta: az SZKP Központi Bizottsága tökéletesen tisz­tában van azzal, hogy a nép a párt politikáját nem a szavak, nem a határozatok száma alapján ítéli meg, hanem a gyakorlati, a konkrét lépésekből. Ezért rendkívül fontos a dönité- sék végrehajtása, s ennek ellenőrzése. Ez legyen a döntő szempont a pártbi­zottságok és pártszerveze­tek, minisztériumok és or­szágos főhatóságok, tanácsi szervek munkájának meg­ítélésében. Más módszer egyszerűen elfogadhatatlan. A társadalom minden tag­jának — bármilyen tevé­kenységgel foglalkozzék is — teljes felelősséget kell viselnie a rábízott dolgo­kért, lelkiismeretesen és nagy . kezdeményezőkész­séggel kéül elvégeznie a rá­bízott féladatokat. A nyugat-szibériai kőolaj- gázkitermelésben dolgozók munkájáról szólva az SZKP KB főtitkára megállapította, (Folytatás a 2. oldalon) I Őszi vásárok bánata A kirakodás szertar­tását nem pótolhatja semmi. Tudja ezt a nénike is. A napocskával kelt hát, hogy a havi vá­sár általa legjobbnak vélt helyén teríthesse le a (vala­mikor lovat melegítő pok­rócot. A szertartás fontos kelléke a szomszédok kivá­lasztása, ihátha később meg lehet bízni, figyeljen a por­tékára, míg ő körülnéz a forgatagban. A legfontosabb mégis, hogy ismerősökkel beszélgethet, régi barátnők vagy vásárból ismert embe­rek, egyre megy. Új isme­retségek is könnyen szövőd­nek, elég csak megkérdeni, honnan jött szomszéd, és máris van közös ismerős. Hiába a Somogybán töltött csaknem nyolc évtized is­merős nevekkel hinti be a vidéket. Kevés volt az az egy alkalom, mikor a me­gyehatáron túlra ment, pe­dig az út minden részletére emlékszik, a fia után ment harmincnyolcban; Pesten műtötték, ott feküdt nagy­betegen. Ezek a képek letörölhe- tetlenek az emlékezet vi­deójáról, és gyaníthatóan haláláig peregnek már. El­adhatatlanok. Ki is venne a néniké emlékeiből! He­lyettük került pokrócra más­fajta áru: régi ing, kézi­munkát dicsérő lenkendő, mert ezeknek most újra di­vatjuk van, pedig a viasz- kosvászon sokkal praktiku­sabb. „Látja, a mai fiata­lok inkább a régit szeretik ismét. Igaz, nem is sokan tudnak már közülük szőni. Vagyis senki. Vegye meg ezt az abroszt, még én szőt­tem lánykoromban, ezzel is telt a hozományom! Tudja, boltira nem jutott, akkor ért véget nemrég ia világhá­ború, a tizennégyes.” Nem szólok közbe, hogy tudom kitörésének az előz­ményeit, jés valamit sejtek az utána következő évekből is. Hallgatok, hogy a csönd jelezze: én itt csak vevő vagyok, az emlékek kiáru­sításához nincs közöm. Vi­gasztalni és sajnálkozni egyaránt gyenge vagyok. Az áruk fölött guggolok in­kább, mintha így adnám meg a méltó tiszteletet a pokrócra terített időnek. Forgatok ódivatú kabátokat, fintort tüntetek el arcom­ról már soha nem hordha­tó cipők láttán; érzem, még­is nehéz lesz a vásárlás. An­nál is inkáb, mert végig­hallgatva a nénike történe­tét kivívtam rokonszenvét. Ha nem \lesz köztünk vala­milyen vásár, becsapva érzi magát,. hogy csak úgy meg­osztotta személyes ügyeit velem, az arra méltatlan vevővel. Ha pedig megalku­szunk valamelyik holmira, én érzem úgy, megrövidí­tettem régi tulajdonosát egy emlékkel. Hogy időt nyer­jek, egy bőrcsizmát kezdek forgatni. A nagyapa lábá­ról jól ismert lábbeli elég viseletesnek látszik, meg hát nem is való már nagyon mai lábakra. — Olcsóbban adom, vigye el, kétszáz forint! Tíz éve takarítgatom, szegény uramé volt, de most úgy döntöt­tem, elhozom. Az a kevés is pénz, amit kapok érte. Alig használta a párom; vi­gye el, no, százötvenért oda­adom. Tiszta bőr, az anyag többet ér. Ilyet ma úgyse kap sehol. Forgatom, forgatom a csizmát, nézem a sarkán fé­lig korpott patkót. Felpil­lantva látom a néni arcát is, a szemét, ahogy a jelen időből a múltjára cseppen egy könny. — Nagyon szép darab, csak tetszik látni, nekem eléggé kicsi lenne — men- tegetődzöm, s hogy igazam­nak nagyobb nyoniatékot adjak, cipőm mellé teszem a csizmát. Valami zavar mégis elolvasatja velem az unalomig ismert Adidas-föl- iratot. Köszönés félét mo­tyogva megyek tovább — et a többi plédre, takaróra, zsákvászonra rakott áru mel­lett, de megnőtt elővigyá- zattal. Csak a szemem sarkából pillantok a kínált portékák­ra. Mintha valamilyen rá­tarti városi vevő lennék, nem csupán tapinatos. Varga István V.I Vetik a repcét Somogyjádon

Next

/
Thumbnails
Contents